//Nagyobb a Donbassz, mint gondolnánk
Ukrán tüzérek amerikai M777 vontatott tarackkal tüzelnek Harkov térségében 2022. augusztus 1-jén #moszkvater

Nagyobb a Donbassz, mint gondolnánk

MEGOSZTÁS

Úgy tűnik, augusztus hónapba lépve az ukrajnai háború jelentős események színterévé válhat. Nem kizárt, hogy délen a sokszor emlegetett herszoni ukrán ellentámadás helyett végül az orosz haderő indít egy regionális offenzívát, bár annak pontos iránya még kérdéses. Még az sem lehetetlen, hogy Zaporozsje, vagy a Donbassz déli részén mozdulnak meg a frontok. A jelenovkai hadifogoly tábort ért támadás tekintetében egyre valószínűbb, hogy Kramatorszkhoz hasonlóan itt is ukrán rakéta csapódott be, mivel a fogságba esett azovosok jelentős információs veszélyforrást jelentettek Kijevnek. Ami pedig az orosz erők elsőre lassúnak tűnő donbasszi előrenyomulását illeti, nem szabad elfelejteni, hogy az egykori Ukrajna legnépesebb, és legnagyobb népsűrűségű régióiról van szó.

Ukrán tüzérek amerikai M777 vontatott tarackkal tüzelnek Harkov térségében 2022. augusztus 1-jén #moszkvater
Ukrán tüzérek amerikai M777 vontatott tarackkal tüzelnek Harkov térségében 2022. augusztus 1-jén
Fotó:EUROPRESS/SERGEY BOBOK/AFP

Augusztus hónapba lépve az elsőre hadműveleti szünetnek tűnő események ellenére az ukrajnai konfliktus mit sem veszített a lendületéből. Többek között tovább folytatódtak az ukrán stratégiai célpontok elleni orosz rakéta- és légicsapások, de Kijev is készült meglepetéssel. Az elmúlt napokban a támadások hangsúlya délről inkább a Donbassz és Harkov térségére helyeződött át, célkeresztbe véve például Krasznoarmejszk vasútállomását, vagy a harkovi Malisev gépgyár, illetve az energetikai berendezéseket gyártó Turboatom területét. Míg előbbi esetekben nagyjából százas nagyságrendben jelentkeztek az ukrán emberveszteségek, a Turboatom területén állítólag két HIMARS indító is megsemmisült. Szergej Sojgu védelmi miniszter keddi nyilatkozata szerint mindezekkel együtt Ukrajnában az orosz haderőnek összesen hat HIMARS indítót, öt Harpoon hajó elleni rakétákhoz szolgáló indítóállást, illetve 33 M777 vontatott tarackot sikerült megsemmisítenie. Ahogy korábban, úgy most sem tudjuk pontosan megerősíteni, hogy az összes kilövésre ténylegesen sor került-e, de az eddig nyilvánosságra került felvételek alapján egy részük biztosan megtörtént.

„Ellenben egy Moszkva számára kínos incidens is megesett”

Éppen a hagyományosan július utolsó vasárnapjára eső haditengerészet napján érte improvizált robbanó eszközzel végrehajtott ukrán dróntámadás az orosz Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli főparancsnokságát. Az incidensben összesen hatan sérültek meg, ám fontos megjegyezni, hogy a támadás nem volt kihatással a flotta működésére. Ugyanis a főparancsnokság épülete főképp inkább adminisztratív feladatok ellátására szolgál, a műveletek tényleges irányítása egy másik helyszínen fekvő védett parancsnoki központból zajlik. Kérdés, pontosan hogyan történhetett meg a támadás, mivel helyi jelentések szerint a kvadrokopter indítására Szevasztopolban került sor. Bár ukrán oldalról az odesszai katonai-civil adminisztráció szóvivője, Szerhij Bratcsuk tagadta országa részvételét. Ráadásul szintén egyes helyi jelentések szerint az épület a még civil forgalomban is kapható drónzavaró eszközökkel sem volt ellátva, ami a kiemelt jelentőségű objektumok biztonsága kapcsán vet fel aggályokat.

