A Szovjetunió Minisztertanácsa 1954. december 23-án döntött arról, hogy Luzsnyikiban egyetlen sportlétesítmény-komplexumot építsenek fel. A stadion azóta már túlesett több „ráncfelvarráson”, és otthont adott a világ két legnagyobb sporteseményének, az 1980-as moszkvai olimpiának és a 2018-as labdarúgó-világbajnokságnak. Illetve minden idők egyik legnagyobb tragédiájának is…

A Luzsnyiki név egyébként nagyjából az orosz rét, mező szóra eredeztethető vissza, ami a Moszkva folyó partján, a stadion építési helyén található mocsaras, lápos rétekre utalt. Habár napjainkra jórészt átépült az egykor Lenin Stadionnak hívott létesítmény, de a jellegzetes és monumentális szocreál főhomlokzat a mai napig meghatározza a létesítmény hangulatát.

„Jórészt ennek köszönhetően a világ egyik legszebb sportarénájának tartják napjainkban is, amelyben szinte minden fontos és számon tartott világversenyt megrendeztek már”

Sokan kérdezték, vajon miért változtatták meg a nevét 1992-ben. A magyarázat kézenfekvő lehetne azzal, hogy a rendszerváltást követően már nem mutatott volna jól az ország első számú sportlétesítményének homlokzatán, hogy V. I. Lenin Stadion. Ám mégsem ez áll a névváltás mögött.

„A Luzsnyikihoz kapcsolódik a Szovjetunió – de hozzátehetjük Oroszországot is – legnagyobb sporttragédiája is. Semmi előzménye nem volt annak, hogy egy nemzetközi kupameccset koporsókkal kelljen lezárni”

1982. október 20-án a Szpartak Moszkva a holland HFC Haarlemmel játszott az UEFA Kupában, és a párosításnak a legjobb 16 közé jutás volt a tétje. A moszkvai odavágón messze nem volt telt ház, a Szpartak vezetett 1-0-ra, és már mindenki a meccs végét jelentő sípszóra várt. A nézők nagy része elindult haza, és a szervezők mindössze egy kaput nyitottak meg a távozóknak. Ekkor Szergej Szvetcov betalált a hollandok kapujába, és a tömeg megfordult, hogy visszatérjen ünnepelni a csapatot. A jeges és csúszós lépcsőkön az emberek egymást taposták agyon. Az öröm tragédiává vált, a szervezők nem árulták el, mi is történt a stadionban, a hollandok is csak másnap, a televízióból és a rádióból értesültek a szörnyűségekről

„Martin Haan, a haarlemiek csapatkapitánya is csak arra emlékezett, hogy gyorsan el kellett hagyniuk a stadiont. Nyilvánvalóan azért, hogy ne legyen sejtésük a tragédia valódi méreteiről”

„A buszban egyebet sem hallottunk, csak a mentőkocsik vijjogó szirénáit” – mesélte később. Azt a bizonyos találatot jegyző Szvetcov a mai napig nem tudta megbocsátani magának a gólját. Bár csak soha ne lőttem volna azt a gólt” – emlékezett. A Szpartak másik játékosa, Edgar Gessz utólag elárulta, látták ugyan a rengeteg mentőt, de nem tudták, mindez miért történik. „Még aznap este hallottuk azt is, hogy az Amerika Hangja rádióadó félbeszakította az adását, és rendkívüli hírként számolt be a moszkvai tragédiáról. De bennünket csak másnap reggel tájékoztattak arról, hogy mi is történt” – jelentette ki Gessz a vele készített interjúban.

„Egy biztos, a szovjet reflex ebben az esetben is működött, napokkal később a hivatalos szervek 66 halottról beszéltek. Több független forrás is vizsgálódott az ügyben, és 340 ember halálát állapították meg a mérkőzéssel kapcsolatban”

Bármilyen tragikus is a fentebb leírt esemény, azért természetesen a FIFA és az UEFA is a legmodernebb és legjobb sportlétesítmények között emlegetett Luzsnyiki nem a tragédiák miatt vált azzá, ami.

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1954. december 23-án döntött arról, hogy Luzsnyikiban egyetlen sportlétesítmény-komplexumot építsenek fel. Ugyanis a szovjet sportolók ekkoriban már részt vehettek a különböző világversenyeken, és az 1952-es Helsinkiben rendezett olimpián összesen 71 érmet nyertek, köztük 22 aranyérmet. A kivitelezést a legjobb építészekre bízták – A. V. Vlaszov, I. A. Rozhin, N. N. Ullasz és A. F. Hrjakov –, míg a terveket V. N. Naszonovval, N. M. Reznyikovval és V. P. Polikarpovval készíttették el.

