„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Tavaly a 80. évforduló alkalmából rendezett díszszemle, a rajta résztvevő több tucatnyi állam- és kormányfővel azt jelképezte, hogy a Nyugat minden törekvése ellenére sem sikerült elszigetelni Moszkvát, a megkezdődő orosz-amerikai tárgyalások pedig Oroszország teljes győzelmének ígéretét is a kalapban tartották. Ehhez képest az idei felvonulás előkészületei teljesen más képet mutatnak”
Fotó:EUROPRESS/Igor IVANKO/AFP
Kiváltképp megnőtt a jelentősége a katonai díszszemléknek a „különleges hadművelet” négy évvel ezelőtti kezdete óta, hiszen annak egyik kitűzött célja, a „nácitlanítás” közvetlen folytonosságot feltételez az 1945-ben befejezett és a 2022 óta tartó harcok között. Így a 2022-es felvonulás, amelyet a Halhatatlan Ezrednek nevezett emlékmenet követett, élén Vlagyimir Putyin elnökkel, az orosz társadalom egységét demonstrálta egy olyan időszakban, amikor az orosz hadsereg gyors győzelmének elmaradása már világossá vált, és a béketárgyalások is zsákutcába torkolltak.
„Tavaly a 80. évforduló alkalmából rendezett díszszemle, a rajta résztvevő több tucatnyi állam- és kormányfővel azt jelképezte, hogy a Nyugat minden törekvése ellenére sem sikerült elszigetelni Moszkvát, a megkezdődő orosz-amerikai tárgyalások pedig Oroszország teljes győzelmének ígéretét is a kalapban tartották. Ehhez képest az idei felvonulás előkészületei teljesen más képet mutatnak”
A Kreml hivatalos közlése szerint nem is küldtek meghívót más országok vezetőinek, ennek megfelelően a vendégek névsora is szerényebb a korábbiaknál. A fiával érkező Aljakszandr Lukasenka belarusz, Kaszim Zsomart Tokajev kazah és Savkat Mirzijojev üzbég elnökökön kívül csak a részlegesen elismert Abházia és Dél-Oszétia elnökei lesznek ott a volt Szovjetunió vezetői közül, Európából Robert Fico szlovák miniszterelnök, valamint a boszniai Szerb Köztársaság vezetőségének érkezett, a „globális Dél” országait pedig mindössze Malajzia legfelsőbb vezetője és Laosz elnöke képviselte.
Ráadásul a szokásokkal ellentétben harcjárművel sem vesznek majd részt a parádén a légi egységeket leszámítva, és a Halhatatlan Ezred emlékmenete is az online térbe költözik idén. Ennek oka nem valamilyen emlékezetpolitikai fordulat vagy költségmegtakarítási szempont, hanem az ukrán támadások lehetősége miatti bizonytalanság.
„Az ukránok persze régóta fenyegetőznek azzal, hogy lángba borítják Moszkvát és ellehetetlenítik a május 9-i ünneplést is, idén először azonban ez a fenyegetés beválthatónak is tűnik”
A drónháború billegő erőviszonyainak mérlege most úgy tűnik, az ukránoknak kedvez, annyiban legalábbis, hogy egyre szimmetrikusabb választ tudnak adni az Ukrajna teljes területét elérni képes orosz dróntámadásokra, és egyre mélyebben jelennek meg az orosz hátország felett az akadálytalanul repkedő ukrán drónok.
Ráadásul erre a minimalista ünneplésre pont egy legtöbb szempontból kellemetlen időszakban kényszerül Moszkva. Egyre többen és egyre élesebben kritizálják az orosz vezetést, influenszerektől haditudósítókig, a háború elmaradt eredményei, a gazdasági nehézségek, az egyre fokozódó cenzúratörekvések vagy az olyan regionális ügyek, mint a szibériai állatállomány megtizedelése egyaránt fokozzák a belpolitikai nyomást a Kremlen. Ráadásul az amerikaiak felé való közeledés sem hozta meg az egyesek által várt eredményeket, Washington nem igyekszik nyomást gyakorolni Kijevre Moszkva érdekében.
