//Navalnij kolbászos szendvicse
Háziorvosoknak szánt, hűtőtáskákban lévő Sinopharm kínai gyógyszergyártó cég koronavírus elleni oltóanyagát pakolják a fővárosi kormányhivatal munkatársai az intézmény parkolójában, a XIII. kerületi Teve utcában kialakított logisztikai bázison 2021. március 24-én. A bázisról 55 ezer Sinopharm-vakcinát szállítanak ki 918 praxisba 30 autóval. MTI/Máthé Zoltán #moszkvater

Navalnij kolbászos szendvicse

MEGOSZTÁS

Heti tükör. Tombol a járvány harmadik hulláma, és közben dúl a háború a „vakcina fronton”. Eközben az erősödő amerikai nyomásra válaszul még jobban közeledik egymáshoz Moszkva és Peking. De folytatódott a Navalnij sztori is. Egyszóval, kissé a járványba belefásulva, de a héten is csordogált az élet a nemzetközi politikában.

Háziorvosoknak szánt, hűtőtáskákban lévő Sinopharm kínai gyógyszergyártó cég koronavírus elleni oltóanyagát pakolják a fővárosi kormányhivatal munkatársai az intézmény parkolójában, a XIII. kerületi Teve utcában kialakított logisztikai bázison 2021. március 24-én. A bázisról 55 ezer Sinopharm-vakcinát szállítanak ki 918 praxisba 30 autóval. MTI/Máthé Zoltán #moszkvater
Háziorvosoknak szánt, hűtőtáskákban lévő Sinopharm kínai gyógyszergyártó cég koronavírus elleni oltóanyagát pakolják a fővárosi kormányhivatal munkatársai az intézmény parkolójában, a XIII. kerületi Teve utcában kialakított logisztikai bázison 2021. március 24-én. A bázisról 55 ezer Sinopharm-vakcinát szállítanak ki 918 praxisba 30 autóval
Fotó:MTI/Máthé Zoltán

Ha ezt a kérdést a hazai média egy része nem is nagyon akarja látni, azért azt látnunk kell, hogy Közép-Európa valahol nagyon elrontotta a koronavírus járvány harmadik hullámának kezelését. Visszaütött a populizmus, a félelem a gazdaság visszaesésétől, a járványnak sokszor a kormánypártok népszerűségét szem előtt tartó kezelése, és a tavaszi szigorú zárás utáni félelem. De igazságtalanok lennénk, ha csak a térség kormányait hibáztatnánk. Meg kell jegyezni, hogy az ellenzék sem segítette őket sehol, a társadalmak pedig jóval fegyelmezetlenebbek voltak, mint tavaly tavasszal.

„Az eredményt látjuk. Az egészségügy mindenütt hősiesen egyensúlyoz a lehetőségei határán, a lakosság arányában azonban ennek ellenére a világ élvonalában vannak a halálozást és a fertőzés növekedésének tempóját tekintve a térség országai. Az oltásban ugyanakkor Magyarország nagyon jól áll, de Lengyelország is hozza az európai átlagot”

Közép-Európa kudarcával foglalkozott a Financial Times is, és ennek okát mindenek előtt a lassú és vontatott járványügyi intézkedésekben látja. Lényegében mind a négy országra érvényes, hogy a harmadik hullámban ugyanúgy viselkedtek, mint a második hullám idején, de ez most nem volt elég, mert a brit variáns jóval fertőzőbb. De elmaradtak a járvány első hullámához hasonló szigorú lezárások is. Mindegyik kormány késett a zárásokkal, hiszen megpróbál egyensúlyozni a gazdasági és a járványügyi prioritások között. Feltűnő a tesztelés és a kontaktok kutatásának alacsony szintje. Különösen érvényes ez a hazalátogató külföldön dolgozók esetében. A helyzeten a kormányok társadalmi hangulatra alapozó, populista népszerűségi intézkedései is sokat rontottak. De a brit lap az okok között megjegyezte azt is, hogy a térség országainak egészségügyi rendszere, és az emberek egészségi állapota is elmarad az európai átlagtól, ezek a tényezők pedig nagyon is meghatározóak lehetnek ilyen helyzetben.

