//Intőt adtak a szlovénok Golob kormányának
Szavazók Ljubljanában az Európai PArlamenti választásokon 2024. június9-én #moszkvater

Intőt adtak a szlovénok Golob kormányának

MEGOSZTÁS

Az Európai Unióban – úgy tűnik legalább is – nem okozott akkora változást  a konzervatív pártok előretörése, mint a tagállamok szintjén. Persze, az eredmény hatása valószínűleg idővel uniós szinten is mutatkozni fog, hiszen az egyelőre még nemzetállamokból áll.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Szavazók Ljubljanában az Európai PArlamenti választásokon 2024. június9-én #moszkvater
Szavazók Ljubljanában az Európai PArlamenti választásokon 2024. június9-én
Fotó:EUROPRESS/Ales Beno/ANADOLU/AFP

Az európai parlamenti választások estéjén Robert Golob miniszterelnök magabiztosan kijelentette,  hogy Szlovéniában nem fog győzni a szélsőjobb. A jóslat bejött, annál is inkább, mert Szlovéniában nincs is szélsőjobboldali párt. Ez még akkor is igaz, ha az európai politikusok és  médiumok többsége előszeretettel süti rá minden jobbra, vagy akár csak a politikai közép jobb oldalán elhelyezkedő pártra a „szélsőjobb” jelzőt. A felszín alatt sajnos az igazi szélsőjobb is alakul, mert a mainstream egyre kirekesztőbb és elutasítóbb mindenkivel, lett légyen szó személyről vagy szervezetről, aki másként gondolkodik, mint ő.

„A fősodor elvakultságában nem veszi észre, hogy egyre inkább eltávolodik az európai polgároktól. A jobboldali pártok megbélyegzésével magának is rossz bizonyítványt állít ki, hiszen éppen a valóságtól elrugaszkodott politikájával idegenítette el  az embereket. Ezt valószínűleg a jobboldal nyilvánvaló megerősödésének dacára sem adja fel, hanem egyre élesebben konfrontálódik”

Visszatérve a szlovén politikához, a kormányzó koalíció pártjainak mostani választási eredményeivel akkor sem lehet dicsekedni, ha nem tört előre a nem létező szélsőjobb. A remélt négy, majd háromra mérsékelt mandátumszám helyett a legnagyobb kormánypárt, a Robert Golob vezette Szabadság Mozgalom (GS) csak kettőt szerzett. A Szociáldemokraták (SD) pedig nagy nehezen egyet. A koalíció harmadik tagja, a Baloldal (Levica), harmadik nekifutásra sem jutott be az Európai Parlamentbe.

Ennek ellenére a GS folyamatosan győzelemről beszélt, egyedül az SD elnöke ismerte el a vereséget. A Baloldal a választást megelőző közvélemény-kutatások eredménye alapján nem is számíthatott komolyan EP-mandátumra, listavezetője mégis azzal az elcsépelt mondással reagált a csúfos vereségre, hogy a jobboldal a csatát megnyerte, de a háborút nem nyerheti meg. (Reméljük, a háborút nem szó szerint értette.)

„A Szlovéniának járó kilenc mandátumból ötöt a jobboldal kaparintott meg”

Négyet a legnagyobb ellenzéki párt, a Janez Janša vezette  nemzeti konzervatív Szlovén Demokrata Párt (SDS), egyet pedig a kereszténydemokrata Új Szlovénia (NSi). Meglepetésre a Vesna névre keresztelt zöld párt is szerzett egy mandátumot.

Elemzők szerint ebből az eredményből nem érdemes következtetéseket levonni a törvényhozási választásokra vonatkozóan, mert eltérő a választási rendszer, mások a hangsúlyok, és a parlamenti választásokig még sok idő (2 év) van hátra. Az első érv kísértetiesen emlékeztet egy brit politikus, Winston Churchill közismert mondására: nem az számít, ki adja a voksokat, hanem hogy ki számolja. Tehát az algoritmus a felelős. (?)

„A hangsúlyok lehetnek mások, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a polgárokat úgy uniós, mint nemzetállami szinten ugyanazok a problémák foglalkoztatják. Ilyen például az európai lakosság szépítően migrációnak nevezett lecserélése, a kontinens gazdasági hanyatlása, és a Brüsszel által erőltetett ésszerűtlen klímavédelmi intézkedések”

A Golob-kormány többek között az utóbbi téren is nagyon szófogadó, ugyanakkor saját polgáraival sem mer szembe menni, ahogy több más tagállam kormánya sem.  Jellemző rá, hogy először elmegy a falig, aztán visszakozik. Így például betiltotta a fafűtést, ami érdekes intézkedés egy olyan országban, amelynek jelentős hányadát erdő borítja. A felháborodás hatására később meghátrált, de a polgárokban megmaradt a kétely a vezetési irány helyességét illetően.

