Egy három évtizedes korszak végleg lezárult. Határozott és gyors tempóban alakul át a kazah politikai és gazdasági rendszer. Ennek első lépése az előrehozott elnökválasztás, majd ezután jó eséllyel a parlamenti választások lesznek. A változásokat feszülten figyelik a térségben érdekelt nagyhatalmak, és igyekeznek a maguk javára kihasználni belső erőviszonyok változását. Ebben a helyezkedésben érdekes momentum, hogy az újraválasztott államfő Kaszim-Zsomart Tokajev beiktatása utáni első útja az Ukrajnában dúló háború ellenére is Oroszországba vezetett.

Who is Mr. Tokayev? Erre a kérdésre keresik a választ Kazahsztánban és a Közép-Ázsiában érdekelt országok hatalmi köreiben egyaránt. Az egykori külügyminisztert persze nem kell bemutatni sem otthon, sem pedig a világban, azonban az egyelőre talány, hogy milyen sikerrel tudja majd átalakítani az ország megcsontosodott politikai, és leült gazdasági rendszerét.

„Az év eleji zavargások rávilágítottak a kazah gazdasági és politikai élet visszásságaira”

Így a három évtizeden át megkövesedett rendszer túlhatalomból fakadó rugalmatlanságára, az elnök környezetének korrupciójára, a klán viszonyokból adódó belső feszültségekre, a gazdaság működésének elnehezedésére, és mindenek előtt a szociálpolitika elhanyagolására. Tokajev elnök végül külső, alapvetően orosz segítséggel leverte a lázadást, ezzel egyben lezárta az ország Nurszultan Nazarbajev nevéhez köthető korszakát.

„Az államfő azt is megértette, hogy a politikai stabilitás megszilárdítása és a gazdaság fellendítése miatt csak előre menekülhet, így nagyszabású reformokat hirdetett”

Ez mindenek előtt érintik a politikai rendszer átalakítását, demokratizálását, majd a politikai stabilitás megerősítése után kiterjed a gazdaságra is. A kazah szuverenitás megőrzése mellett Tokajev már a kampányban a rendszer teljes újraindítását ígérte. A politikai intézményrendszer gyökeres reformját, kardinális átalakítását a gazdaságban, új korszak nyitását.

„Ehhez az idő előtti választások kiírásával a bizalom megerősítését kérte”

A Nazarbajev által megindított, ám felemásra sikeredett hatalmi átmenet elején, 2019-ben még úgy tűnt, hogy a következő elnökválasztás 2014-ben lesz. Aztán az élet, az év eleji zavargásokba és puccskísérletbe torkollt tüntetések felülírták ezt az első elnök által elképzelt, az ő és klánja befolyását végig megőrizni hivatott forgatókönyvet. A helyzet stabilizálása után szeptemberben előrehozott elnökválasztást írt ki, majd javasolta a ciklus meghosszabbítását ötről hét évre, ezzel egyidejűleg ezen a poszton az újraindulás kizárását. Elképzelése szerint ez új minőséget és dinamikát adna a társadalom és az állam átalakulásához, és kizárja a hatalom monopolizálását, kisajátítását.

De a rendszer demokratizálását, rugalmasabbá tételét szolgálja az is, hogy az új rendszerben szélesednek polgárok jogai, így például megengedett a békés tiltakozás, a kerületek és települések polgármesterét (akim) ezután közvetlenül választják meg. Létrehozták az Alkotmánybíróságot és eltörölték a halálbüntetést. Egyszerűsödtek a politikai pártok regisztrációjának feltételei, ehhez a minimális létszám 40 ezerről 5 ezerre csökkent.

„Döntés született arról is, hogy átállnak a vegyes választási rendszerre, a képviselők 70 százalékát arányos, 30 százalékát pedig többségi alapon választják”

Tokajev a november 20-án tartott választásokon a három évvel ezelőtti 70,96 százalékkal szemben megszerezte a szavazatok 81,31 százalékát. Ez első pillantásra az elnök iránti bizalom megerősödését mutatja, az arányok azonban eltakarják, hogy Tokajev összességében kevesebb voksot kapott, mint 2019-ben. De figyelmeztető lehet számára a 69,44 százalékos, a megszokottnál alacsonyabb, az inkább ellenzéki nagyvárosokban pedig kimondottan alacsony részvételi arány is. Mint ahogy az is, hogy emellett a legtöbben – 5,8 százalék – a „mindenki ellen” rubrikába húzták be az X-et, és ez az arány jóval magasabb is lehetett volna, ha mondjuk, Almatiban a többség elmegy szavazni. A kazah társadalomban továbbra is él az igény a jövőt kijelölő erős vezetőre, és a mostani felhatalmazással Tokajev neki is foghat a reformoknak, a várhatóan szintén előrehozott parlamenti választások azonban biztosan nagyobb versenyt hoznak. Szinte biztosra mondható, hogy bejegyeznek három-négy pártot – jó eséllyel lesz köztük nacionalista irányzatú -, és az egyéni körzetekben is nagyobb lehet a konkurencia.

