„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Kijevnek pedig sikerült a Voronyezs előrejelző radarállomások elleni dróntámadásaival a nukleáris válaszcsapást lehetővé tevő négy feltétel közül egyet biztosra kipipálnia, míg a lehetséges orosz területek elleni mélységi csapások értelmezéstől függően további egyet hozhatnak magukkal”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Vlagyimir Putyin a napokban újságíróknak elmondta, hogy Oroszország fontolgatja nukleáris doktrínájának megváltoztatását, mert potenciális ellenségeik „új elemekkel” dolgoznak a nukleáris használat küszöbének csökkentésével kapcsolatban. „Különösen alacsony teljesítményű nukleáris robbanóeszközöket fejlesztenek. És tudjuk, hogy vannak ötletek, amelyek a Nyugat szakértői körében keringenek, hogy ilyen pusztító eszközöket lehetne használni” – fogalmazott. Az orosz elnök ezzel a retorikában közelebb került az egyes orosz katonai elemzők által már egy ideje szorgalmazott állásponthoz, miszerint Moszkva fontolja meg álláspontjának felülvizsgálatát, és akár egy nukleáris csapás végrehajtását is, amely „józan ésszel tölthetné el” a Nyugatot. Ez persze még nem azt jelenti, hogy változik is az orosz nukleáris doktrína, ám Moszkva már a retorika változásával is azt jelzi a Nyugatnak, hogy mivel járhat, ha újabb „vörös vonalakat” szándékozik átlépni.
Egyelőre azonban még az orosz nukleáris fegyverzet alkalmazásának lehetőségeit a 2020 júniusában elfogadott, és máig hatályos nukleáris doktrínában fekteti le Moszkva. A jogi spagettiszövegből kiolvasva a lényeget abban tudjuk összefoglalni, hogy jellegét tekintve az orosz atomarzenál elsődlegesen elrettentő célzatú, azaz maga a nukleáris erő egy végső, egyéb konfliktusokat és azok lehetséges eszkalációját megakadályozandó eszköz. Utóbbi kitételnek megint csak megfeleltethető a jelenlegi hadgyakorlat.
„Másrészt a konkrét alkalmazást tekintve a doktrína 12. pontja 6 fő veszélyforrást említ meg a nukleáris elrettentést – és potenciálisan az atomfegyverek bevetését – illetően”
Ezek sorrendben az orosz eredetiből fordítva:
A) Az Oroszországi Föderációval és szövetségeseivel határos területeken, valamint a vonatkozó felségvizeken olyan általános jellegű harccsoportok felállítása a potenciális ellenfelek által, amelyek a nukleáris robbanófejek potenciális hordozóeszközeit is magukba foglalják;
B) Az Oroszországi Föderáció által potenciális ellenfélnek tekintett országok által történő rakétaelhárító rendszerek és képességek, közepes és köztes hatótávolságú ballisztikus, illetve cirkáló rakéták – szerk: 500 és 5500 kilométer közti hatótávokról beszélünk –, precíziós konvencionális valamint hiperszonikus fegyverzet, támadó drónok és energiafegyverzet telepítése
C) Űrbéli rakétaelhárító és támadó fegyverzet telepítése.
D) Nukleáris és/vagy egyéb típusú tömegpusztító fegyverzet, illetve az azok célba juttatására szolgáló eszközök jelenléte, amelyet az Oroszországi Föderáció és/vagy annak szövetségesei ellen lehetne alkalmazni
E) Nukleáris fegyverek, hordozóeszközök, technológia és az előállításukat lehetővé tevő berendezések korlátlan terjedése.
F) Nukleáris fegyverzet, valamint az azokat célba juttató eszközök nem nukleáris nagyhatalomként elismert országokba történő telepítése.
Az atomsorompó egyezményben részes országok listája
Forrás:Wikipédia
Szerk: A nukleáris fegyverzettel jogilag rendelkező országokat az 1968-as atomsorompó egyezmény határozza meg, amely az Egyesül Államokat, a Szovjetuniót, Franciaországot, Nagy-Britanniát és Kínát határozza meg, mint nukleáris hatalmakat. Oroszország a szerződésben, mint a Szovjetunió örököse szerepel.