A támadás utáni pillanatok 

„A stratégiai célpontok mellett viszont nem lehet elmenni a jelenovkai fogolytábort ért rakétacsapás mellett”

A pénteki napon ugyanis eddig nem tisztázott csapás érte az egykori mariupoli Azovsztal ukrán védőit elszállásoló létesítményt a Donyecki Népköztársaság területén. Az incidensben 50-nél is több fogoly halhatott meg, míg a sérültek száma meghaladta a 70-et.Köztük van 8 őr is. Természetesen a felek azonnal a másik oldalt vádolták meg a támadás végrehajtásával, bár a háború folyamán eddig megszokott módon a nyugati média inkább csak az ukrán olvasatot kapta fel. Avagy Kijev szerint Moszkva erői szándékosan lőtték a saját területükön, saját maguk ellenőrzése alatt álló épületet, hogy ezzel egyszerre szabadulhassanak meg az ukrán hadifoglyoktól, illetve vádolhassák meg Kijevet háborús bűntettek elkövetésével. Logikus nemde? Az eddigi ismeretek alapján nem lehet egyértelműen kizárni, hogy éppen az ukrán fél áll a támadás mögött. A történtek legalábbis kérdések sorát vetik fel. Egyáltalán miért kellett volna Moszkvának ilyen módon megszabadulnia az Azov zászlóalj hadifoglyaitól? Miután a Donyecki Népköztársaság területén amúgy is érvényben van a halálbüntetés, sokkalta egyszerűbb és úgymond „tisztább” a kérdést helyi hatáskörbe utalva rendezni.

„Ráadásul számos, egymástól független bizonyíték épp az ukrán olvasat ellenkezőjét mutatja. Avagy a támadás mögött nagy valószínűséggel pont Kijev állt, de legalábbis nem lehet egyértelműen kizárni ezt a verziót sem”

Elsőként érdemes megfigyelni a helyszíni felvételeken és műhold képeken látható becsapódás szögét, illetve irányát. A keleti behatolási pontot, valamint magának a robbanásnak az epicentrumát tekintve a rakéta egyértelműen északnyugati irányból, nagyjából a Marjinka-Novojelenovka vonal mentén érkezve csapódott be. Ez pedig jócskán az ukrán ellenőrzésű területeken belül található. Egyszerűen amennyiben szakadár területről érkezett volna a rakéta, az nem lehetett képes még GPS vezérlés mellett sem ilyen pályán, ebben a szögben beérkezni.

A Jelenovkát ért támadás vélhető iránya és maximális indítási távolsága HIMARS rendszer esetén #moszkvater
A Jelenovkát ért támadás vélhető iránya és maximális indítási távolsága HIMARS rendszer esetén
Forrás:Telegram

A közösségi médiában terjedő egyes elméletekkel szemben pedig a pusztítást szintén egyértelműen repeszromboló robbanófej okozta, amelyre a falakon és azok környezetében látható kisebb-nagyobb méretű srapnelek nyomai utalnak. Amennyiben termobár rakéta csapódott volna be az épületbe, az jóval nagyobb kiterjedésű és súlyosságú kárt okozott volna, plusz szinte biztosan nem maradt volna egy túlélő sem. A helyszínen talált roncsok, rakétamotor alkatrészek és azok sorozatszámai alapján a támadást HIMARS rakéta-sorozatvetővel hajtották végre, amely megint csak egyedül az ukrán hadrendben áll rendelkezésre. Igaz Kijev élhet azzal a védekezéssel, hogy a bemutatott roncsok nem az objektum területéről származnak, ám az már kevésbé tagadható, hogy nem ez volt az első támadás Jelenovka ellen.

A roncsokról készült felvétel. A sárgás felületkezelés is egyértelműen HIMARS rakétára utal. 

