Miért nincs Bidennek stratégiája Ukrajnára?

Már több mint száz nap telt el el azóta, hogy az amerikai Kongresszus 61 milliárd dolláros sürgősségi finanszírozást fogadott el Ukrajna számára, amely intézkedés tartalmazott egy olyan feltételt, miszerint a Biden-kormányzatnak a további amerikai támogatásra vonatkozóan részletes stratégiát kell bemutatnia a törvényhozó testületnek. Miért nincs Bidennek máig stratégiája Ukrajnára?

Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on

„A Biden-kormányzat részben egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett az Ukrajnának nyújtott amerikai segítség céljáról”
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP

Amikor április 23-án nagy csinnadrattával elfogadták a finanszírozási törvényjavaslatot, az 504-es cikkely 32. oldala a következő mandátumot tartalmazta: „Legkésőbb 45 nappal e törvény hatályba lépését követően a külügyminiszter és a védelmi miniszter más érintett szövetségi ügynökségek vezetőivel konzultálva benyújtja a szenátus előirányzat-, fegyveres szolgálat- és külügyi bizottságának, valamint a képviselőház előirányzat-, fegyveres szolgálat- és külügyi bizottságának az Egyesült Államok Ukrajnának az Orosz Föderáció által elkövetett agresszióval szembeni segítségnyújtási stratégiáját. Mivel ez a stratégia több évre szól, konkrét és elérhető célokat határoz meg, megfogalmazza és előnyben részesíti az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit …”.

„Most augusztus van, és a Biden-kormányzat részéről még mindig semmi jele annak, hogy szándékában állna ilyen stratégiát benyújtani a Kongresszusnak. Ez óhatatlanul arra enged következtetni, hogy valójában nem is létezik ilyen stratégia”

Ez azt is sugallja, hogy a kormányzaton belüli alapvető gondolkodásmód változás nélkül még komoly és őszinte belső megbeszéléseket sem lehet folytatni – nemhogy nyilvánosságra hozni – a témáról, mivel ezek felfednék azokat a hibás és alaptalan feltételezéseket, amelyekre a jelenlegi politika nagy része épül.

Ez mindenekelőtt az „Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeinek meghatározására, és előnybe részesítésére” vonatkozó követelményre vonatkozik. Egyetlen amerikai tisztviselő sem foglalkozott még komolyan azzal a kérdéssel, hogy 40 évvel ezelőtt, amikor a szovjet tankok Németország közepén álltak, 1200 mérföldre a Nyugattól) senki sem izgult. Az Egyesült Államok számára egyáltalán nem fontos kelet-ukrajnai orosz katonai jelenlét miért jelent most akkora fenyegetést, hogy az ellene való küzdelemhez évente 61 milliárd dollárnyi amerikai katonai támogatásra van szükség. Washington jelentősen kockáztatja ezzel a nukleáris fegyverekkel rendelkező Oroszországgal való konfliktust, és kolosszális mértékben elvonja az Egyesült Államok figyelmét máshol rejlő létfontosságú érdekeitől.

Ehelyett az amerikai kormányzat és európai szövetségesei két érvre támaszkodtak. Az első az, hogy amennyiben Oroszországot nem győzik le Ukrajnában, akkor az megtámadja a NATO-t, és ez azt jelenti, hogy amerikai katonák Európában fognak harcolni, és meghalni.

„Valójában semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Oroszországnak ilyen szándéka lenne”

Az orosz fenyegetések az eszkalációval és (esetleg) kisebb szabotázs akciókkal az ukrajnai háborúból nőttek ki, és a NATO-t kívánják visszatartani a közvetlen beavatkozásától, nem pedig a NATO elleni invázió megalapozására irányulnak.

„A nyugati kommentátorok szeretik tényként beállítani az Ukrajnán túli orosz állami ambíciókat, de amikor arra kérik őket, hogy hozzanak erre vonatkozóan konkrét bizonyítékokat, képtelenek erre”

Putyin legutóbbi nyilatkozatából ítélve Oroszországnak nem áll szándékában (vagy tartja lehetségesnek) „letörölni Ukrajnát a térképről”. A legfőbb hivatalos orosz célok között szerepelnek a korlátozott területi nyereségek, Ukrajna semlegessége és az orosz nyelvi jogok Ukrajnában. Ezek mind olyan kérdések, amelyek jogosan vizsgálhatók a tárgyalások során.

„Továbbá, figyelembe véve azokat az akkut nehézségeket, amelyekkel az orosz hadseregnek Ukrajnában szembe kell néznie, az az elképzelés, hogy a NATO megtámadását terveznék, teljesen abszurdnak tűnik”

Oroszországot ugyanis „megállították” Ukrajnában. Az ukrán hadsereg nyugati fegyverekkel és pénzzel támogatott hősies ellenállása megállította az orosz hadsereget, amely messze elmaradt Putyin elnök céljaitól, amikor elindította a háborút. Súlyosan rombolták az orosz katonai presztízst, hatalmas veszteségeket okoztak az orosz hadseregnek, és a mai napig országuk területének több mint 80 százalékát birtokolják.

