„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Ukrán tüzérek D-20 típusú vontatott löveggel nyitnak tüzet az orosz állásokra Artyomovszk/Bahmut térségében 2022. október 31-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP
A folyamatosan változó ukrajnai időjáráshoz hasonlóan a frontvonalak állapota is felettébb nagy hektikusságot mutatott az elmúlt napokban. A felek kölcsönös fókusza továbbra is Herszonra irányul, bár az egyes esetekben az adott napon belül is egymásnak ellentmondó információk áradata nagyban megnehezíti a helyzet pontos elemzését. Ugyanis miközben Ukrajna még mindig támadási kényszerben van, egyre több jel mutat arra, hogy az esetleges akarathoz tényleges fizikai képesség már kevésbé társul. Többek közt a Julija Latinyina orosz ellenzéki újságírónak adott interjújában Olekszij Aresztovics elnöki tanácsadó elismerte, hogy Ukrajna egyszerűen nem képes egy harkovihoz hasonló ellentámadás végrehajtására.
„Egyszerűen kimerültek az ukrán offenzív kapacitások, nincs elég nyugati haditechnika, illetve az elérhető csapatokat lekötik a herszoni és donbasszi harcok”
Egyúttal Aresztovics szerint még ha lehetne is ukrán ellentámadásról beszélni, annak előkészítése hosszabb időt venne igénybe. Az elnöki tanácsadó szavainak viszont jelentősen ellentmondanak az egyéb forrásokból érkező harctéri információk, illetve maguk az ukrán katonák által a világhálóra feltöltött videók. Utóbbiak szerint Kijev egy lehetséges északi, illetve nyugati irányból végrehajtott offenzíva előkészítése érdekében jelentősebb számú személyi és technikai állományt csoportosít át a herszoni front térségébe. Egyúttal egyes jelentések szerint a Herszon környéki ukrán hadműveleti tervezést mintegy 50, az Egyesült Államok Űrereje által rendelkezésre bocsátott kereskedelmi műhold is segíti, amelyek valós időben képesek információt biztosítani az orosz csapatmozgásokról.
Nyugati eredetű haditechnika a herszoni front térségében
Noha e sorok írásáig a front vonalában érdemi változás nem következett be, de folyamatosan zajlik az ukrán haderő képességeinek helyreállítása, valamint az orosz védelem lehetséges gyenge pontjainak feltérképezése. Ne feledjük, az elmúlt, nagyjából egy hónap pozícióharcai jelentős ukrán áldozattal jártak, mivel Harkovval vagy Limannal szemben a herszoni orosz csapatok megfelelő mennyiségű tüzérségi eszközzel lettek ellátva, illetve maga a terep is inkább a védekező félnek kedvez. Szemben az erdős-mocsaras északkeleti régiókkal, a füves sztyeppén nem lehet észrevétlenül nagyobb támadó csoportosulásokat összevonni. Vagy amennyiben arra sor kerül, azt rövid időn belül tüzérsági támadás éri. Ám Oroszország sem tétlenkedik, mivel a The New York Times ukrán forrásokból származó információi szerint
„Moszkva mintegy 40 ezres kontingenst vont össze a Dnyepertől nyugatra fekvő területeken”
A korábban emlegetett 24 ezer fős orosz kontingenshez képest ez a létszám közel megduplázódását jelenti. Így aztán nem véletlen, hogy az ukrán haderő nem képes a támadás megindításához szükséges többszörös létszámfölénybe kerülni. Mint a nyugati műholdcégek által nyilvánosságra hozott felvételek mutatják, mind a Dnyepertől keletre, mind pedig nyugatra fekvő területeken folytatódik a mélységi orosz védelmi vonalak, valamint megerősített állások kiépítése.
„Noha egyesek a Dnyeper keleti partja mentén kialakított védelmi állásokat már Herszon feladásának tekintik, sokkalta inkább hasonló helyzet áll fenn, mint a Luganszki és Donyecki területek, vagy a Belgorodi terület határán megépített, úgynevezett <Wagner-vonalakkal>”
Utóbbiak megépítése során sem volt elsődleges szempont a közvetlen frontvonal, hanem sokkalta inkább a mögöttes területek biztosítása. Avagy a cél egyfajta legrosszabb eshetőségre készülve az izjumihoz hasonló mélységi áttörés puszta lehetőségének is a megakadályozása. Elég csak Szergej Szurovikin tévéinterjúját felidézni, ahol a főparancsnok szándékosan úgy fogalmazott, hogy Herszon kapcsán Oroszország kész a legnehezebb döntések meghozatalára is.