„Utóbbiak mellett a doktrína 19. pontja 4 kitételt szab meg az atomfegyverzet konkrét bevetését illetően”
1) Megbízható információ beérkezése az Oroszországi Föderáció, és/vagy a vele szövetséges országok területe elleni ballisztikus rakéták indításáról
2) Nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverzet bevetése az Oroszországi Föderáció és/vagy szövetségesei területe ellen
3) Az Oroszországi Föderáció olyan kritikus állami vagy katonai infrastruktúrája elleni ellenséges támadás, amelynek kiiktatása megzavarná a nukleáris erők válasz(csapás)át
4) Konvencionális fegyverzettel történő agresszió az Oroszországi Föderáció ellen, amely az orosz államnak a közvetlen létezését veszélyeztetné.
„További kitétel bárminemű atomfegyverzet alkalmazása esetében az, hogy csakis az ország főparancsnokának, azaz jelen esetben személyesen Vlagyimir Putyinnak a jóváhagyásával lehet azt végrehajtani”
Azaz fizikailag képtelenség olyan incidens bekövetkezése, ahol egy vagy több „elszabadult” parancsnok vagy tábornok saját hatáskörében, önhatalmúlag döntene az atomfegyver alkalmazásáról, mivel azt minden esetben elnöki jóváhagyás kell megelőznie. Ahogyan azt a Gazeta.ru elemzője, Mihail Hodarenok egykori légvédelmi tüzér is írja, a nukleáris fegyverzet indítása egy többszörös biztosítékokkal és redundanciával ellátott összetett folyamat, amely maximális felkészültséget vár el mind a politikai vezetés, mind a hadsereg oldaláról.
RSz-24 Jarsz interkontinentális ballisztikus rakéta indítása
Röviden összefoglalva a folyamat során nem az elnök az, aki egy nagy piros gombot lenyomva indítja az atomrakétákat, hanem csak az aktiváláshoz szükséges kódot biztosítja. Innentől pedig a hadseregen múlik a végrehajtás a robbanófej aktiválásától kezdve a legalább két személy részvételével végrehajtott elnöki kód megadásán át a tényleges indításig. És bizony ezeket a folyamatokat mind előre be kell gyakorolni a mostanihoz hasonló gyakorlatok során. Mert ha ne adj Isten tényleg használni kell, akkor itt tényleg csak egy esély van.
„Mik lehetnek Moszkva vörös vonalai az atomfegyverek és Ukrajna kapcsán?”
Egyik oldalról a probléma már magából a vörös vonal kifejezésből ered, mivel azt az orosz diplomácia és politika az elmúlt években oly sok alkalommal használta valós tét nélkül, hogy az értelmét elvesztve szimplán elinflálódott. Ez pedig több veszélyes precedenst is teremtett. Mind Kijev, mind nyugati szövetségesei egyre bátrabbá váltak, immár a lehetséges közvetett – de bizonyos körökben már közvetlen – beavatkozást és a nyugati fegyverzet orosz hátország elleni alkalmazását szorgalmazva.
A nyugati fegyverzet lehetséges maximális hatótávolsága Oroszországra kivetítve
Forrás:Telegram
Vagy említhetnénk akár az orosz területek elleni egyre mélyebbre behatoló ukrán dróntámadásokat is, amelyek legutóbbi alkalommal az orosz korai előrejelző radarhálózat objektumait vették célba a krasznodari Armavir és az orenburgi Orszk esetében.
„Utóbbiak kifejezetten érzékeny elemei az orosz nukleáris pajzsnak, mivel nevükből adódóan gyakorlatilag szemként működnek, folyamatosan több ezer kilométeres távolságban pásztázva a légteret és az űr alsóbb rétegeit lehetséges veszélyt jelentő objektumok után kutatva”
Az ukrán támadás Armavir esetében sikeresnek bizonyult, vélhetően hosszabb időre kiiktatva a déli irányba, azaz az Észak-Afrika, Közel-Kelet és tágabban vett Nyugat-Ázsia régiók fele folyamatos légi, illetve ballisztikus célpontok elleni lefedettséget biztosító objektumot. Bár a károk mértéke érthető módon nem ismert, a radarépület sérüléseiből ítélve mind a fázisvezérelt antenna, mind a kiszolgáló berendezések jelentősebb károkat szenvedhettek el. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen specifikus berendezést nem lehet egyszerűen a polcról leemelni, mint mondjuk egy harckocsiágyút.
