A német sajtó, a dél-amerikai helyzet és a nagyhatalmak játéka André Scheer német marxista újságíró szemével

Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára

Még az NDK-s időkből sok magyarnak is ismerős lehet a Junge Welt.  A napilap ma is létezik, és az NDK-t dicsőítve a kommunista irányvonalat viszi tovább. Ezért aztán aligha meglepő, hogy a fősodor atlantista narratívájával szembe menő külpolitikai rovat vezetője André Scheer korábban évekig Venezuela berlini nagykövetségén dolgozott. A hamburgi születésű újságíró a latin-amerikai ország aktuális helyzetét bemutató előadás-sorozatának bécsi állomásán nyilatkozott a #moszkvatérnek, akit a venezuelai állapotok taglalása előtt még a németországi sajtóviszonyokról kérdeztük.

– A magyar ellenzéki sajtótermékek helyzetét ismerik olvasóink. Németországban milyen problémákkal küzdenek az olyan rendszerkritikus nyomtatott sajtótermékek, mint az NDK-s időkből megmaradt Junge Welt és a Neues Deutschland, vagy az AFD-hez, valamint a CDU/CSU és az FDP jobbszárnyához közeli körök által olvasott jobboldali hetilap, a Junge Freiheit?

– Nem venném egy kalap alá a Junge Weltet és a Neues Deutschlandot a Junge Freiheittel. Utóbbi ugyanis nem rendszerkritikus, hanem a jobbközéptől a szélsőjobboldali fasiszta elemekig biztosít közös sajtóplatformot a jobboldalnak. A helyzetünkről elmondható, mi vagyunk az egyetlen olyan napilap, amelyet az Alkotmányvédelmi Hivatal megfigyelés alatt tart. Az éves jelentéseikben név szerint megemlítik a Junge Weltet, mint állítólagosan szélsőbaloldali orgánumot. Ebből kifolyólag például a közkönyvtárak nem rendelnek minket. Ráadásul árgus szemekkel figyelnek minden részletre, és gyakran perelnek olyan apróságokért is, mint például, ha eltévesztünk egy évszámot valakinek az életrajzában. Ezt a többi lappal nem teszik meg. Éppen ezért is igyekszünk nagyon pontos, korrekt és precíz munkát végezni. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért – ellentétben szinte az összes többi nyomtatott napilappal – folyamatosan növekszik az eladott példányszámunk. Jelenleg a nyomtatott lapból napi 20 ezer példány kel el. Az emberek ugyanis már unják a mainstream sajtó által sulykolt propagandát, ezért fordulnak felénk.

– Csak a Berlinben szerkesztett országos napilapok között van három olyan is, amely egyértelműen a baloldali politikai spektrumhoz sorolható: a Junge Welt, a Neues Deutschland és a TAZ. Mennyire fed le azonos olvasótábort a három sajtótermék, hogyan lehet szétválasztani a célcsoportokat?

– Vannak, akik több lapot is olvasnak, és nem feltétlenül azonos politikai oldalról. Vannak például olyanok, akik a mi lapunk mellett a konzervatív FAZ előfizetői. Ami a három baloldali lapot illeti, a TAZ leginkább a Zöldekhez köthető, akik egyetemistaként a TAZ-cal szocializálódtak, s ma is járatják. A Neues Deutschland olvasói főként azok, akik még az NDK-s időkben olvasták, mint az állampárt napilapját, és azóta sem mondták le. Ez a lap leginkább a Die Linke párthoz köthető. Az internetes felületük megújítása ellenére sem tudtak bevonzani fiatalabb olvasókat. Mi pártfüggetlen, ugyanakkor ideológiai szempontból egyértelműen marxista alapú napilap vagyunk.

– Sok napilap van, amelynél nem az újságosoknál eladott, hanem az előfizetéses példányok vannak túlsúlyban. Az állami tulajdonban lévő posta nemrég radikálisan felemelte az árait, amire a Junge Welt vészharangot kongatva hívta fel a figyelmet. A tarifarendszer módosítása konkrétan a Junge Welt ellen irányult?