A herszoni front állása 2022. november 7-én
Forrás:Rybar
Persze, nem elképzelhetetlen, hogy Ukrajna végül mégis támadásba lendül Herszon ellen, ám annak eredményes végrehajtásához minimum két-háromszoros – de inkább még ennél is nagyobb – létszámfölénybe kell kerülnie az orosz csapatokkal szemben, ami az ukrán képességeket, valamint a többi frontvonalat figyelembe véve aligha valószínű. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos orosz rakéta- és dróntámadások következtében a nem létfontosságú légvédelmi rendszereket az ukrán parancsnokság folyamatosan Kijev térségében vonja össze, potenciálisan meggyengítve az többi régió védelmét.
„Herszon feladásának rémhírei kapcsán nem mehetünk el a már-már tenyérjóslásba menő zászlóügy mellett”
Jól mutatja a Herszon körül kialakult patthelyzet sajátos abszurditását az a tény, hogy az elmúlt napokban szabályos jóslási harc kezdődött a városi hivatalos épületeken kifüggesztett zászlókkal kapcsolatban. Ugyanis először még ismeretlen okoknál fogva a helyi katonai-civil adminisztráció épületéről lekerült az orosz trikolór, amelyből nyugati, de még orosz elemzések is azt a fals következtetést vonták le, hogy Moszkva az elkövetkező napokban mindenképp fel fogja adni a várost. Még az ukrán „Dél” parancsnokság szóvivője, Natalja Gumenjuk is megszólalt az ügyben, ám egyes vágyvezérelt várakozásokkal szemben ismét orosz provokációnak minősítve az esetet. A parancsnokság szerint szó sincs Herszon feladásáról, helyette Moszkva célja Kijev haderejének becsalogatása a városon belülre. Pedig a helyzet megértéséhez elég lett volna csak egy kicsit jobban körülnézni a belvárosban, ugyanis a szomszédos Usakov tengerészeti akadémia, vagy a városháza épületein viszont változatlanul ott lobogott az orosz zászló. Általánosságban véve a hadműveleti szüneteket pont az ilyen kis részleteken rugózás jellemzi, mikor nagyobb események hiányában mindkét oldal elemzői a máskor érdektelennek ítélt részletek felé fordulnak.
Alekszandr Koc orosz haditudósító helyszínen készült videója
„Mint utólag kiderült, az adminisztráció épületében székelő egyik szervezeti egység az áttelepülés során magával vitte az említett zászlót, amely végül a fentebb említett kommunikációs káoszhoz vezetett”
Szó sincs semmilyen orosz kivonulásról Herszonból, sőt épp az ukrán parancsnokság figyeli egyre nagyobb aggodalommal a térségbeli orosz csapatösszevonásokat, mivel a terület kiváló hídfőállásként szolgál az esetleges későbbi, lehetőség szerint téli orosz offenzív műveletek számára. A civilek evakuálása mostanra már befejeződött, az esetleg mégis Herszonban maradt lakosság immár csakis saját erőből tudja a várost elhagyni. Ezzel párhuzamosan az esetleges ukrán diverzáns alakulatok kiszűrése érdekében egész napos kijárási tilalom lépett életbe, ami a Herszont Beriszlavval összekötő távvezetékek felrobbantása kapcsán teljes mértékben érthető. Ahogy a Dnyeper jobb partjának 15 kilométer széles kiürítése is, mivel Ukrajna folyamatosan tűz alatt tartja a kahovkai vízerőművet, amelynek egyik áteresze a vasárnapi nap folyamán kisebb sérüléseket szenvedett egy HIMARS csapás következtében. Bár a gát átszakadásának valószínűsége alacsony, mégis elsődleges szempont a civil lakosság áthelyezése biztonságosabb területekre.
