„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Mit tett volna Hitler Moszkvával?

2026. júl. 12.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… A Führer biztos volt a győzelemben, és ördögi terveket szőtt a nácik által leigázott Szovjetunió jövőjével kapcsolatban. Moszkvát például hatalmas mesterséges tóvá változtatta volna a győzelem emlékére. Ezek az eszelős tervek jól mutatják, mi lett volna Európával, ha a Szovjetunió nem állítja meg Hitlert.

Hitler és vezérkara egy háromdimenziós terepasztal felett tervezik a jövőt 1939-ben #moszkvater

Hitler és vezérkara egy háromdimenziós terepasztal felett tervezik a jövőt 1939-ben
Fotó:EUROPRESS/FRANCE PRESSE VOIR/AFP

Az elmúlt években a nyugati sajtó, a politikusok, és részben még a történészek is egymást felülmúlva tettek egyenlőség jelet Hitler és Sztálin között. Elfeledkezve arról az „apró” tényről, hogy a náci Németország vezetőjének a célja nem csupán egész népcsoportok leigázása, de szisztematikus kiirtása volt. Ez köztudott volt már az 1930-as évektől, így akkor is, amikor előbb az európai hatalmak, majd végül a Szovjetunió is különböző megnemtámadási szerződésekkel, paktumokkal próbáltak időt nyerni, de inkább elkerülni az elkerülhetetlen háborút.

„Ezt az alaptételt hagyják akarva-akaratlanul is figyelmen kívül azok, akik aktuálpolitikai célokat követve próbálják kizárólag agresszorként bemutatni a Szovjetuniót, relativizálva ezzel Hitlernek az emberiség ellen elkövetett bűneit”

A náci Németország legyőzésének 75. évfordulóján ezért a Zvezda TV előásta a brit Daily Star két évvel korábbi, Hitler sokkoló terveit ecsetelő írását. A brit lap nem győzött hüledezni a Führer elképzeléseit bemutatva.  A Szovjetuniót a Barbarossa hadművelet keretében Hitler közel négymillió katonával akarta elfoglalni. Az írás szerint a keleti front korai megnyitása eleve hiba volt, hiszen így a nácik nem tudták leigázni Nagy-Britanniát.

Arra egyébként már az ismert angol hadtörténész, Anthony Beevor is rámutatott, hogy Hitler a legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor megindította a Szovjetunió elleni támadását. Ha ugyanis kivár, és a Nyugat-Európa megszerzésével együtt járó gazdasági fellendülést haderejére fordította volna, sokkal erősebb és ütőképesebb hadsereget tudott volna kiállítani. Ez pedig nagyobb eséllyel tudott volna szembeszállni a Szovjetunióval.

„Hitler azonban annyira biztos volt a győzelemben, hogy már a leigázott bolsevik állam jövőjéről szőtt terveket”

A cikk szerzői által ismertetett náci tervek egy része közismert. Röviden idézzük fel, mit akart tenni Hitler Európával. A Berlin melletti Wannsee egyik villájában például 1942. január 20-án a náci párt és a német kormány 15 magas rangú tisztviselője gyűlt össze, hogy megbeszéljék „a zsidókérdés végső megoldásaként” emlegetett terv megvalósítását. Mint a Holokauszt Enciklopédia fogalmaz,

„az úgynevezett végső megoldás az európai zsidók szisztematikus, előre eltervezett, tömeges fizikai megsemmisítésének kódolt elnevezése volt”

Ezt a tervet Adolf Hitler még valamikor 1941 folyamán hagyta jóvá. Mire a konferencia megkezdődött, a legtöbb résztvevő már tisztában volt azzal, hogy a náci rezsim a zsidó és más civil lakosság tömeges mészárlásába kezdett a Szovjetunió és Szerbia németek által megszállt területein. A wannseei konferenciát összehívó Reinhard Heydrich SS-tábornok tájékoztatása alapján a „végső megoldás” mintegy 11 millió zsidót érintett volna Európában. Ez a szám nemcsak a tengelyhatalmak által ellenőrzött területeken élőket foglalta magában, hanem az Egyesült Királyság és a semleges nemzetek (Svájc, Írország, Svédország, Spanyolország, Portugália és az európai török területek) zsidó lakosságát is.