Voronyezs-M radar
Forrás:Wikipédia
Ezzel szemben nyugati és ukrán nyilatkozatok ellenére Orszknál az orosz légvédelemnek még sikerült időben elfognia a beérkező brit-portugál gyártású Tekever AR3 típusú drónt. Utóbbihoz kapcsolódóan az egyesek által a becsapódás nyomaiként azonosított sötét foltok valójában egyszerű felszíni víztócsák, amelyek az egyenetlen aszfalton keletkeztek és évek óta megfigyelhetőek a korábbi felvételeken.
„Ám mindez még mindig nem ad felmentést sem az orosz, sem a kazah légvédelem számára – miután az ukrán drón a legalább 1500 kilométeres útja során több száz kilométert tehetett meg kazah légtérben –az alól, hogy egy ilyen eszköz ekkora távolságot tehetett meg”
Persze utóbbi nem a véletlen műve, mivel Kijevnek az angolszász titkosszolgálati erőforrások szinte egésze rendelkezésre áll a műveletek megtervezése során. A rendelkezésre álló hírszerzési adatok alapján az ukrán fél olyan útvonalat választhat meg, amely minél nagyobb mértékben kerülheti meg radarhorizont alatti repülése során az ismert légvédelmi állásokat.
Az orszki radarállomás ellen indított ukrán drón lehetséges útvonala
Forrás:Telegram
Ugyanis azt sem szabad elvárjuk, hogy egy 17 millió négyzetkilométer kiterjedésű ország területének minden egyes négyzetcentiméterére légvédelmi ernyőt borítson, mert arra a világ összes pénze sem lenne elég.
„Az előző fejezetben felsorolt kitételeket vizsgálva egyszerűen rájöhetünk arra miért jelent lényegi problémát Moszkvának nem csupán az Ukrajnának átadott nagy hatótávolságú nyugati fegyverzet, de főképp azok lehetséges orosz területe elleni alkalmazása”
Nem kell ahhoz nukleáris töltettel ellátni az adott hordozóeszközt, hogy az orosz értelmezés szerint annak számítson. És nem véletlenül hivatkozik Moszkva folyamatosan az F-16 vadászgépekre, mint nukleáris hordozóeszközökre, mivel egyszerűen az orosz értelmezés szerint annak számítanak az atomtöltet nélküli állapotukban is.
B61 atombombák súlymakettjei egy F-16C szárnyai alatt
Forrás:Twitter
Ha visszamegyünk az említett 12. pontban felsorolt hat fő veszélyforráshoz, abból bizony a jelenlegi nyugati fegyverszállítások jellege és az ukrán haderő kompozíciója az F-16 vadászgépek beérkezésével négynek többé-kevésbé eleget tesz. De ez még csak a mérleg egyik oldala, ugyanis maguk a veszélyforrások mindig is inkább általánosabban kezelt területek az adott állam oldaláról. A probléma a specifikus esetekkel van.
„Kijevnek pedig sikerült a Voronyezs előrejelző radarállomások elleni dróntámadásaival a nukleáris válaszcsapást lehetővé tevő négy feltétel közül egyet biztosra kipipálnia, míg a lehetséges orosz területek elleni mélységi csapások értelmezéstől függően további egyet hozhatnak magukkal”
Ezek közül a Voronyezs-M/DM radarállomások elleni támadással „Az Oroszországi Föderáció olyan kritikus állami vagy katonai infrastruktúrája elleni ellenséges támadás, amelynek kiiktatása megzavarná a nukleáris erők válasz(csapás)át” kitétel teljesült, míg az esetleges érzékeny katonai-kormányzati infrastruktúra elleni újabb mélységi akciók a „Konvencionális fegyverzettel történő agresszió az Oroszországi Föderáció ellen, amely az orosz államnak a közvetlen létezését veszélyeztetné” feltételt aktiválhatják. A nukleáris válaszcsapáshoz pedig egy kitétel teljesülése is elég.