– Formálisan nem, ugyanis annyit változtatott a postaigazgatóság, hogy egységesítette az addig a súly alapján 100 grammig lépcsőzetesen emelkedő lapkézbesítési tarifáját, jelentős mértékben emelve a költségeket. Ez a probléma elsősorban a Junge Weltet, kisebb mértékben pedig a Neues Deutschlandot érinti.

– Ön korábban Venezuela berlini nagykövetségének sajtó munkatársaként tevékenykedett, és most is Venezuela helyzetét bemutató előadókörúton van Bécsben, hogy bemutassa a latin-amerikai ország aktuális helyzetét…

– Először is szeretném leszögezni – mert sok helyen félreértelmezhető információk olvashatók a nagykövetségi munkám kapcsán -,mivel nem vagyok venezuelai állampolgár, nem diplomáciai poszton voltam, hanem német állampolgárként alkalmazva fordítóként, tolmácsként segítettem a nagykövetség munkáját! Természetesen, újságírói mivoltomból fakadóan több feladatot láttam el, mint egy átlagos tolmács, így például a sajtóközlemények megfogalmazásával. Mostani előadókörutam során igyekszem reálisan bemutatni a mainstream sajtó által egyoldalúan bemutatott helyzetet.

– Venezuelát most sokan nevezik a „két elnök országának”. Ki a legitim elnök? Maduro vagy Guaido?

– Természetesen Maduro. Ő Venezuela megválasztott, hivatalban lévő elnöke. Érdemes megnézni a venezuelai alkotmányt, amelyre hivatkozva Guaido a parlament elnökeként kinevezte magát államfőnek. A 233-as pontra hivatkozik, amely az elnök lemondása, lemondatása, súlyos akadályoztatása, vagy például betegségből kifolyólag alkalmatlanná válása miatt megüresedő elnöki mandátum betöltését szabályozza. Ennek értelmében, ha az elnök személyét érintő probléma miatt a beiktatását megelőzően lép fel akadály, a posztot a parlamenti elnök tölti be a legkésőbb 30 napon belül megtartandó, új elnökválasztásig. Ennek értelmében a január 23-án elnöknek deklarált Guaidonak február 23-ig ki kellett volna írnia a választást. Minderre azonban még mindig nem került sor. Guaidóék ugyanis arra számítottak, hogy a hadsereg egésze átáll, ami nem történt meg. Most úgy magyarázzák a helyzetet, hogy a harminc napot onnan számolják, amikor Maduro lemond. Az elnökválasztás legitimitását is kétségbe vonják. A probléma ezzel az, hogy amennyiben Maduro legutóbbi megválasztását illegitimnek tekintjük, akkor a legutóbbi parlamenti választást is annak kell tekintenünk. Ha pedig a jelenlegi parlamenti összetételt eredményező parlamenti választást legitimnek fogadjuk el, akkor az elnökválasztást is annak kell tekinteni. Én ugyanis választási megfigyelőként jelen voltam mindkét alkalommal, és nemcsak a technikai feltételek voltak ugyanazok, hanem a választási szervek személyi állománya is. Ugyanazok a hivatalnokok voltak a felelős tisztségviselők mindkét esetben. Véleményem szerint, ha az elnökválasztáson az ellenzék közös jelöltet indított volna, megveri Madurót, a négy induló közül azonban Chavez politikai örököse került ki győztesen. Guaido tehát egyértelműen puccsista, nem áll alkotmányos alapokon az elnöksége

– A parlament mennyire működik legitim módon?

– A Legfelsőbb Bíróság szerint, a parlament illegitim. Ennek az az oka, hogy a választásokat követően, Amazonas államban megtámadták 4 képviselő  mandátumát és érvénytelenítették (3 ellenzéki és 1 szocialista). Ezt a szocialista érintett tudomásul is vette, így ő már nem képviselő. A parlamentben azonban, ahol többséget szerzett az ellenzék, a három érintett ellenzéki képviselő mandátumát igazolták és feleskették. Emiatt azonban a Legfelsőbb Bíróság a parlamenti döntéseket illegitimnek tartja, hiszen olyanok is szavazhatnak, akiknek a mandátumát érvénytelenítették.

– A világ megosztott abban a tekintetben, hogy melyik elnököt ismerik el, milyen nagyhatalmi háttérjátszmák lehetnek emögött?

