„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Szovjet ünnep-e a nőnap?

2021. márc. 09.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az orosz nők már az űrben jártak, a fronton harcoltak, és akkor dolgoztak, amikor ez a nyugati országokban szinte elképzelhetetlen volt. A nőnapon a férfiak nemcsak körbeudvarolják őket, de általában jó alaposan meg is ünneplik ezt a napot. Aztán elhervadnak a tulipánok, és visszazökken az élet a régi kerékvágásba. Mint a nyugati országokban.

A Fekete-tengeri flotta katonái a nemzetkőzi nőnap alkalmából virágot osztanak a hölgyeknek Szevasztopolban 2020. március 6-án #moszkvater

A Fekete-tengeri flotta katonái a nemzetkőzi nőnap alkalmából virágot osztanak a hölgyeknek Szevasztopolban 2020. március 6-án
Fotó:EUROPRESS/Konstantin Mihalchevskiy / Sputnik

Az orosz férfiak többségének megvan a véleménye a feminizmusról, március 8-án azonban igazi metamorfózison mennek át. A nők emancipációját dicsőíteni hivatott napon a fösvények gáláns úriemberekké, a macsók pedig igazi lovagokká változnak. A havas utcákon férfiak ezrei sietnek ilyenkor hazafelé virággal a kezükben, a hölgyeket elárasztják csokikkal, parfümökkel és ma már mindenféle elektronikus kütyüvel. S nem utolsó sorban emelik a poharukat a gyengébbik nem tiszteletére.

„Az orosz nők ezt meg is érdemlik, hiszen hagyományosan helytállnak a családban, ha kellett, a vállukon vitték az országot, mikor a férfiak a fronton voltak, később jobb híján a helyükre léptek, vezetőként is megállják a helyüket, arról nem is beszélve, hogy szlávos szépségükkel és kedvességükkel is dicsőséget hoznak az országnak”

A Nemzetközi Nőnapot sokan valamiféle szovjet ünnepnek tartják, pedig először február utolsó vasárnapjára igazítva Amerikában tartották meg 1909-ben. Állítólag a nők egyenlő jogokért vívott évszázados küzdelmét felelevenítő nap gyökerei is New Yorkhoz kötődnek, ahol 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók vonultak az utcákra. A nők emancipációjának a kérdése a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésével került egyre inkább előtérbe. Az I. Internacionálé első kongresszusán 1866-ban határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről, majd 1899-ben a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin   a nők jogaiért harcoló mozgalom élére, hogy aztán a VIII: kongresszuson 1910-ben a nők választójogának kivívása érdekében a nemzetközi nőnap megtartásáról is döntsenek. Egy évvel később Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban ezt meg is tartották. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.

„Igazi karriert azonban a Szovjetunióban futott be március 8., és a ’20-as évek elejére hivatalos ünnepnap is lett belőle, 1966-tól pedig munkaszüneti nap. Mint ahogy igazi ünnepnap ma is”

E nap orosz előzményei 1917-re nyúlnak vissza, amikor március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz február utolsó vasárnapján) női munkássztrájkkal és utcai tüntetésekkel indult el a cár pár nappal későbbi trónvesztéséhez vezető februári forradalom. Polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. A szovjet propagandában a nők, mint a proletariátus természetes szövetségesei jelentek meg, a nő tehát mindenekelőtt munkásnőt jelentett. A hősök között sokáig a partizán- és traktoros nők jártak az élen.

A szovjet időkben azonban a szó emancipációs értelmében a nők szabadabbak voltak, mint sok nyugati országban. Az ingyenes óvoda és iskola sok nő számára tette lehetővé, hogy a saját szakmájában dolgozzon. Igaz, a párt politikai bizottsága 69 év alatt csak két nőt engedett a soraiba, Jekatyerina Furcevát és Galina Szemjonovát.

„A szovjet idők sok tekintetben például szolgálhatnak a feminista harcosoknak, a nőkről kialakított kép azonban Oroszországban inkább megmaradt archaikusnak”

Csak megerősítette ezt Putyin rendszerének 2012-es konzervatív fordulata. A női szerepben az anyaság, a család került előtérbe, és ezt az állam anyagilag is megbecsüli. A Levada Központ felmérése szerint a megkérdezettek 54 százaléka úgy tartja, a férfiak dolga, hogy pénzt keressenek, míg a nőké a család összetartása, a gyerekek nevelése. A nőknek 23 százalék szerint van helye a politikában, míg ez az arány egy évtizede még 40 százalék volt. Ezt a képet erősítette a napokban tanácsadói posztjáról felmentett Vlagyiszlav Szurkov egyik néhány évvel ezelőtti kijelentése. Mint fogalmazott, az a tény, hogy Nyugaton a nők a hatalom csúcsait ostromolják, a hanyatlás jele. Oroszországot az efajta feminizmus térnyerése nem fenyegeti. Ettől azonban még a nőnap igazi ünnep marad. Ekkor tényleg a hölgyek körül forog minden. S ez így van rendjén.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK