„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Alekszander Lukasenkobelarusz elnök és John Coale, Donald Trump amerikai elnök helyettes különmegbízottjának találkozója 2025. szeptember 11-én Minszkben
Fotó:EUROPRESS/AFP/Belarusian presidential press service
Samuel Huntington még az 1990-es évek közepén azt jövendölte, hogy Belarusz feloldódik Oroszországban. Ehhez képest az ország három évtizeddel később is őrzi a függetlenségét. Nem túlzás azt állítani, hogy Aljakszandr Lukasenka a diplomácia teljes eszköztárát és személyes kapcsolatait is bevetve maximálisan kiaknázza a belarusz mozgásteret. Amennyire tud, ellenáll Moszkva, de Brüsszel és Varsó nyomásának is, és amikor lehetősége volt rá, akkor a Nyugatot, most pedig Kínát igyekszik használni Moszkva ellensúlyozására. De nemrégiben például arról is hallhattunk, hogy Lukasenka elnök is „egyengette” Moszkva és Washington közeledését, majd legutóbb Donald Trump is felhívta.
„Hogyan állhatott elő az a paradox helyzet, hogy éppen a Fehér Ház segít Belarusznak kitörni a nyugati elszigeteltségből?”
Legutóbb John Cole amerikai különmegbízott járt Minszkben, és hosszas tárgyalásokat folytatott Aljakszandr Lukasenka belarusz elnökkel. Ezt követően bejelentette, az Egyesült Államok feloldja a szankciókat a Belavia belarusz légitársasággal szemben, és megteszi az előkészületeket a nagykövetsége újbóli megnyitása érdekében. Cole a gazdasági kapcsolatok helyreállításának fontosságáról is beszélt, és arról is, ha vannak is véleménykülönbségek a két ország között, azoknak nem szabad teret adni. Mint a bejegyzésében Kosztur András felfedte – Cole Trump nevében egy szívélyes levelet és két, a Fehér Házat ábrázoló arany mandzsettagombot is ajándékozott Lukasenkának. Belarusz a maga részéről további 52 személyt engedett el azok közül, akiket Nyugaton politikai fogolyként tartanak számon, köztül 14 kémkedéssel vádolt külföldi állampolgárt.
„Nem lenne meglepő ezek után, ha az ukrajnai háború lezárásáig Oroszország és az Egyesült Államok Belarusz közvetítésével állítanák helyre gazdasági kapcsolataik egy részét. De az amerikai engedékenység másik célja akár az is lehet, hogy Belaruszt továbbra is kint tartsák a háborúból, ezzel is csökkentve egy újabb, jövőbeli Kijev elleni támadás esélyét, ha Kelet-Ukrajnában rosszul alakulna az ukrán csapatok helyzete”
Lukasenka és Trump közeledésének okait az európai elemzők igyekeznek megfejteni. A Deutsche Welle a napokban véget ért Zapad-2025 nevű orosz-belarusz közös hadgyakorlatot figyelve mutatott rá bizonyos finomságokra. Meglepő különbség mutatkozott például a szerző szerint a két államfő nyilatkozataiban. Miközben Vlagyimir Putyin Nyizsnij Novgorodban terepszínű egyenruhában arról beszélt, hogy a cél a potenciális agresszor visszatartása, Aljakszandr Lukasenka azt hangsúlyozta, hogy nem akarnak senkit fenyegetni. Miközben az oroszok egyetlen külföldi megfigyelőt sem engedtek be, Lukasenka egy sor újságírónak és katonai megfigyelőnek küldött meghívót, akik a helyszínen követhették figyelemmel a gyakorlat azon részét, amelyet a bariszavi járásban tartottak meg. Három NATO-államból – Törökországból, Magyarországról és az Egyesült Államokból – is meghívtak katonákat. Mint a Deutsche Welle megjegyzi, 2017 óta nem fordult elő, hogy két amerikai katonai megfigyelő is engedélyt kapott a belarusz hatóságoktól, sőt, mint az a New York Times helyszíni tudósításában olvasható, kézfogással személyesen üdvözölte őket Viktor Hrenyin védelmi miniszter. „Nincs semmi rejtegetni valónk, megmutatunk mindent, amire csak kíváncsiak” – mondta a miniszter, majd utasította a beosztottait, hogy biztosítsák a legjobb helyeket, ahonnan mindent látni lehet.
