„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ukrán T-72 harckocsi valahol a donbasszi harctéren 2022. július 9-én
Fotó:EUROPRESS/MIGUEL MEDINA/AFP
Az elmúlt időszakban tovább folytatódtak a kölcsönös orosz és ukrán támadások egymás stratégiai fontosságú objektumai ellen. Míg Oroszország főképp Nyikolajev környéki és donbasszi objektumokra mért csapást, addig ukrán diverzáns alakulatok Brjanszk térségében próbáltak felrobbantani egy vasútvonalat épp, amikor egy nagyobb teherszállítmány haladt rajta keresztül. Egyúttal folyamatosak az orosz határőrök, illetve határállomások elleni drón támadások, diverzáns akciók, a haderőn túl mindenképp szükséges a határvédelem és az Ukrajnával határos területek biztonságának megerősítése is.
„Az orosz védelmi minisztérium szerint pedig a legutóbbi HIMARS kilövést két AGM-84 Harpoon követte”
A tárca közlése alapján a Fekete-tengerről indított cirkáló rakéták az eredetileg az Egyesült Királyság által leszállított hajó elleni rakétákkal és azok indítóival végeztek az Odesszai területen fekvő Liman térségében. Egyelőre az esetről nem érkezett fényképes megerősítés. A nyugati fegyverzethez kapcsolódóan a Donyecki területen található Csaszov Jar település egyik hangárját is támadás érte, megsemmisítve az ott tárolt M777 tüzérségi lövegeket. Hasonlóan a szomszédos Druzskovka esetében is vélhetően egy nyugati fegyverraktárt ért találat.
Druzskovka a találatot követően
Forrás:Telegram
„A frontok esetében Nyikolajev és Harkov térsége továbbra is stabil, miközben a Donbasszban mindkét oldal újabb erőket von össze a Szeverszk-Szoledar vonal ostromára”
A délnyugati front esetében továbbra is főképp a tüzérségi párbajokkal kísért helyi jelentőségű pozícióharcok jellemzőek. Ennek részeként egyre több ukrán felderítő és diverzáns akciót lehet megfigyelni, amelyek célja az esetlegesen gyengébb védelmű frontszakaszok feltérképezése. Mindeddig a kisebb ukrán támadási kísérleteket, illetve beszivárgásokat az orosz haderőnek sikerült tüzérségi ellentámadásokkal visszaverni, mint történt az a napokban Poszad-Pokrovszkoje vagy Davidov Brod térségében. Ám alapvetően a stabilnak tűnő helyzet egyértelműen feszült, mivel Kijevnek érdekében áll a donbasszi mellett egy újabb front megnyitása. Részben a délnyugati harcok részeként az ukrán haderő rakétatámadást indított a kahovkai vízerőmű ellen, egyes információk szerint épp a frissen beérkezett amerikai HIMARS rakéta-sorozatvetőkkel. A kiemelt fontosságú objektum közelébe telepített orosz légvédelemnek sikerült a beérkező rakétákat még időben elfognia, amelyek roncsai bár lezuhanva okoztak kárt a környező területeken, de az sem az erőmű létesítményeire, sem annak működésére nem volt hatással. Akárcsak az Észak-krími csatornára.
„Ellenben a kahovkai vízerőmű elleni támadás jól mutatja hogyan tekint Kijev az általa nem ellenőrzött területekre”
Amennyiben nem képes azt ellenőrizni, minden megtesz annak érdekében, hogy vagy ellehetetlenítse az ottani hétköznapokat, vagy működésképtelenné tegye még az alapvető szolgáltatásokat is. Ráadásul mindez kvázi egyfajta bizonyítéka annak, hogy Kijevnek esze ágában sincs ténylegesen visszafoglalni Herszont, hisz akkor mégis minek támadná az egyik legfontosabb létesítményét?