„A Biden-kormányzat részben egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett az Ukrajnának nyújtott amerikai segítség céljáról”

Azt állítja, hogy az Ukrajna „győzelmét” hivatott segíteni, és annak „megerősítését a tárgyalóasztalnál”. Nem tettek azonban eleget annak a jogi kötelezettségüknek, hogy a kongresszus előtt meghatározzák, mit jelent a „győzelem”. De azt sem magyarázták meg, hogy amennyiben a háború tárgyalásokkal ér véget, akkor miért ne kellene ezeket a tárgyalásokat már most elkezdeni. Különösen, mivel nagyon erős bizonyítékok vannak arra, hogy az ukrán katonai helyzet, és így Ukrajna tárgyalóasztalnál elfoglalt helyzete is egyre rosszabb, nem pedig jobb.

Ahogy Samuel Charap és Jeremy Shapiro írták az Ukrajnának küldött legutóbbi amerikai fegyverszállítmányra reagálva: „Az adaptáció és kiigazítás nem jelent stratégiát, és a reaktív eszkaláció stratégia nélkül nem helyes politika. Amerika szerepvállalásának eszkalálását ebben a konfliktusban – vagy bármely konfliktusban – olyan elképzelésnek kell vezérelnie, amely arra irányul, hogyan lehet a háborút befejezni.”

„Akárcsak az Egyesült Államok vietnami, és máshol folytatott hadjáratai esetében, a kormányzat és szövetségesei megpróbálták kijátszani a <hitelességi> kártyát”

Azt az érvet, hogy azért kell legyőzni Oroszországot Ukrajnában, mert ellenkező esetben Kína, Irán és más országok felbátorodnak, és megtámadják az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit. De akárcsak az Ukrajnán túli orosz ambíciókról szóló állítás, ez is csak feltételezés. Semmiféle bizonyíték nincs rá. Ugyanilyen vagy nagyobb érvényességgel feltételezhető, hogy ezeknek az országoknak a kormányai saját érdekeik figyelembe vételével, és saját régióik katonai egyensúlya szerint döntenek.

Az utolsó kormányzati érvelés erkölcsi indíttatású, és azt mondja ki, hogy az orosz agressziót nem szabad jutalmazni, és vissza kell állítani Ukrajna területi integritását. Mivel azonban a békerendezés felé vezető bármilyen reális tárgyaláshoz az orosz területi nyereségek de facto elismerése szükséges (nem pedig de jure elismerés, amit az oroszok nem várnak el, és még a kínaiak sem fognak megadni), ez a kijelentés úgy tűnik, hogy még a tárgyalások gondolatát is kizárja.

„Úgy tűnik tehát, a Biden-kormányzat mintha arra kérné az amerikai népet, hogy egy elérhetetlen cél érdekében a végtelenségig évi több tízmilliárd dollárt költsön egy végtelen háborúra”

Ha ez téves képet ad a kormányzat álláspontjáról, akkor a Kongresszus által áprilisban elfogadott törvényjavaslat értelmében a kormányzatnak ismét formális kötelessége, hogy elmondja az amerikai népnek és választott képviselőinek, hogy valójában mik a céljaik Ukrajnában. Akkor mindenki képes lesz megalapozott ítéletet alkotni arról, hogy ezek elérhetőek-e, és érdemes-e évi 61 milliárd dollárt kiadni értük.

„Sajnos úgy tűnik, hogy a kormányzat tényleges álláspontja az, hogy az elnökválasztás utánig halogatja ezt a kérdést”

Ezt követően vagy egy Harris-kormányzatnak kell új terveket kidolgoznia, vagy egy Trump-kormányzatnak. Tekintettel azonban arra, hogy egy új kormányzatnak mennyi időbe telik beilleszkedni, és új politikákat kidolgozni, ez azt jelenti, hogy legalább nyolc hónapig nem számíthatunk Ukrajna-stratégiára.

„Ha az ukránok nagyjából tartani tudják a jelenlegi frontvonalakat, akkor ez a megközelítés az Egyesült Államok belpolitikai szempontjai szerint indokolt lehet”

Igaz, az időközben eleső ukrán katonák családjai számára nem. A katonai egyensúly alakulását tekintve azonban jelentős a kockázata azonban annak, hogy Ukrajna ez idő alatt még a folyamatos segítségnyújtás mellett is súlyos vereséget szenved. Washington ekkor választani kényszerülne egy valóban megalázó kudarc, vagy a közvetlen beavatkozás között, ami valóban szörnyű kockázatoknak tenné ki az amerikai népet.

„Van azonban egy alternatíva. Mivel Biden elnök jövő januárban mindenképpen lemond, vállalhatná a kockázatot, és megpróbálhatná, hogy nem háborút, hanem békét hagyjon az utódjára”

Belpolitikai szempontból a tárgyalások azonnali megkezdése Oroszországgal megfosztaná Donald Trumpot és JD Vance-t a kampányban egy ütőkártyától, és megkímélne egy jövőbeli demokrata kormányt (ha megválasztják) egy nagyon nehéz és belsőleg megosztó döntéstől. Az első lépés ebbe az irányba az, hogy a Biden-adminisztráció világosan megfogalmazza céljait Ukrajnában, és a törvény előírásainak megfelelően ezeket a célokat az amerikai nép elé terjessze.

(A cikk eredetileg itt jelent meg)

(Angolból fordította Péli Éva)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com