Kezdőlap » x-demokrata » Mi várható a Nép Szolgájától?
Volodomir Zelenszkij 2019. július 8-án, Brüsszelben #moszkvater

Mi várható a Nép Szolgájától?

Zelenszkij eddigi intézkedései, és a pártja listán szereplők névsora nem ad okot túlzott bizakodásra az elnök választások utáni politikáját illetően

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Előrehozott parlamenti választásokat tartanak 2019. július 21-én Ukrajnában. A háborútól sújtott, gazdaságilag is ingatag lábakon álló országban öt évvel a forradalom után ismét jelentős politikai átalakulás zajlik. Vajon valódi rendszerváltozásról van szó, vagy csak újabb garnitúraváltásról? Kik emelkednek fel új szereplőkként, és kik kerülnek a süllyesztőbe a régi politikusok közül? Kitől mit várhatnak az ukránok, és mire számíthatnak a kárpátaljai magyarok a választásokat követően? Ukrán választási körképünk többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A sorozat ötödik, befejező részében a választások favoritjának számító Nép Szolgáját mutatjuk be.

Volodomir Zelenszkij 2019. július 8-án, Brüsszelben #moszkvater
Volodomir Zelenszkij 2019. július 8-án, Brüsszelben Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY / AFP

Volodimir Zelenszkij, az elnökké választott színész-humorista neve ma már a szélesebb magyar olvasóközönség előtt is jól ismert. Alig két hónappal beiktatása után azonban még mindig keveset tudhatunk arról, hogy mik is a szándékai és milyen irányban fogja kormányozni az országot. Pártja, a Nép Szolgája (Szluha Narodu), amely éppen azután a sorozat után kapta a nevét, amelyben Zelenszkij elnököt alakított, a választások egyértelmű favoritja. Annak ellenére, hogy olyan fontos kérdésekben sem ismert a párt álláspontja, mint a nyelvtörvény, vagy az ország keleti felén zajló fegyveres konfliktus rendezése. Az általánosságok hangoztatása a párt különböző képviselőinek gyakran egymásnak is ellentmondó nyilatkozataival keveredik.

„Ez a bizonytalanság sem tudta azonban eddig kikezdeni a Zelenszkij-csapat, azaz Ze!Komanda stabilan 40 százalék fölé mért kiugró népszerűségét”

Annak ellenére, hogy a Zelenszkijre szavazók – a második fordulóban a választók 73 százaléka – nyilvánvalóan a változás vágya miatt voksoltak mellette, az új elnök eddig sokkal inkább a nacionalista választóréteg, és a korábbi-jelenlegi kormányzó pártok ízlésének próbál megfelelni. A nacionalista csoportok utcai nyomásgyakorlása semmit sem enyhült az elmúlt időszakban. Nem sokkal azután, hogy visszavették tanszéki állásába, ráerőszakolták az egyik kijevi egyetem rektorára Andrij Portnovnak, az elnöki adminisztráció Janukovics alatti helyettes vezetőjének újbóli elbocsátását. Megtámadták az általuk oroszbarátsággal vádolt strana.ua weboldal két újságíróját. Megfenyegették az Rosszija 24 orosz szövetségi televízióval egyfajta „telehidat” létesíteni kívánó NewsOne csatornát és munkatársait. Ezen kívül rendszeresen fellépnek Anatolij Sarij piros-léggömbös hívei ellen is.

„Zelenszkij és köre néhány általánosságokban mozgó nyilatkozaton kívül sehogy sem reagált. Sőt, olykor egyenesen a nacionalisták nézőpontjait vette át. Mindez egyelőre nem ad okot túlzott bizakodásra az elnök és pártja választások utáni politikáját illetően”

Ezzel együtt is a Nép Szolgája volt az egyik párt, amellyel a KMKSZ tárgyalt az együttműködésről a választások előtt. Reális esély befutó helyet szerezni egy ukrán párt listáján tulajdonképpen csak itt volt. A magyarság választási súlya nem elég nagy ahhoz, hogy bármelyik párt feláldozzon egy szó szerint értékes helyet a magyarok képviselőjének. Ezt nyilvánvalóan csak az aktuális hatalompárt teheti meg, amelynek meg van a lehetősége, hogy másképp kompenzálja a kiesőket. Megteheti persze, ha akarja, jelenleg azonban nem kedvezett a helyzet ennek a forgatókönyvnek. Annak ellenére, hogy rossz nyelvek szerint tényleg szabad volt a vásár a Ze!Komanda helyeire.

