„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva interjúja a #moszkvater.com-on
„Ez a közeledés tehát a Weidel körüli jég megroppanása nélkül nem következhetett volna be. S ha már a <tűzfal> leomlott, akkor Orbán szokásához híven ennek a találkozónak is nagy feneket kerített, és megpróbált ebből a helyzetből is kihozni mindent, sőt annál is többet”
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP
– Alice Weidel február 12-én, alig 10 nappal a németországi választások előtt Budapestre utazott, és találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Milyen a konkrét okból találkoztak? Csak választási kampánytámogatásként értelmezhető az AfD-nek?
– Az hogy a Fidesz lebontotta a közte és az AfD között tudatosan felépített tűzfalat, mindenek előtt a Trump-hatásnak köszönhető. Azután, hogy Elon Musk is nyilvánosan kiállt a német párt mellett, Orbán Viktor is úgy gondolhatta, ezt ő is megengedheti magának. Arról már nem is beszélve, hogy a távolságtartás a nézőpontok közelsége ellenére a magyar érdekek védelmében a CDU kérése, sőt követelése miatt volt, a német kereszténydemokraták azonban a közelmúltban már egy esetben együtt szavaztak az AfD-vel. Ez eleve hivatkozási alap lehetett, ráadásul a magyar-német kapcsolatok az utóbbi időben annyira lehűltek, hogy Orbán joggal gondolhatta, ezen már egy ilyen találkozó sem ronthat. De azt a lehetőséget se hagyjuk ki a számításból, hogy Orbán az AfD mellett látványosan kiálló Trump adminisztráció kérésére szánta el magát erre a lépésre.
„Ez a közeledés tehát a Weidel körüli jég megroppanása nélkül nem következhetett volna be. S ha már a <tűzfal> leomlott, akkor Orbán szokásához híven ennek a találkozónak is nagy feneket kerített, és megpróbált ebből a helyzetből is kihozni mindent, sőt annál is többet”
Ennek része, hogy Weidel budapesti látogatását a magyar-német kapcsolatok megújulásaként kommunikálta a magyar kormány a médiában.Így aligha véletlenül éppen Budapesten, Orbán jelenlétében készített interjút Alice Weidellel a magyar miniszterelnököt egy ideje a nyugati médiában „futtató” Roger Köppel, a svájci Die Weltwoche főszerkesztője. Ebből is látszik, hogy a feltörekvő „szuverenisták” sokat tanultak a nyugati fősodor kommunikációjából, és át-átveszik annak az eszközeit is. A találkozó időzítése az említett körülmények alakulása mellett egyértelműen arra utal, hogy Orbán ezzel a meghívással megtámogatta a kampányban az AfD-t. De fontos szempont lehetett Orbán számára az úgynevezett szuverenista tábor európai összefogásának az erősítése is. Arról ugyan a sajótájékoztatón nem volt szó – később ez lehetőségként felröppent -, hogy az AfD csatlakozna a Patrióták Európáért pártcsaládhoz, de a találkozó enélkül is demonstrálta az európai fősodorral szembeni tábor összefogását, erősödését. Ez egybevág a magyar miniszterelnök személyes európai ambícióval, de Trumpék európai mozgásával is.
– Mi volt a lényege ennek a találkozónak, s mi a jelentősége? Mik voltak a főbb pontok, amiröl beszéltek?
– Ahogy említettem, a legfontosabb annak a bizonyos tűzfalnak a leomlása, az AfD körüli jég olvasztása, és a szuverenisták erejének a demonstrálása volt. Ezt húzzák alá a találkozó kapcsán tett olyan kijelentések is, hogy az egész „brüsszeli ufót” le kell bontani, az Európai Uniót meg kell reformálni, az összes bürokratát kidobni és visszahelyezni a kompetenciákat a nemzetállamok kezébe. Mint ahogy a közös pontokat keresve az is, hogy Orbán Németország jövőjének nevezte Alice Weidelt, aki pedig példaképnek nevezte Magyarországot, és követendőnek a magyar utat.
