Miért szeretik az oroszok Bécset, s miért nem szereti ezt Amerika?

Leválasztaná Ausztriát Oroszországról Amerika – Már a Kongresszus egyik speciális bizottsága is tárgyalta a Washingtonból nézve túlságosan szoros osztrák-orosz kapcsolatokat

Karin Kneissl osztrák külügyminiszter esküvőjén Vlagyimir Putyin orosz elnökkel táncol 2018 augusztus 18-án táncol az ausztriai Stájerországban, Gamlitzben
Fotó:EUROPRESS/Alexei Druzhinin/Sputnik/AFP

Tévedés, hogy az Egyesült Államok hátat fordított volna Európának. Ha nem is ez az első számú prioritás, azért Amerika rajta tartja a kezét az Óvilág minden fontos lépésén. Figyel mindenre és mindenkire. Kiemelten arra, akinek bármilyen köze van Oroszországhoz. Legyen az egyszerű képviselő vagy miniszterelnök. Azokat az országokat pedig, amelyek továbbra is ápolják a kapcsolatot Moszkvával, nyomás alatt tartja. Ezen a „fekete listán” ott vannak az Északi Áramlat miatt a németek, a kormányokon átívelő jó viszony okán az olaszok, ortodox balkáni testvérekként a szerbek és a görögök, egy ideje pedig mi magyarok is. A leginkább azonban Ausztria nem lankadó, ám nagyon is gyakorlatias „oroszbarátsága” szúrja az Egyesült Államok szemét.

Mindennél jobban igazolja ezt, hogy

„Washingtonban időről időre a legmagasabb szinteken foglalkoznak az osztrákok orosz kapcsolataival”

Legutóbb a Kongresszus hírszerzéssel foglalkozó speciális bizottsága tűzte a napirendjére a Stratégiai és Nemzetközi kutatások Központjának (CSIS) The Kremlin Playbook, azaz a Kreml forgatókönyve címmel készített jelentését. Az anyag rámutat arra, hogy Ausztriával az élen jó néhány ország miként támogatja Vlagyimir Putyint az orosz befolyás kiszélesítésében.

Bécs a hidegháború idején igazi kémközpont volt. De a semleges Ausztria ettől függetlenül mindig is jó kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval, majd Oroszországgal is. Az osztrák tőke Közép-Európából mindig a leggyorsabban találta meg az utat Oroszország felé. Elég példaként a Raiffeisen Bankot vagy a Strabagot említeni. Folyamatosan egyengette ezt az utat a politikai elit is. A csúcstalálkozók nem csak az utóbbi időben követik meglehetős sűrűséggel egymást. De jól érzi magát az orosz tőke is az Alpok tövében. Hagyományosan jók az állami cégek közötti kapcsolatok, mindenek előtt az energetikában, amit jól mutat az OMV és a Gazprom bensőséges kapcsolata, ami megnyilvánul az Északi Áramlatban, mint közös projektben is. De megmelegedtek az oligarchák is Bécsben. A nagyok közül elég említeni Oleg Gyeripaszkát, a kevésbé ismerteknek pedig se szeri, se száma az osztrák fővárosban. Nem véletlenül terjedt el a ’90-es években a pénzüket tisztára mosni kívánó oroszok között a recept, hogy menj Bécsbe, és vegyél egy csecsen könyvelőt! De Ausztria kedvelt az orosz turisták között is.

„Az Egyesült Államok meglehetősen szkeptikusan és aggodalommal figyeli a mindkét oldalon jól működő osztrák-orosz viszonyt”

Washingtonban úgy tartják, hogy Ausztria egyfajta elosztóközpontja az orosz pénzeknek, kedvenc helye az oligarcháknak, és lehetőség a Kremlnek, hogy megvesse a lábát Európában. Az utóbbi időben mindez kiegészült a szankciókkal szembeni elégedetlenséggel, az osztrák külügyminiszter Putyin előtti pukedlijével és az Osztrák Szabadság Párt és az orosz kormánypárt partneri kapcsolataival.