„Június és július folyamán összesen hat alkalommal érte ukrán oldalról tüzérségi támadás a börtöntábor térségét”

Bár a korábbiakban ez főképp 122 és 152 milliméteres tüzérségi gránátokkal, illetve BM-21 Grad rakéta-sorozatvetővel történt, a település környezete ismert volt az ukrán felderítés számára. Méghozzá annyira, hogy az Azovsztal feladását követően épp maga az ukrán katonai hírszerzés – GUR – jelölte ki a szakadár-orosz féllel folytatott tárgyalások során Jelenovkát, mint leendő hadifogolytábort. Ellenben egyes orosz Telegram csatornák már június 5-én felvetették annak a lehetőségét, hogy Kijev szándékosan csapást kíván mérni a börtön területére. Ráadásul a későbbiekben még a Pentagon közleménye is megemlítette, hogy esetleg Kijev erői találhatták el az objektumot, bár a nyilatkozat egyértelműen kizárta a szándékosság lehetőségét.

„Hogy miért állt volna érdekében Ukrajnának saját katonáit lőni?”

Nos, a válasz éppen az Azovban és annak jellegében mutatkozik. Egyszerűen a kormányzat számára úgymond „megbocsáthatatlan bűn” volt az, hogy az Azovsztal védői nem az utolsó emberig harcolva hunytak el, hanem fogságba estek. Miután pedig egy 144 fős kivétel mellett esély sem mutatkozott a fogolycserére, egyszerűen túlságosan nagy veszélyt jelentettek az információbiztonság szempontjából Kijevnek a foglyul ejtett azovosok. Akár az enyhébb büntetés reményében, akár más megfontolásnál fogva, de potenciálisan bármikor, bármelyik Azov tag érzékeny információt árulhatott el a zászlóalj mariupoli működésétől, és a helyi lakosság ellen elkövetett atrocitásaitól kezdve egészen a szigorúan bizalmas műveleti részletekig. Érdekes módon pont a támadás előtti napon került nyilvánosságra épp egy ilyen témájú interjú egy Dmitrij Kozackij nevű – hívójele Oreszt – fogollyal, ahol Kozackij az orosz hadifoglyok ellen elkövetett atrocitásokat mutatja be.

„A frontok esetében a figyelem egyre inkább délre irányul, míg a Donbasszban folyamatos a Szoledar és Artyomovszk környéki ukrán védelem felszámolása”

A nyikolajevi frontot nézve nem elképzelhetetlen, hogy a már annyiszor emlegetett herszoni ukrán ellentámadás helyett végül egy átfogó orosz offenzívának lehetünk tanúi augusztusban. Ugyanis orosz és ukrán források egybehangzó jelentései szerint Moszkva folyamatosan von újabb csapatokat a régióba. Ukrán információk alapján a donbasszi harctérről 8-9 zászlóalj-harccsoport – BTG – érkezhetett a frontra – nagyjából 3600-7200 fő – 6-18 darab 203 milliméteres 2Sz7M „Malka” önjáró löveg és 6-18 240 milliméteres 2Sz4 „Tyulpan” aknavető kíséretében. Utóbbiakat természetesen további haditechnika követi a harckocsiktól a páncélozott harcjárműveken át egészen a logisztikai teherautókig, ám a tűzerő tekintetében a legnagyobb harcértékű egységeket a fentebb említett tüzérség adja. Illetve nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a csapaterősítésnek csupán egy részletét biztosítja a donbasszi átcsoportosítás. Legalább ekkora, de szinte biztosan nagyobb haderő érkezik a Krím irányából is. Olekszij Aresztovics ukrán elnöki szóvivő egyenesen 30 aktív zászlóalj-harccsoportról beszélt a délnyugati front mentén, amely nagyjából 18-24 ezer főt foglalhat magába. Bár az Aresztovics által emlegetett augusztus 6-i – azaz most szombati – orosz támadás felettébb korainak tűnik, nem kizárt, hogy hamarosan Moszkva mégis megindít egy nagyobb átfogó hadműveletet.