„Ezzel az orosz vezetés még együtt is tudna élni, csakhogy a front is megmerevedni látszik, a drónháború miatt az orosz hadsereg előrehaladása a korábbiakhoz képest is lelassult, és nem világos, mikorra sikerül katonai úton elérni akár a Donbassz megszerzésének célját. Ami ráadásul önmagában nem is elégítené ki a háború orosz támogatóinak radikálisabb szárnyát. Ehhez járul még, hogy Oroszország sorra veszíti el szövetségeseit, vagy mutatkozik tehetetlennek a védelmükben”
Szíria 2024 végi rezsimváltását Moszkva meglehetősen puhán vészelte át, hiszen Damaszkusz továbbra is jó kapcsolatot ápol Oroszországgal, Venezuela azonban teljesen átfordulni látszik az Egyesült Államok januári akciója után, most pedig Mali katonai kormányzata is veszélybe került. A moldovai választások sem az orosz szájíznek megfelelően alakultak, és vélhetően hasonló lesz az örmény választások vége is. Ráadásul Moszkva legbőszebb kritikusai az iráni történésekkel kapcsolatos tétlenséget vagy éppen a magyarországi választások eredményét is a Kreml fejére olvassák, holott mindkét eset jóval összetettebb annál, mintsem „Oroszország cserben hagyott szövetségeseiről” beszélhessünk.
Magyarország egészen egyszerűen nem volt az, a magyar-orosz kapcsolat pragmatizmusa is csak addig ment el, ameddig Budapestnek engedték – gondoljunk a tavalyi washingtoni megállapodásra a szankciók kapcsán -, és végső soron Magyarország, ha olykor feltételekkel is, de minden szankciós csomagot elfogadott. Irán kapcsán pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy Moszkva az Öböl-menti arab államokkal éppen olyan jó viszonyt ápolt, mint Teheránnal, az OPEC+ együttműködés a szaúdiakkal és az emírségekkel rendkívül fontos volt a Kremlnek az olajárak magasan tartása szempontjából. Ezzel együtt is kommunikációs szempontból ezek az esetek is alkalmasak Moszkva gyengülő pozícióinak illusztrálására a kevésbé figyelmes közönség szemében, és ezt a képet az olyan esetek sem tompítják nagyon, mint Madagaszkár közeledése Oroszországhoz, vagy a bolgár választásokon aratott „Kreml-barát”, valójában inkább szintén pragmatikus győzelem.
„Mindez ráadásul egy olyan évben történik, amikor parlamenti választásokat tartanak Oroszországban, amelynek korábbi hírek szerint már a győzelemmel a zsebében akart nekivágni a Kreml”
Bár a parlamenti választások jelentősége Oroszországban nem döntő, teljesen jelentéktelennek sem lehet nevezni. Az alacsony részvétel, a tényleges hatalompártra, az Egységes Oroszországra adott szavazatok alacsony száma egyaránt a rendszer gyengüléséről árulkodhat, és további negatív folyamatokat gerjeszthet – miközben a magas részvétel mellett aratott nagyarányú győzelem erődemonstrációvá is válhat. Utóbbinak az esélye azonban jelenleg elég csekély, és ha mégis bekövetkezne, a szokásosnál is többen gyanakodnának manipulációkra, ami szintén legitimitásromboló lehet.
„Azt jelenti ez, hogy a bukás szélén áll Moszkva, és rövidesen Oroszország vereségének lehetünk szemtanúi? Itt még azért nem tartunk. Oroszország 2022 őszétől 2023 nyaráig sok szempontból a jelenleginél is rosszabbnak tűnő helyzetben volt”
Jelentős területveszteségeket szenvedett el, a kritikus hangok mögött akkor egy fegyveres lázadásra is képes erő állt, a társadalom akkor még magasabb szinten álló türelmét pedig a kikezdte a mozgósítási hullám. Ráadásul az egyre bővülő nyugati támogatások Ukrajna számára annak a lehetőségét is nyitva hagyták, hogy Oroszország a fronton szenved vereséget. Kommunikációs szempontból a 2024-es nyár sem volt sokkal jobb Moszkva számára, amikor ugyanúgy el kellett szenvednie már az energetikai rendszere elleni támadásokat, az ukránok kurszki behatolása révén pedig még az orosz területekre is közvetlenül átterjedt a háború. Ezzel szemben 2024 őszétől, a kazanyi BRICS-csúcstól a tavaly szeptemberi tiencsini találkozóig éppen ellenkező volt a helyzet, vagyis az arról alkotható kép. Oroszország magabiztosnak tűnt, az egymással szembeforduló Amerika és Európa pedig éles kontrasztot mutatott a szövetségesek sorát felmutatni tudó Putyinnal szemben.
