Putyin elnök részvételével zajlott le a tizennegyedik Valdaj Klub záróülése Szocsiban, 2017. október 19-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Grigoriy Sisoev/Sputnik
Régi kép a 2010-es évekből. Ülünk az étteremben. Az asztalnál két egykori közép-európai kormányfő. Régi ismerősként üdvözöljük egymást. Az egyik, a lengyel Leszek Miller baloldali, míg a másik, a szlovák Ján Carnogursky konzervatív. Itt azonban a közép-európai összetartozás felülírja az ideológiai különbségeket. Csatlakozik hozzánk egy innsbrucki elemző, s az osztrák választások utáni helyzetről beszélgetünk. „Kurz-cal erősödik a magyar vonal” – jegyzi meg Gerhard Mangott. Ebben én kissé azért kételkedek, de tudjuk, minden viszonylagos. A szomszéd asztalnál ugyanerről beszél a volt osztrák kancellár Wolfgang Schüssel két volt német nagykövet körében. Az európaiak között hamar előkerül a térség előtt jelenleg álló egyik legnagyobb kihívás, a migráció.
A világhírű lengyel filmrendező Krzysztof Zanussi sem félt eljönni Szocsiba. S ezt azért fontos megjegyezni, mert az állammal bármilyen kapcsolatban lévő szakértők részvételét Varsóba már évekkel ezelőtt letiltották. Egy asztallal odébb a britek és az amerikaiak jól megértik egymást. S a meghívott amerikai szakértők, közéleti személyiségek számán jól látszik, hogy Moszkva a hidegháborúból örökölve azért még mindig Washingtonra figyel. S persze, ez a másik oldalon sincs másképp. Hiába, Oroszországnál jobban felépített, hatékonyabban működő ellenségkép nincs. Pedig már rég nem az első számú ellenfélről beszélünk.
Most Moszkvában ülünk egy étteremben, és lényegesen megváltozott a vendégek köre. A nyugati világból egyre kevesebben maradtak, nagy számban képviselteti ugyanakkor magát Kína, India, itt vannak Malajzia, Indonézia vezető intézeteinek kutatói. De sokan vannak a Közel-Keletről és újra fontossá vált a posztszovjet térség. Jeffrey Sachs, az ismert amerikai közgazdász azonban itt van. Őt nem érdekli, mit szólnak Washingtonban. Bírálta már eddig is Amerika mostani viselkedését. Mint ahogy itt van a francia Jacques Sapir is, aki szintén nem rejti véka alá a fősodorral szembe menő véleményét.
Miközben a régi emlékeket idézzük, szomorúan konstatáljuk, hogy nagyot változott a világ. Háború van – bocsánat, itt ez különleges katonai művelet -, és sok régi ismerős nem jött el a mostani, 19. találkozóra. Nem mert, nem akart vagy nem engedték. Pedig ha meg akarjuk érteni a világot, akkor azt is meg kell próbálni megérteni, hogy mit akar Moszkva, milyen világrendet képzel el? Ahhoz pedig meg kell hallgatni az orosz vezetőket, elemzőket. Mert az orosz politika jelenleg megvan a nyugati világ nélkül, de mi európaiak láthatóan nehezen éljük meg e politika megváltozásának a következményeit. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne értsük Oroszországot.
Az orosz külpolitika kelet felé fordult. Más most a hangulat. De rögtön megjegyezném, hogy egyáltalán nem olyan harcias – sőt -, mint mostanában a nagy lengyel és balti konferenciákon. Valahogy a megszokott Szocsi is hiányzik. Ezúttal visszatértünk Moszkvába. Ide is nehéz volt eljutni, senkinek sem lett volna kedve még tovább utazni. Az idén az elmúlt évek szokásával ellentétben nem Szocsiban, a Poljana 1389-ben, hanem Moszkvában gyűltek össze éves találkozójukra az Oroszországgal foglalkozó kutatókat, közéleti személyiségeket, újságírókat tömörítő, 2004-ben alapított Valdaj Klub tagjai.
A Valdaj azonban nem csak orosz, európai és amerikai résztvevőkből állt már évekkel ezelőtt sem. Sőt! A világban zajló súlypont áthelyeződés már jó ideje látszik a meghívottak körén is. Moszkvában egyre nagyobb megbecsülés övezi Kínát, így onnan már lassan annyian érkeznek, mint Európából összesen. Jelzés értékű, hogy néhány évvel ezelőtt ott ült Vlagyimir Putyin társaságában a pódiumon Kína leggazdagabb embere, az angoltanári diplomával az Alibaba cégbirodalmat felépítő Jack Ma is. Nagyjából annyi kutató képviselte már a 2010-es évek közepétől Oroszország ázsiai szövetségesét, mint transzatlanti riválisát. Emellett mind markánsabban jelent meg India, Szingapúr, Egyiptom, de jöttek szakértők az Öböl országaiból és hagyományosan Izraelből is. Mindez érezhetően leképezte nemcsak a világ változásait, de Moszkva érdeklődését is. S feltűnt e térképen Afrika is. A 2017-es találkozó vendége volt például Wole Soyinka joruba származású, főleg angol nyelven publikáló Nobel-díjas nigériai regényíró, aki első afrikaiként kapott 1986-ban irodalmi Nobel-díjat. S hát, három asztallal odébb ott ült Putyin akkori másik díszvendége, a volt afgán elnök Hamid Karzai, akit még az ebédlőbe is két testőre kísér el. Ő már visszatérő vendég a Valdajon.
A klubhoz rengeteg, többségében téves mítosz tapad. Vannak, akik a társaságot a Bilderberg-csoporthoz hasonlítják, ám erre mondják Moszkvában, hogy bár csak így lenne, s a Valdaj irányítaná a világot. De nem így van, s egyébként is, a klub nem zárt körben működő szabadkőműves páholy. Míg régebben alapvetően a sajtó kizárásával zajlott a fórum, a média munkatársai csak a teremből kijövő résztvevőktől tudhatták meg az újdonságokat, a rendezvények többségét ma már közvetíti az RT.
Mások, nem kis rosszindulattal csak Putyin rajongói csapatát látják benne, megsértve ezzel a Valdaj Klubot éveken át látogató olyan elemzőket, mint az amerikai Toby Gati vagy a brit Richard Sakwa, de Francois Fillontól Romano Prodin át Tarja Hallonenig azokat a politikusokat is, akik eddig már tiszteletüket tették a klub konferenciáin. De azokat a Valdajon többször is megfordult orosz ellenzékieket is, mint a megboldogult Borisz Nyemcovot, az azóta ukrajnai száműzetésben élő Ilja Ponomarjovot, vagy éppen Vlagyimir Rizskovot.
A 2004-es első találkozó helyszínéről, a Valdaj-tóról elkeresztelt fórum fő célja, hogy megértesse az Oroszországban zajló folyamatokat, s bármilyen furcsa is ez egyeseknek, vitát nyisson Oroszországról. Munkája során a világ vezető szakértői és az orosz tudósok, politikusok és kormányzati tisztviselők közötti párbeszéd nemzetközileg elismert platformjává vált. Ma a klub tevékenységét a globális politikai és gazdasági folyamatok kutatására összpontosítja.
A klub az elmúlt közel két évtizedes története során komoly változáson ment át. Az első években inkább a belpolitikára helyeződött a hangsúly, s megpróbálta közvetíteni az orosz szándékokat, mára azonban valódi műhellyé, agyközponttá válva mindinkább a világban zajló geopolitikai átalakulásokra koncentrál. A találkozók különlegessége, hogy a résztvevők első kézből, az orosz politikai elit prominens alakjaitól tudhatják meg, miként is vélekedik a Kreml a világ dolgairól.
A klub intellektuális potenciálját jól mutatja, hogy az elmúlt évek során a világ tudományos közösségének több mint 1000 képviselője 84 országból vett részt a klub munkájában. Cambridge-től Oxfordon, a Sorbonne-on át sanghaji kelet-kínai egyetemig a világ legnagyobb műhelyeiből érkeztek ide kutatók. Rajtuk kívül újságírók, közéleti személyiségek, volt politikusok, mint Václav Klaus, Dominique de Villepin, Francois Fillon, Gerhard Schröder, Romano Prodi, vagy mint a volt dél-afrikai államfő Tabo Mbeki is a éves konferencia vendége volt. Magyarországot egyedül a Valdaj Klub és a Valdaj Akadémia tagjaként immár több mint egy évtizede a #moszkvater alapító főszerkesztője, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatát 2017-ig 17 éven át vezető Stier Gábor képviseli.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Dr Mészáros László says:
Kedves Gábor!
Itt is követem munkásságodat és élvezettel olvasom a cikkeket! Olyan helyekre elkalauzolsz és olyan információkkal látod el az olvasót, amit nem kap meg máshol. A Valdaj Klub-hoz kapcsolódóan jegyezném meg, hogy tudomásom szerint a Valdaj tó nem Nyizsnij Novgorodhoz van közel, attól nagyon távol van, (Velíkij) Novgorodhoz van közel.
Gratulálok a Valdaj tagsághoz (ezt már a MN-es időkből tudtam), ez nagyon nagy szó, nagy megtiszteltetés és felelősség is. A Moszkva térhez is gratulálok!
Üdv. Mészáros Laci, Sopron
PUTYIN CSALÓDOTT ÉS MEGUNTA, HOGY A NYUGATNÁL PRÓBÁLKOZZON - hellodelsomogy says:
[…] Stier Gábort, aki egyedüli magyarként 2009 óta rendszeres résztvevője az oroszországi Valdaj Klubnak. Nevét a Novgorod közelében lévő Valdaj nevű tóról kapta. A találkozót szokták az orosz […]