A kahovkai vízerőmű a támadást követően
„Az orosz ellenőrzésű területeken viszont a nehézségek is előtűnnek”
Ugyanis Kijev megszüntette a zaporozsjei területek gázellátását, Melitopol, Bergyanszk és az összes nagyobb város földgáz nélkül maradt. A lépés a konfliktus jellegét tekintve nem meglepő, viszont a helyi hatóságok felkészületlensége már annál inkább. A Donbassz mintáját alapul véve már korábban kellett volna számítani arra, hogy a még meglévő összeköttetéseket Kijev igyekszik majd felszámolni. Plusz stratégiai szempontból valamennyire logikus is az ukrán lépés, hisz így a szűkös készletekből úgymond több marad saját magának. Az viszont már más kérdés, hogy mindez milyen hatással lesz a területek civil lakosságára. Ezzel szemben az orosz kézen lévő zaporozsjei atomerőmű a nyár végéig továbbra is biztosan az ukrán hálózathoz kötve szolgáltat áramot Ukrajnának, kifejezetten furcsa helyzetet teremtve. Vélhetően amint elkészül a krími távvezeték helyreállítása, illetve a további interkonnektorok az orosz hálózathoz, az Energodarban termelt villamosenergia már probléma nélkül kerülhet Ukrajna helyett Oroszországba. Az áramhoz képest viszont jóval több időt igényel a gáz terén az orosz hálózathoz való csatlakozásokat megépíteni, így kérdés pontosan vajon hogyan igyekszik majd Moszkva a kérdést a tél beállta előtt megoldani.
A nyikolajevi front állása 2022. július 8-án
Forrás:Telegram
„Az említett helyzethez kapcsolódóan Kijev még az általa hivatalosan ellenőrzött donyecki területek esetében sem garantálja a téli gáz, sőt még villamosenergia ellátást sem”
Szlavjanszk ukrán polgármestere, Vagyim Ljah szerint ugyanis még minimális lakosságszám esetén sem lenne képes a helyi hálózat az elektromos hősugárzók teljesítményigényét kielégíteni. Sajátságos módon Ljah épp ezért Szlavjanszk elhagyását javasolta a még ott maradt lakosságnak. Fura nemde? Inkább úgy tűnik, hogy az ellátási gondokra hivatkozva – amelyek amúgy nem alap nélküliek – próbálja meg Kijev az evakuációt eladni. Plusz lényegében mindez úgy hangzik, mintha nem is számítana arra az ukrán kormány, hogy a fűtési szezonban egyáltalán ellenőrizné az ország délkeleti szegletét.
„A Donbasszban egyelőre még nem kezdődtek meg a Liszicsanszk utáni nagyobb szabású harcok”
Szeverszk térségében Szpornoje és a szomszédos Grigorjevka elfoglalásával egyre közelebb kerültek az orosz csapatok a jelenlegi első ukrán védelmi vonal északi bástyához. Eközben Kijev újabb egységek átcsoportosításával próbálja az előrenyomuló orosz-szakadár szövetséges haderőt megállítani. Amennyiben Grigorjevka mellett sikerül a szomszédos Szerebjankát is elfoglalni, az orosz haderő kedvező földrajzi pozícióból tudja majd északról tüzérségi tűz alatt tartani, illetve támadni Szeverszket. Egyúttal a Szeverszktől Szoledarig tartó szakaszon tovább folyik a két várost összekötő főútvonalhoz közeli falvak elfoglalásának előkészítése, hogy ezzel az orosz fél el tudja vágni az összeköttetést, illetve magát a védelmi vonalat. Mégis egyelőre átfogó orosz támadásról nem beszélhetünk, inkább úgy tűnik a tüzérségi nyomás fenntartása mellett Moszkva még inkább csak felkészíti csapatait az offenzívára. Egy ilyen művelet előkészítése nemcsak időt igényel, de Liszicsanszk ostromát követően érthetően a hadvezetés nem akarja csapatait egyből újabb harcba küldeni. Ez idő alatt pedig az ukrán oldal is igyekszik magát a rendelkezésre álló erőforrásoknak megfelelően pozícionálni, és a Szeverszk-Artyomovszk vonal mellett egyre hangsúlyosabb figyelmet kap a Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka zóna is.
A Szoledar környéki harcok állása 2022. július 9-én
Forrás:Telegram
A donbasszi fronthoz kapcsolódóan ellentmondásos információk jelennek meg a lehetséges zaporozsjei műveletekről. Míg az ukrán helyettes védelmi miniszter, Anna Maljar szerint Oroszország 5 taktikai zászlóalj harccsoport – maximálisan 3 ezer fő – térségbe vezénylésével készít elő offenzívát, helyi jelentések alapján épp Kijev az, aki Novoivanovka környezetében vont össze 18 harckocsit, illetve ezen felül további járműveket és személyzetet. Bizonyos ideje már lehet arról hallani, hogy Herszon mellett esetleg a zaporozsjei front lehet egy ukrán ellentámadás újabb színtere, bár az elmúlt időszakban tapasztalt kísérleteket figyelembe véve kétséges milyen eredményt érthet el mindez.