Így eredetileg a listán szerepelt Irina Pancsenko, egy kijevi vállalkozó fiatal lánya, aki politikai tevékenysége helyett eddig inkább az éjszakai életben volt ismert, és akit a Sztrana hírportál értesülései szerint 2 millió dollár ellenében juttatott a Nép Szolgája 73. helyére apukája. A hölgyeményt a botrány kipattanása után azonnal kizárták a jelöltek közül, nem állítható azonban, hogy ez a vádak megnyugtató cáfolata lenne. Mindemellett feltételezhetjük, hogy magyar részről nem merült fel a több mint félmilliárd forintnyi összeg kifizetése egy befutó helyért cserébe, és sokkal inkább politikai licit zajlódhatott a tárgyalásokon. Az eredmény ismert és egyben logikus is.

A 25 éves Irina Pancsenko minden bizonnyal képviselő lett volna, ha a Sztrana újságírói nem kezdenek kutakodni

„Zelenszkij pártjának jelenleg nem érte volna meg hangzatos kisebbségi ígéreteket tenni, hiszen azt a nacionalista szcéna egyértelműen elítélte volna”

Ráadásul a KMKSZ elsősorban favorizált jelöltje, Brenzovics László a mai napig a Porosenko nevét viselő frakció tagja, így a Nép Szolgája „régi politikusokkal” szembeni retorikájába is nehezen illeszkedne. Magyar részről pedig természetesen a konkrétumok nélküli partnerség lett volna kevéssé kifizetődő, hiszen a Porosenkóval kötött szövetség kudarca után egy esetleges újabb csalódás már nagy valószínűség szerint a KMKSZ támogatottságán csapódott volna le.

A Nép Szolgája jelöltjei közt tehát nincs ott a magyarság képviselője, helyette számos érdekes alakot találhatunk rajta. A listát nem meglepő módon Dmitro Razumkov vezeti, aki Zelenszkij kampánystábjának is a vezetője volt. Razumkov régi motoros a politikai életben, azonban eddig nem annyira politikusként – bár pár évig a Régiók Pártja tagja volt –, hanem tanácsadóként és kampánymenedzserként vett részt a folyamatokban Ukrainian Politconsulting Group nevű cége révén. Neve akár oroszos formában, Dmitrij Razumkovként is szerepelhetne, hiszen nyilvános felszólalásaiban csak oroszul beszél, ezzel kívánva érzékeltetni, hogy az országban semmilyen nyelvhasználati probléma nincs.

A lista másodikja, egyben a párt főideológusa Ruszlan Sztefancsuk jogász-professzor, akinek szintén csak áttételesen volt kapcsolata eddig a politikával. Sztefancsuk egyben Zelenszkij képviselője is a Legfelsőbb Tanácsban. A harmadik helyen egy újabb jogász, Irina Venegyiktova szerepel, akit a párt hivatalos oldalán, mint az igazságügyi reform szakértőjét nevezik meg.

Nyilvánvalóan a nacionalistább szavazóknak szól David Arahamija, más néven David Braun negyedik helye. Arahamija a frontharcosokat segítő önkéntes szervezet vezetőjeként vált ismertté. Arahamija egyébként az elnökválasztás során nem foglalt nyíltan állást, a második fordulót követően pedig #köszönjükPAP (PAP = Pjotr Alekszejevics Porosenko) nevű Facebook-flashmobot indított.

Az ötödik helyen Halina Jancsenkót találjuk, aki az Korrupcióellenes Stáb nevű civilszervezet vezetője, korábban pedig a Korrupcióellenes Központ elemzője volt. Itt válik a lista igazán érdekessé. Jancsenko férje ugyanis Viktor Andrusziv, az Ukrajna Jövője Intézet (Ukrainian Institute For The Future, UIF) ügyvezető igazgatója.

„Az UIF egyik alapítója Anton Herascsenko, aki a Népfront színeiben lett parlamenti képviselő, majd Arszen Avakov belügyminiszter tanácsadója, és nem elhanyagolható módon a közismert listázó oldal, a Mirotvorec egyik kezdeményezője is volt”

A Mirotvorec a magyar közönség számára jórészt akkor vált ismerté, amikor közölte tavaly év végén több száz, állítólag magyar állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyar személyes adatait. De ezt megelőzően is jogsértő módon, minden bírósági ítélet vagy az érintettek hozzájárulása nélkül közölt információkat az oldal szerkesztői által szeparatistának, oroszbarátnak vagy éppen a terroristák támogatóinak vélt emberekről. Az UIF egy másik alapítója pedig Tarasz Berezovec politikus, Porosenko legelvakultabb támogatóinak egyike. Ráadásul nem Andrusziv az egyetlen kapcsolat, hiszen közvetlenül a listán találjuk Szerhij Babakot és Denisz Monasztirszkijt, az UIF két szakértőjét, méghozzá az előkelő tizenegyedik és tizenkilencedik helyen.

