„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gáztároló telep Ukrajnában, a Lviv körzetében található Bojarka közelében
Fotó:EUROPRESS/ GENYA SAVILOV/AFP
A megszokottól eltérően feltűnően sokat beszélt az orosz-ukrán-EU gáztárgyalások újabb fordulója után a kompromisszumokról Alekszandr Novak orosz energetikai miniszter. Mint fogalmazott, Moszkva álláspontja az Ukrajnán keresztül folyó tranzit kérdésében konstruktív, és a jelenlegi feltételek mellett kész az év végén lejáró szerződés meghosszabbítására.
„Sőt, Ukrajnának a mostaninál 25 százalékkal olcsóbban adná a gázt”
Ezek a szavak is mutatják, hogy a gázszerződés kérdésében Moszkva retorikája az utóbbi időben látványosan felpuhult, ami azt jelzi, hogy kész megbékélni Kijevvel. Ezt megelőzően Vlagyimir Putyin is úgy nyilatkozott, hogy helyre kell állítani a kapcsolatokat Ukrajnával, hiszen két testvéri nép között ez még az elitek közötti viták mellett is elengedhetetlen.
„Sokak szerint, ha sikerül a gázszerződésről dűlőre jutni, az elindíthatja a közeledést az ennél is bonyolultabb kérdésekben is”
Az EU energetikai biztosával, Maros Sefcoviccal folytatott moszkvai tárgyalások után az orosz miniszter hosszan ecsetelte, hogy Moszkva kész felújítani a 2015-ben leállít gázszállítást Ukrajnának, és a Gazprom 25 százalékot engedne is a mostani árból. Az év végén lejáró európai tranzit szerződés az egyik legégetőbb kérdés most az orosz-ukrán viszonyban, s ebben erősen érdekelt az Európai Unió is. Akárcsak Ukrajna, még ha most ezt egyelőre teljesíthetetlen feltételekhez is köti. A tárgyalások azonban igazából csak ősszel, az ukrán parlamenti választások után gyorsulhatnak fel. Ekkor van értelme a háromoldalú találkozónak is. Már csak azért is, mert a belpolitikai erőviszonyok átrendeződése sokat lendíthet a megbeszéléseken.
„Az Európai Unió meglehetősen nyugodtnak látszik, hiszen a szlovák biztos elmondta, hogy Brüsszel megállapodásra számít, és nem készül B-tervvel”
Egyelőre azonban nem teljesen világos, hogy Brüsszel mire alapozza a magabiztosságát. A tárgyalások ugyanis nagyon lassan haladnak, és az új elnök képviselői sem akarnak hallani arról, hogy a stockholmi bíróság által a Gazprommal szemben a Naftohaznak megítélt 2,56 milliárd dollár elengedéséről. Sőt, Kijev még 11,6 milliárd dolláros árfolyam kompenzációra is számít. Az orosz fél olvasatában viszont ez a megállapodás előfeltétele. Távol állnak az álláspontok a tranzit kérdésében is, Moszkva ugyanis egyszerűen meghosszabbítaná a jelenlegi szerződést, míg Kijev azt már az európai szabályozás alapján kötné meg. Novak szerint azonban ennek előfeltételeit maga Ukrajna nem tudja megteremteni az év végéig.
„Az ukrán fél kompromisszumkészsége Zelenszkij politikai hátterének stabilitásától függ”
A jelenlegi helyzet érdekessége, hogy a tranzithoz idáig a bevételek kiesésétől és a költségvetés összeomlásától tartva mindig Kijev ragaszkodott jobban, és mögéje felsorakozva ezt még a németek is feltételként szabták az Északi Áramlat bővítéséhez. Most láthatóan az orosz fél ragaszkodik jobban a lejáró szerződés meghosszabbításához, és Ukrajna szabódik. Oroszország, mint erősebb fél, a mostani konstruktív hozzáállással megtette az első lépést a megegyezés felé, és a labda az ukrán térfélen pattog.