„Az ukrán védelmi miniszter nyilatkozata alapján pedig hivatalosnak mondott képet kaphatunk a fegyveres erők létszámát illetően”
Olekszij Reznyikov ugyanis a Forbes üzleti lap egyik konferenciáján úgy fogalmazott, hogy az egy millió főt is meghaladja a mozgósított erők létszáma. A részletes összetétel szerint a hadsereg soraiban 700 ezren, a rendőrség esetében 100 ezren, a nemzeti gárdában 90 ezren, illetve a határőrség köreiben 60 ezren szolgálnak. Bár elsőre mindez elsöprő ukrán létszámfölényt jelöl, érdemes az értékeket tovább bontani. Egyrészt a rend- és határőrség egységei aligha jelennek meg a frontokon, míg a nemzeti gárdára is hárulnak részben rendvédelmi feladatok. A hadsereg esetében pedig a 700 ezres érték magába foglalja a területvédelmi erőket is, amelyek bár egyre nagyobb létszámban jelennek meg a fronton, de alapvető feladatukat mégis az adott régió biztosítása képezné.
„Éppen, hogy a képzett haderő felmorzsolódására utal a területvédelem bevonása az aktív harci cselekményekbe”
Mivel a 350-400 ezres állományból könnyen lehet a veszteségeket pótolni. Viszont jelen esetben is fontos hangsúlyozni, hogy a minimális kiképzésen átesett, sokszor megfelelő felszerelés hiányában harcoló alakulatok harcértéke messze elmarad a reguláris egységekétől, és nem szép kimondani, de inkább az ágyútöltelék szerepe hárul rájuk. Legutóbb például ez Liszicsanszk esetében mutatkozott meg, ahonnan még a katlan bezárulta előtt kimenekültek a reguláris alakulatok, utóvédnek hátrahagyva a területvédelmi erőket. Nem is csoda, hogy a bekerítés lezárását követően szinte azonnal összeomlott a megmaradt védelem, mivel egyszerűen nem tudtak eredményesen harcolni az orosz ellenféllel.
„Nagyjából jelenleg jó, ha 450-500 ezer ukrán fegyveres harcol a fronton, illetve tartózkodik annak közvetlen közelében”
Ezzel szemben Oroszország kezdettől fogva számbéli hátrányból indult, és így van ez jelenleg. Vélhetően Moszkva tényleg a putyini nyilatkozatnak megfelelően, rendelkezésre álló haderejének töredékével harcol Ukrajnában. Még az általában feljebb kerekítő ukrán becslések is nagyjából 330 ezerre teszik az orosz csapatok létszámát. Egy 1 millió fő feletti létszámú haderő esetében mindez teret enged a folyamatos rotációra, nemcsak a front és a hátország, de még a harcok során is. Számos videó érkezik a hazatérő orosz csapatokról, akik folyamatos váltásban járják meg az ukrajnai harcteret. Mindezek mellett viszont ahogy a múltban, úgy a jövőben is mindenképp szükséges lesz a további erők bevonása az arcvonal, illetve az ellenőrzött terület nagyságának növekedésével. Ne felejtsük, a háborút Moszkva februárban még csak nagyjából 150 ezer katonával kezdte, és a mostani 330 ezer is mind a hivatásos állományhoz tartozik.
A Nyizsnyij Novgorodba visszatérő orosz alakulatok június végén
„Viszont újfent csak azt látjuk, hogy Moszkva a hadászati háromszoros túlerő ökölszabályát felrúgva képes a folyamatos felőrlő harcok révén harctéri sikereket elérni”
Pontosabban a személyi fölény még egyáltalán nem jelenti a haditechnikai fölényt is, mint az egyértelmű például a tüzérség terén. Kijev szűkös erőforrásai – és a jelenlegi volumenben elégtelen mennyiségű nyugati segély – mellett sokkalta inkább az élőerőre és gyalogságra, mint a gépesített harcászatra támaszkodik. Azonban amit az elmúlt 100 év háborúi általánosságban megmutattak az az, hogy a technika, nem pedig az élőerő létszáma döntő hosszabb távon. Ez a tendencia rajzolódik ki az ukrajnai háború tekintetében is, mivel még a nyugati segélycsomagok, vagy a Lend-Lease program újraindítása ellenére sem tud paritásba kerülni Kijev Moszkvával.
