Kezdőlap » x-demokrata » Mindig a rendszer ellen
Janusz Palikot 2010-ben Varsóban egy tüntetésen a varsói püspök rezidenciája előtt, mert szerinte az egyház meg akarja félemlíteni a mesterséges megtermékenyítést támogató képviselőket, akiknek a nevét országszerte felolvasták a templomokban Fotó:EUROPRESS/AFP/Janek Skarzynski #moszkvater

Mindig a rendszer ellen

Helyüket keresik a Szolidaritás-generáció gyermekei. Egyesekben reményt, másokban rémületet keltett Janusz Palikot pártjának 2011-es berobbanása a politikai porondra. A milliárdosból lett szókimondó, mindent vállaló politikus sikere pillanatok alatt megingatta a lengyel társadalomról kialakult sztereotípiákat. Rá négy évre a mozgalom szétesett, nem jutott be a szejmbe, helyét egy hasonlóan a semmiből jött alakulat, Pawel Kukiz rockzenész pártja foglalta el. A 2015-ös elnökválasztáson még másfél százalékot szerző Palikot tavaly már a blogján jelentette be, hogy kivonul a politikából. Az e téren tett kirándulása minden esetre már a 2010-es évek elején jelezte, hogy az ideológiák kora után a populizmus beköszöntött Közép-Európába.

Janusz Palikot 2010-ben Varsóban egy tüntetésen a varsói püspök rezidenciája előtt, mert szerinte az egyház meg akarja félemlíteni a mesterséges megtermékenyítést támogató képviselőket, akiknek a nevét országszerte felolvasták a templomokban Fotó:EUROPRESS/AFP/Janek Skarzynski #moszkvater
Janusz Palikot 2010-ben Varsóban egy tüntetésen a varsói püspök rezidenciája előtt, mert szerinte az egyház meg akarja félemlíteni a mesterséges megtermékenyítést támogató képviselőket, akiknek a nevét országszerte felolvasták a templomokban
Fotó:EUROPRESS/AFP/Janek Skarzynski

Az 1964-ben született Janusz Palikot mindig is érzékeny volt az újra. A többségnél korábban tapintott rá a széljárás változására, s bátran neki is vágott az ismeretlennek. Még 1982-ben ellenzéki tevékenységért tartóztatták le, majd, elvégezve a lublini katolikus egyetemet, ígéretes filozófusként a rendszerváltás hajnalán az üzleti világra cserélte a tudományt. Előbb spalettát exportált Nyugat-Európába, majd a vodkagyártásban szerencsét próbálva a száz leggazdagabb lengyel közé küzdötte be magát. Belevágott a médiabizniszbe is, radikálisan katolikus lapjának bukása után azonban visszavonulót fújt.

Vezető tisztségeket vállalt a munkaadók szervezeteiben, ahonnan 2005-ben még feljebb lépve a Polgári Platform (PO) listáján bejutott a szejmbe. Igazi politikai bohócként gyorsan elhíresült performance-airól s botrányos kijelentéseiről. Egy idő után, szabadszájúságát és radikális liberalizmusát megelégelve, kiszorította a konfliktuskerülő PO konzervatív szárnya. Palikot a pártból kilépve mandátumáról is lemondott, s azonnal saját szervezet alakításába kezdett. Röviddel ezután, a 2011 októberében tartott választásokon a Palikot Mozgalma tíz százalékkal a harmadik legnagyobb erővé vált, s rögtön azzal indított, hogy a kereszt eltávolítását követelte a szejmből. A Palikot Mozgalma a változó Lengyelországot képviseli, azt a változást, amely a lengyelek tudatában zajlik – fogalmazott a párt parlamenti képviselője, Andrzej Rozenek, aki a Nie főszerkesztőhelyettesi posztját cserélte a szejmre.

“Két okot látott Palikot berobbanása mögött Igor Janke újságíró. Egyrészt a társadalomban korábban kezdődött, de a szmolenszki katasztrófával felgyorsult egyfajta kulturális változást. Ez a tragédia patrióta érzelmi hullámot gerjesztett a lengyelekben, amely ellenreakciót váltott ki azokban a fiatalokban, akik ezt túlzottnak, hiteltelennek érezték. Ezenkívül, bár lassabban, mint egész Európában, de azért Lengyelországban is zajlik egy világiasodási folyamat. S mint arra Janke felhívja a figyelmet, a baloldali és liberális voksokon kívül Palikot ráadásul még begyűjtötte az elégedetlenek szavazatait is”

– Palikot jó érzékkel látta meg azt a politikai értelemben légüres területet, ahol még nincs senki. Az ilyen pártoknak, így ennek sincs igazán ideológiai alapja, ami abból is látszik, hogy egymással ellentétes nézeteket is képvisel. Ez a párt inkább a marketingre épül. Palikot szociológiai
kutatások alapján mérte fel, merre kell menni – mondja Pawel Spiewak szociológus.

