„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Jens Berger írása a #moszkvater.com-on
Oroszellenes tüntetés a berlini Potsdamer platzon 2025. március 1-jén
Fotó:EUROPRESS/RALF HIRSCHBERGER/AFP
Szerencse, hogy a közszolgálati csevegőműsorok megengedett vélemény korridorjában még van egy állandó, ami így szól: „Putyin gonosz”. Máskülönben már teljesen elveszíteném a tájékozódási képességemet. Nemrég én is közismerten egy „rongyos pacifista” (Lumpenpazifist) voltam, mivel azt kívántam, hogy politikánk sürgesse a háború diplomáciai lezárását Ukrajnában. Ma ez az egykor naivnak bélyegzett kívánság fősodorrá vált. Legalábbis, ha követjük szeretett talkshow szakértőinknek, a nemzet „magyarázó bácsijainak” és „nénijeinek” a fejtegetéseit. Ezekből kiderül – amit eddig nem tudtam -, hogy nemcsak én, hanem a szívében minden szakértő mélyen rongyos pacifista! Úgy tűnik azonban, ezt eddig egészen jól tudták rejtegetni. Így történt ez vasárnap este is Caren Miosgánál az ARD-n.
„Ismét Ukrajnáról volt szó, és a< gonosz Putyinról>, akinek most – a közszolgálati médiumok szótárának megfelelően – nemcsak keresztneve nincs, hanem már nem Oroszország elnökeként, hanem egyszerűen <hatalmon lévőként> emlegetik. Régebben csodálkoztak volna az ilyesmin, ma viszont a nézők már értékelik ezt a besorolást. Mert így azonnal tudják, mit gondoljanak erről vagy arról az államfőről”
Aki folyamatosan jó, azt helyesen a címén nevezik, „elnök”, „kancellár” vagy akármi más. Aki viszont nem, vagy már nem felel meg az osztályozó újságírói rendünk magas erkölcsi követelményeinek, azt „autokrataként”, „diktátorként” vagy épp „hatalmon lévőként” mutatják be a közönségnek. Így azonnal tudjuk – ha a Tagesschau (német hírműsor) egyszer azzal a hírrel kezdődne, hogy „a hatalmon lévő Merz találkozik Hszi Csin-ping elnökkel”, az azt jelentené, hogy a kínaiak meghackelték az ARD-t.
„De térjünk vissza Miosgához és a közszolgálati talkshow-khoz. Különösen, ha Oroszország-Ukrajna témakörről van szó, az az érzésünk támad, mintha egész Németországban csak egy maroknyi szakértő lenne, aki hozzá tud szólni a témához”
Én úgy képzelem, hogy az ARD-nél és a ZDF-nél egy gyakornok néhány nappal az adás előtt néhány cetlit – amelyekre Kiesewetter, Röttgen, Strack-Zimmermann, Masala, Major, Stelzenmüller stb. nevei vannak írva – egy urnába tesz, és a szerkesztő vezető aztán közjegyzői felügyelet mellett – elvégre közszolgálati csatornáról van szó, és mindennek szabályosan kell történnie – kihúzza a következő népfelvilágosító kör résztvevőit. Ezúttal Röttgen, Major és von Fritsch nevei jöttek ki… Csak meg ne zavarják a nézőt új arcokkal!
Én azonban valóban össze voltam zavarodva, mert azt hittem, ennek a három szakértőnek az álláspontját már kívülről fújom. Mit is mondtak nekünk három éven keresztül? Oroszország a csatatéren a vereség szélén áll, alig van már lőszere és katonája, és az a kevés katona, akiket többnyire fegyházakból küldtek a frontra, amúgyis lázadás előtt áll. Persze, a szankciók is elszigetelték és kiéheztették az országot. Ezért csak idő kérdése, hogy a Gonosz Birodalma összeomoljon, és a szabadságszerető oroszok megdöntsék hatalmon lévőjüket/diktátorukat/cárjukat/zsarnokukat/autokratájukat.
„Aki – hozzám hasonlóan – tárgyalások útján akarta befejezni a háborút, az ezért rongyos pacifista, áruló, naiv és amúgy is Putyin által személyesen megvásárolt ember volt”
Ez a retorika az egész első háborús éven át érvényes volt. A tárgyalásokkal magukkal állítólag nem is volt semmi bajuk, de azok csak olyan helyzetben folyhattak volna, amikor a Nyugat erős katonai pozícióból tárgyalhatott. Ez azt jelentette, hogy semmiképp sem akkor, amikor Ukrajna védekezik, pedig az első háborús évben folyamatosan ez volt a helyzet.