A találkozót követő sajtótájékoztatón Orbán az európai fősodor felháborodására reagálva tisztázta a látogatás körülményeit. Így elmondta, hogy az AfD politikusa hívta fel, hogy találkozót kérjen tőle, de amennyiben Olaf Scholz tenné ugyanezt, őt is fogadná. „Ez a veszély azonban nem fenyeget” – tette hozzá ironikusan. Tovább érvelve kifejtette, az utóbbi időszakban történt egy fordulat, ami azt mutatja, hogy az AfD politikai tábora jelentősen megnőtt, és egy ilyen méretű pártot nem lehet büntetni a nemzetközi kapcsolatok dimenziójában. Ezért látta eljöttnek a pillanatot, hogy meghívja Alive Weidelt. Arra a kérdésre, hogy miért a választások előtt közvetlenül fogadta Alice Weidelt, Orbán úgy válaszolt,
„most még nem tolonganak a gratulálók, most még menő az AfD-t fogadni”
A magyar kormányfő a migrációt és az energiapolitikát kiemelve kijelentette, amit az AfD képvisel, az mind jót tenne Magyarországnak. A két politikus beszélt arról is, hogy komoly tartalmi és formai problémáik vannak az EU politikájával. Úgy látták, hogy a brüsszeli gazdaságpolitika vereségre van ítélve. Konkrétan elhangzott, hogy a Green Deal halott, nem lehet megreformálni, el kell felejteni, fontos a zöld megközelítés, de a Green Deal tönkreteszi Európát, s ahogy Orbán rámutatott, az amerikai versenytársaknál emiatt sokszorosan magasabb villany és gázárakat fizetünk. Figyelmeztetett arra is, hogy a „feketeleves”, az elhibázott politika következményei csak most jönnek. Weidel egyebek mellett arról beszélt, hogy Németország gyenge lett, gyenge vezetéssel, gyenge gazdaságpolitikával, elhibázott zöldpolitikával. „Angela Merkel tönkretette országunkat” – jelentette ki az AfD kancellár-jelöltje, hozzátéve, hogy az elhibázott migrációs politika miatt nemcsak Németország szenved, de más országokat is nehéz helyzetbe hoztak, köztük Magyarországot is.
„Természetesen nem maradhatott ki a beszélgetésből a Trump viharos visszatérésével felbolydult nemzetközi helyzet, ezen belül is kiemelten Európa és Amerika viszonyának kérdése”
Ahogy ennek kapcsán elhangzott, az Európai Unió nem elég erős tárgyalópartner az Egyesült Államoknak. Orbán Trumpról szólva elmondta, végre az „amerikai csizma lekerült a magyar mellkasról”, vagyis már csak Brüsszel felől érkezik nyomás Magyarországra. Hozzátette, az amerikai elnök hat ügyben, köztük a háborúkoz, a migrációhoz, a családokhoz és a kereszténységhez való hozzáállás tekintetében fogja megváltoztatni a világ gondolkodásmódját. A Trump által kivetett vámokra a magyar miniszterelnök úgy reagált, hogy el kell kezdeni tárgyalni az Egyesült Államokkal, de az uniós intézmények gyengék ehhez, ezért két országnak kell tárgyalnia Európa nevében, a franciáknak és a németeknek. Weidel egyebek mellett arra mutatott rá, hogy ami most Brüsszelben megy, az tervgazdaság, kommunizmus.
„Weidel arról is részletesen beszélt, hogy Németországot újra vezetni kell, hiszen a kormány következetesen a lakosság ellen politizált”
Újra vezetni kell Németországot, jó kapcsolatban a szomszédokkal, vissza kell hozni a piacgazdaságot, a szabad versenyt. Kérdésre válaszolva elmondta, szeretne leszámolni az előítéletekkel, amelyek szélsőjobboldalinak bélyegzik őt és az AfD-t. Kiemelte az alkotmány szerint minden pártnak egyenlő bánásmódban kéne rendelkeznie, de Németországban ez nem áll fenn. Hozzátette, az AfD a második legnagyobb erő Németországban, és ha Brüsszel elintézi, hogy az AfD ne kerülhessen koalíciós kormányra, Friedrich Merz csak baloldali, zöld koalíciót fog tudni kötni, amivel becsapja a választóit, akik ezután az AfD felé fognak fordulni. Érdekesnek nevezte, hogy a gyermekteleneket miért nem kérdezik soha a gyermekpolitikával kapcsolatban, míg őt, identitása miatt mindig megtalálja ez a kérdés. Ugyanakkor elmondta, nem akar dragqueeneket az iskolába, olyan zöld, balos tanárokat, akik nemváltoztatásra bátorítják a gyerekeket. „Az életmódom miatt nem hagyom, hogy befogjanak a woke szekérbe, abban hiszek, hogy az állam ne avatkozzon bele az emberek magánéletébe” – jelentette ki.
– Hogyan látják Magyarországon az Alternatíva Németországért (AfD) pártot? Mit lehet tudni erről a pártról?
– Mint minden kérdésben, Magyarország ebben is megosztott. Orbán ellenzéke az európai fősodorhoz igazodva szélsőjobboldali pártnak állítják be az AfD-t, míg a konzervatív oldal inkább radikális rendszerellenes jobboldali pártként beszél róla, és leginkább a migrációval kapcsolatos álláspontját emelik ki. A tárgyalások idején zajlott egyébként marginális, inkább csak az újságírókat érdeklő ellenzéki tüntetésen jellemző „ismerünk titeket, tudjuk, mit tesztek”, illetve „A populisták a demokrácia fasisztái”, továbbá „mentsd meg Európát, állítsd meg a nácikat” feliratú táblák tűntek fel. Magyarországon tehát az Alternatíva Németországért párt egyáltalán nem ismeretlen, gyakran szerepel a sajtóban, és természetesen mindegyik oldal saját, alapvetően belpolitikai alapú narratívájában.
– Az AfD több politikai területen is ellentmond a kormány irányvonalának, például a külpolitika, a bevándorlás, a koronavírus és az egészségpolitika területén. Ugyanakkor a kormánypártokhoz hasonlóan a fegyverkezést és a fegyverekre szánt több pénzt támogatja – ez az egyetlen párt, amely a GDP 5 százalékát, a jelenlegi szövetségi költségvetés közel felét a hadseregre akarja költeni -, valamint a neoliberális gazdaságpolitikát és a szociális megszorításokat. Választási programjában elsősorban a gazdagokat akarja tovább „tehermentesíteni”. Hogyan értékeli ezeket az ellentmondásokat?
– Az AfD programja valóban ellentmondásos, és sok tekintetben nem következetes, de azért ne felejtsük el például, hogy más országokban sem zárja ki az elitista politika a populizmust. Az AfD alapvetően rendszerellenes, tele levágandó vadhajtásokkal. Ezt mintha látnák a párton belül is, ennek egyik jele, hogy a visszaszorultak a politikai erőn belül a sokszor valóban szélsőjobboldali, neonáci megnyilvánulások. Úgy gondolom, hogy a pártnak a népszerűségének megőrzése érdekében nem szabad elvesztenie karakteres arculatát, ám a kormányzóképességhez sok tekintetben le kell tisztulnia. Így például a neoliberális gazdaságpolitika éppenséggel koalícióképessé tenné, ám ez szembe megy párt választóinak akaratával.
– Mi a kapcsolat az AfD és a FIDESZ között?
– Ahogy már említettem, a CDU-hoz igazodva, és a magyar gazdasági érdekeket szem előtt tartva a Fidesz sokáig még csak említést sem tett az AfD-ről, a világ azonban nagyot változott, így egyre közelebb kerülhet egymáshoz a két párt.
– Külpolitikailag az AfD másfajta hozzáállást követel Oroszországhoz. Miközben azonban egyesek vissza akarnak térni a Moszkvával való együttműködéshez, vannak olyan jelentős erők, amelyek történelmi érvek alapján ellenségként tekintenek Oroszországra. Milyen szerepet játszott ez a kérdés Weidel és Orbán számára?
– A két politikus a fentiekből is láthatóan a közös pontokat kereste. Ezek között volt a migráció megítélése mellett az háborúhoz, Oroszországhoz viszonyulás kérdése is. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy mivel ez meglehetősen megosztó téma, így nem ez állt a kommunikáció középpontjában. Magának a találkozónak a ténye meglehetősen nagy támadási felületet adott, így érthető módon nem akartak újabb labdát feladni, amely elterelte volna a kommunikációt fő üzenetekről.