A Korrupcióellenes Központ egy másik korábbi munkatársa, Anasztaszija Kransznoszilszka is ott van a Nép Szolgája listáján, a nyolcadik helyen. A Korrupcióellenes Központ Vakarcsuk pártja kapcsán lehet ismerős, hiszen annak egyik vezetőségi tagja, Olekszandra Usztyinova a Holosz listájának ötödik helyezettjeként indul a képviselői székért, a központ vezetője, Vitalij Sabunyin pedig a Vakarcsuk mögött álló körök projektjeként futó Új Vezetők című műsor zsűrijének a tagja. Sabunyin korábban a Demokratikus Szövetség nevű civilszervezet és párt tagja volt, akárcsak Jancsenko. Ugyanennek a pártnak a tagja volt a híres eurooptimista Szerhij Lescsenko is, aki öt éve még Petro Porosenko pártjának listáján szerzett mandátumot. Lescsenko az elnökválasztást megelőzően a Ze!Komanda körül tűnt fel, azonban kénytelen volt háttérbe vonulni, és végül független jelöltként indul a választásokon.

„Lescsenko Paul Manafort ügyében játszott szerepének köszönheti kispadra kerülését”

Manafort Trump kampányfőnöke volt, előtte azonban évekig a Régiók Pártjának, majd az Opobloknak adott tanácsokat. 2016-ban Lescsenko hozta nyilvánosságra a régiósok titkos könyvelésének Manafortra vonatkozó részeit, amellyel nem csak Manafort ítéletéhez, hanem a Trumppal szembeni, orosz kapcsolatról szóló vádakhoz is hozzájárult. Lescsenko akkor egy posztjában úgy fogalmazott, a titkos pénztárkönyv nyilvánosságra hozatala megmentette a világot, és Trump már nem heveri ki ezt a csapást. Tévedett, Trump elnök lett, és nem felejtette el Lescsenko „szolgálatait.” Ügyvédje, Rudy Giuliani konkrétan az elnök ellenségének nevezte Lescsenkót, akinek természetesen nem volt maradása a Ze!Komanda környékén.

2016-os ténykedése azonban, az ukrán vezetők egyöntetű Trump-ellenességével összekapcsolódva lehetőséget nyújt Trump számára, hogy mintegy visszavágva az orosz kapcsolat vádja miatt – amely alól nemrég tisztázódott –, potenciális ellenfelére, Joe Bidenra az ukrán beavatkozás vádját szórhassa. Ehhez hozzájárul, hogy Joe Biden fia, Hunter Biden igazgatósági tanácstag volt egy ukrán gázvállalatnál a Burismánál, amellyel kapcsolatban korrupciós vádak merültek fel. Biden ekkor egy egymillárd dolláros kölcsön visszatartásával fenyegette meg az ukrán kormányzatot, amennyiben a vizsgálatot kezdeményező Sokin főügyészt nem váltják le. Leváltották, a Burisma pedig mai napig nyugodtan működik tovább. Hogy meddig jutnak el Trumpék az ukrán kapcsolat vonalán, és az új ukrán vezetés, beleértve a választásokat követően vélhetően új főügyészt, mennyire lesz készséges a demokraták elleni kampányban elődeik fordított előjelű segítségnyújtása után, legalábbis kérdéses.

A Ze!Komandában, de a listán kívül találjuk még Olekszandr Danyiljuk korábbi pénzügyminisztert, aki jelenleg a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, valamint Aivaras Abromavičius korábbi gazdasági minisztert, akit Zelenszkij az Ukroboronprom, azaz az ukrán hadsereg beszerzéseiért felelős állami vállalat felügyelőbizottsági tagjává nevezett ki.

„Danyiljukot, bár korábban Janukovics mellett is tanácsadóként dolgozott, az amerikaiak megbízható emberének tekintik, és természetesen Abromavičius sem véletlenül lett a Majdan után miniszter”

Abromavičius neve is ismerős lehet a Holosz kapcsán, hiszen számos korábbi segítője a Vakarcsuk-féle csapat tagja lett. Akár az a költői kérdés is felmerülhet az emberben, hogy a két szinte teljesen hasonló profilú párt miért indul külön a választásokon? Ha az egyesülés nem is, a szövetség mindenképpen felmerült. Olekszandr Kornyijenko, a Nép Szolgája listájának hetedikje beszélt nemrég arról, hogy míg a régi erőkkel, amilyen Medvedcsuk vagy Timosenko pártja, kizártnak tartják az együttműködést, az új pártokkal, mint amilyen a Holosz is, elképzelhető a majdani koalíció. A listákat látva ez nem is kétséges.