A nyikolajevi harcok állása 2022. augusztus 1-jén #moszkvater
A nyikolajevi harcok állása 2022. augusztus 1-jén
Forrás:Telegram

„De lehet az egész déli csapaterősítés egyfajta elterelésként szolgál”

Ugyanis a déli-délnyugati fronton az orosz erők három irányban települhetnek, amely három külön műveleti fókuszt von maga után. Elsőként ott van a nyilvánvaló Nyikolajev-Krivoj Rog, – későbbiekben Odessza – irány, amelyhez főképp Herszonba kell az orosz csapatokat átcsoportosítani, hogy a Dnyeperen átkelve ki tudja szélesíteni az általa ellenőrzött zónát. Vélhetően a művelet során nem fogja Nyikolajevet ostrom alá venni az orosz haderő, inkább azt megkerülve valamiféle blokád tűnik valószínűnek, mivel elsődleges szempont a Déli-Bug folyón való átkelés, és tartós hídfőállás kialakítása. Ám nem szabad Zaporozsjéról sem megfeledkezzünk, amelyhez inkább Melitopol térségébe érdemes a csapatokat vezényelni. Igaz akárcsak Nyikolajev, Zaporozsje ostroma is valószínűtlen, mivel az elmúlt hónapokban a városban folyamatosan zajlott a további védelmi vonalak kiépítése, illetve a bekerítéshez midenképp szükség lenne átkelni a Dnyeperen.

„Ellenben Melitopolból nem csak Zaporozsje irányába lehet indulni, hanem akár egy donbasszi <szuperkatlan> is kialakulhat”

Utóbbihoz egyszerre több irányban lenne szükség a front egyidejű aktivizálására Izjumtól kezdve a donyecki agglomeráción át egészen az Orehov/Guljajpolje központú déli területekig, hogy aztán a bekerítés a Pavlograd-Lozovaja vonal mentén bezárulhasson. Az áttörést pedig éppen Orehov térségében tudná végrehajtani az említett nagyobb létszámú déli orosz haderő. Mindezek mellett meg kell jegyezzük, hogy utóbbi felettébb ambíciózus vállalkozásnak tűnhet, amelyhez jelen helyzetben nincsenek is meg teljes egészében az orosz erőforrások. Ám amennyiben sikerülne, azzal nagyjából 100 ezer fős ukrán haderőt lehetne bekeríteni, illetve nagyjából mindez meg is bénítaná a keleti ukrán logisztikát. Ráadásul a 100 ezer főben jelentős hányadot adnának ki a magas harcértékű reguláris alakulatok. Az esetleges zaporozsjei műveletek megindulását támasztja alá az a tény is, hogy a csapatmozgások többsége épp Melitopolon keresztül halad, a város egykori ukrán polgármestere napi szinten 20-30 haditechnikai eszköz érkezéséről számol be. Továbbá amíg az orosz fél nem végez teljesen a herszoni Antonov-híd javításával, logikusabbnak tűnhet a logisztikai szempontból könnyebben ellátható zaporozsjei területek aktivizálása. Egyúttal egy nagyobb léptékű donbasszi bekerítés előkészítése magyarázatot adhat az amerikai Planet Labs műholdas kép- és adatszolgáltató által a Belgorodi területen észlelt nagyobb orosz csapatösszevonásokra.