„Sőt, még korábbi veszteségeit sem tudja teljesen pótolni”
Így hiába a milliós mozgósítás, géppuskával, kézigránáttal, vagy a háború kezdetén előszeretettel emlegetett Molotov-koktéllal egyszerűen nem lehet legyőzni egy ilyen orosz haderőt. Ha pedig a harcok a jelenlegi tendencia mellett folytatódnak, és a Nyugat sem növeli meg szállításait nagyságrendekkel, akkor az az ukrán védelem fokozatos kivérzéséhez fog vezetni. Ebben viszont sajnos sokan fognak meghalni egy olyan végeredményért, ami amúgy is bekövetkezett volna, legfeljebb kevésbé elnyújtva.
A kelet-ukrajnai frontok állása 2022. július 10-én
Forrás:Telegram
„Az élőerő tekintetében a 150 ezres veszteségszám lehet az, ami tényleg kritikus szinteket üt meg”
Addig Kijev létszám – de nem minőség – esetén képes lehet a kieső katonák pótlására. Jelenleg a becslések nagyjából 50 ezer körüli ukrán halottról szólnak – eltűntek nélkül –, de már ez is minőségi szinten kezdi éreztetni jeleit. A sebesültek létszámáról nem beszélve, ahol az egy halottra eső sérültek számát a becslések 3 és 7 közé teszik. Amennyiben a háború léptéke felgyorsul, a tüzérség okozta veszteségek még magasabbak lesznek, úgy Kijev egyre jobban fogja érezni azok hatását, ám még egyáltalán nem a sokak által emlegetett kritikus szinten.
„Ráadásul ott van még a morál kérdése”
Liszicsanszk eleste óta, illetve az egyre fokozódó veszteségekkel az ukrán morál minden intézkedés ellenére rohamosan zuhan. A harctéri veszteségek mellett ott van a felszerelés kérdése. Ahogy azt a The New York Times június végi anyaga is szemlézi, a donbasszi ukrán csapatok egyszerűen nem rendelkeznek elegendő mennyiségben titkosított rádióval. Ez pedig olyan helyzetekhez vezethet el, hogy az adott egységnek a parancsnokságtól függetlenül, információ, utasítás, vagy segítségkérés hiányában kell cselekednie, mivel az adást az orosz elektronikai zavaróberendezések egyszerűen blokkolják. Rádió nélkül nem lehet sem utánpótlást, sem erősítést, sem pedig tüzérségi támogatást kérni. De említhetnénk a Politico donbasszi tudósítójának, Christopher Millernek az interjúját is. Egy hosszabb ideje a donbasszi fronton tevékenykedő ukrán tiszt elmondására hivatkozva Miller ugyanis azt állította, hogy sem lőszer, sem veszteségek terén nem áll jól Kijev. Az említett alakulat semmilyen nyugati katonai segélyt nem látott, továbbra is a vészesen fogyatkozó szovjet készletekre kell hagyatkoznia, miközben Popasznaja óta a 60 fős alakulatból mindössze 20-an maradtak. A többiek vagy meghaltak, vagy eltűntek az ütközetek során.
„Mindezt pedig csak tovább rontja az orosz tüzérségi fölényből adódó folyamatos félelem”
Az orosz taktika része ugyanis az, hogy nem hagynak az ellenfélnek megfelelő hosszúságú pihenőidőt, amely még gyorsabb fizikai és mentális kimerüléshez vezet. Fáradtan pedig a legjobban képzett katona is hibákat követhet el, ami rosszabb esetben az életébe kerül. A veszteségek és kimerültség pedig akár a tisztek ellen hangolhatják beosztottjaikat. Noha még ez nem általános jelenség, de a harcokat megtagadó alakulatokról időnként felbukkanó videók alapján a jövőben a morál kérdése tovább fog romlani. Főképp, ha nincs, aki váltsa a fronton harcolókat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
