//Moszkva a hiperszonikus fegyverekhez nyúlt
Ukrán páncélozott jármű Kijevben március 19-én #moszkvater

Moszkva a hiperszonikus fegyverekhez nyúlt

MEGOSZTÁS

Az ukrajnai konfliktusban hétvégén a főszerep az orosz cirkáló és hiperszonikus rakétáknak jutott, miközben szárazföldi műveletekben a már megszokott módon viszonylag kevés mozgás volt tapasztalható. Nem elképzelhetetlen, hogy Moszkva hamarosan tényleg megkezdi az offenzíva második hullámát, ám nem a várt módon.

Ukrán páncélozott jármű Kijevben március 19-én #moszkvater
Ukrán páncélozott jármű Kijevben március 19-én
Fotó:EUROPRESS/FADEL SENNA/AFP

Az ukrajnai háború hétvégi eseményeiből egyértelműen látszik, hogy Oroszország az elmúlt három hét tapasztalatait alapul véve lassabb stratégia váltásba kezdett. Míg a műveletek szárazföldi része továbbra is takaréklángon működött, addig a fő szerep a precíziós légi és rakétacsapásoknak jutott.

„A csapások Lvovtól Ivano-Frankovszkon és Kijeven át egészen Zsitomirig, gyakorlatilag az ország egész, még Ukrajna által ellenőrzött területére kiterjedtek”

A clpontok között elsőként a Lvovi Állami Repülőgépgyártó Vállalatot érdemes megemlíteni, amely egyébként éppen most nemcsak az ukrán, hanem az azerbajdzsáni MiG-29 vadászgépek nagyjavítását is végezte. Felmerül a kérdés, hogy az orosz haderő miért csak három hét után támadta – és az ukrán oldal miért nem evakuálta – azt az üzemet, amely gyakorlatilag a még fennmaradó ukrán légierő életben tartásának biztosítéka. Minden esetre a még nem lerombolt ukrán hadiipart újabb jelentős veszteség érte, de az is valószínű, hogy Bakut a megsemmisült vadászgépeiért most senki sem kárpótolja.

Lvovit a hétvége során további támadások követték, ahol az orosz hiperszonikus fegyverzet is átesett a tűzkeresztségen.

„A H-47M2 <Kinzsal> légi indítású ballisztikus rakéta bevetésével Oroszország elsőként alkalmazott hiperszonikus fegyverzetet egy konfliktusban, méghozzá kétszer is”

Míg szombaton az Ivano-Frankovszki területen fekvő Gyeljatyin földalatti komplexuma, addig vasárnap egy Voznyeszenszk melletti üzemanyag- és kenőanyag raktár volt a kiszemelt – és egyben sikeresen megsemmisített – célpont. Gyeljatyin esetében pedig ez korántsem számított szokványosnak, ugyanis az egykori lőszerraktárt még az 1950-es években a leningrádi metróépítők alakították ki 711-es Objektum fedőnév alatt. A 150 méter mélyen fekvő létesítmény egészen 1993-ig a szovjet atomfegyverzethez tartozó nukleáris robbanófejek tárolására szolgált, majd ezt követően az ukrán fegyveres erők vették birtokba.

„Maga az objektum egy kétszintes földalatti katonai tábor, amely elviekben képes lett volna nukleáris csapást is átvészelni”

Gyeljatyin jelentőségét az adja, hogy az ukrán fél a Tocska-U ballisztikus rakétákhoz tartozó fegyverzetet tárolta a területén. Fontos megemlíteni, hogy a Donyecket és Melitopolt ért rakéta támadásokat követően Moszkva vadászatot hirdetett a fennmaradó ukrán Tocska-U készletre.

Az orosz védelmi minisztérium által az esetről publikált videó

Habár a Kinzsal alkalmazása mindenképp kiemelkedő hadtörténeti esemény, mégsem fogja drasztikusan megváltoztatni a harcok menetét. Ha úgy nézzük gyakorlatilag egy Iszkander rakétarendszerhez tartozó 9M723 rakétának a hiperszonikus sebességtartományra adaptált verziójáról van szó, amelyet egy MiG-31K indít nagy magasságból. A Kinzsal alkalmazása viszont egyértelmű üzenet volt mind Zelenszkijnek, mind pedig az Egyesült Államoknak.

„Az ukrán elnök számára Moszkva nyilvánvalóvá tette, hogy semmilyen bunker sem fogja tudni megvédeni, és bármely pillanatban csapást mérhet a kijevi Bankova utcára. Amerika előtt pedig Oroszország kvázi demonstrálta, ha kell, akkor céljai elérése érdekében képes a legmodernebb fegyverzetét is bevetni”

A precíziós csapások túlsúlya viszont nem jelenti azt, hogy ne lettek volna szárazföldi műveletek. Ahogy az eddigiek során, úgy azok fókusza – bár kisebb intenzitással – most is délnyugatra, Kijev környékére, Mariupolra és Harkovra irányult.

