„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
„Ahogy az egyik ukrán védő fogalmaz, a donbasszi helyzetet sokáig találóan úgy jellemezték, hogy nehéz, de ellenőrzött, most azonban már nem kontrollálható. Jelenleg úgy tűnik, hogy a front a Donbasszban összeomlott”
Fotó:EUROPRESS/Handout/Armed Forces of Ukraine/AFP
Az ukrán támadás nem foglalt el jelentős központot vagy közlekedési csomópontot. Kínos helyzetbe hozta Putyint, de nincs bizonyíték arra, hogy jelentősen megingatta volna hatalmi pozícióját Oroszországban. Talán tett valamit az ukrán lakosság általános hangulatának javításáért, de – amint azt a Kelet-Ukrajnából érkező nyugati jelentések világossá teszik – semmit sem tett az ottani ukrán csapatok moráljának az emeléséért.
„Ezek a katonák érthető módon a saját frontjukon kialakult helyzetre összpontosítanak, amely rohamosan romlik, részben azért, mert a legjobb ukrán egységek közül sokat kivontak a kurszki támadás kivitelezéséhez. Ráadásul az új ukrán sorkatonák nem megfelelően képzettek, és gyenge a motivációjuk”
„A Kurszk felé irányuló támadó hadművelet egyik célja az volt, hogy jelentős ellenséges erőket tereljenek el más irányokból, különösen Pokrovszk és Kurahovo irányából” – mondta az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij tábornok a BBC brit televízió szerint. Valójában úgy tűnik, hogy ennek éppen az ellenkezője történt, ami az egyszerű katonák és a polgárok részéről mind Volodimir Zelenszkij elnökkel, mind az ukrán főparancsnoksággal szemben fokozott kritikát váltott ki. Az orosz hadsereg rohamosan nyomul előre a fontos ukrán logisztikai központ, Pokrovszk felé.
„Ahogy az egyik ukrán védő fogalmaz, a donbasszi helyzetet sokáig találóan úgy jellemezték, hogy nehéz, de ellenőrzött, most azonban már nem kontrollálható. Jelenleg úgy tűnik, hogy a front a Donbasszban összeomlott”
Ha Pokrovszk elesik, ez azt jelenti, hogy Oroszország szinte az egész déli Donbasszt ellenőrzése alatt tartja, és vagy északon csaphat le az északi Donyeck tartományban megmaradt ukrán állások ellen, vagy keleten, hogy felgöngyölítse a teljes ukrán déli frontot. Most már nincs kilátás arra, hogy Ukrajna – még nyugati katonai segítséggel is – megsemmisítő vereséget mérjen Oroszországra, és erőszakkal visszaszerezze elvesztett területeit. Ugyanakkor fennáll a veszélye egy ukrajnai katonai összeomlásnak, ami ahhoz vezethet, hogy a Nyugat e nyomás alatt közvetlenül beavatkozhasson.
„Az orosz kormány által bejelentett nukleáris doktrína módosítása éppen ezt hivatott megakadályozni”
A jelenlegi doktrína kimondja, hogy a nukleáris fegyvereket az Oroszország elleni nukleáris támadásra vagy az „állam létét fenyegető” hagyományos támadásra válaszul fogják bevetni. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes szavaival élve: „Egyértelmű szándék van a korrekcióra [a nukleáris doktrínában], amelyet többek között a közelmúltbeli konfliktusok alakulásának tanulmányozása és elemzése váltott ki, beleértve természetesen mindazt, ami nyugati ellenfeleink eszkalációs kurzusával kapcsolatos.” Amennyiben a NATO közvetlen ukrajnai beavatkozása orosz vereséghez vezetne, az minden bizonnyal veszélyeztetné a jelenlegi orosz kormány fennmaradását, és a mélyreható nemzeti instabilitás és gyengeség időszakához vezetne, ami akár az Oroszországi Föderáció felbomlását is kiválthatná. Kevés okunk van kételkedni abban, hogy Oroszország e fenyegetés hatására valóban a nukleáris fegyverek használatához folyamodna, még ha kezdetben csak korlátozottan és helyi szinten is.
„Rjabkov nyilatkozata természetesen arra is irányul, hogy az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség ne engedjen Kijev és egyes kormányok, valamint politikusok nyomásának, amellyel elérnék a NATO által szállított új nagy hatótávolságú rakéták és F-16-os vadászgépek használatának engedélyezését Ukrajnának mélyen Oroszországon belüli célpontok megtámadására”
Nem arról van szó, hogy az ilyen támadások nukleáris megtorlást váltanának ki Oroszországból, de ha sikerrel járnának, könnyen előre látható, hogy Oroszország az európai infrastruktúra támadásával vágna vissza. Az oroszok úgy vélik, hogy az Északi Áramlat-2 gázvezeték megsemmisítése erkölcsileg és jogilag erre őket felhatalmazza. Úgy tűnik, hogy az ilyen szabotázs akciók már megkezdődtek, bár kis léptékben, és inkább figyelmeztető lövésekként, semmint hadjáratként. Ha azonban ez nagyszabású hadjárattá válik, az viszont kemény nyugati reakciókat válthat ki, ami az eszkaláció körforgásához vezethet, amely katasztrófával végződik.