„Ukrán szempontból Herszon esetében további problémát jelent a nem megfelelő számú tüzérség kérdése”
Ugyanis mint egyes forrásokból kiderült, Ukrajna főképp a német PzH 2000, illetve lengyel Krab önjáró lövegeket kívánt a herszoni támadás során alkalmazni, ám azok esetében nem egyszer mintegy 70 százalékos meghibásodási ráta fordult elő. Utóbbi érthető is, mivel ezeket az eszközöket még a NATO köreiben sem ekkora és ilyen igénybevételre tervezték. Ám ezzel párhuzamosan szükségessé válik az említett technika javítása, amelyre viszont csak Ukrajnán kívül kerülhet sor. A másik kérdést pedig az alkalmazott muníció köre jelentette, mivel
„bár hivatalosan maga a 155 milliméteres NATO kaliber megegyezik, ám nem minden löveg tudja az összes rendelkezésre álló gránátot tüzelni”
Ez főképp a magasabb nyomásviszonyok mellett operáló lőszerek esetében jelent problémát, mivel például az európai FH70 löveg számára szánt gránátokat a kifejezetten légiszállításra szánt amerikai M777 már nem – vagy csak részben – tudja alkalmazni. Arról nem is beszélve, hogy a lengyel Krab lövegekkel több esetben még az 1960-70-es évek fordulóján gyártott amerikai eredetű olasz lőszerek érkeznek, amelyeket hivatalosan a felek már a 2000-es években kivontak a hadrendből. Ám mint tudjuk, a szükség törvény bont, és ezek a gránátok bár a gyártási állapothoz képest kisebb pontossággal, de ma is használhatóak a harctereken.
Az 1960-70-es évek fordulóján gyártott M107 gránátok ukrán használatban
Forrás:Telegram
Noha hiába mondja azt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter, hogy Washington az elmúlt hónapokban 1 millió feletti tüzérségi gránátot szállított le Kijevnek, azok felhasználása technikai problémák folytán jóval korlátozottabb, mint az elsőre tűnik.
„Az ukrán stratégiai infrastruktúrát ért támadásokat tekintve Kijev egyre inkább kezd a kritikus pont felé közeledni”
A legutóbbi elemzésünk óta eltelt időszakban Oroszország utoljára október 31-én hajtott végre újabb tömeges rakétacsapást az ukrajnai célpontok ellen, ezúttal kifejezetten a vízerőművek környezetére fókuszálva. Mert ne feledjük, jelen esetben az atomerőművek mellett a vízenergia Ukrajna második legfontosabb stabilan termelő energiaforrása. Egyúttal fontos tisztázni, hogy Moszkva továbbra sem a gátakat magukat, hanem a hozzájuk tartozó áramtermelési létesítményeket, transzformátor állomásokat, valamint távvezetékeket támadta.
„Gyakorlatilag az összes Dnyeper mentén fekvő ukrán vízerőmű térsége találatot kapott”
Kijevtől Kremencsukon át Zaporozsjéig, sőt a Dnyeszter folyó környezete is felkerült az orosz célpontok listájára – részben diplomáciai bonyodalmat okozva Moldovával –, mivel a transzformátorok kilövésével jelentősen lecsökken az ukrán hálózat kiegyensúlyozó képessége. Figyelembe véve, hogy szinte a hőerőművek egésze, valamint a 330 kV feszültségű távvezetékek 60 százaléka valamilyen szinten érintetté vált a támadásokban, a közeledő telet egységes hálózatként aligha fogja tudni az ukrán átvészelni. Ráadásul a 330 kV-os vezetékrendszer szerepe nemcsak a hő-, de az atomerőművek esetében sem elhanyagolható, mivel áttételesen az általuk a 750 kV feszültségű hálózatba termelt energiát transzformálást követően pont a 330 kV-os hálózat juttatta el a fogyasztókhoz. A konvertálás fokozatos, előbb 750-ről 330-ra, majd onnan 110 kV-ra és az alá történik a transzformáció, ám akárcsak egy lépcsőfok kiesése is a rendszer használhatatlanságát hozza magával.