Ez az általános vélemény köszön vissza a CSIS már említett, és a Kongresszusban is megtárgyalt szakértői jelentésében is. Mint az amerikai elemzők rámutatnak, az orosz biznisz legfőképp a korrupcióval és a pénzmosással szembeni elnéző osztrák hozzáállás miatt szereti Bécset. Ez – teszi hozzá a jelentés – már önmagában egyfajta orosz központtá, európai hídfőállássá teszi Bécset. Nem tartják véletlennek azt sem, hogy sokszor Ausztrián keresztül nyomul Közép- és Kelet-Európában az orosz tőke. Ezzel kapcsolatban a CSIS jelentése rámutat, hogy az osztrák nemzeti bank adatai szerint a szankciók kezdete óta megduplázódott és mintegy 25 milliárd dollárra rúg az Oroszországból érkezett közvetlen befektetések nagysága. Az osztrák üzletemberek a Der Standard beszámolója szerint közvetlenül is megkapják amerikai kollégáiktól ezeket a vádakat, s mint megjegyzik,

„Ausztria számára egyre veszélyesebbé vált az Oroszországra fókuszáló amerikai politika”

S hogy mennyire növekszik az Ausztriára nehezedő amerikai nyomás, azt mutatja az amerikai külügyminisztérium tavaly Ausztriáról készített jelentése. Mint a kapcsolatainak fejlesztését szolgáló stratégiai dokumentumban olvasható, meg kell akadályozni az orosz és a kínai befolyás növekedését, valamint az orosz gáz „uralkodását”. A konkurencia letörése érdekében a szerzők azt ajánlják, hogy fel kell ajánlani Bécsnek alternatív energiaforrásokat. Az új stratégia komoly hangsúlyt helyez a gazdasági és a katonai együttműködésre is. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert Ausztria semleges ország. Washington azonban nemcsak a saját csapatainak közép-európai mozgását akarja biztosítani, hanem nyomatékosan tudatosítani akarja Béccsel is, hogy nem híd, hanem a politikai értelemben vett Nyugat része.

Ausztria az Európába irányuló orosz gázexport egyik legfontosabb elosztó központja. Bécs Brüsszel és Washington növekvő nyomása ellenére is kiáll az Északi Áramlat bővítése mellett, mint ahogy üdvözli a Török Áramlat meghosszabbítását is Nyugat-Európa irányába. Mint a stratégiai dokumentumban olvasható, az osztrák gázpiacon domináns orosz pozíciókat az Egyesült Államok komoly problémának és kihívásnak tartja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az amerikai LNG-vel a régióban letörje az orosz dominanciát. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy e tekintetben nem csupán Ausztriáról, hanem az egész régióról szó van, ami értelemszerűen Magyarországot is érinti.

E stratégia buktatója ugyanakkor, hogy az amerikai cseppfolyósított gáz drágább, mint az orosz, az önköltségi árat és a távolságot figyelembe véve valós alternatívaként így csak az Északi-tenger alatti lelőhelyekről kitermelt és a fogyóban lévő norvég gáz tekinthető. Emellett Ausztria aligha mond le az elosztóközpont jelentette gazdasági és politikai előnyökről. Ennek az osztrák vezetők időről időre hangot is adnak, aláhúzva, hogy értelmetlen Amerikából importálni Európába az orosznál kétszer-háromszor drágább cseppfolyósított gázt.

A stratégia kidolgozói úgy látják, hogy

„Ausztriát gazdasági-kereskedelmi érdekek fűzik Oroszországhoz, Bécs ezért nem támogatja a Moszkvával szemben bevezetett szankciókat”

A kétoldalú kereskedelmi forgalom a szankciók ellenére látványosan növekedett. Az amerikai stratégák szerint ezért Washington európai érdekeinek – mindenek előtt a szankciók fenntartása és a Balkán integrációjának felgyorsítása – érvényesítése érdekében szorosabbra kell fonni a kapcsolatokat Ausztriával. Ezen belül kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdasági, kereskedelmi együttműködésre. Washington Bécs iránti érdeklődését ekkor felerősítette az osztrák uniós elnökség is.

Washington láthatóan mindent megtesz azért, hogy európai szövetségesei ne folytathassanak önálló politikát. Célja a nemzeti érdekeket követve külön utakat járó gondolkodás megtörése, az európai külpolitika amerikai érdekeket figyelembe vevő homogenizálása. Ennek érdekében Washington a potenciális szövetségeseket különböző kedvezményekben részesíti. Kiemelten vonatkozik ez az olyan, Oroszországgal jó viszonyt ápoló országokra, mint Ausztria.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com