Palikoték egyebek mellett követelték a marihuána legalizálását, a hitoktatás visszahelyezését az iskolákból a plébániákra, egyáltalán az egyház kiváltságainak a megnyirbálását. Megadóztatták volna az egyházat, a polgárok azonban szerintük felajánlhatnák adójuk 2,5 százalékát felekezetüknek. A párt társadalombiztosítási támogatást akart a fogamzásgátló tablettákhoz, elismertette volna az azonos neműek házasságát, s kiállt a női egyenjogúság mellett. A hadsereg helyett inkább a kultúrára akart költeni, mégpedig az éves GDP egy százalékát.

– Palikot ügyesen észrevette, hogy a társadalom a modernizációval párhuzamosan liberalizálódik. Ez főképp bizonyos társadalmi csoportokat érint, ami elég egy tíz- százalékos eredményre. Gond azonban, hogy programja nem teljesen világos. Egyrészt van benne erkölcsi liberalizáció, másrészt szociális igazságosságot hirdet, miközben gazdasági értelemben radikálisan liberális, s az üzleti szférát preferálja – mutat rá az évtized elejének lengyelországi hangulatára Andrzej Rychard, az akadémia szociológiai intézetének igazgatója.

Ellenfelei az öngyilkosságot elkövetett Andrzej Lepperhez hasonlították, aki modern Robin Hoodként lépett fel a vidék, a parasztság érdekében. Palikot mögött azonban nem állt meghatározott, egységes csoport, így mozgalma érdekeit, nézeteit is nehéz volt meghatározni. Népszerűségének forrása inkább a csalódás a többi pártban.

“Ennek a csalódott rétegnek kínált egy adag primitivizált liberalizmust (adócsökkentést), vulgarizált baloldaliságot (agresszív antiklerikalizmussal, a vadkendertermékek liberalizálásával fűszerezve)”

– Igazi populista. Csakhogy míg a Lepper-féle populizmus antimodernista volt, addig Palikoté posztmodern – hívta fel a figyelmet Rychard. – Persze, mint minden populizmus, ideológiailag ez sem koherens. A közös pont, hogy mindig a rendszer ellen lép fel – teszi hozzá a szociológus, megjegyezve, hogy a lengyel politikában jelenleg igazából csak egyetlen erőnek van világos ideológiai arculata, ez pedig a Jog és Igazságosság (PiS) párt.

Ilyen értelemben a Palikot Mozgalma inkább a szabályt erősítette. Megválasztott képviselői közt ott volt a lengyel feminizmus vezéralakja, a meleg mozgalom feje s Európában egyedülállóként még egy krakkói transzvesztita is. Mellé állt a Fakty i Mity (Tények és Mítoszok) című antiklerikális hetilap s a köré szerveződött párt, illetve támogatója a Nie (Nem) című szatirikus hetilap is, amelyet Jerzy Urban, a kommunista rendszer utolsó szóvivője ad ki. Ebből a tarka, látszólag véletlenszerűen összehozott társaságból kellett volna Palikotnak valódi pártot faragnia, miközben a politikai színtéren maga is kereste a helyét.
Aztán Palikot hozta a papírformát, hiszen korábban már számtalanszor tanújelét adta, hogy belefárad, megunja, amit éppen csinál, s új projektbe fog. Túl nagy teher volt pártja számára az is, hogy számos, erkölcsileg legalábbis megkérdőjelezhető személyiséget vitt be a parlamentbe. S az ezzel járó bonyodalmakat nem tudta elcipelni a hátán. A belső ellentmondások, a vezetés kiszámíthatatlansága ledarálták a mozgalmat. Előbb a frakció esett szét, majd a párt is. Palikot azonban mára elmondhatja, hogy a politikát is kipróbálta. Amilyen gyorsan felemelkedett, úgy el is tűnt, ám közben megtört egy sor Lengyelországról kialakított sztereotípiát.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.