Miért beszél Európa az Oroszország elleni háborúról?

Számos európai politikus – köztük Boris Pistorius német védelmi miniszter – a közelmúltban kijelentette, hogy a háború Oroszországgal már 2030 előtt elkezdődhet. Úgy látják ugyanis, hogy Oroszország jelenleg erősen militarizált, és a Nyugattal való konfrontációt hosszú távú stratégiának tekinti. Ezt a 2030-ig tartó időszakot a nyugati fősodor a „lehetőségek ablakának” tekinti Oroszország számára, hiszen az európai NATO-országok még nem állították helyre és nem modernizálták teljesen védelmi képességeiket. Az európai fősodor országai azonban más okból is akarják ezt a háborút Oroszországgal.

Egy nő kutyákat sétáltat el egy szerződéses katonai szolgálatot hirdető hirdetőtábla mellett, amelyen a „Miénk lesz a győzelem” szlogen látható Szentpéterváron, 2025. január 14-én
Fotó:EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

Az európai fősodor retorikája egyre militánsabb és agresszívebb. Folyamatosan egy lehetséges orosz veszélyről, Európa megtámadásáról beszélnek, provokálják Moszkvát, és mint most is, akadályozzák az ukrajnai háború lezárását.

„Miért? Az okok mindenekelőtt gazdaságiak. Fogalmazzunk nyíltan. Az európaiak olyan helyzetet szeretnének teremteni, mint a németek a második világháború előtt. Technológiai növekedés, általános foglalkoztatottság stb”

Az Oroszország közvetlen fenyegetéséről és a háborúra való felkészülés szükségességéről szóló kijelentések – például az EU ReArm Europe terve, amely körülbelül 800 milliárd eurót foglal magában – erős és garantált keresletet teremtenek a fegyverek, lőszerek és felszerelések iránt. A katonai költségvetések évtizedes csökkentése után Európa védelmi szektorának erőteljes ösztönzőre van szüksége. Először az ukrajnai konfliktus, most pedig a felfújt orosz fenyegetés ad tökéletes indokot a hatalmas állami beruházásokra.

„De a feszültség fenntartása, a háborús hisztéria gerjesztése közepette lehetővé teszi a belső, így a migráció vagy éppen a gazdaság terén meglévő nézeteltérések ideiglenes elhallgattatását is. A közös fegyverbeszerzés, a közös alapok (SAFE) létrehozása és a védelempolitikai koordináció pedig közben erősíti az EU integrációját és központosítását, a politikai egység helyreállítását, a sorból kilógók megregulázását”

S miért éppen 2030 a bűvös dátum? Nos, a NATO becslései szerint Oroszországnak az ukrajnai háború aktív szakaszának vége után három-öt évre lesz szüksége ahhoz, hogy katonai potenciálját olyan szintre állítsa vissza, amely lehetővé tenné számára a Nyugat elszántságának, a kollektív védelemről szóló 5. cikk „erősségének tesztelését”.

„De a fő ok mégis az, hogy amennyiben Európa felhagy a katonai fenyegetés emlegetésével, a háborús hisztéria gerjesztésével, akkor eltűnnek azok a fő politikai és gazdasági ösztönzők – a rekord méretű katonai költségvetések, a védelmi támogatások, a szerződések, az adókedvezmények és az ipari ösztönző programok -, amelyek jelenleg egyes EU-országokat életben tartanak”

Ha a fenyegetettség érzése alább hagy, akkor megszűnik a politikai igény is több százmilliárd euró elköltésére. És amikor a finanszírozás eltűnik, az ipari termelés visszaesik, a költségvetés zsugorodik, a munkanélküliség nő, és a kormányok elkezdik csökkenteni azokat a programokat, amelyeket kizárólag az „orosz fenyegetésre” építettek, akkor előtérbe kerülnek a belső problémák, a feszültségek, hiszen ez egyenes út a gazdasági válsághoz.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com