„Nyikolajev térségében az ukrán ellentámadás az általunk korábban jósoltak szerint megakadt, sőt az orosz erők egyes jelentések szerint ismét offenzív műveletekbe kezdtek”

Mind a nyikolajevi 79. dandár laktanyáját, mind pedig a már említett Voznyeszenszk környéki üzemanyagraktárt több rakétatámadás érte. A kelet-ukrajnai háborút is megjárt 79. dandár a Nyikolajev környéki védelem egyik kulcsszereplőjének számított, míg a raktár a délnyugati front ukrán gépesített erőinek ellátásában játszott kiemelt szerepet. A jelenleginél is súlyosabb ellátási nehézségek, illetve az összesen akár 500 főt is meghaladó emberveszteség – sérültek és halottak együtt – komoly akadályok elé állítják a térség ukrán alakulatait.

Nehéz pontos helyzetképet adni a térségről, miután az orosz és ukrán erők gyakorlatilag mintha szabadon mozognának a Dnyeper és a Déli-Bug folyók közti területen. Ahogy az orosz polgárháború idején, úgy most is a folyamatosan mozgó harcászat kiváló terepe Ukrajna.

„Miképp egykoron Nesztor Mahno tacsankái, úgy azok modern társai is jelentős területen képesek váratlanul megjelenni, majd eltűnni”

Egyes jelentések szerint az orosz erők a Kirovgradi terület, illetve Krivoj Rog felé tartanak. Utóbbi esetében mindezt a helyi ukrán katonai adminisztráció képviselője, Olekszandr Vilkul is megerősítette, ám nem tisztázott, hogy a várost 10 kilométerre megközelítő egységek vajon csak felderítők lehettek, vagy immár nagyobb harcértékű alakulatok.

„Bár Kijev környékén a frontokon nagyobb változás nem állt be, azért szó sincs az elnöki tanácsadó után Aresztovics-offenzívának becézett 70 kilométeres ukrán előrenyomulásról”

Az ukrán csapatok megpróbálkoztak a Kijev környéki védelmi gyűrű kijjebb tolásával, a magas veszteségek következtében azonban a hadvezetés egyelőre feladta az esetleges ellenoffenzíva lehetőségét. Az orosz egységek továbbra is a már meglévő pozícióik mentén operálnak, sőt keleten a Brovari-Boriszpol vonalon, nyugaton pedig Borogyanka térségében szélesítik az ellenőrzésük alatt álló területet. Miután sikerült az Irpeny által elárasztott területeket nyugati-délnyugati irányból megkerülni, lehetőség nyílhat az északnyugati védelmi vonal hátba támadására. Bár ennek az esély egyelőre csekély, miután Kijev továbbra sem elsődleges hadszíntér, inkább az ukrán erők lekötése a feladata.

A Kijevtől nyugatra folyó harcok állása március 20-án #moszkvater
A Kijevtől nyugatra folyó harcok állása március 20-án
Forrás:Telegram

Mariupol területén egyre szorosabbra fonódik az ostromgyűrű. A védőket mind keleti, mind nyugati oldalról fokozatosan a megmaradt központi területek felé szorítják az orosz, csecsen és szakadár csapatok. Európa egyik legnagyobb acélgyára, az Azovsztal is lényegében már szinte teljesen szakadár ellenőrzés alatt áll.

„Elhamarkodottnak tűntek ugyanakkor azok az információk, amelyek szerint a mariupoli acélmű megsemmisült, vagy helyrehozhatatlan károkat szenvedett”

Bár kétségtelenül zajlottak az Azovsztalon belül harcok, azok szerencsére magát a termelő infrastruktúrát csak kis mértékben érintették. Ahogy a tulajdonos Metinveszt képviselője – egyben az Azovsztal igazgatója – Enver Ckitisvili a Facebookra feltöltött videóüzenetében elmondta, a háború február 24-i kitörését követően a gyár működését fokozatosan függesztették fel. Bár a pontos károk mértéke még nem ismert, Ckitisvili szerint a harcok befejeződése után hamar újraindulhat a termelés. Persze, mindez még kérdéses, főképp annak fényében, hogy a hírhedt donyecki oligarcha, Rinat Ahmetov mennyire lesz szívesen látott vendég a Donbasszban. Hisz nem elképzelhetetlen, hogy több donbasszi érdekeltségéhez hasonlóan az Azovsztal sem fog visszatérni az oligarcha vállalat birodalmába.