Az armaviri Voronyezs-DM állomás a támadást követően
Forrás:Telegram
Viszont ha alaposak és pontosak akarunk lenni – és mégis miért nem lennénk azok? – akkor bizony Kijev már 2022 decemberében a szaratovi Engelsz-2 légibázis elleni részben sikeres akciójával megtörte a jeget az orosz nukleáris objektumok elleni támadásokat illetően. Engelsz-2 ad otthont ugyanis az orosz nukleáris triád légi komponensét adó Tu-160 és Tu-95MSz bombázóflottának, amely ráadásul a stratégiai nukleáris fegyverek körébe tartozik.
Az Engelsz-2 légibázis elleni 2022 decemberi dróntámadás során megsérült Tu-95MSz bombázó
Forrás:Twitter
„Milyen választ adhat Moszkva az ukrán támadásokra?”
Óhatatlanul felmerülhet a kérdés, hogy mikor szakadhat el a cérna a Kremlben az ukrán támadások következtében. Mikor jöhet el az a pont, amikor az eddig folytatott vörös vonalak politikáját nem lehet fenntartani, mert nem csupán egy-egy előrejelző radart, hanem mondjuk az automatikus nukleáris válaszcsapást lehetővé tevő Halott Kéz – Perimetr – vagy épp a Moszkva rakétavédelmét biztosító A-135/235 rendszerek objektumait, esetlegesen ismét Engelsz-2-t éri találat?
A Perimetr rendszer működése
Forrás:Komszomolszkaja Pravda
Mert valljuk be oldaltól és hovatartozástól függetlenül, a stratégiai nukleáris erők és az azt kiszolgáló egyéb objektumok elleni esetleges szisztematikus támadásokat egy atomhatalom sem hagyhatja hosszú távon válasz nélkül.
„És itt kanyarodunk vissza a vörös vonalak dilemmájához/problémájához, hogy amennyiben az ukrán nagy hatótávolságú, illetve drónfegyverzet által jelentett kihívásra nem ad Moszkva egyértelmű, erős és üzenet értékű választ, akkor azok újra és újra meg fognak ismétlődni”
A válasznak viszont tényleg csak az utolsó utáni esetben szabad nukleárisnak lennie. Moszkvának ilyenkor nem csak saját érdekeit kell figyelembe vennie, de az Ukrajna területén tartózkodó több milliós civil lakosság jelenlétét, illetve a nemzetközi reakciókat és annak lehetséges negatív következményeit is. Ahogyan az ukrajnai háború eddigi szakaszában, most sincsen atomkényszerben Moszkva, mivel a már meglévő konvencionális eszközpark is elegendő a célok és válaszcsapások meghozatalához. Csak éppen azt meg kell előzetesen tervezni és a politikai vezetéssel – azaz Putyinnal – jóváhagyatni.
Ukrajna népsűrűsége
Forrás:MapAction
Logikusnak tűnhetne az orosz területre behatoló drónok és esetleges későbbi cirkáló/ballisztikus rakéták indítóállásait felszámolni, ám ez jelen körülmények közt csak korlátozottan lehetséges. Az ukrán Storm Shadow flottának otthont adó Sztarokonsztantyinov légibázis dilemmájával már az előző részben foglalkoztunk, míg az MGM-140 ATACMS ballisztikus rakétákat indítani képes HIMARS rakétatüzérség nagy mozgékonysága miatt egy nehezen megsemmisíthető időérzékeny célpont. Nem azt mondom, hogy nem lehetetlen – mert nem egyszer megtörtént már – csak éppen az ATACMS számára kijelölt példányokat Kijev még a „rendes” HIMARS-okhoz képest is többszörösen védi.