Danyiljuk és Abromavičius neve is felmerült nemrég, mint a miniszterelnöki szék lehetséges várományosa. Erről Melinda Haring, az Atlantic Council újságírója írt, aki szerint még az ukrán állami olajvállalat, a Naftogaz két vezetője, a többmillió dolláros prémiuma miatt híressé vált Andrej Koboljev és Jurij Vitrenko, valamint Ukrajna IMF-képviselője, Vladiszlav Raskovan került szóba.

„Mindezt figyelembe véve elég kevés esély van arra, hogy az ország külpolitikai irányvonala bármennyire változni fog. A belpolitika kapcsán is lehetnek kétségeink”

A lista kilencedik helyén Olekszandr Tkacsenko, az 1+1 csatorna vezérigazgatója áll. Az 1+1 Ihor Kolomojszkij csatornája, Tkacsenko értelemszerűen az ő embere a listán, magyar szempontból pedig arról lehet emlékezetes ez a tv-adó, hogy időről-időre műsorokat közölt a kárpátaljai magyarság állítólagos szeparatizmusáról. Emellett természetesen minden olyan közösség elleni uszításból kivette a részét, amelyik az akkori hatalomnak nem tetszett.

Valamivel lejjebb, de a még mindig befutónak tűnő 94. helyen

„Mikita Poturajev áll, aki szerint Oroszországot Moszkóviára vagy Tatáriára kellene átnevezni, a „russzkij” elnevezést pedig az ukránoknak kellene kisajátítania, „roszijszkijnek” nevezve a ma orosznak nevezett nyelvet”

Nagyjából orosz vs. oroszországi jelentést lehet társítani a két fogalomhoz azzal a kitétellel, hogy a Ruszt, azaz a keleti szlávok „ősállamát” az ukránok is sajátjuknak tekintik, a russzkij kifejezés pedig, amit az oroszok ma endonímként használnak, ebből származtatható. Poturajev egyébként korábban a Pincsuk-féle StarLight Media egyik vezetője és a Viktor Pincsuk Alapítvány tanácsadója volt…

Mi várható végső soron Zelenszkijtől és pártjától? Alapvetően két forgatókönyv tűnik lehetségesnek a parlamenti választásokat követően.

„Az egyik, hogy Zelenszkij valószínűsíthető többsége révén valóban kisöpri a régi rezsim embereit, és alapjaiban forgatja fel az ukrán politikai életet”

Ebben az esetben lehetősége nyílna arra is, hogy a békével vagy a nyelvkérdéssel kapcsolatos elképzeléseit – ha vannak ilyenek – keresztül vigye. Erre utal a nemrég bejelentett lusztrációs törvénytervezet, illetve elnökválasztási ígéretei is ezt feltételeznék. A gyakorlatban azonban eddig nem sokat tett azért, hogy valóban Porosenko ítéletévé váljon. Önmagában a régiek kiszorítása sem jelent azonban feltétlen pozitívumot. Meglehet, hogy csupán generációváltás, és nem rendszerváltás történne. Így ez az eshetőség is rögtön több irányba mutat, hiszen megtörténhet, hogy Zelenszkij csak tökéletesíti a Porosenko által kialakított központosított és korrupt rendszert, de az is lehet, hogy hatalmával élve valóban az európai jellegű reformok irányába tereli az országot. És persze az is lehet, hogy valahol a kettő között maradva ő lesz az, aki megvalósítja a posztszovjet államok jelentős részének útját Ukrajnában. Azaz olyan autoriter rendszert alakít ki, amely a stabilitást és a fokozatos fejlődést biztosítja, a politikai versenyt és a szabadságjogok gyakorlását azonban visszaszorítja.

„A másik lehetőség az, hogy Zelenszkij, főképp, ha nem tud többséghez jutni, csak koalíciós partnerek révén, fokozatosan kiszorul a döntéshozói szerepkörből, és a pártjába felvett kétes alakok a többi párttal szövetkezve szépen visszarendeznek mindent a hagyományos kerékvágásba”

Illetve az is elképzelhető, hogy Zelenszkijnek nincs is különösebb szándékában valamiféle átfogó változás keresztülvitele, csupán a faltörő szerepét játssza az érdekcsoportok harcában. Sem az elnök eddigi intézkedései alapján, sem a listán szereplők névsorát tekintve nem mondhatunk biztosat arról, mi vár Ukrajnára július 21-e után.