//Mi a Valdaj Klub?
Putyin elnök részvételével zajlott le a tizennegyedik Valdaj Klub záróülése Szocsiban, 2017. október 19-én #moszkvater

Mi a Valdaj Klub?

MEGOSZTÁS

Vannak, akik a Bilderberg-csoporthoz hasonlítják, míg mások Putyin-barátok társaságaként képzelik el. Mi az igazság?

Putyin elnök részvételével zajlott le a tizennegyedik Valdaj Klub záróülése Szocsiban, 2017. október 19-én #moszkvater
Putyin elnök részvételével zajlott le a tizennegyedik Valdaj Klub záróülése Szocsiban, 2017. október 19-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Grigoriy Sisoev/Sputnik

Ülünk az étteremben. Az asztalnál két egykori közép-európai kormányfő. Régi ismerősként üdvözöljük egymást. Az egyik, a lengyel Leszek Miller baloldali, míg a másik, a szlovák Ján Carnogursky konzervatív. Itt azonban a közép-európai összetartozás felülírja az ideológiai különbségeket. Csatlakozik hozzánk egy innsbrucki elemző, s az osztrák választások utáni helyzetről beszélgetünk. „Kurz-cal erősödik a magyar vonal” – jegyzi meg Gerhard Mangott. Ebben én kissé azért kételkedek, de tudjuk, minden viszonylagos.  A szomszéd asztalnál ugyanerről beszél a volt osztrák kancellár Wolfgang Schüssel két volt német nagykövet körében. Az európaiak között hamar előkerül a térség előtt jelenleg álló egyik legnagyobb kihívás, a migráció.

A világhírű lengyel filmrendező Krzysztof Zanussi sem félt eljönni Szocsiba. S ezt azért fontos megjegyezni, mert az állammal bármilyen kapcsolatban lévő szakértők részvételét Varsóba tavaly letiltották. Egy asztallal odébb a britek és az amerikaiak jól megértik egymást. S a meghívott amerikai szakértők, közéleti személyiségek számán jól látszik, hogy Moszkva a hidegháborúból örökölve azért még mindig Washingtonra figyel. S persze, ez a másik oldalon sincs másképp. Hiába, Oroszországnál jobban felépített, hatékonyabban működő ellenségkép nincs. Pedig már rég nem az első számú ellenfélről beszélünk.

A Valdaj azonban nem csak orosz, európai és amerikai résztvevőkből áll. Sőt! A világban zajló súlypont áthelyeződés már jó ideje látszik a meghívottak körén is. Moszkvában egyre nagyobb megbecsülés övezi Kínát, így onnan már lassan annyian érkeznek, mint Európából összesen. Jelzés értékű, hogy tavaly ott ült Vlagyimir Putyin társaságában a pódiumon Kína leggazdagabb embere, az angoltanári diplomával az Alibaba cégbirodalmat felépítő Jack Ma is. Nagyjából annyi kutató képviseli Oroszország ázsiai szövetségesét, mint transzatlanti riválisát. Emellett mind markánsabban van jelen India, Szingapúr, Egyiptom, de jönnek szakértők az Öböl országaiból és hagyományosan Izraelből is. Mindez érezhetően leképezi nemcsak a világ változásait, de Moszkva érdeklődését is. S feltűnt e térképen Afrika is. A tavalyi találkozó vendége volt például Wole Soyinka joruba származású, főleg angol nyelven publikáló Nobel-díjas nigériai regényíró, aki első afrikaiként kapott 1986-ban irodalmi Nobel-díjat. S hát, három asztallal odébb ott ül Putyin másik díszvendége, a volt afgán elnök Hamid Karzai, akit még az ebédlőbe is két testőre kísér el. S ő idén is itt van.

Itt a Poljana 1389-ben gyűltek össze éves találkozójukra az idén is az Oroszországgal foglalkozó kutatókat, közéleti személyiségeket, újságírókat tömörítő, 15 éve alapított Valdaj Klub tagjai. A klubhoz rengeteg, többségében téves mítosz tapad. Vannak, akik a társaságot a Bilderberg-csoporthoz hasonlítják, ám erre mondják Moszkvában, hogy bár csak így lenne, s a Valdaj irányítaná a világot. De nem így van, s egyébként is, a klub nem zárt körben működő szabadkőműves páholy. Míg régebben alapvetően a sajtó kizárásával zajlott a fórum, a média munkatársai csak a teremből kijövő résztvevőktől tudhatták meg az újdonságokat, a rendezvények többségét ma már közvetíti az RT.

Mások, nem kis rosszindulattal csak Putyin rajongói csapatát látják benne, megsértve ezzel az olyan elemzőket, mint az amerikai Toby Gati vagy a brit Richard Sakwa, de Francois Fillontól Romano Prodin át Tarja Hallonenig azokat a politikusokat is, akik eddig már tiszteletüket tették a klub konferenciáin. De azokat a Valdajon többször is megfordult orosz ellenzékieket is, mint a megboldogult Borisz Nyemcovot, az ukrajnai száműzetésben élő Ilja Ponomarjovot vagy éppen Vlagyimir Rizskovot.

A 2004-es első találkozó helyszínéről, a Velikij Novgorod közelében lévő Valdaj-tóról elkeresztelt fórum fő célja, hogy megértesse az Oroszországban zajló folyamatokat, s bármilyen furcsa is ez egyeseknek, vitát nyisson Oroszországról.

A klub az elmúlt másfél évtizedes története során komoly változáson ment át. Az első években inkább a belpolitikára helyeződött a hangsúly, s megpróbálta közvetíteni az orosz szándékokat, mára azonban valódi műhellyé, agyközponttá válva mindinkább a világban zajló geopolitikai átalakulásokra koncentrál. A találkozók különlegessége, hogy a résztvevők első kézből, az orosz politikai elit prominens alakjaitól tudhatják meg, miként is vélekedik a Kreml a világ dolgairól.

A klub intellektuális potenciálját jól mutatja, hogy az elmúlt 15 évben 71 ország képviseletében több mint ezren vettek részt a munkájában. Cambridge-től Oxfordon, a Sorbonne-on át sanghaji kelet-kínai egyetemig a világ legnagyobb műhelyeiből érkeznek ide kutatók. Rajtuk kívül újságírók, közéleti személyiségek, volt politikusok, mint Václav Klaus, Dominique de Villepin, Francois Fillon, Gerhard Schröder, Romano Prodi, vagy mint a volt dél-afrikai államfő Tabo Mbeki is a éves konferencia vendége volt. Magyarországot egyedül a Valdaj Klub és a Valdaj Akadémia tagjaként immár tíz éve a #moszkvater alapító főszerkesztője, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatát 17 éven át vezető Stier Gábor képviseli.

CÍMKÉK:
MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.