//Mit tett volna Hitler Moszkvával?
Hitler és vezérkara egy háromdimenziós terepasztal felett tervezik a jövőt 1939-ben #moszkvater

Mit tett volna Hitler Moszkvával?

A Führer biztos volt a győzelemben, és ördögi terveket szőtt a nácik által leigázott Szovjetunió jövőjével kapcsolatban. Moszkvát például hatalmas mesterséges tóvá változtatta volna a győzelem emlékére. Ezek az eszelős tervek jól mutatják, mi lett volna Európával, ha a Szovjetunió nem állítja meg Hitlert.

Hitler és vezérkara egy háromdimenziós terepasztal felett tervezik a jövőt 1939-ben #moszkvater
Hitler és vezérkara egy háromdimenziós terepasztal felett tervezik a jövőt 1939-ben
Fotó:EUROPRESS/FRANCE PRESSE VOIR/AFP

Az elmúlt hónapokban a nyugati sajtó, a politikusok, és részben még a történészek is egymást felülmúlva tettek egyenlőség jelet Hitler és Sztálin között. Elfeledkezve arról az „apró” tényről, hogy a náci Németország vezetőjének a célja nem csupán egész népcsoportok leigázása, de szisztematikus kiirtása volt. Ez köztudott volt már az 1930-as évektől, így akkor is, amikor előbb az európai hatalmak, majd végül a Szovjetunió is különböző megnemtámadási szerződésekkel, paktumokkal próbáltak időt nyerni, de inkább elkerülni az elkerülhetetlen háborút.

„Ezt az alaptételt hagyják akarva-akaratlanul is figyelmen kívül azok, akik aktuálpolitikai célokat követve próbálják kizárólag agresszorként bemutatni a Szovjetuniót, relativizálva ezzel Hitlernek az emberiség ellen elkövetett bűneit”

A náci Németország legyőzésének 75. évfordulóján ezért a Zvezda TV előásta a brit Daily Star két évvel korábbi, Hitler sokkoló terveit ecsetelő írását. A brit lap nem győzött hüledezni a Führer elképzeléseit bemutatva.  A Szovjetuniót a Barbarossa hadművelet keretében Hitler közel négymillió katonával akarta elfoglalni. Az írás szerint a keleti front korai megnyitása eleve hiba volt, hiszen így a nácik nem tudták leigázni Nagy-Britanniát.

Arra egyébként már az ismert angol hadtörténész, Anthony Beevor is rámutatott, hogy Hitler a legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor megindította a Szovjetunió elleni támadását. Ha ugyanis kivár, és a Nyugat-Európa megszerzésével együtt járó gazdasági fellendülést haderejére fordította volna, sokkal erősebb és ütőképesebb hadsereget tudott volna kiállítani. Ez pedig nagyobb eséllyel tudott volna szembeszállni a Szovjetunióval.

„Hitler azonban annyira biztos volt a győzelemben, hogy már a leigázott bolsevik állam jövőjéről szőtt terveket”

A cikk szerzői által ismertetett náci tervek egy része közismert. Röviden idézzük fel, mit akart tenni Hitler Európával. A Berlin melletti Wannsee egyik villájában például 1942. január 20-án a náci párt és a német kormány 15 magas rangú tisztviselője gyűlt össze, hogy megbeszéljék „a zsidókérdés végső megoldásaként” emlegetett terv megvalósítását. Mint a Holokauszt Enciklopédia fogalmaz,

„az úgynevezett végső megoldás az európai zsidók szisztematikus, előre eltervezett, tömeges fizikai megsemmisítésének kódolt elnevezése volt”

Ezt a tervet Adolf Hitler még valamikor 1941 folyamán hagyta jóvá. Mire a konferencia megkezdődött, a legtöbb résztvevő már tisztában volt azzal, hogy a náci rezsim a zsidó és más civil lakosság tömeges mészárlásába kezdett a Szovjetunió és Szerbia németek által megszállt területein. A wannseei konferenciát összehívó Reinhard Heydrich SS-tábornok tájékoztatása alapján a „végső megoldás” mintegy 11 millió zsidót érintett volna Európában. Ez a szám nemcsak a tengelyhatalmak által ellenőrzött területeken élőket foglalta magában, hanem az Egyesült Királyság és a semleges nemzetek (Svájc, Írország, Svédország, Spanyolország, Portugália és az európai török területek) zsidó lakosságát is.

De térjünk vissza a Barbarossa hadművelethez. A már idézett Anthony Beevor emlékeztetett rá, hogy

„Adolf Hitler már az első világháború végén gondolt arra, hogy a későbbiekben egyre erősebbé váló Német Birodalomnak egyszer majd el kell foglalnia a szerinte alsóbbrendű orosz nép által birtokolt Kelet-európai területeket”

Egyrészt, mert gyűlölte a bolsevizmust, másrészt a birodalom éléskamrájának akarta Ukrajnát. Sztálin 1941-ben még nem számított a támadásra. Pedig Beevor szerint az angolok figyelmeztették rá, ám ő nem bízott a britekben.

„Hitler egyébként egyes források szerint „csak”az Arhangelszk-Asztrahány vonalig (AA line) akarta meghódítani a Szovjetuniót”

Mint a Daily Star írása Franz Halder tábornok naplójára hivatkozva megerősíti, Hitler azt tervezte, hogy a többmilliós Moszkva elpusztítása után megnyitja a Moszkva-Volga csatorna zsilipjeit, és elárasztja a fővárost. Ez a tó emlékeztetett volna a Szovjetunió felett aratott győzelemre. A többi nagyváros sem járt volna jobban. Leningrádot és Kijevet egyszerűen letörölte volna a Föld színéről. Ezért furcsa az ukrán hatalom mai hozzáállása a második világháborúhoz.

Mint azt más forrásokból is tudjuk, a Führer arra készült, hogy a megszerzett orosz területeken német telepeseknek adományoz majd földeket, a szovjet nagyvárosok lakosságát pedig éhhalálra ítéli.

„A hat birodalmi kormányzóságra osztott meghódított területen modern rabszolgatartó társadalmat rendezett volna be”

Ebben minden a felsőbbrendű árja németek kezébe került volna, a helyi lakosságból pedig csak annyit tartott volna meg, amennyi a nehéz munkák elvégzéséhez szükséges. A németek nagyjából 35 millió szovjet állampolgár halálával kalkuláltak.

A Vörös Hadsereg és a szovjet nép azonban a végsőkig ellenállt. Akadályozta Hitler előrehaladását az 1941 végén szokatlanul kemény tél is, ráadásul a németek több lehetőséget is elszalasztottak. Így csak részben állították maguk mellé az oroszokkal alapjaiban ellenséges ukránokat, és kútba esett az az elképzelés is, hogy Japánnal egy időben támadják meg a Szovjetuniót. Ám az 1939 augusztusában Mongólia területén, a halhin-goli csatában elszenvedett vereség óvatosságra intette Tokiót.

„Végül a Wehrmacht a veszteségeinek 80 százalékát a keleti fronton szenvedte el. A német hadsereg gerincét a Szovjetunió elleni háború törte meg”

Ha mást nem, ezt az áldozatot kellene tisztelni. Mert Sztálin persze nem volt szent, de a második világháborúban a jó oldalon állt. Lehet a háború egyes szakaszaiban játszott szerepét árnyalni – az 1945 utáni időkről nem is beszélve -, ám ez az alaptétel. A Vörös Hadsereg és a szovjet nép áldozatvállalása nélkül ma más lenne a világ.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.