„Na de mi van akkor a drónok indítóállásaival és az ukrán hadiipar objektumaival? Ha azokat kilövi Moszkva, nem szűnnek meg a támadások?”
A válasz ebben az esetben is egy nem, mivel egyik oldalról a még létező ukrán hadiipar jelentős mértékben decentralizált, széttelepített jelleget vett fel, ahol a korábbi koncentrációkat sok esetben felváltotta – például a drónok esetében – a manufakturális jellegű gyártás. Utóbbit pedig sokkalta könnyebben lehet megszervezni akár kikötői létesítményekben, raktárakban vagy éppen akár pincékben. Továbbá ismét a drónok esetében a fő gyártási munkálatok már Ukrajnán kívül történnek.
A Tekever AR3 típusú drón
Forrás:Tekever
Kijevnek gyakorlatilag csak a végszerelési fázis jut, ami megint csak korlátozottá teszi a lehetséges orosz válasz eredményességét. A Voronyezs radarokat támadó Tekever AR3 drónok egyenesen kulcsra készen érkeztek meg Ukrajnába, ahol csak indítani kellett őket egy megfelelő mezőről.
„Aszimmetrikus politikai válaszként Moszkva esetlegesen a kínai útra is léphetne reagálva az ukrán támadásokra, valamint a nyugat retorikájára”
Viszonylag alacsony költségvetéssel megvalósítható üzenet lenne az, ha például az oroszok kínai mintára Londont, Washingtont, Párizst, vagy egyéb Ukrajna témájában sztahanovistaként jelentkező ország fővárosát modellező makett városokat hoznának létre a ballisztikus rakéták tesztmezőin, mint tette azt Peking Tajvan esetében.
Tajpej kormányzati negyedének makettje az egyik kínai ballisztikus rakéta tesztmezőn
Forrás:Twitter
Megint csak a cél a megfelelő üzenet eljuttatása az adott országok politikai vezetésének megelőzendő az eszkaláció kezelhetetlenné válását.
„Másik oldalról mindenképp szükséges mind a nukleáris, mind a stratégiai jelentőségű kormányzati, civil és katonai objektumok védelmének további megerősítése a drónok és egyéb támadó fegyverzettel szemben”
Iráni mintára a drónok ellen kisebb befektetésekkel viszonylag nagy eredményeket lehet elérni, például az adott létesítmény fölé kifeszített dróthálókkal, amelyek vagy megfogják vagy el is működtetik a beérkező pilóta nélküli légijárművet. Ezt kombinálva a hidegháborús készletekből elfekvőben lévő csöves légvédelem és elektronikai zavaróberendezések telepítésével az ukrán dróntámadások jelentős része elháríthatóvá válna.
A novosahtyinszki finomító területén létesített drónok elleni hálórendszer
Forrás:Telegram
Utóbbi hozzáállás első fecskéi pedig már kezdenek megmutatkozni például az érintett olajfinomítók vagy éppen egy Moszkva közeli gázkompresszor-állomás fölé felhúzott védőhálók esetében.
„Vélhetően pont tanulva a krími Belbek légibázis elleni szisztematikus ATACMS ballisztikus rakéta támadásokból, illetve a nyugati fegyverzet potenciális orosz hátország elleni bevetéseiből megkezdődött a könnyűszerkezetes hangárok építése”
Utóbbiak noha a ballisztikus/cirkáló rakétákkal szemben eredménytelenek, de legalább a repeszek és a kazettás lőszerek altöltetei ellen igyekeznek megvédeni a repülőtechnikát. Ebben az esetben az első fecskét a Volgográdi területen fekvő Marinovka repülőtere jelentette, ahol a szíriai Hmejmím légibázis mintájára feltűntek az első könnyűszerkezetes hangárok.
Az említett marinovkai hangárok
Forrás:Telegram
Ám megint csak ez nem lehetett volna lehetséges mind az ukrán támadások – és annak további veszélye nélkül, ahol ráadásul mint utólag kiderült a kivitelezést egy helyi magánvállalkozó finanszírozta.
„Atomháborúval járna-e a nyugati beavatkozás?”