„Mariupol tekintetében várhatóan a harcok átmeneti szüneteltetése várható. Az orosz oldal helyi idő szerint 9 órától tűzszünetet hirdetett a fennmaradó közel 300 ezres polgári lakosság evakuációjára, amelynek részeként 11 óráig az Azov alakulat tagjai is letehetik a fegyvert”

Orosz közlemények szerint Mariupolt az ostrom alatt eddig 59 ezer ember hagyta el, döntő többségük az orosz, illetve szakadár területeken vezető humanitárius folyosókon keresztül. Bár érkeznek olyan információk, amely szerint a Mariupolt védő ukrán erők morálja utánpótlás és felmentési művelet hiányában folyamatosan romlik, ám az is biztos, hogy a fegyveresek jelentős része nem fogja megadni magát.

A hadműveletek állása a francia külügyminisztérium tájékoztatása szerint #moszkvater
A hadműveletek állása a francia külügyminisztérium tájékoztatása szerint
Forrás:Twitter

„Közben Oroszország mostanra folyamatosan őrli fel az ukrán idegenlégiót, mielőtt az még érdemi harcokba bocsátkozhatna”

Előbb a javorivi gyakorlóteret, majd a hétvégén a Zsitomiri területen fekvő Ovrucs bázisát érte orosz rakétacsapás. Míg előbbi a Lengyelország, utóbbi a Románia irányából érkező önkéntesek fogadására szolgált. Ebben szerepe van annak, hogy az önkéntesek jelentős része nincs tisztában a közösségi oldalakra ukrán területről feltöltött képek veszélyeivel, így az orosz elhárítás hamar azonosítani tudja, hol található nagyobb külföldi csoportosulás.

A valódi körülményekkel szembesülő külföldi harcosok dezertálása, és a létesítményeket folyamatosan érő precíziós csapások következtében aligha valószínű, hogy az ukrán idegenlégió komolyabb eredményt elér a harcok során. Míg Szíriában vagy a Közel-Kelet más területein úgymond viszonylag egyszerűbb volt külföldről érkező harcosnak lenni, Ukrajna teljesen más terep. Az orosz haderő gerincét nem platós teherautókra felpakolt géppuskák, vagy összeeszkábált „dzsihád mobilok” adják. Oroszország konvencionális ellenfél, reguláris haderővel és precíziós távolsági fegyverzettel.

„A hadműveletekben a hétvégén bekövetkezett változások alapján úgy tűnik, Oroszország végre szakított a Tesco gazdaságos hozzáállással”

Moszkva valószínűleg ráeszmélt, hogy a precíziós rakéta fegyverzet erőteljesebb használata szükséges a célok mihamarabbi eléréséhez, illetve az ukrán ellenállás megtöréséhez. Oroszország katonai szempontból most kissé fordítva ül fel a lóra, azaz a szárazföldi műveletek megkezdését követik a precíziós csapások. Pontosabban, voltak február 24-én ilyen jellegű műveletek, ám aligha elegendőek, így utólagosan kell az akkori hibákat korrigálni.

„Nem elképzelhetetlen, hogy az orosz műveletek második szakasza a korábbitól eltérően nem a nagyszabású offenzíva klasszikus koncepciójára épül, hanem az úgynevezett <új generációs> konfliktusok elveire”

Ezek esetén a nagyszabású szárazföldi offenzíva helyett a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek, és a mobil speciális célú szabotázs csoportok alkalmazása élvez prioritást. Ez ugyan lassabb előrenyomulást tesz lehetővé, jelentősen lecsökkenti azonban a saját veszteségeket.

Mindeközben ukrán oldalról egyértelműen érezhetőek a kimerülés fokozatosan erősödő jelei. Ahogy a korábban már említett Olekszij Aresztovics is megjegyezte Mariupol kapcsán, az ukrán haderőnek az orosz légi fölény következtében egyszerűen nincsenek meg a megfelelő képességei offenzív műveletek végrehajtásához.

„Lényegében a szabad ukrán kapacitások szinte teljesen kimerültek a Kijev, Harkov és Nyikolajev környéki erők megerősítésében”

A donbasszi ukrán főerők még bekerítés nélkül is hatalmas veszteségeket szenvednek legfőképp az orosz légierő által, az utánpótlás több frontos, felettébb nehézkes, a kommunikációról nem is beszélve. A felőrlő harcmodor egyre inkább érvényesül. Ha pedig sikeres lesz a Donbassznál a főerők bekerítése, a második világháború óta nem látott katlan alakulhat ki Kelet-Ukrajnában.

Akármilyen módon is folytatódjék a háború, ha Oroszország politikai győzelmet is kíván elérni, egyértelműen magasabb fokozatba kell kapcsolnia katonai téren is. .

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.