– Az amerikai imperializmus és támogatói, nagyrészt Guaido mögött sorakoztak fel, köztük az EU több tagországa is, ugyanakkor nem egységesen, hiszen például Olaszország Maduro mellett áll. Oroszország megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy katonai agresszióval lépjenek fel Venezuela ellen. Oroszország megbízható partnere Venezuelának, ugyanakkor, ami még érdekesebb tény, hogy Kína is élt vétójogával. Ez egészen egyedi eset, hiszen eddig kizárólag olyan esetben tett így, ahol saját területe érintett volt. Fontos eloszlatni azt a tévhitet, amelyet egyesek negatívan, mások pozitívan terjesztenek évek óta a sajtóban. Nem igaz, hogy Venezuela kommunista, szocialista vagy antikapitalista berendezkedésű ország lenne! Chavez elnök többször is kifejtette, hogy Venezuela gazdaságpolitikája kapitalista alapokra épül, azon belül igyekszik az államosított kőolajipar révén egy szociálisabb társadalmi berendezkedésű országot létrehozni. Sokan a „revolucion” kifejezést forradalomként fordítják le, holott a spanyolban több jelentése van, így például az átalakulás, a fordulat is. A chavista revolúció így értelmezendő. Az Egyesült Államok szemében azért vörös posztó Venezuela, mert annak idején Chavez felkereste az összes OPEC-tagország vezetőjét, hogy közösen lépjenek fel a kőolaj árának stabilizálásáért. Márpedig az összes OPEC-tagországba Irán és Líbia is beletartozik, így természetesen Ahmadinedzsáddal és Kadhafival is tárgyaltak. Ennek meg is lett az eredménye, a gyarapodó olajbevételekből pedig infrastrukturális beruházásokba kezdtek. A legtöbben ugyanis a tengerparti sávban laknak, az ország jelentős része pedig lakatlan. Új városokat kezdtek felépíteni, ugyanakkor az odaköltözöttek hamarosan elhagyták ezeket, mivel az infrastruktúra nem tudta követni a népesség növekedését.

– Mi a Venezuela körüli nagyhatalmi szembenállás tétje? Az olaj, vagy inkább az, hogy az USA visszaszerezze a befolyását Dél-Amerikában, és kiszorítsa onnan Oroszországot és Kínát? Nem véletlen, hogy már száz orosz katona is ott van Caracasban…

– Az Egyesült Államok szempontjából az a lényeg, hogy visszaszerezze a hegemóniáját Latin-Amerikában. A legfontosabb akadály ebben a haladó szellemben kormányozott országok, különösképpen Kuba és Venezuela. Venezuelának az olaj- és gázkészletei, valamint további ásványkincsei miatt, különös jelentősége van. Oroszország és Kína szempontjából Venezuelának nem csak gazdasági szerepe van. Venezuelában dől el az is, hogy az Egyesült Államok szembemenve a nemzetközi joggal, végre tud-e más országokban kormányváltást hajtani. Ha ezt a manővert Guaidóval sikeresen véghez tudják vinni, akkor a világ más részein is sor kerülhet ilyesmire. Venezuela és Oroszország már régóta együttműködik katonailag, mégpedig azóta, hogy körülbelül 2003-ban, Washington abbahagyta a venezuelai hadsereg felfegyverzését. Ezt követően, Chávez orosz műszaki berendezkedésre állította át a haderőt. Ebből kifolyólag a 100 orosz hadmérnök, műszaki személyzet – ugyanis ilyen katonákról van szó – jelenléte Venezuelában nem szokatlan.

– A konfliktus katonailag eszkalálódhat?

– Remélhetőleg nem. Venezuela katonai erejével tisztában vannak a szomszédos országok katonai vezetői is. A Trump-szövetséges fasiszta Bolsonarot figyelmeztette a brazil katonai vezetés, hogy ne próbáljon meg fegyveres konfliktusba bonyolódni Venezuelával, hiszen oda Oroszország – Szíriával ellentétben –  a legújabb típusú elhárító rendszereket telepítette, mivel itt nem kellett tekintettel lennie bizonyos izraeli érdekekre. Az ENSZ BT-beli vétó szintén gátolja a katonai intervenciót, így a konfliktus rendezésére a politikai, diplomáciai út marad az egyetlen megoldás.