Végezetül érdemes a Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter által felvázolt közvetlen ukrajnai nyugati katonai beavatkozás lehetőségét is áttekintsük. Ha történelmi analógiát kellene keressünk a jelenlegi helyzethez, az sokkalta inkább az első, mintsem a második világháború harcaihoz áll közelebb, amely vélhetően hasonló végjátékot is hoz magával, mint tették azt az 1918-1921 közti évek.
A központi hatalmak összeomlása
Forrás:Cambridge University Press
Avagy harcászati szempontból a védelem és felderítés az elmúlt évtizedekben olyan mértékű fejlődésen ment keresztül, amely egy értelmes nagyságú és felkészültségű ellenfél esetében egyszerűen lehetetlenné teszi a kezdeti meglepetés erejének kifulladása után a nagyszabású mozgásokkal járó hadjáratokat.
„Nem véletlenek a tüzérségre és immár drónokra, valamint a klasszikus lövészárkokra alapuló felőrlő harcok, ahol sokszor szó szerint méterről-méterre kell haladni az eredmény elérése érdekében. A Donbasszban 2014 óta kiépített szisztematikus ukrán védelemről nem is beszélve”
Viszont a végjáték esetében pont ez a bizonyos értelemben álló/állásháborúnak tekinthető helyzet fogja majd az az első világháborút idéző hirtelen összeomlást elhozni, mint történt az az Orosz Birodalomban az 1917 októberi eseményeket követően kitört polgárháború alatt.
Akárcsak a központi hatalmak 1918-as összeomlása is látszólag nagy hirtelenséggel, a frontvonalak minimális mértékű változása mellett következett be. Persze ott van még az időközben valamilyen tárgyalásos-békés úton történő megállapodás lehetősége, ám erre minimális esély mutatkozik.
„És itt érünk el az 1918-1919-es és 2024-es párhuzamaink kereszteződéséhez kifejezetten Ukrajna esetében”
Mert a lényeget nem az jelenti, hogy mikor és milyen módon fulladhat ki az ukrán haderő, amelynek még összeomlania sem feltétlen szükséges. Elég csak akár haditechnika, akár emberanyag szempontjából oly mértékben meggyengülnie, amely már a frontok összeomlását jelentené belátható időn belül. Történhet ez akár a mostaniakhoz képest kisebb/közepesen jelentős, vagy éppen nagyobb területi veszteségeket követően, ahol már úgymond a jobb parti, azaz a Dnyepertől nyugatra fekvő Ukrajna kerülne veszélybe.
A német Bild 2023 év végi jóslata az elkövetkező 2 év lehetséges orosz harctéri céljait illetően
Forrás:Bild
És ahogyan az orosz polgárháború során a cári birodalom romjain, úgy most is könnyen lehet, hogy az antant mintájára NATO országok – de nem a NATO egészének – koalíciós csapatai tűnjenek fel ukrán földön. A történelmi felállás sem változna érdemben 1919-hez képest, ahol Odessza, valamint a bővebben vett dél-ukrajnai térségben a francia – és esetleg román –, míg a nyugati régiókban a lengyel csapatok jelennének meg. Csak míg előbbiek főképp saját geopolitikai érdekeiktől vezérelve, azok mellett már kiegészítő hadtestként megjelennének a 3 balti állam történelmi kisebbségi komplexustól szenvedő csapatai is.
„Sőt, a lehetséges ukrajnai közvetlen beavatkozás opcióját Lengyelország mellett pont a balti államok igyekeznek elfogadtatni a NATO-val és a nyugati közvéleménnyel”
Mint ahogyan azt a Der Spiegel 2024. május 26-án megjelent cikke is mutatja, lengyel és balti képviselők a tallinni Lennart Meri biztonságpolitikai konferencia farvizein konkrétan kijelentették Macron után szabadon, hogy egy esetleges kelet-ukrajnai ukrán összeomlás esetén „nem várják meg míg az orosz csapatok a saját határaiknál jelennek meg, hanem ők maguk fognak Ukrajnába csapatokat vezényelni”.