„A világot a stabilitás megőrzése mellett elsősorban a külpolitika alakulása érdekli”

Az egyes hangsúlyok ugyan módosulhatnak, a többvektorú külpolitika azonban aligha fog változni, hiszen ennek kialakításánál Nazarbajev mellett Tokajev is ott bábáskodott. No, és ez a kiegyensúlyozott politika adódik az ország geopolitikai elhelyezkedéséből is. Kazahsztán az ország önállóságának hangsúlyozása – és akár mérsékelt „kazahosítás” mellett – a nyugati sajtó várakozásai ellenére vélhetően továbbra is jó kapcsolatokra törekszik majd Oroszországgal (is). A közép-ázsiai térségben továbbra is a két legbefolyásosabb erő Oroszország és Kína, ám meghatározó az angolszászok gazdasági jelenléte, és egyre inkább számolni kell a régióban hagyományos török terjeszkedés aktivizálódásával. Európa nem tűnik igazán komoly játékosnak, ám Josep Borrell napokban befejeződött körútja jelezte, hogy Brüsszel sem akar kiszorulni a régióból. Sőt, alternatív olaj- és gázforrásként tekint rá. Nem véletlen tehát, hogy Kazahsztánnak például az európai külügyek irányítója a lojalitásért cserébe a Moszkvával szemben kiszabott szankciók miatt keletkezett károk kompenzálását, és az Oroszországot megkerülő közlekedési infrastruktúra fejlesztését ajánlotta.

„Kazahsztánt elsősorban a transzkaszpi utak kiépítése, ezzel az olaj export útvonalának diverzifikálását érdekli”

Ebben az EU is érdekelt az orosz export szankcionálása mellett már azért is, mert Olaszország, Hollandia, Görögország és Spanyolország idáig is a kazah olaj jelentős vásárlója volt, az Eni pedig a kitermelésben is érdekelt. De az is figyelemre méltó, hogy a Katahsztánba érkezett 152,8 milliárdos közvetlen befektetésből 60 milliárd Hollandiára esik. De azt se felejtsük el, hogy a Kína és az Európai Unió közötti konténeres szállítás jelentős része Kazahsztánon haléad át, és az idén 84 százalékkal nőtt.

„A jelenlegi erőviszonyokat azonban csak az boríthatná fel, ha Oroszország veszítene Ukrajnában”

Ezért aztán jelzés értékű, hogy Tokajev beiktatás utáni első útja Oroszországba vezetett. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben Asztana és Moszkva között érezhetően megnőtt a feszültség. A kazah vezetésnek nagyon nem tetszik az Ukrajna ellen indított orosz invázió, kifogásolták az orosz médiában elhangzott, az országgal szemben dehonesztálónak tartott megnyilvánulásokat, és a kazah nacionalizmus erősödése is több oroszellenes lépést hozott. S talán éppen ezek miatt az esetek miatt is az orosz-kazah tárgyalások után a két fél sdeklarálta, hogy nem fognak olyat tenni, ami árthatna a két ország stratégiai partnerségének.

„Moszkva azonban aligha fog beletörődni pozícióinak esetleges gyengülésébe. Ez érthető is, hiszen Oroszország hagyományosan Kazahsztán első számú kereskedelmi partnere”

A kétoldalú áruforgalom 2020-ban 18,2 milliárd dollár volt, ami a kazah kereskedelem ötöde. Moszkva elsősorban urán vásárol, és fontos befektető. Emellett a Kreml pozíciót erősítette az is, hogy az év elején orosz vezetésű külső támogatással a háta mögött verte le Tokajev a zavargásokat.

Ugyanígy nem lehet eléggé hangsúlyozni Kína térségbeli szerepét, így nem meglepő, hogy Vlagyimir Putyin mellett az elsők között gratulált Tokajevnek Hszi Csin-ping is. A szomszédos Kína már másfél évtizede a kazah áruk – gáz, olaj urán, réz és egyéb fémek – első számú vásárlója. A kazah export 2020-ban a pandémia ellenére 12,5 százalékkal nőtt, és 9 milliárd dollárt tett ki, és az idei év első tíz hónapjában is már 8,1 milliárdos volt.

Oroszországhoz és Kínához a regionális integrációs szervezeteken, így Moszkvához az Eurázsiai Gazdasági Unión, az ODKB-n, és mind Moszkvához, mind pedig Pekinghez a sanghaji együttműködésen keresztül is kapcsolódik Kazahsztán, így e két ország vezető szerepe a régióban egyértelmű. Asztana azonban éppen az ellensúlyok miatt kínosan ügyel arra, hogy ne csak jó politikai, de tartalmas gazdasági kapcsolatok fűzzék a Nyugathoz is.