„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Golob erre rátromfolva kijelentette, akkor a NATO-tagságról is szavazni kell, mert ha nem tetszik a katonai kiadások növelése, ki kell lépni a katonai szövetségből, amelyik ezt követeli”
Fotó:EUROPRESS/Drew ANGERER/AFP
Az ominózus NATO-csúcson Robert Golob, szlovén miniszterelnök, a baloldali-zöld Szabadság Mozgalom (GS) elnöke nem kifogásolta a védelmi kiadások ilyen nagymértékű emelését, mert – mint hazatérve mondta – elég biztosíték van a megállapodásban. Értsd, ki lehet alóla bújni. Ő a Nemzetgyűlés határozatát tekinti kormányára nézve kötelezőnek, amelyet a NATO-csúcsra készülve elfogadott.
„E szerint az idén érné el a szlovén védelmi költségvetés a GDP 2 százalékát, és 2030-ig emelnék 3 százalékra. A katonai szövetség által megkívánt szint elérése Szlovénia számára – állapították meg – megvalósíthatatlan”
A csúcs estéjén polgárok tüntettek Ljubljana központjában a fegyverkezés és a háború ellen. Megnyugtatásukra a hármas koalíció kisebbik tagja, a Szociáldemokraták (SD) elnöke bölcsen azt mondta, „a kását gyakorta nem eszik olyan forrón, mint ahogy főzik”. A harmadik, legkisebb tag, a kommunista Balodal (Levica) persze, erőteljesebben tiltakozott, hiszen mindig is a katonai kiadások emelése és a fegyverkezés ellen volt. Nem adott hitelt a pénzügyminiszter fogadkozásának, hogy nem a szociális juttatásokból, a társadalom rászoruló rétegeinek nyújtott támogatásokból vesznek el pénzt a hadsereg számára. Kilátásba helyezte, hogy véleménykérő népszavazást fog kezdeményezni a katonai kiadások növeléséről. Hasonlót tett a Baloldalból kivált Miha Kordiš „Mi, Szociáldemokraták”nevű pártja is. Ezt az SD is támogatta.
A két kisebb koalíciós partner ezzel a lépésével látszatra szembe került a legnagyobb koalíciós párttal, a Szabadság Mozgalommal (GS). Az emiatt támadt vihar azonban hamar elült, anélkül, hogy igazán kialakult volna. Mégpedig annak ellenére, hogy a Baloldal csakugyan beadta a népszavazási kezdeményezést, amelyet a parlament meg is szavazott.
„Golob erre rátromfolva kijelentette, akkor a NATO-tagságról is szavazni kell, mert ha nem tetszik a katonai kiadások növelése, ki kell lépni a katonai szövetségből, amelyik ezt követeli”
Jóllehet ez a következtetés vaslogikára vall, mégsem tetszett mindenkinek. Nataša Pirc Musar, köztársasági elnök azon sajnálkozott, hogy Szlovénia még majd szégyent hoz a fejére ezzel a népszavazással. Miro Cerar, egy azóta többszörösen átalakult balközép párt és kormány elnöke kalandor akciónak minősítette. Pedig nem idegen a szlovén politikától. Volt már olyan baloldali-liberális párt, amelyik a NATO-ból való kilépést beépítette a választási programjába. Valószínűleg a szlovén politika szürke eminenciásának, Milan Kučan, volt kommunista vezérnek, a független Szlovénia első elnökének sem tetszett, bár nyilvánosan nem nyilatkozott róla. Talán azért, mert tudta, hogy nem érdemes, úgysem lesz belőle semmi. Brüsszelre se lehet azt mondani, hogy túlreagálta volna a dolgot.
„Valóban nem is lett belőle semmi. Golob az ötlet felmerülésétől kezdve azon munkálkodott, hogy a katonai kiadások növeléséről szóló népszavazást kivédje”
Minden párttal konzultált a kérdésről, csak a legnagyobb ellenzéki pártot, a Janez Janša, volt miniszterelnök vezette konzervatív Szlovén Demokrata Pártot (SDS) hagyta ki. Kizárólag a biztonság kedvéért, még majd ellenezte volna a népszavazási kezdeményezés visszavonását, hiszen mindig arról beszél, hogy a kormány elhanyagolja a hadsereget. Golob erőfeszítései sikerrel jártak. Egy héttel a népszavazási kezdeményezés parlamenti megszavazása után pártja, a GS már be is nyújtotta az annak visszavonására irányuló indítványt. A kormányfő jelezte, ha ezt a parlament elfogadja, azzal értelemszerűen okafogyottá válik a NATO-tagságról kilátásba helyezett népszavazás is. Abban biztos lehetett, hogy a saját pártja rábólint a visszavonásra, sőt, abban is, hogy minden ellenkező fogadkozásuk ellenére a Szociáldemokraták szintén. A Baloldal nem menekülhetett a saját maga állította csapdából, de – ahogy az ellenzéki vezér fogalmazott – 50 szavazatuk van a parlamentben, akármit megszavaznak.
A lakosságban a kormány kevésbé bízhatott, mert a kezdet kezdetén sem állt rá könnyen a NATO-tagságra. A szlovénok szeme előtt Ausztria és Svájc semlegessége lebegett. Afölött nagyvonalúan átsiklottak, hogy mindkét országban megtartották a sorkatonaság intézményét, ami szintén sok pénzbe kerül. Kučan, mint vélhetően a volt szocialista tábor minden tagállamának vezetője tisztában van és volt is vele, hogy a vágyott európai uniós tagságnak több „előszobája” van, s az egyik közülük a NATO. Ez is kapcsolt áru. Még most is.
„Egy szó mint száz, nem lehetett a népre bízni a döntést, ez nyilvánvalóan nem is volt benne a forgatókönyvben. A parlament, természetesen, megszavazta a Baloldal által a katonai költségvetés emeléséről kezdeményezett népszavazás visszavonását”
A másik, ugyanebben a tárgyban elindított népszavazási kezdeményezés sorsáról egyelőre semmit sem tudni. Ez érthető, hiszen nem volt benne a forgatókönyvben. Ahogy egyelőre az sem világos, hogy elérte-e valódi célját ez az akció. Sikerült-e két, népszerűségének nem éppen a tetőfokán álló pártnak, a Baloldalnak és a Szociáldemokratáknak, vagy akár a GS-nek ezzel a „karakán kiállással” a szociális állam és a béke mellett szavazókat toborozni a jövő évi választásokra? Az egyre-másra következő népszavazásokhoz már hozzászokott szlovén polgárok ingerküszöbét talán el sem érte, hiszen már előkészületben van legalább két következő, például az állami segítséggel végrehajtott öngyilkosságról, az eutanáziáról és a marihuána egészségügyi célokat szolgáló használatáról szóló.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