De térjünk vissza a Barbarossa hadművelethez. A már idézett Anthony Beevor emlékeztetett rá, hogy

„Adolf Hitler már az első világháború végén gondolt arra, hogy a későbbiekben egyre erősebbé váló Német Birodalomnak egyszer majd el kell foglalnia a szerinte alsóbbrendű orosz nép által birtokolt Kelet-európai területeket”

Egyrészt, mert gyűlölte a bolsevizmust, másrészt a birodalom éléskamrájának akarta Ukrajnát. Sztálin 1941-ben még nem számított a támadásra. Pedig Beevor szerint az angolok figyelmeztették rá, ám ő nem bízott a britekben.

„Hitler egyébként egyes források szerint „csak”az Arhangelszk-Asztrahány vonalig (AA line) akarta meghódítani a Szovjetuniót”

Mint a Daily Star írása Franz Halder tábornok naplójára hivatkozva megerősíti, Hitler azt tervezte, hogy a többmilliós Moszkva elpusztítása után megnyitja a Moszkva-Volga csatorna zsilipjeit, és elárasztja a fővárost. Ez a tó emlékeztetett volna a Szovjetunió felett aratott győzelemre. A többi nagyváros sem járt volna jobban. Leningrádot és Kijevet egyszerűen letörölte volna a Föld színéről. Ezért furcsa az ukrán hatalom mai hozzáállása a második világháborúhoz.

Mint azt más forrásokból is tudjuk, a Führer arra készült, hogy a megszerzett orosz területeken német telepeseknek adományoz majd földeket, a szovjet nagyvárosok lakosságát pedig éhhalálra ítéli.

„A hat birodalmi kormányzóságra osztott meghódított területen modern rabszolgatartó társadalmat rendezett volna be”

Ebben minden a felsőbbrendű árja németek kezébe került volna, a helyi lakosságból pedig csak annyit tartott volna meg, amennyi a nehéz munkák elvégzéséhez szükséges. A németek nagyjából 35 millió szovjet állampolgár halálával kalkuláltak.

A Vörös Hadsereg és a szovjet nép azonban a végsőkig ellenállt. Akadályozta Hitler előrehaladását az 1941 végén szokatlanul kemény tél is, ráadásul a németek több lehetőséget is elszalasztottak. Így csak részben állították maguk mellé az oroszokkal alapjaiban ellenséges ukránokat, és kútba esett az az elképzelés is, hogy Japánnal egy időben támadják meg a Szovjetuniót. Ám az 1939 augusztusában Mongólia területén, a halhin-goli csatában elszenvedett vereség óvatosságra intette Tokiót.

„Végül a Wehrmacht a veszteségeinek 80 százalékát a keleti fronton szenvedte el. A német hadsereg gerincét a Szovjetunió elleni háború törte meg”

Ha mást nem, ezt az áldozatot kellene tisztelni. Mert Sztálin persze nem volt szent, de a második világháborúban a jó oldalon állt. Lehet a háború egyes szakaszaiban játszott szerepét árnyalni – az 1945 utáni időkről nem is beszélve -, ám ez az alaptétel. A Vörös Hadsereg és a szovjet nép áldozatvállalása nélkül ma más lenne a világ.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Gyengeségből fakadó háborús uszítás

    2026. aug. 5.
    A CDU képviselői székéből az utcára. Jürgen Todenhöfer a tárgyalásoktól való félelemről és a hivatásos politikusok kudarcáról. A német polit...

    Anasztaszija utóélete

    A bolsevikok 1918. július 17-én Jakatyerinburgban bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták az utolsó cárt és annak egész családját. Mivel azo...

    Németország újra atomenergiáról beszél

    2026. júl. 31.
    Kevés olyan energiapolitikai döntés született Európában az elmúlt húsz évben, amely akkora nemzetközi visszhangot váltott volna ki, mint a n...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater