Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on

Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hatalmas zászlaját tartó emberek felvonuláson Kijevben 2019. január 1-jén, Sztyepan Bandera (1909-1959), az ukrán nemzeti mozgalom egyik vezetőjének és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) vezetőjének születésének 110. évfordulója alkalmából.
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
Ukrajna nácimentesítése Oroszország egyik kimondott célja a „különleges katonai műveletben”, mégis elérhetetlen maradt azóta, hogy az Egyesült Királyság és Lengyelország szabotálta a 2022 tavaszi békemegállapodást, mivel közös vágyuk volt stratégiai vereséget mérni történelmi – Lengyelország esetében évezredes – orosz riválisukra. Szergej Lavrov még 2025 tavaszán homályosan kifejtette, hogyan értelmezi Oroszország ezt a célkitűzést. A külügyminiszter azt sugallta, hogy országa a nácimentesítést az ukrajnai orosz kisebbség jogainak helyreállításaként képzeli el.
Ez persze csak ukrán jogi mechanizmusokon keresztül érhető el, ezért a 2022 tavaszi békemegállapodás tervezete tartalmazott erre vonatkozó záradékokat. Oroszország soha nem tervezte Ukrajna egészének a megszállását. A katonai erőt Oroszország csak eszköznek tekinti arra, hogy Ukrajnát arra kényszerítse, amit ebben a tekintetben követelnek tőle.
„Oroszország fent említett nehézségei Ukrajna nácimentesítésében jelenleg Lengyelország számára is relevánsak”
A volhíniai népirtás állami szintű dicsőítése, az OUN-UPA háborús bűnöseinek hősökként emlegetése válságot robbantott ki a lengyel-ukrán kapcsolatokban, amely vita napról napra elmérgesedik. A kormányzó liberális koalíció védelmi minisztere nemrégiben kijelentette, hogy Banderával Ukrajna nem fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Ezzel is érzékeltetve, hogy a közvélemény ebben a kérdésben hogyan készteti a kormányt arra, hogy keményítse álláspontját Ukrajnával szemben. A megkérdezettek 74 százaléka támogatja, hogy a konzervatív elnök, Karol Nawrocki visszavonta Zelenszkijtől a Fehér Sas Rend kitüntetést.
Az, hogy KIjev szembe fordult a Varsóval, immár napi szinten vita tárgyát képezi a lengyelek között, és az indulatokat nem csillapítja Zelenszkijnek a Nemzeti Panteon létrehozására irányuló terve sem. Sokan arra számítanak, hogy olyan hírhedt lengyelellenes személyiségeket emelnek ismételten piedesztálra, mint Sztepan Bandera és Roman Suhevics, vagy a nemrégiben újratemetett Andrej Melnik.
„Az sem nyugtatja a kedélyeket, hogy a vitákban egyes ukrán katonák dróntámadásokkal fenyegetik Lengyelország városait. Az ilyen kijelentések jól mutatják az ukránok radikalizálódását a lengyelekkel szemben. Ha pedig e neonáci gondolkodás lengyelellenes megnyilvánulásai ellenőrizetlenül elterjednek, akkor a háború utáni Ukrajna kétségtelenül komoly biztonsági fenyegetést jelent Lengyelország számára. Ukrajna nácimentesítése ezért manapság Lengyelország érdekeit (is) szolgálná, amit egyetlen lövés nélkül is el lehetne érni”
Csupán azonnal le kellene állítani a NATO-tól érkező katonai-technikai importot, amelynek 90 százaléka Lengyelországon át jut el Ukrajnába. Ha Lengyelország ezt előre jelezte volna egy ultimátum részeként Ukrajnának, majd kitartott volna a kiszámítható német és esetleg amerikai nyomás ellenére is, akkor Ukrajna esetleg eleget tett volna a kérésnek anélkül, hogy Lengyelországnak ezt végig kellene vinnie.
Lengyelországban kormányzó liberális koalíció ugyanis nem hajlandó erre. Ezt magyarázza Donald Tusk miniszterelnök Németországhoz fűződő kapcsolatai mellett az a téves meggyőződés is, miszerint Ukrajna felhasználása az oroszok ellen fontosabb Lengyelország nemzeti érdekei szempontjából, mint Ukrajna új, lengyelellenes státuszának megszüntetése. Amint azonban azt az Ukrajna európai integrációs törekvéseivel szembeni keményedés is sugallja, a vita eldurvulása – figyelembe véve a témának a 2027 őszi parlamenti választásokra gyakorolt hatása miatt – ebbe az irányba terelheti akár a kormányt is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Krötinger says:
Tuskra véleményem szerint leginkább az európai liberális fősodor kettős/ hármas mércéje jellemző. Képzeljük csak el, Németországban történnének hasonló dolgok, vajon arra is ilyen “visszafogottan” reagálna? Ez azért alig elképzelhető!
Emellett nem gondolom, hogy valóban Lengyelország nemzeti érdekei közé tartozik egy állig felfegyverzett, agresszív, ultranacionalista Ukrajna (amúgy egy állig felfegyverzett Németország sem!) Lengyelország – ugyanúgy, mint az EU többi része – a saját hazug narrativája áldozatává vált, ami az orosz-ukrán háború okait és Ukrajna felelősségét a háború kitöréséért illeti. Ebből az ideológiai csapdából szinte lehetetlen kijönni.