Szeptember 17-én hagyta el Kim Dzsong Un páncélozott vonata Oroszországot, és a meglehetősen hosszú, hat napos látogatás kapcsán azóta is folynak a találgatások, vajon milyen megállapodás születhetett közte és Putyin között. A legkézenfekvőbb lehetőségnek egy fegyverszállítási egyezség tűnik, mindazonáltal az sem véletlen, hogy a két vezető a Vosztocsnij Űrközpontban találkozott. Nagy kérdés az is, hogy Kína miképpen fog hosszabb távon viszonyulni az érdekszférájában megvalósuló újdonsült barátsághoz.
Péter Tamás írása a #moszkvater.com számára
Noha Észak-Korea, és annak politikai vezetése kapcsán az emberek többsége valószínűleg nem a humorra asszociál, Kim Dzsong Un és kíséretének oroszországi körútja során azért előfordult néhány szórakoztató jelenet. A Vosztocsnij Űrközpont területén például olyan szigorú biztonsági intézkedések voltak érvényben, hogy az egyik bejáratnál még Kim Dzsong Un tábornokait is feltartóztatták, amit az érintettek kissé megilletődve vettek tudomásul. Komikus jelenet volt az is, amikor az észak-koreai vezető segítséget ajánlott fel az „imperialisták zsarnoksága” elleni küzdelemhez, hiszen ha zsarnokságról van szó, Kim Dzsong Unnak se kell a szomszédba mennie. De mulatságos volt az orosz búcsúztatás is, hiszen az észak-koreai vezető egy golyóálló mellényt, egy láthatatlanná tevő ruházatot és kamikaze drónokat kapott ajándékba indulása előtt – ebbe a gesztusba azért sokféle üzenetet bele lehet látni.
„A találkozó során készült videók és a nyilatkozatok alapján az oroszok szívélyesek voltak, az észak-koreaiak barangolása pedig jó hangulatban telt, ezen felül azonban kevés konkrétum látott napvilágot a látogatást illetően”
Az ukránpárti elemzők és megmondóemberek természetesen e találkozó kapcsán is kedvenc mantrájukat ismételgetik. Eszerint Oroszország kétségbeejtő helyzetben van, ami már odáig fajult, hogy Észak-Koreához kellett fordulniuk, többek között súlyos fegyver- és lőszerhiányuk enyhítése céljából.
Bár a súlyos fegyver- és lőszerhiány narratívája idestova másfél éve nem látszik beigazolódni, a káprázat egyesek fejében az istennek se akar megszűnni. Persze az tény, hogy Észak-Korea hatalmas fegyver- és lőszerállománnyal rendelkezik, hiszen az ország lényegében a koreai háború 1953-as befagyása óta halmozza a készleteit.
„A két vezető közötti találkozó azonban nem azt jelenti, hogy Oroszország kényszerhelyzetben lenne, és rá lenne szorulva Észak-Korea fegyverkészletére”
A valóság ezzel szemben az, hogy Moszkva nagy erőkkel bővíti az orosz gyártási kapacitásokat, melynek következtében a lőszer- és fegyvergyártás volumene folyamatosan emelkedik – az előállított darabszámok a fegyverkezés legtöbb területén már meghaladják a háború előtti szintet.
A téma kapcsán a The New York Times nemrég részletekbe menő cikket is közölt, magas rangú amerikai kormányzati tisztviselők információira alapozva megállapításait. A cikkben a tisztviselők elismerik, hogy a nyugati szankciók legfeljebb a háború megindulását követő hat hónap során lehettek gátló hatással a gyártás ütemére, 2022 őszétől azonban fokozatosan felpörögtek a darabszámok. Moszkva megtanulta kijátszani a szankciókat, melynek folyományaként az orosz hadiipar ma már újra számottevő mennyiségben képes rakétákat és más precíziós fegyvereket gyártani.
„A harckocsi gyártás is kezd magára találni, tüzérségi lőszerekből pedig immár évi kétmillió darab készül, így Oroszország több lőszert gyárt, mint az Egyesült Államok és Európa együttvéve”
A hadiipar fellendülése természetesen nem azt jelenti, hogy Oroszországnak ne jönne jól fegyver- és lőszerutánpótlás egyéb forrásokból is, kiváltképp akkor, ha ahhoz potom áron tud hozzájutni. Márpedig a hírszerzési információk alapján Észak-Korea milliós nagyságrendben tárol 122 és 152 milliméteres tarack lőszereket, 125 és 115 milliméteres harckocsi-lőszereket, illetve 7.62-es és 5.45-ös kaliberű Kalasnyikov-lőszereket is. Nagy mennyiségű készleteik vannak páncéltörő fegyverekből, sorozatvetőbe illeszthető rakétákból, lövészpáncélosokból, ezen felül jelentős számban állnak rendelkezésre teherautók és egyéb logisztikai célú járművek is.