„Az oroszok – nem alaptalanul – úgy vélik továbbá, hogy az ukrán hatóságoknak a NATO maguk mellé állítását erősítendő komoly érdeke fűződik egy ilyen eszkalációhoz. Ezért aztán a szövetségre nyomást kell gyakorolni, hogy továbbra is korlátozza Ukrajna számára a NATO fegyvereinek a használatát. Az a tény, hogy Ukrajna NATO-fegyverekkel támadhat orosz területre, fokozta az orosz félelmeket”
Itt is fontos különbséget tenni aközött, hogy Ukrajnának mihez van joga, és mi az, amit Ukrajnának meg kellene tennie, és amit a Nyugatnak engedélyeznie kellene. Fel kell ismerni ugyanis, hogy egy olyan ukrán hadjárat, amely NATO-rakétákkal lőne célpontokat Moszkvában és máshol, mélyen Oroszország belsejében, a kurszki támadáshoz hasonlóan alapvetően olyan szerencsejáték lenne, amelynek kimenetele igen kétséges.
„A tavalyi ukrán offenzíva kudarca után a Biden-kormányzat feladta a teljes ukrán győzelem reményét, és ehelyett kijelentette, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatásnak azt kell szolgálnia, hogy megerősítse Kijevet a tárgyalóasztalnál. Az előző hónapokban az ukrán kormány is efelé az álláspont felé mozdult el, feladva a Putyin-kormánnyal való tárgyalás korábbi elutasítását, és ragaszkodását ahhoz, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalások előfeltétele teljes orosz kivonulás legyen Ukrajnából”
A nyugati szakértők és tisztviselők már régóta elismerik, hogy Ukrajna valójában képtelen a harctéren aratott győzelemmel visszaszerezni elveszített területeit. Ez azonban még nem vezetett olyan javaslatokhoz – még magánjelleggel sem -, hogy Ukrajna és a Nyugat olyan feltételeket szabjon, amelyeket az orosz nép (nem is beszélve a kormányról) el tudna fogadni a tárgyalások alapjaként.
Eközben minden jel arra mutat, hogy Oroszország, nem pedig Ukrajna erősíti katonai pozícióit az esetleges tárgyalásokhoz. Korántsem egyértelmű, hogy az Oroszország mélyén végrehajtott ukrán támadások jelentősen megváltoztatnák ezt a tendenciát. Ez vonatkozik a nyugati segélyekre is.
Még mielőtt a német kormánypártok megsemmisítő vereséget szenvedtek volna a helyhatósági választásokon az Ukrajna további támogatását elutasító pártokkal szemben, a német kormány bejelentette, hogy az Ukrajnának nyújtott közvetlen német támogatást csaknem felére, 2027-ben pedig több mint 90 százalékkal csökkentik. Két év múlva Franciaországban is elnökválasztást tartanak, amelyet a jelenlegi állás szerint Marine Le Pen Rassemblement National nevű pártja fog megnyerni, amely szintén ellenzi Ukrajna határozatlan idejű támogatását. Az európai segélyek drasztikus csökkentése önmagában nem vetne véget az amerikai segélyeknek. Arra kényszerítene azonban egy amerikai kormányt, hogy jelentősen növelje ezt a támogatást, ha meg akarja akadályozni az ukrán költségvetés és gazdaság összeomlását.
„Nincs okunk tehát azt hinni, hogy az idő Ukrajna oldalán áll ebben a konfliktusban, és van értelme elhalasztani a tárgyalások megkezdését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Oroszország kezében van minden ütőkártya, és a Kremlnek csak arra kell várnia, hogy Ukrajna összeomoljon”
A gazdaság sokkal jobban teljesít, mint azt a Nyugat remélte, de még az orosz központi bank is a jövő évben várható komoly problémákra hívja fel a figyelmet. Ami a harctéri helyzetet illeti, az ukrán katonák kimerültek, de ez vonatkozik sok orosz katonára is. A hadsereg, amellyel Oroszország ezt a háborút kezdte, megsemmisült. Az áldozatok pontos száma nem világos, de a halottak és rokkantak száma biztosan meghaladja a 200 ezret. A Fekete-tengeri Flotta megbénult. Beszélgetőpartnereim az orosz vezetői körökben megerősítették, hogy Oroszországnak valószínűleg nincsenek meg a csapatai ahhoz, hogy elfoglaljon az ukrán nagyvárosokat, hacsak Putyin elnök nem indít fokozott sorozási hullámot, ami nyilvánvalóan nem áll szándékában.
„Ez azt jelenti, hogy az oroszok többsége valószínűleg a béke mellett döntene, ha választhatna az ésszerű béke és a háború folytatása között a teljes győzelemig”
Ezért Putyinnak nagyon nehéz lenne folytatni a háborút, ha ez sok orosz fiú és férj besorozásával járna. Egy ilyen kompromisszumos béke nagyon messze lenne attól, amit az ukrán és a nyugati kormányok remélnek. És nagyon messze lenne attól is, amit Putyin remélt, amikor 2022 februárjában elkezdte ezt a háborút.
(A cikk eredetileg itt jelent meg)
(Angolból fordította Péli Éva.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