„A belarusz mosolyoffenzíva gyakorlatilag Donald Trump hivatalba lépésével kezdődött”
Január végén szabadon engedték a korábban bebörtönzött, amerikai állampolgárságú Kacjarina Smatszina politológust. Februárban amerikai külügyi tisztségviselők utaztak Minszkbe, hogy tovább politikai foglyok szabadlábra helyezését érjék el. Júniusban Keith Kellogg amerikai különmegbízott minszki tárgyalásait követően 14 politikai bebörtönzött nyerte vissza szabadságát Belaruszban, köztük Szerhij Cihanouszkij, akit az ellenzék eredetileg Lukasenkával szemben jelölt volna a 2020-as elnökválasztásra, de börtönbe vetették, ezért a felesége volt az ellenzék elnökjelöltje. Aztán – mint fent már említettük – az amerikai tárgyalók újabb 52 újságíró, illetve rendszert bíráló szabadlábra helyezését eszközölték ki. Ellentételezésként az amerikaiak enyhítettek a Belavia belarusz állami légitársaságot sújtó szankciós intézkedéseken.
„Mennyire tekinthető komolynak Minszk és Washington közeledése?”
John Herbst, az Egyesült Államok volt kijevi nagykövete a Deutsche Wellének nyilatkozva úgy vélekedett, Trump alighanem azt hiszi, Lukasenka segíthet neki abban, hogy Putyin az ukrajnai háborút illetően a békefolyamat irányába mozduljon el. Herbst azonban e tekintetben pesszimista. Lukasenka szerinte szívesen lazítana ugyan a Kreml szoros ölelésén, és valamivel több mozgásteret szeretne magának. A már említett, az év elején szabadon engedett politológus, Kacjarina Smatszina emlékeztetett arra, hogy Lukasenka már a Krím 2014-es orosz annektálása óta igyekezett Putyinhoz képest a „kisebbik rosszként” pozicionálnia magát Washington szemében. Máig nem ismerte el például Oroszország részének a Krímet. Nem világos azonban, hogy mennyire gondolja komolyan a belarusz vezető ezt a mosoly offenzívát, és valójában mennyire ténykedik Moszkvától függetlenül. Alighanem Trump csapata is tisztában van a belarusz mozgástérrel, ám azzal is, hogy Lukasenka – mint ezt már igazolta – adott esetben képes hatni is orosz kollégájára.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
Ha jobban belegondolunk, a három fél egyikének sem fűződik érdeke pillanatnyilag a békekötéshez, (ha az nem kecsegtet számára jelentős előnnyel), és az alaszkai próbálkozás bebizonyította, hogy az jelenleg nem megvalósítható, vagy túl drágán valósítható csak meg. Feltételezhető akár, hogy egy közös színjátékot játszanak abban a reményben, hogy sikerül a Trump-Putyin szerelem kihunytának Lukasenkával való leplezése. Ez persze nem folytatható sokáig, és két ilyen egymáshoz közeli hadgyakorlat nem minden héten adhat alkalmat egy komolyabb incidensre, olyan incidensekre, amelyek megtörténtek. És ami a legnagyobb baj: Lukasenka nem elég okos házasságszerző. Minden azon múlik hát, hogy a két világhatalom urai megelégszenek-e ezzel a platoi kapcsolattal. Ha ez néhány hónapon belül nem derül ki, és nem sikerül levezetni ezt a helyzetet, akkor valamelyik tüzijátéknak szánt Patriot, vagy Oresnyik valóban fel fog robbanni. A posztmodern politikának is van határa.
HandaBandy says:
Amerika barátsága. Nos, soha sem tudni, hogy ez szitokszó vagy dicséret. Szerintem Lukasenka van annyira dörzsölt, hogy ezt ösztönösen érzi is. Meg aztán egy darabig el is játszhatja, hogy “színesedni” fog de valójában tudja mi is a leányzó fekvése. Mindenesetre egy kvázi semleges, harmadik ország kell most a Fehér Háznak és kell a Kremlnek is. Minszknek meg pláne.