Kárpátalján nincs háború, annak szele azonban azonnal megcsapta az itt élőket. Kitapintható a félelem, a férfiak menekülnek a behívó elől, az anyák aggódnak. Közben özönlenek a menekültek, és a vendéglátósok nagy örömére megteltek a szállodák. Ady szavaival, az Élet él és élni akar. Kárpátaljai riportunk.

– Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen időket élünk, igaz? – kérdezi Ilona néni a férjétől, Lászlótól, akivel a beregszászi Tompa Mihály utcában találkozunk.

 A kárpátaljai magyarok központjának ezen a kertvárosi részén látszólag semmi jele a háborúnak, azonban az emberek hangjából jól érezhető a félelem.

„Miközben az utcán gyerekek bicikliznek a szüleik kíséretében, László arról beszél, hogy ha nem lenne már jócskán túl a hatvanon, még őt is behívhatnák katonának”

Ukrajnában ugyanis 18 és 60 év között most bárkit behívhatnak katonának, akinek nincs valamilyen mentessége. Jelenleg a kulcsfontosságú állami szektorokban dolgozókat nem hívják be, ők arra számítanak, hogy ez a szabályozás nem fog változni egyhamar, hiszen az emberek ellátásáról ilyenkor is gondoskodni kell. Ugyancsak mentességet élveznek a három- vagy többgyermekes családapák, akárcsak az egészségügyi problémákkal küzdő férfiak.

„Ilona néni fia azonban nem tartozik ezekbe a kategóriákba, így még a múlt hónapban Magyarországra távozott a rokonokhoz”

A lányuk viszont itt maradt, ő segít nekik abban, amiben csak teheti.

– Szerencsére neki van munkája, anélkül nehéz lenne megélnünk a két nyugdíjból – mondja Ilona néni, aki már nem aggódik az áruhiány miatt.

A háború első napjaiban sokan megrohamozták a boltokat, hogy bespájzoljanak maguknak a legalapvetőbb élelmiszerekből, így aztán áruhiány állt elő. Néhány nap múlva azonban a helyzet normalizálódott, így ma már minden kapható, ami korábban. Benzinből ugyanakkor csak 20 litert lehet venni egyszerre. Tény ugyanakkor, hogy a beregszásziak nem pánikolnak, a kutakon nincsenek sorok, ahogy felhalmozni sem akar már senki.

„Ilona néni és László fia persze egyáltalán nincs egyedül. Az elmúlt hetekben rengeteg férfi távozott Kárpátaljáról, elsősorban Magyarországra, hogy ott várják ki a háború végét”

Az elmúlt években nagyon sok magyarnak sikerült elkerülnie a sorkatonai szolgálatot azzal, hogy találtak maguknak valamilyen egészségügyi okot, ami miatt alkalmatlanok katonának. Őket egyelőre nem hívták be. Azonban több olyan férfival is beszéltünk, aki annak ellenére, hogy elkerülte a sorkatonai szolgálatot, most mégis Magyarországra távozna.

Ilyen helyzetben van Zoltán is, akivel a Beregszász melletti Kígyóson találkozunk. A férfi – aki arra kért, használjunk inkább álnevet, ha a riportunkban említjük – ma már hibának tartja, hogy nem távozott akkor, amikor mások is Magyarországra mentek a háború elől. Ő akkor azt gondolta, hogy nem lesz háború, így jobb helyen lesz Kígyóson, ahol az idős szülei segítségére lehet. Most azonban folyamatosan figyelemmel kíséri a híreket, hogyan tudna mégis távozni az országból.

– Már össze is csomagoltam, de nem tudom, hogy tudok majd kijutni – mondja a férfi, majd hozzáteszi, ez a háború most legkevésbé a magyarok ügye, ezért is távozna, amint csak tud.