„ A térség kormányai közben más téren is hozzák a formájukat. Lengyelországban például vádat emeltek Jakub Żulczyk író, illetve forgatókönyvíró ellen, mivel egy facebookos kommentben idiótának nevezte Andrzej Duda államfőt”

Az író Duda Joe Biden győzelme után tett megjegyzésén háborodott fel. Duda ugyanis gratulált Biden sikeres kampányához, megjegyezte azonban, hogy még kivárja, amíg az elektori kollégium kinevezi elnöknek. Erre válaszul Żulczyk a közösségi médiában idiótának nevezve az államfőt, mivel nem a kollégium szavazata dönt az elnök személyéről, az eljárás puszta formalitásnak számít. Mit mondjunk erre, egy elegáns politikus egy ilyen Fb megjegyzésre azért nem is reagál.

„Közben éppen a kritikus járvány helyzet miatt dúl a vakcina háború. Lassan már szinte mindenki vív mindenkivel. A Nyugat próbálja kiszorítani legalább a saját piacairól az orosz és a kínai oltóanyagokat, de közben a szövetségesek a <vakcina nacionalizmus> jegyében – lásd például az AstraZeneca köröli vitákat – egymást is átvágják”

Emmanuel Macron például Pekinget és Moszkvát vádolva úgy fogalmazott, hogy Európa a világháború új típusával szembesült. A francia elnök szerint ebben a helyzetben az európai országoknak a vakcina gyártás terén meg kell őrizniük az önállóságukat. Ennek kapcsán azért jegyezzük meg, hogy az európai vakcina hiányért talán nem Oroszországot és Kínát kellene hibáztatni, és főként nem kellene az új hidegháború részévé tenni ezt a kérdést. Ez nem felelősségteljes magatartás. Ehelyett előbbre visz, ha az európai országok magukba néznek. Például Franciaország, hiszen ha a Sanofi fejlesztése nem bukik meg, most azért több oltóanyag lenne. De az is meglehetősen álságos, hogy amikor például Putyin beszél a szuverenitásról, akkor az a bezárkózás jele, az autoriter politika része, mikor pedig egy nyugati politikus, akkor a piacok, és a nemzeti érdekek természetes védelme.

„De érthető az orosz és a kínai vakcina politikával szembeni irigység. A Szputnyik V vakcinát például már 56 országban regisztrálták. Igaz, ennek az imázst kétségkívül javító politikának ára is van. Oroszországban ugyanis lassan halad az oltás”

Az orosz hatóságok cáfolják, hogy vakcina hiány lenne, a szállítás azonban kétségkívül akadozik. A minap Szentpéterváron például emiatt vagy 30 oltópontot zártak be. De még ennél is nagyobb gond, hogy az orosz lakosság többsége egyelőre nem akarja beoltatni magát. A kérdéssel többek között a Süddeutsche Zeitung is foglalkozott, megjegyezve, hogy ezen segíthet Putyin beoltása. A lap egyébként éppen egy szentpétervári vizsgálatot ismertetve arra jutott, hogy ennek ellenére nem rossz a helyzet. A találomra kiválasztott vizsgált személyek felénél ugyanis már kialakult antitest. Ez az eddig beadott 6,5 millió dózis mellett azt jelenti, hogy sokan átestek a fertőzésen. Akkor viszont az nem érthető, hogy miért olyan jók a járvánnyal kapcsolatos orosz statisztikák.