„Persze hivatalos fegyverkereskedelmi megállapodás Oroszország és Észak-Korea között nem jöhet létre, hiszen a világ két legjobban szankcionált országáról beszélhetünk jelenleg”
Az ENSZ előírások betartására Putyin elnök külön ígéretet is tett, a találkozót követően pedig a Kreml szóvivője is hangsúlyozta, hogy a két vezető között sem katonai, sem egyéb téren nem született megállapodás.
Noha szépen hangzó mondatok ezek, azért a realistábbak tisztában vannak azzal, hogy zárt ajtók mögött bármiféle informális megállapodás létrejöhetett. Egy efféle megállapodás nemcsak Oroszországnak, hanem Észak-Koreának is igen hasznos lehet, hiszen az ázsiai diktatúra a lőszereken és fegyvereken kívül gyakorlatilag mindenből hiányt szenved. Phenjan számára a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése is állandó problémát jelent, így számukra már egyes orosz mezőgazdasági termékekhez történő hozzáférés is jelentős eredmény lehet.
Amire azonban az észak-koreai vezetés leginkább vágyik, az az atomarzenáljuk és rakétatechnológiájuk fejlesztése, e területeken pedig az oroszok kétségkívül nagy tudással és tapasztalattal rendelkeznek.
„Kim Dzsong Un és köre emellett egyre nagyobb érdeklődést mutat a műhold fejlesztés és az űrkutatás területe felé is”
Az orosz elnök tehát nem véletlenül fogadta az észak-koreai vezért a Vosztocsnij Űrközpontban. A vágyakat felismerve ez a reprezentatív helyszín is része volt a Phenjant elbűvölni szándékozó ravasz orosz stratégiának.
Kim Dzsong Un és kísérete oroszországi körútja kapcsán felmerül a kérdés, Kína vajon hogyan fog tekinteni két szomszédja közeledésére, hiszen a kínai vezetés továbbra is saját érdekszférájának tekinti Észak-Koreát.
„Kim Dzsong Un stratégiájának lehet egy olyan olvasata is, hogy az észak-koreai vezető elkezdte versenyeztetni egymással Moszkvát és Pekinget, ahogy azt nagyapja Kim Ir Szen is tette a hatvanas-hetvenes években”
Jóllehet, egy efféle stratégia kockázatokkal is járhat, hiszen az utóbbi évtizedek során jelentősen megváltoztak a térségbeli erőviszonyok. Azzal pedig feltehetően Kim Dzsong Un is tisztában van, hogy rezsimje gyakorlatilag életképtelen lenne Kína támogatása nélkül, e körülményen pedig még egy prosperáló orosz kapcsolat sem tudna változtatni.
Kim Dzsong Un páncélvonata
Apjához és nagyapjához hasonlóan Kim Dzsong Un is előszeretettel utazik a speciális észak-koreai páncélvonaton, mely a hírek szerint még Putyin magánvonatánál is fényűzőbb. Az észak-koreai vezetőnek 2011-es hatalomátvétele óta összesen tíz külföldi útja volt, melyek közül többet is ezzel a vonattal tett meg. A vonat irányítóteremmel és szélessávú műholdas kapcsolattal rendelkezik, így Kim Dzsong Un gyakorlatilag bárhonnan képes irányítani az országot. A vonat emellett konferenciatermekkel, hálószobákkal és mindenféle luxus felszereléssel is el van látva. Konsztantyin Pulikovszkij orosz katonai parancsnok – aki még Kim Dzsong Il 2001-es oroszországi látogatása alkalmával utazott a vonaton – visszaemlékezései során arról számolt be, hogy a vonaton bármilyen orosz, kínai, koreai, japán és francia étel megrendelhető, az utasok számára akár homárt és Bordeaux-ból származó vörösborokat is felszolgálnak. Habár a vonat luxus jellege megkérdőjelezhetetlen, csúcssebessége csupán 90 km/óra. A legtöbb esetben azonban még ezt a sebességet sem képes fenntartani a rossz állapotban lévő észak-koreai vasútvonalak miatt.
Vosztocsnij Űrközpont
Oroszország űrkutatással kapcsolatos ambícióinak, birodalmi törekvéseinek legújabb kori szimbóluma a Vosztocsnij Űrközpont, mely a Bajkonuri Űrközponttól eltérően már a 21. század kihívásainak igyekszik megfelelni. Az űrközpont megépítésével nem titkolt cél volt az önállóság megteremtése, hiszen a Roszkozmosz a legutóbbi időkig a Bajkonuri Űrközponttól függött, melyért az orosz kormány évi 115 millió dollár bérleti díjat fizetett Kazahsztánnak. A Vosztocsnij Űrközpontból hasonló mennyiségű hasznos terhet lehet pályára állítani, mint a Bajkonuri Űrközpontból, az aránylag közel lévő óceán miatt pedig a rakéták a lakosság veszélyeztetése nélkül dobhatják le alsó fokozataikat. Az új űrközpont környéke jó infrastrukturális viszonyokkal rendelkezik, s jelentős a helyi villamosenergia-termelés is, ami fontos szempont a rakéta-üzemanyag nagy energiaigényű elektrolízise és cseppfolyósítása szempontjából.
(A szerző politikai tanácsadó)