„1954 tavaszára eldőlt, hogy Moszkva zöldövezetében húzzák fel a létesítményt, és egybehangzó vélemény szerint a Luzsnyikinál nem volt jobb hely a komplexum felépítésére”

A tervek 90 nap alatt készültek el, míg maga a létesítményt rekordidő, 450 nap alatt építették fel. A megnyitót 1956. július 31-én tartották meg. A grandiózus ünnepségen 103 ezer néző előtt tornászok, akrobaták és egyéb sportágak legjobbjai tartottak bemutatót, majd az esemény fénypontjaként összemérte a tudását a szovjet és a kínai labdarúgó válogatott. A mérkőzést végül a hazaiak nyerték meg 1-0-ra. Az ünnepélyes átadó után pár nappal, 1956. augusztus 5-én pedig megkezdődött a Szovjetunió I. Szpartakiádja. Aztán jött 1957 és a jégkorong-világbajnokság, amely a sportág történetének legtöbb nézőt hozó döntőjét hozta, miután 55 ezer néző előtt egyenlített az utolsó percben Svédország a hazaiak ellen, így a háromkoronásoké lett az aranyérem.

„A komplexumban kétségkívül a stadioné volt a központi szerep, ám több sportaréna, valamint uszoda is épült. Összesen 20 sportágban lehetett világszínvonalon versenyt rendezni”

Szinte alig telt el év, amikor ne rendeztek volna valamilyen világ-, vagy Európa-bajnokságot. A Luzsnyiki kiváló minősítést kapott a különböző sportszervezetektől, így nem csoda, hogy 1974-ben Moszkvának ítélték az 1980-as nyári olimpia rendezési jogát. A sikeres pályázatot követően 1976 és 1979 között lezajlott a létesítmény első nagy átalakítása, a teljes nézőteret befedték, a lelátókat megnagyobbították, új bírói szobák, sportolói öltözők és sajtóközpont jelentek meg a Luzsnyikiban. Megszüntették az állóhelyeket, a nézőtéren csak sorszámozott székek maradhattak. A lehetséges nézőszámot 84 864-re csökkentették és 1450 Luxra növelték az éjjeli világítás fényerejét.

„A kor elvárásai szerint ultramodern stadion felújítása nem sokkal a moszkvai olimpia megnyitója előtt fejeződött be, itt tartották a játékok nyitó- és záróünnepségeit, egyes atlétikai versenyszámokat és a labdarúgás döntőjét”

Az olimpiát követően a sportvilág egyik központja lett a létesítmény, ahol a 2008-as UEFA Bajnokok Ligája-döntővel, a 2013-as atlétikai világbajnoksággal és a 2013-as rögbi-világbajnoksággal a legnagyobb sporteseményeket rendezték meg. Az olimpiát követően a Luzsnyikit még háromszor újították fel. Moszkva alapításának 850. évfordulójára (1997), a 2008-as BL-döntőre, valamint a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra. Az utóbbi felújítás összesen 350 millió euróba került, és erről az összegről Marat Husznullin moszkvai főpolgármester-helyettes kijelentette, az ekkora és ilyen típusú arénákhoz képest a Luzsnyiki az olcsó stadionok sorába tartozik, így egyáltalán nem sok a rá költött sok millió. 2015-ben kis híján leégett a komplexum, ugyanis október 5-én lángok csaptak fel a stadionból, és hatalmas füstfelhő borította be. Vitalij Mutko orosz sportminiszter mindenkit igyekezett megnyugtatni, csak építési hulladékok kaptak lángra, anyagi kár nem keletkezett, s szerencsére személyi sérülés sem történt.

„2017. november 11-én adták át a vb-re modernizált stadiont, melyen 77 ezer néző előtt az orosz válogatott 1-0-ra kikapott a Lionel Messi, Angel Di Maria, Javier Mascherano és Paulo Dybala nevével fémjelzett Argentínától”

A 2018-as oroszországi világbajnokság idején Luzsnyiki lett az ország fő futball arénája, és a vb-n összesen hét mérkőzésnek adott otthont. Négy csoportmeccset, egy nyolcaddöntőt, egy elődöntőt és a döntőt rendezték a Luzsnyikiban.

Persze ne higgye senki, hogy kizárólag a sport kapott otthont a Luzsnyikiban. 1985-ben a XII. VIT megnyitó- és záróünnepsége is a Luzsnyikiban zajlott. 1989. augusztus 12-én és 13-án a stadionban a Moszkvai Békefesztivál keretében először hallgathatták úgy 120 ezren a moszkvaiak a Bon Jovi, a Scorpions, Ozzy Osbourne, a Skid Row, a Mötley Crüe, a Cinderella és más nyugati zenekarok koncertjeit.