„A járvány azonban nem lehet akadálya Oroszországban sem a napi politikai csatáknak. A Vlagyimir megyei javító-nevelő telepen büntetését töltő Alekszej Navalnij például hetente hírt ad magáról”

Most például a háta és ideg becsípődés miatt a lába fáj, és azért panaszkodik, mert nem biztosítják számára az általa kért orvosokat. Korábban az volt a gond, hogy szökésre hajlamos személyként éjjel óránként felébresztik. Felesége közben az áldozati szerepet erősítve a médiát és a Kremlt bombázza, és attól tart, hogy férje úgy jár majd, mint a börtönben meghalt Szergej Magnyitszkij. S mit ad Isten, Washington is Navalnij szabadon bocsátását követeli. De megszólalt az Amnesty International is, és a jogvédő szervezet már kínzásnak minősítette a Navalnijjal történteket.Természetesen az egészségi állapotára tekintettel. Nem szeretnék gonosz lenni, de ez egy büntető telep, ahol a fogva tartottakat dolgoztatják, és nem szálloda, ahol kényelmesen lehet aludni. Erre mondják, hogy „nem szokta a cigány a szántást”. De mielőtt valaki ezt szándékosan félre akarná érteni, egy másik szólást idézek Navalnij problémáinak a leírására: „Nem hajdúnak való a kasza”. A Navalnij nevű politikai projekt tehát folytatódik, és minden szereplő hozza benne a karakterét.

„Nem meglepő, de Ukrajna Alekszej Navalnijhoz is másképp áll, mint a nyugati támogatói”

A Krímről van szó, mi másról, amelyet mint tudjuk, Navalnij sem adna vissza Ukrajnának. Most pedig Kijevnek az nem tetszett, hogy az orosz ellenzéki vezér stábja a portálján a félszigetet Oroszország részeként tüntetett fel. A fakty.com.ua. számol be arról, hogy a kifogásolt térképen az oroszországi régiók vannak feltüntetve azokkal az adatokkal, amelyek a Navalnij szabadon bocsátását és a Putyin rezsimjének menesztését követelők számát tartalmazzák. Az Oroszország részének feltüntetett Krímhez fűzött mondat szerint sokan vannak, akik készek harcolni azért, hogy a szabad Oroszországban éljenek. Refat Csubarov a krími tatárok parlamentjének elnöke ezt kifogásolta Leonyid Volkovnak, Navalnij tanácsadónak. Navalnij stábja közölte, nem hajlandóak lecserélni a portáljukon közzétett térképet. Sőt, Volkov azt is elmondta, miként vélekedik a félsziget visszacsatolásáról, és az ukránok erre irányuló követeléséről. Mint emlékeztetett,

„Alekszej Navalnij kolbászos szendvicshez hasonlította a Krímet, amely után hiába csorog az ukránok nyála”

S persze, a nagyhatalmak csatája is folyik a járvány idején sem. Miután az új amerikai adminisztráció egyszerre támadt neki a közelmúltban Oroszországnak és Kínának, nem csodálkozhatunk azon, hogy Szergej Lavrov pekingi útja után mindenki a két eurázsiai hatalom viszonyának még szorosabbá válásáról beszélt. Az elemzők egy része óvta a Nyugatot attól, hogy egymáshoz tolja, még szorosabb szövetségre késztesse Kínát és Oroszországot. Ez a jelenlegi helyzetben logikus lépés, ám ez az összeborulás sem olyan egyszerű és egyértelmű. Alekszej Muhin moszkvai elemző figyelmeztetett arra, hogy azért

„veszélyes ölelkezni a sárkánnyal, mert könnyen leharapja a medve fejét”

A Kínához viszonyulás, és Peking és Moszkva esetleges még szorosabb kapcsolata fejtörést okoz az Európai Uniónak is. Megőrizze e kérdésben a stratégiai autonómiáját, vagy szorosan felsorakozzon az Egyesült Államok mögé. Brüsszel egyelőre mintha az utóbbi utat választaná. Szankciókkal sújtotta Kínát az emberi jogok ujgurokkal szembeni megsértése miatt, Peking azonban visszalőtt mind Brüsszelnek, mind pedig Washingtonnak. Az Egyesült Államokat ez aligha zavarja, az Európai Unió azonban nem igazán tudja eldönteni, hogy erőt mutasson és keménykedjen, vagy inkább megpróbáljon együttműködni a világ lassan legerősebb hatalmával.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.