Az offenzíva lehetséges iránya #moszkvater
Az offenzíva lehetséges iránya
Forrás:Telegram

„A Donbasszban eközben küszöbön áll Szoledar és Avgyejevka védelmének feltörése”

Miközben a harcok nagyjából 2-3 kilométerre folynak Artyomovszktól, addig az orosz-szakadár egységek, illetve a Wagner katonai magánvállalat rohamcsapatai Szoledar külterületein tartózkodnak. Egyúttal az Artyomovszktól délre fekvő területek esetében az uglegorszki hőerőmű melletti Szemigorje és Kiricsnoje települések kerültek orosz ellenőrzés alá, jelenleg a harcok Kogyema és Zajcevo falvak térségében zajlanak. Az Artyomovszktól délre zajló műveletek lehetővé teszik a későbbiekben a bekerítés szorosabbra fonását. Donyeck esetében folyamatosan zajlik az Avgyejevka körüli megerősített ukrán vonalak feltörése, a szomszédos Peszki település déli szektoraiba már bevonultak az orosz-szakadár szövetséges csapatok. Szintén Peszki esetében a Butovka szénbánya szellőzőaknájának elfoglalásával a helyi ukrán védelem jelentős objektuma esett ki.

A Szoledar-Artyomovszk vonal melletti harcok állása 2022. július 31-én #moszkvater
A Szoledar-Artyomovszk vonal melletti harcok állása 2022. július 31-én
Forrás:Telegram

„Több alkalommal felmerült témaként mind szakértői, mind kevésbé hozzáértő szinten, hogy maga a donbasszi offenzíva viszonylag lassú tempót követ”

Egyes elemzések ezt egyenesen az orosz harci kapacitások kimerülésének jeleként értékelik, ám érdemes kicsit jobban elmélyülni a témában. Ugyanis a 2014 előtti Donyeck településszerkezetét, valamint lakosságszámát tekintve kiderül, hogy konkrétan az egykori Ukrajna legnépesebb régiójáról van szó, amely még Kijevet is maga mögé utasította. A terület iparvidék jellegénél fogva – csak a Donbassz nagyjából az ukrán GDP 20 százalékát termelte meg – mindez nem meglepő, ám ez bizonyos sajátságokat is hordoz magában. Az iparosodás következtében erősen urbanizált vidék, és a magas lakosságszám sűrű településszerkezetet von maga után. Míg mondjuk a Csernyigovi területen az egy négyzetkilométerre eső átlagos lakosságszám 32, Herszonban 37, addig ez a Donyecki terület esetében 160. Összehasonlításképp a magyarországi érték 105 fő/km2. Mindez pedig hadászati szempontból azt jelenti, hogy a harcok nagy százalékban a lakott területeken belül zajlanak, illetve egyfajta békaugrásként egyik települést szinte azonnal követi egy másik. Ez pedig önkéntelenül is lelassítja az előrenyomulás léptékét, függetlenül attól, hogy az amerikai, orosz vagy mondjuk a kínai haderő harcolna az adott területen. Egyúttal az az állítás is fals, amely szerint Moszkvának nem sikerült volna nagyobb népességű regionális központokat elfoglalnia. Elég csak a szeverodonyeck-liszicsanszki, mariupoli vagy épp a szvetlodari agglomerációra tekintsünk, igaz utóbbi inkább energetikai szempontból jelentős. Első esetben nagyjából 400 ezres, Mariupol esetében pedig 650 ezres békeidei lakosságról beszélhetünk, míg a jelenlegi harcok színhelyéül szolgáló Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal közel 200 ezer főt foglal magába.

2020-as adatok alapján az egyes ukrán megyék esetében becsült népsűrűség #moszkvater
2020-as adatok alapján az egyes ukrán megyék esetében becsült népsűrűség
Forrás:Wikipédia

Összehasonlításképpen az Ukrajna nyugati részén fekvő Luck 215, Tarnopol 225, míg a kárpátaljai Ungvár 116 ezres lakossággal rendelkezik. Más szóval, az orosz hadsereg a háború öt hónapja alatt nemcsak az Azovi-tenger összes kikötőjétől, a legnagyobb teljesítményű erőműveitől, az ipari termelés jelentős részétől és a hadiipari komplexum szinte teljes egészétől fosztotta meg az egykori Ukrajnát, hanem 5-7 regionális központként szolgáló nagy lakosságszámú várost is elfoglalt. Az offenzíva pedig a Donbasszt elhagyva csak gyorsulni fog.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.