„Egyelőre túlságosan sok a vitás kérdés, több engedmény azonban Moszkvától már nem nagyon várható”
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a stockholmi bíróság döntése alapján nemcsak a Naftohaz követel pénzt a Gazpromtól, hanem Ukrajna is tartozik Oroszországnak. Egyrészt az ukrán pénzügyminisztérium 2018 végi elszámolásában is ott áll egy 610 millió dolláros összeg, amelyhez jön még a 2013 végén még Viktor Janukovicsnak nyújtott 3 milliárd dolláros hitel. Ennek visszafizetésére egyébként tavaly egy londoni fellebbviteli bíróság is kötelezte Kijevet. Ennek ellenére szakértők szerint Moszkva ezt a hitelt aligha fogja viszontlátni. Azt azonban nem zárják ki, hogy az új ukrán kormány felállása után a két fél bíróságon kívül megegyezhet az állampapírokban lévő adósság átütemezéséről.
„Ebből is látszik, hogy az elmúlt években kölcsönös követelések sora halmozódott fel, és az előrelépéshez gesztusokra, engedményekre lesz szükség”
Oroszország aligha fog „ajándékot” adni Ukrajnának, ám a mostani békésebb hangnem arra utal, hogy a gázszerződésen keresztül lehet gesztusokat tenni, erre azonban Kijev egyelőre nem áll készen. A Naftohaz ügyvezető igazgatója abszurdnak nevezte Moszkva feltételeit, megerősítette, hogy Ukrajna nem mond le a neki megítélt 2,56 milliárd dollárról, a tranzit szerződést pedig automatikusan nem hosszabbítja meg. Emellett Kijev követeli az Északi Áramlat bővítésének leállítását is, és 2020-tól a tranzit leállítására készül. Ebből is látszik, hogy
„Kijevnek evés közben igencsak megjött az étvágya, és a Naftohaz jelenlegi vezetése aligha fog barátkozni a Gazprommal”
Ne felejtsük azonban el azt sem, hogy a parlamenti választások nagy eséllyel átrendezik az ukrán belpolitikai erőviszonyokat, és idővel felülkerekedhet a gyűlölet felett a pragmatizmus. Már csak azért is, mert jelenleg a Porosenko által orosz részvétellel kialakított korrupt sémában, és a Gazprom árainál legalább 20 százalékkal drágábban veszi Ukrajna Nyugatról a gázt. Pontosabban a „reverz” címén egy cseles megoldással kiveszi a határ előtt az európai tranzitból az orosz gázt.
„Ha pedig Zelenszkij komolyan veszi, hogy hadat üzen a korrupciónak, akkor a gázimport megtisztítása erre kiváló lehetőséget kínál. Kérdés, hogy engedik-e neki a jelenlegi rendszerből busás hasznot húzók, és helyükre beülni készülők”
A helyzet paradoxona, hogy Zelenszkij éppen azzal a lépéssel tudna nagy lépést tenni a korrupt rendszerek felszámolása felé, ha a Naftohaz közvetlenül a Gazpromtól vásárolná a gázt. Mert a gázimport három évtizede a korrupció melegágya, az elmúlt pár évben pedig ezt megfejelte a pszeudoreverz rendszer, amely arról szól, hogy nyugati importnak címkézve Ukrajna az Európába irányuló orosz tranzitból fedezi a szükségleteit. Ebben benne vannak orosz oligarchák és ukránok egyaránt, a végeredmény pedig a rendszer működtetésért járó nagyjából 25 százalékos felár. Ukrán részről Rinat Ahmetov helyett most Ihor Kolomojszkij tenné rá a kezét erre a bizniszre, így aztán Zelenszkij önállóságának egyik fontos fokmérője is lesz, hogy mit kezd a gázszerződéssel. Az nem nagyon lehet érv, hogy az “agresszortól nem vásárolunk”, mert szenet a legrosszabb időkben is importált Ukrajna Oroszországból. Most Moszkva feltehetően azért adna kedvezményt, mert valójában a tranzitot akarja biztosítani, elméletileg legalábbis. Azt egyáltalán nem lehet kizárni, hogy január 1-től azért mégis leáll ez az irány – ezért a Gazprom most igyekszik feltölteni az európai tározókat -, ez azonban az ukrán ellátást is veszélyeztetné, hiszen az valójában az orosz-európai tranziton keresztül biztosított.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