Égő transzformátorállomás Zaporozsje térségében
„Az ukrán kormányzathoz közeli források jelentése szerint a következő tömeges orosz támadási hullám akár már végzetes is lehet a hálózatra nézve”
Azt követően ugyanis már nincsen az ukrán energetikai hálózatban akkora tartalék, hogy a kieséseket pótolni tudja, sőt a DTEK áramszolgáltató főigazgatója, Dmitrij Szaharuk immár nyíltan elismerte, hogy a vállalat javítási tartalékai kifogytak. A DTEK pedig csak több száz millió dolláros értékben tudna új transzformátorokhoz, vezetékekhez és egyéb nagyfeszültségű berendezésekhez jutni, amelyekre egyszerűen nincs pénze. A szállítási időkről nem is beszélve. Az ukrán hálózatban jelentkező problémák Kijevben, illetve további hét régióban már akkora mértéket öltöttek, hogy az állami Ukrenergo a korábban közzétett tervezett – amúgy egyes kerületekben 12 órás lekapcsolást jelentő – áramszüneti menetrendet egy az egyben eltörölte. Helyette hétfőtől kezdődően a regionális DTEK a rendkívüli áramszünetek rendszerét vezette be, azaz
„a nap egésze folyamán terheléstől függően bármikor, előzetes értesítés nélkül mehet el egész lakónegyedekben az áram”
Utóbbi is jelzi mekkora probléma jelentkezik a szisztematikus csapások következtében az ukrán hálózatban, mivel annak megmaradt része még a tervezett lekapcsolások, valamint csökkenő fogyasztás mellett sem képes egyszerűen elviselni a felmerülő terhelést. Szergej Kovalenko, a DTEK holding alá tartozó Yasno energiaszolgáltató vezérigazgatója szerint Kijev esetében a 32 százalékot is eléri az energiahiány mértéke. A kijevi hatóságok közleményeit hibásan értelmezve egyes cikkek már a főváros lehetséges teljes evakuációjáról számoltak be, ám figyelembe véve Kijev 3 milliós lakosságát, erre egyszerűen nem tud biztonságos keretek közt sor kerülni. Bár tény, hogy egyes esetekben a lakosság mintegy 80 százaléka is vízellátás nélkül maradhat, ekkora mennyiségű lakosság elszállásolására sem Ukrajna nyugati része, sem Európa nincs felkészülve.
Rendkívüli áramszünet Kijevben
„Az ukrán üzletekben már hiánycikknek számítanak a generátorok, illetve az elektronikai eszközökhöz tartozó szünetmentes tápegységek. Utóbbiak 100 dollár, míg a legegyszerűbb LED izzók is 1000 forint körüli összegekért találnak gazdára jelentős felár mellett”
Ráadásul áram nélkül a vasúthálózat is csak a szűkös kapacitású dízelmozdonyokra alapozva tud operálni, amelyek következtében viszont már most bizonyos frontszakaszon ellátási problémák jelentkeznek – főképp a pótalkatrészek terén – ukrán oldalról. Az orosz rakéta és dróntámadások kapcsán immár ukrán források nyíltan hangoztatják, hogy az ország légvédelme még a nyugati segítségnyújtások mellett is egyszerűen képtelen érdemben befolyásolni a támadások menetét. Míg az egykori szovjet légvédelem esetében az eszközök többsége megsemmisült, vagy javítása az infrastruktúra támadása kapcsán folyamatos nehézségekbe ütközik, addig a nyugati rendszereknél nincs készleten még a kis számú indítóhoz sem elegendő muníció. Ahogy az IRIS-T esetében is az ukrán fél egyszerűen gyorsabban használja fel a rendelkezésre álló rakéta készleteket, mint ahogy azokat a Nyugat pótolni tudná.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
HandaBandy says:
Meglátásom szerint az ukrán fegyverzet attól szenved, hogy ugyan átlagban lehet, hogy modernebb
példányokat mondhat magáénak de a sokfélesége, a “szedett-vedettsége” csak felnagyítja a megbizhatósági,
kiképzési, szervizelhetőségi és ellátási (lőszerjavadalmazás) nehézségeket. Nem is beszélve arról, hogy
az összehangolt harctéri tapasztalat is ritka ha egyáltalán létezik ilyen heterogén környezetben. Talán ez
magyarázza, hogy a létszámban is nagyobb ukrán oldal a nyugati szállítások ellenére sem tud döntő áttörést
megvalósítani. A fegyver nem a tesztpályán bizonyít hanem a harcmezőn, ami már egy sokdimenziós helyzet.
Kb. hasonló a helyzet volt a II.vh. esetében a német oldalon. Átlagban kifinomultabb egységek voltak de
a sokfélék. Mindazonáltal az üzemanyag hiány is degradálta a teljesítményeket. A párhuzamot folytatva talán ez
az egyetlen katonai értelme az orosz oldalon praktizált infrastruktúra csapásoknak. A lakosságot persze ez enyhén
szólva sem hagyja érintetlenül s ezen a borzalmon csámcsog is a bulvársajtó rendesen.