Az említett részlet a vonatkozó Spiegel cikkből
Forrás:Spiegel
Amennyiben ez ténylegesen megtörténne, akkor gyakorlatilag az 1918-21 közti lengyel-szovjet háború „remakje” alakulna ki, ahol Ukrajnának megint csak, mint felvonulási és harctér szerep jutna, végső soron kialakítva az elkövetkező évtizedek befolyási övezeteit saját területén.
Nyugati részvétel az orosz polgárháborúban
Forrás:Wikipédia
Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű, mivel az orosz vezetés számos alkalommal közölte, hogy a nyugati csapatok ukrajnai közvetlen harcban történő megjelenése egyben egy szintén közvetlen NATO-Oroszország konfliktus kirobbanásával érne fel, ahonnan csak egy lépés a harmadik világháború.
„Na de most ez azt jelenti, hogy a nyugati csapatok ukrajnai megjelenése esetén Oroszország taktikai atomcsapást mérne rájuk?”
Nem feltétlen, ám a lehetőséget nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyik oldalról a korábban emlegetett folyamatosan elfolyó vörös vonalak koncepció elinflálódása nem jelent akkora megállító erőt a Nyugat számára, mint mondjuk 2022 februárjában. Sőt, mint ahogyan azt látjuk, a balti politikai elitet ez csak még inkább feltüzeli a szinte államvallássá tett már-már beteges szinteket elérő ruszofóbiájuk tovább szításában.
A litván külügyminiszterrel készített május 8-i BBC HARDTalk orosz nyelvú változata, ahol még a műsorvezető is önmérsékletre inti Gabrielius Landbergist Oroszország kapcsán
Másrészt első körben ahogy azt a nemrégiben megjelent ukrán-francia megállapodás is jelzi, a nyugati csapatok elsőként csak mint kiképzők jelennének meg Ukrajna területén, amelyet számos további lépcsőfok választ el a közvetlen harcokban történő részvételtől.
„Ám tegyük fel erre is sor kerülne”
Vélhetően politikai és nemzetbiztonsági okokból a többnemzetiségű nyugati kontingens lehetséges maximális létszáma nem érné el azt a kritikus szintet, amely érdemi fordulatot vagy problémát jelentene orosz szempontból. Ekkor pedig a már rendelkezésre álló konvencionális robbanófejjel ellátott fegyverzet is elegendő az ellenük történő harcban.
Orosz Iszkander-M rakétarendszer egy Szíriával közös hadgyakorlaton
Forrás:Orosz Védelmi Minisztérium
Azt pedig ne felejtsük el, hogy főképp az európai kormányzatok csak addig bátrak nyilatkozataikban, amíg nem kell szembesülniük az első hazaérkező áldozatokkal és egyéb veszteségekkel. Ez pedig olyan belpolitikai feszültséget és lehetséges tüntetéshullámot generálna, amit az elmúlt évtizedekben aligha láthattunk Európában. Teljesen más helyzet akkor, amikor a jó pontokért cserébe könnyű a „pálya széléről beugatni”, és más amikor tényleg lépni kell.
„Ráadásul úgy, hogy az ukrajnai nyugati csapatokra a NATO 5. cikkelye sem feltétlen érvényes, mivel a kontingenst az adott ország saját maga telepítette a NATO szerződés hatályán kívül eső területre”
Így bármi történjen velük, értük végső soron a küldő ország a felelős.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Krötinger says:
Csak egy eszrevetelem/ kerdesem lenne: teziskent abbol indulok ki, hogy a balti politikai elitek beteges ruszofobiaja mellett van azert a balti allamokban is egy-ket racionalisan es felelössegteljesen gondolkodo katona es katonai szakertö. Szoval: megis milyen csapatokat szandekoznanak a baltiak Ukrajnaba vezenyelni, ha pl., mint olvasom, Lettorszagnak kb. 6700, Esztorszagnak kb. 7100 aktiv katonaja van (a tartalekosokat most egyelöre hanyagolnam). Ennek fenyeben komolyan vehetö egyaltalan a tettek szintjen a balti csapatküldessel valo fenyegetözes vagy ez csak eszkalacios retorika?