Nagy beleszólást enged a nem kormányzati szervezeteknek (NGO), ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen nekik köszönheti a hatalomra jutását. Az általuk kezdeményezett, sőt szövegezett jogszabályok, amelyeket a kormányzati többség a parlamentben elfogad, azonban borzolják a kedélyeket. Ennek iskola példája az európai választással egybekötött népszavazás – más témák mellett –  az eutanáziáról, amelyet a lakosság megszavazott. A normaszöveget a kezdeményező NGO-tól veszik át, mert az jól argumentált és alapos, állítják a kormányzati illetékesek.

„A kormány hivatali idejének felénél jár, gyorsan sokat ígért, de eddig szinte semmit sem váltott be. A legkövetkezetesebben elődje, a Janša-kormány által kinevezett káderek eltávolítását hajtotta végre”

Egyebekben PR-politizálást folytat. A kormányfő fényképezkedik, a szakminiszterek véget nem érően tárgyalnak a szakszervezetekkel a különböző szakterületeken dolgozók béremelési követeléseiről, amelyek alól egy általános bérrendezés ígéretével próbálnak kibújni, illetve leplezni, hogy nincs pénz. Az eredmény hónapokig tartó sztrájkok, például az egészségügyben és  a közigazgatásban, várhatóan a rendőrségnél és a hadseregben is. A beígért átfogó adóreform helyett csak kozmetikai változtatásokat hajtott végre, amelyekkel úgy a munkaadói, mint a munkavállalói oldal elégedetlen. A fő kampány ígéretnek, a  bérlakás építési programnak még csak az alapelveit rögzítette, és közvetlenül az európai választás előtt bejelentette, a megvalósításához szükséges évi 100 millió eurót a költségvetésből fogja elkülöníteni – hogy ne égjen nagyon a körmére a dolog -, a jövő évtől kezdi. Ha e mögött az a várakozás húzódik meg, hogy jövőre több lesz a pénz, kisebb lesz a költségvetési hiány, és felpörög a gazdaság, akkor az nélkülöz minden alapot. A munkaadói oldal szerint a kormány intézkedései éppen hogy versenyképtelenné teszi a gazdaságot.

„Summa summarum, a kormány tétova politikája akkor sem ígér sok jót, ha még két év van hátra a következő parlamenti választásig”

Tisztában van ezzel a háttérhatalom is, ezért a hátralévő időben  várhatóan fel fog építeni egy újabb „egyszer használatos” pártot. A Vesna  és vezetője, Vladimir Prebilič, jelenleg helyhatósági vezető és volt SD-s politikus sikere az EP-választáson ennek nyitánya lehet.

Ezzel egyidejűleg a jobboldal meggyengítésén is dolgoznak. Úgy tűnik, Anže Logar, a Janša-kormány külügyminisztere az általa alapított Együttműködési Platformon keresztül a háttérből munkálkodók reménysége. Az azonban egyelőre nem alakult párttá, és Logart sem zárták ki az SDS-ből. „Felépítése” a médiában Janša utódjaként a pártelnöki székben azonban zavartalanul folyik. Felváltva vezeti a népszerűségi listát, a „mélyállam” szócsövének számító államfővel, Nataša Pirc Musarral.

„A potenciális szövetségesekkel az SDS-nek nincs szerencséje”

Eleve csak ketten voltak, de ráadásul az EP-választáson „elvérzett” a történelmi Szlovén Néppárt (SLS), és az NSi-nek sem sikerült egy mandátumról kettőre jutnia. Jelenlegi elnöke, aki mégsem lett Kurz pandanja a szlovén politikában, Matej Tonin most Brüsszelbe megy. Egyelőre nem világos, ki lesz az utódja. Tonint, aki hallani sem akart az SDS-szel való összefogásról, nem lesz nehéz túlszárnyalnia. Az jobboldal európai erősödése potenciálisan hozott is újat a szlovén politikába, meg nem is. Megmutatta ugyan a Golob-kormány  szavatossági idejének végét, de ami helyette jelenleg a „csőben” van, az csak új lesz, de nem más.

MEGOSZTÁS