A szerencse tehát forgandó, ahogy az aktuális eseményekből felrajzolható kép is gyorsan változik, a pillanatnyi történések alapján megrajzolt hisztérikus értelmezések pedig általában mellélőnek.
„Oroszország helyzete nem kilátástalan, sőt vannak számára kedvező tényezők is. Az egyik ilyen az iráni háború, amely három okból is előnyösnek bizonyult Oroszország számára”
Egyrészt, az oroszokkal jó viszonyt ápoló iráni vezetés nemhogy nem bukott meg, de a háborúnak köszönhetően jó eséllyel évekre stabilizálni tudja a hatalmát. Másrészt, az olajárak növekedése az idei évre megoldotta Moszkva költségvetési gondjait. Harmadrészt pedig a globális energiaválság korlátozza Európa ipari lehetőségeit, így pedig a fegyverkezés ütemét is.
Ezzel szemben Ukrajna helyzete kimondottan előnytelennek tűnik, a látványos energetikai támadások és a Moszkvával szembeni fenyegetések ellenére. Sőt, ezek éppenséggel Kijev egyre növekvő problémáit hivatottak elrejteni. Bár a drónháborúban Ukrajna jelen pillanatban felülkerekedni látszik, jelentős létszámú élőerő bevonása nélkül nincs esélye megfordítani a háborút. Pláne úgy nem, hogy Európa vélhetően pénzügyi és katonai támogatások terén is problémákkal küszködik majd a következő hónapokban, és Kijev akkor is csak jövőre számíthat legkorábban változásra az amerikai támogatási politikában, ha novemberben a demokraták fordítani is tudnának a kongresszusban a félidei választáson. Zelenszkij pozícióit ráadásul a korrupciós ügyek is rontják, miközben az amerikaiak Irán miatt végképp nem bánnák, ha lezárhatnák az ukrajnai háborút.
„Éppen emiatt az ukránok az utolsó pillanatban Trump nyomására zöld utat adtak a győzelem napi ünnepségeknek. Ezt ugyanis az amerikaiak is támogatják, vélhetően azért, mert el akarják kerülni, hogy egy jelentősebb orosz válaszcsapás további eszkalációhoz vezessen”
Mivel Ukrajna és Oroszország is kölcsönösen megfenyegette egymást az elmúlt napokban, a támadások és válaszcsapások elmaradását mindkét fél a másik megfutamodásaként tálalhatja saját közvéleménye felé. Más kérdés, hogy ezt ki mennyire veszi majd komolyan.
A jelenlegi állás tehát sokkal inkább tűnik olyan patthelyzetnek, amelynek átfordítására közép- és hosszútávon továbbra is az oroszoknak van nagyobb esélye. Más kérdés, hogy mivel kell majd szembenézni a Kremlnek a háború után, ez pedig nagyban függ annak kimenetelétől is. Egy jelentős győzelem stabilizálhatná a rendszert és biztosíthatná a megfelelő környezetet akár már egy 2030-as hatalomátadáshoz, és így Putyin örökségének biztosításához. Egy a várakozásokat alulmúló siker azonban a belpolitikai folyamatok további erjedéséhez vezethetne, ráadásul a háború végeztével a különféle korlátozásokkal szembeni ellenállás és a gazdasági elégedetlenség is nőhetne.
„A nagy kérdés persze, hogy a társadalom hogyan fogadna egy olyan győzelmet, amely a területnyereséggel és a szankciók feloldásával járna a kijevi rendszer érintetlensége mellett”
Sokak számára ez vélhetően kevés lenne, márpedig Moszkva jelenleg ennek a minimumnak az elérésére törekszik. A Donbassz megszerzése jelentené a még talán eladható politikai minimumot, a szankciók feloldása pedig a gazdaság háború utáni újraindítása miatt lenne fontos. Ezek egyáltalán nem elérhetetlen célok, a kérdés inkább az, mennyire lesznek kielégítőek az orosz társadalom számára.
(Az írás eredetileg a szerző Substack-oldalán jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