„Ő fiatal még, családot szeretne, ehhez pedig nem egy háborún keresztül vezet az út”

Az elmúlt tíz nap során rengeteg ukrán menekült lepte el egész Kárpátalját, akik elsősorban az ország belső területeiről érkeztek. Beregszászon rengeteg így a kijevi rendszámú autó. A kocsikból ítélve jellemzően az ukrán felső középosztály távozott először, ők most szállodákban találtak maguknak helyet. Ám olyanok is vannak, akiknek már nem jutott hely, ők a Beregszászon kialakított menedékhelyekre mentek, amelyeket az iskolákban rendeztek be.

A Sevcsenko utca elején működő 5-ös számú általános iskola szolgál most elosztó helyként, ahol lapunknak elmondták, hogy az ideiglenesen kialakított szállások egyelőre nem teltek meg, azonban folyamatosan jönnek a menekültek. De olyanok is akadnak, akik már elhagyták az ideiglenes szállásukat. Hogy hová mentek ők? Egy részük megpróbálja átlépni a magyar határt, mások magánszállásra mennek, ám olyanok is akadnak, akik úgy döntöttek, mégis hazamennek a városukba. Ez utóbbiak pedig nincsenek is kevesen.

„Beregszászban magunk is találkoztunk olyan családdal, ahol a családfő csak elkísérte az övéit idáig, hogy aztán ő jelentkezzen a katonaságnál. Kárpátalján egyébként ez mostanra kötelességük is az ide érkező 18 és 60 év közötti férfiaknak”

Beregszászon egy gyűjtőpontra leszünk figyelmesek, ahol éppen a menekülteknek és a hadseregnek gyűjtenek. Egy középkorú ukrán férfi segít, hogy eligazodjunk. Vaszil azt mondja, hogy eddig elsősorban ruhák és cipők érkeztek ide a lakosságtól, de sokan ételt is hoztak. És valóban, az omladozó épületben máris állnak a ruhahegyek. A gyűjtőpontra most tűzték ki az ukrán lobogót, de már egy sokkal nagyobb zászló is készen áll, hogy kifeszítsék az épületre. Délutánra pedig egy nagyobb csoportot várnak, amelyet megvendégelnek itt az udvaron.

– Mindenkinek jut majd, biztos vagyok benne – mondja jó kedélyűen a férfi, aki meginvitál a közös étkezésre.

Nem messze tőlünk férfiak görgetnek egy hatalmas betontömböt, ők azon fáradoznak, hogy a gyűjtőpontot kicsit rendbe hozzák, hiszen az elkövetkezendő hetekben nagyon fontos szerepet fog kapni.

„A mostani helyzetben azonban sokan máris megtalálták a számításukat. Vannak, akik jóval a piaci árfolyam feletti összeget kérnek az eurójukért, mások viszont maguk is szállásadók lettek”

Beregszászon az egyik szállodában lapunknak elmondták, a vendéglátó helyek már napok óta nem fogadhatnak be 18 és 60 év közötti férfiakat, azonban ezt a szabályt kevesen tartják be. A koronavírus-járvány idején ugyanis a legtöbb szállodának alig volt bevétele, most viszont azonnal telt ház lett mindenhol. A nagy érdeklődést látva sokan még úgy is befogadják a katonaköteles férfiakat, hogy azt megtiltották. A pénz nagy úr, sokan pedig most bármit megadnának azért, hogy elszállásolják őket.

„Mindeközben a kárpátaljai lakosság csak találgatja, mi várható itt az elkövetkező hetekben. Körutunk alkalmával több olyan emberrel is beszéltünk, aki abban bízik, hogy az Orbán-kormány jó orosz kapcsolatai miatt a hadi események elkerülik Kárpátalját”

Mások azért adnak hálát az égnek, hogy Kárpátalja katonai szempontból jelentéktelen terület, hiszen a fegyvergyárak inkább az ország belső részein találhatók. Így a helyiek nem tartanak attól, hogy hadi események színhelyévé válhat ez a régió is. A félelem ugyanakkor tapintható. Ha Kárpátalján nem is lennének harcok, sok ide valósi férfi veszítheti életét az ország keleti részein dúló harcokban.