– Az AfD azt szeretné, ha ismét nagyobb figyelmet fordítanának Németország nemzeti érdekeire. A FIDESZ-hez és Orbánhoz hasonlóan a párt is több szuverenitást szeretne. Ugyanakkor megfigyelők szerint erős a közeledés az Egyesült Államokhoz, amit az Elon Muskkal való szoros kapcsolat is bizonyít. Hogyan látják ezt Magyarországon?
– Ez nagyon érdekes kérdés, mert egyetértve a felvetésben sugalltakkal úgy látom, hogy amerikai szempontból nincs új a Nap alatt, és Trumpék a globalista neoliberális fősodor európai elit leváltása, sakkban tartása, közben az amerikai befolyás megtartása jegyében csupán új klientúrát, függőségeket akarnak kialakítani. A lényeg, hogy ez sem teszi Európát szuverénné, csupán ideológiai értelemben, a gondolkodást tekintve mássá. Bizonyos engedményekért, privilégiumokért cserébe Orbánt, Melonit, Kicklt, Le Pent, Weidelt, Ficot vagy ha győz, a román Georgescut is egyrészt használnák, másrészt lojalitási versenybe kényszerítenék. Ugyanez vonatkozik az EP szuverenista pártcsaládjaira is. Közben azért az alternatívok áttörésén dolgozva jó eséllyel addig is az igazi alkut a nagy országok fősodor elitjével kötnék meg, a szuverenistákkal inkább csak nyomás alatt tartva őket. A helyzet tehát koránt sem olyan virágos, amint ahogy ezt Trump európai támogatóinak médiája láttatja, hiszen az ideológiától részben a realitások figyelembe vételével a geopolitikai a gondolkodásmódig Amerikában – ha sikerül, akkor az egész nyugati világra kihatóan – zajlik egyfajta, az 1980-as évek szovjet peresztrojkájához hasonlítható paradigma váltás, ám ne felejtsük el, hogy ez is birodalmi alapú. Trumpék célja is az a nyugati világot illetően, hogy mindenkit beállítsanak a sorba, vagy ha nem megy, nyomás alatt tartsanak, csak éppen másképp, más eszközökkel.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Ez tényleg érdekes téma. Az AfD (Alternative für Deutschland) legharapósabb amazonja az EU Parlamentben rendre vehemensen felszólaló Christine Anderson. Hozzá képest Alice Weidel diplomatikus és kellően visszafogott. De nézzük ezt a gyűjtőpártot ahol a volt NDK polgárok az ostalgiájukkal épp annyira otthonosan érzik magukat, mint sok bevándorlóvadász neonáci. Nagy az Isten állatkertje, és alacsony a kerítés. Az AfD ugyanis gyűjtőpárt. Nem az értelmiségi réteget szólítják meg elsősorban, de egy bizonyos színvonalat mégis képviselnek. Valahogy maguktól leválnak a szélsőségesek, szóval túlzás úgy beállítani ezt a pártot, mint egy szélsőséges, szélsőjobboldali formációt.
Jó kérdés, hogy Orbán Viktor számára előnyös-e külön tárgyalni egyes pártokkal, főleg kiközösített pártokkal, vagy ő inkább csak az államközi érintkezés szintjén maradjon. Ugyanis mint miniszterelnök elsősorban a magyar kormányt képviseli itthon és külföldön egyaránt.
A tárgyalások során erre ő maga is kitért egy mondatban. Vagyis Orbán Viktor is tisztában van vele, hogy patrióta és más mozgalmak élére de facto személy szerint nem állhat. Más kérdés, hogy kvázi vezetőjüknek tartják őt azok akik nagyobb nemzeti hatáskört képzelnek el.
Az Európai Unió szerintem a szklerózis számtalan jelét mutatja, és ez a bénultsága Ukrajna kapcsán különösen szembeötlő. Egyszerűen képtelenek egyes vezetők elszakadni a saját maguk vizionálta ellenségképtől, és még mindig Oroszország számukra a fő mumus.
A legnyitottabb, de a legfontosabb kérdés is egész Európa számára, hogy az orosz-ukrán háború után hogyan alakul majd Oroszországgal a viszony.
Igazából minden komoly politikus inkább ezt célozza meg, és igyekszik a lehető legjobb kondíciókkal visszahozni az egykori megállapodásokat.