Amikor aztán Ukrajna 2023 nyarán valóban sikeres ellentámadást hajtott végre, és a tegnapi fecsegés szerint tárgyalásokat kellett volna követelni, akkor ezt sem akarták már. Hiszen Ukrajna épp lendületet vett a csatatéren, és a fegyverszünetről vagy tárgyalásokról szóló beszéd ebben a helyzetben csak időt adna a moszkvai főgonosznak. Nem, most a dicsőséges ukrán hadsereg végigviszi a dolgot, és hamarosan Putyin utódjára rákényszerít egy győztes békét.
„Csak egy dolog nem változott. Aki akár csak a tűzszünet és a tárgyalások szót is kimondta, az defetista volt, és – természetesen, mi más – Putyin fizetettje”
A dolgok másképp alakultak, mint ahogy a szakértők jósolták. A lendület a múlté, immár közel két éve Oroszország felőrlő háborút vív – nem lenne ez jó jelölt az év szava címre? -, az Egyesült Államokban most Donald Trump uralkodik, aki a médiában maga is az elnökből „hatalmon lévővé” lefokozás küszöbén áll, és valahogy elvesztette az érdeklődését ezen a proxy háború iránt.
A Jók tábora megfogyatkozott, most a „tettrekészek koalíciójának” nevezik magukat, és Putyin megdöntéséről vagy akár az ukránok Moszkva elleni hadjáratáról már régóta senki sem álmodik. O tempora, o mores! A korszakváltást azonban másképp képzeltük el.
„A talkshow közönsége számára ez a korszakváltás nagy kihívást jelent. Nemrég még Putyin volt a megtestesült gonosz, akivel soha, semmilyen körülmények között nem lehet tárgyalni, most pedig azért ő a megtestesült gonosz, mert nem jelenik meg személyesen a tárgyalásokon. Mit is képzel, Putyin?!”
Őszintén – még tudják követni? Én nem. De szerencsére a Miosga és társai talkshow szakértői rendet tesznek a gondolatok zűrzavarában. Claudia Major asszonytól például megtudom Miosgánál, hogy „a nyugati államok mindig is a diplomáciára támaszkodtak, hogy véget vessenek ennek a háborúnak”, de ez a jámbor és teljesen feddhetetlen kívánság mindig visszapattant a gonosz Putyinról. Mamma mia! Valamit biztosan elmulasztottam… Hol is voltak a nyugati béke kezdeményezések az elmúlt három évben?
Aki mindezt meg akarja érteni, annak kivételesen ajánlom, hogy vessen egy pillantást a SPIEGEL-re. Ott lefegyverző őszinteséggel magyarázzák a „bonyolult stratégiát” és az ahhoz kapcsolódó nyelvhasználatot: „Hetek óta az európaiak mindent megtesznek, hogy Putyint a béke akadályozójának bélyegezzék”. Ez talán azt jelenti, hogy…?
„Látják, milyen egyszerű is lehet minden. Most azok, akik egészen a közelmúltig a fegyverszünet és a tárgyalások minden követelése mögött Moszkva <ötödik hadoszlopának> fizetett kampányát látták, maguk ülnek a talkshow székein, és 180 fokos <korszakváltást> hajtottak végre”
Igen, kit érdekel a tegnapi fecsegésünk! Most már ők maguk is – és persze mindig is (!) azok voltak – a fegyverszünet és a tárgyalások hívei, és egyedül a moszkvai gonosz, a béke megakadályozója látja ezt másképp. Hiszen ő még Törökországba sem akart eljönni, hogy személyesen beszéljen a szent Volodimirral! Még hány bizonyíték kell ahhoz, hogy lássuk, hogy mi vagyunk – mint mindig – a jók?
Ha a talkshow-k készítőinek lenne egy szikrányi szakmai becsületük, akkor megkérdőjeleznék, vagy akár témává tennék az értelmező emberi állományuk érvelésének ezt a csodálatos fordulatát. De ez megzavarná a nézőket, és ezekben a nehéz időkben a folytonosság a nap parancsa. Bízzanak bennünk, hisz mi helyesen gondolkodunk, beszélünk, és cselekszünk! Ne is próbáljanak megkérdőjelezni minket és az álláspontunkat, inkább kapcsolják ki az emlékezetüket. A háború béke. A szabadság rabszolgaság. A tudatlanság erő. Viszlát, a jövő héten, és jó szórakozást a megszerzett ismeretek szaporításához!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Igen, a “fejlett” demokráciákban így szokott lenni. Emlékszünk még mit hazudott a Nyugat 56′ – ban? Tartsatok ki, jövünk mondták a magyar forradalomra, aztán le@arták az egészet.
A mostani hazai álellenzék hasonlóan viselkedik, Putyin neve helyett most Orbánoznak, csak a gyalázkodás az elfogadott náluk.
Szumma szummárum, a mag egy akolból származik, hozzájuk jön még az ilyen-olyan számításból hozzájuk csapódók társasága, lóházyval az élen.
Valóban, a szemünk előtt zajlik a Nyugat álsága.
M.I. says:
Nem mondta a nyugat, hogy jövünk. Ez is csak egy orosz hazugság. 56-ban is az oroszok támadtak meg minket és azt hazudták, hogy a mi vagyunk a hibásak ezért meg a nyugat.
Most is az oroszok támadták meg Ukrajnát és azt hazudják, hogy a megtámadott a hibás ezért meg a nyugat. Semmi sem változott.
Stier Gábor says:
Uram, a nyugati narratívába beleszeretve nem lát tovább az orránál, pontosabban 2022. február 24-nél. Ennek a háborúnak, az orosz inváziónak előzménye van. Ezt nem akarja megérteni, így kétségbeesetten védi azt a nyugati sajtót – mert a cikk erről szól -, amely bizony élt már át szebb napokat is.
sajnálom hogy nem sajnálom says:
Péli Éva fordítása szuper.
Nemcsak nyelvtanilag pontos, hanem hangulatos is : jól visszaadja a fanyar humort és bizalmatlanságot a modern német “újbeszél” agymosás iránt.
Köszönöm
Tuco says:
Rég olvastam ilyen cinikus írást, de azért megpróbálok a szerző saját stílusában reagálni.
Én sem értem, miért bántják Putyint, akarom mondani Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Elnök Urat. Jó-jó, lehet, hogy le akarta rohanni a kisebb és gyengébb szomszédos Ukrajnát, de hát azt is csak védelmi célból tette, hiszen tudjuk, hogy a támadás a legjobb védekezés. Bezzeg ez a szemét Zelenszkij! Volt pofája ellenállni a tisztán jószándékból betörő orosz csapatoknak ahelyett, hogy rögtön megadta volna magát. Ez elfogadhatatlan! Sőt segítséget kért és kapott a Nyugattól, ilyet aztán végképp nem tett volna senki a helyében. És a Nyugat…? Egy fegyveres agresszió áldozatának segítséget nyújtani. Felháborító, morális szinten ennél nincs lejjebb. Bezzeg Oroszország! Na, az a demokrácia megfellebezhetetlen fellegvára. Bárki szabadon elmondhatják a véleményét és bírálhatja Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Elnök Urat. Ha véletlenül ezután kiesik egy magasház ablakából, az csak véletlen egybeesés.
Stier Gábor says:
Tuco úr!
A cikk nem Putyinról, hanem a német sajtóról és közbeszédről szól. Lehet, hogy Ön igen, én nem ilyennek képzeltem el a szabadságát, a demokráciát. De csak védje a védhetetlent! Véleményével tökéletesen illusztrálja a tényleg hanyatló, súlyos válságát élő Nyugat helyzetét. Akaratán kívül ezzel is segít megérteni, hogy mekkora a baj. Jó tanácsként még annyit, hogy ne csináljon hit kérdést az ukrajnai háborúból. Így nehéz lesz megérteni a konfliktus lényegét. Végül még egy dolog. Úgy látom, Ön annál műveltebb,hogy elcsépelt sztereotípiákat puffogtasson.
Tisztelettel:
Stier Gábor
csakafidesz says:
Góg, Magóg, Demagóg ..
HandaBandy says:
Megakadhatott a lemez a liberált oldalon (lerohanták az ártatlan, békés Ukrajnát). Eltekintve attól, hogy eme a zárójelesből csak az “Ukrajna” megjelölés igaz, ma már azért kissé pontosabban tudjuk a történetet. Már aki akart tanulni.
Remélem elegendően cinikus voltam én is. Bajszos népünk győzni fog!
HandaBandy says:
Jókat derülök ezeken a rendkívül szókimondó, véleményfelvállaló és bátor nyugati tüntetéseken. Mindig előttem van ilyenkor, hasonlat gyanánt a kép a csillagos-sávos zászlót és az éppen aktuális amerikai elnököt formázó szalmabábút égető közel-keleti “hősökről” akik aztán az első lövés és/vagy rakétatalálat hallatán, nemes lélekről tanúbizonyságot téve úgy szaladnak szerteszét, hogy még biza a papucsaik is ott maradnak a piactéren.
A kiskacsa mindig nagyon bátran megmondja, hogy háp háp háp.