//Mi a szlovák diplomáciai sikerek titka?
Szlovákia ragaszkodott az önállósághoz, mint a nemzeti önrendelkezés alapjához #moszkvater

Mi a szlovák diplomáciai sikerek titka?

A hendikeppel induló ország eleinte Csehország farvizén egyre pragmatikusabb, és az euró bevezetésével nyugatosabb irányt vett, amelyet nemzetközi szervezetekben komoly posztokkal értékel az európai fősodor.

Schmidt Andrea írása a #moszkvater.com számára

Szlovákia ragaszkodott az önállósághoz, mint a nemzeti önrendelkezés alapjához #moszkvater
Szlovákia ragaszkodott az önállósághoz, mint a nemzeti önrendelkezés alapjához
Fotó:EUROPRESS/VLADIMIR SIMICEK/AFP

Csehszlovákia 1993. január elsején szűnt meg, a két utódállam, a Cseh Köztársaság valamint Szlovákia három évvel korábban kötött megállapodása alapján. A kilencvenes évekig a két országrész egyfajta kényszerházasságban élt, amit a két fél különböző módon élt meg.

„Szlovákia a hatvanas évektől korábban nem látott gazdasági fellendülést tapasztalt meg. A politika más területein azonban – különösen az 1968-as szovjet intervenciót követő konszolidáció után – a szlovák érdekek kevésbé érvényesültek”

Igaz volt ez annak ellenére, hogy a szocializmus leghíresebb két szlovák politikusa paradox módon éppen az 1968-as eseményeknek köszönhetően követte egymást Csehszlovákia élén. Alexander Dubček egykori csehszlovák pártfőtitkár lemondatását követően 1969-ben az a Gustáv Husák került hatalomra, aki – nem megsértve a Szovjetunió által szabott kereteket – igyekezett pragmatikus külpolitikát folytatni. A csehszlovák rendszerváltás kétségkívül emblematikus alakja Václav Havel cseh származású volt, akárcsak a Charta ’77 mozgalom kiemelkedő személyiségei.

„Az úgynevezett bársonyos forradalom eufóriáját a gyors kijózanodás követte, és már a következő évben kiéleződtek az ellentétek Szlovákia és Csehország között”

Magáról a kettéválásról 1992-ben a Vladimir Mečiar szlovák és Václav Klaus közötti megállapodás eredményeként meglehetős gyorsasággal született döntés, és vált lehetővé a következő év január elsejével a két önálló állam megalakulására.

Brnóban a Tugendat villában került sor arra a megállapodásra, amely az ország sorsát megpecsételte.  A politikai és közigazgatási kérdések mellett komoly és elhúzódó vita alakult ki a közös vagyon megosztásáról. Az ingóság esetében ütköztek például a nézetek a közös állami pénzügyi vagyon kérdésében, amelyet végül 2:1 arányban osztottak meg Csehország és Szlovákia között. A szlovák közvélemény és Vadimir Mečiar egykori miniszterelnök eltérő véleményen volt az akció sikerességét tekintve. Utóbbi nyereségnek, a lakosság inkább veszteségnek fogta fel a döntés eredményét. A vagyonról folyó tárgyalások végül az ezredfordulóra zárultak le Milos Zeman szociáldemokrata cseh és Mikulas Dzurinda jobboldali szlovák miniszterelnök között.

Az önálló szlovák diplomácia esélyét nehezítette az a tény is, hogy – mint azt az egykori miniszterelnök, Vladimir Mečiar említette a két állam szétválásának huszadik évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésen – Csehszlovákia szétesése együtt zajlott a német újraegyesítés folyamatával.

„Az egykori Csehszlovákia németellenes politikáját nem feledő németek kancellárja Helmut Kohl pedig – nem kis megütközést keltve pozsonyi tárgyalópartnerében – kijelentette, Németország nem fogja elismerni önálló államnak Szlovákiát”

Szlovákia ragaszkodott az önállósághoz, mint a nemzeti önrendelkezés alapjához. A tárgyalások második fordulójában a németek ellenérzése is enyhült. Hasonló küzdelmet kellett megvívni a lengyel féllel is, amely – nem kis megütközést keltve a cseh és szlovák politikusokban – a keresztény meggyőződésből kiindulva ellenezett mindenféle válási kísérletet.

Az önállóságra lépett Szlovákiának 1993-ban tehát nem csak az új területi keretekkel kellett megbirkóznia, hanem egyfelől a függetlenséggel együtt jelentkező  gazdasági nehézségekkel, másrészt éppen a területi integritásának biztosításával, valamint a nemzetközi elismertetés kérdéseivel. A 2013-as megemlékezésen a két miniszterelnök megállapította, hogy tulajdonképpen a lakosság megkérdezése nélkül történt a kettéválás, de a két népben felgyülemlett feszültség levezetésének kétség kívül leghatékonyabb módjának bizonyult.

A kettéválás pillanatában Szlovákia túlélésére nem sok esélyt láttak a külföldi elemzők. Az ország mind gazdaságilag, mind pedig belpolitikailag válságban volt. A szlovák belpolitikát erősen megterhelte a kisebbségek, elsősorban a magyarság ügye. Nem tett jót a frissen megalakult ország nemzetközi reputációjának sem a kisebbségpolitika elhibázott lépéseiből adódó diplomáciai feszültség a szomszéd országokkal, elsősorban Magyarországgal. Ráadásul a populista-nacionalista Mečiar által vezetett szlovák kormány, valamint a magyarokkal szemben gyűlölettel viselkedő Ján Slota sem öregbítette az ország nemzetközi elismertségét.

„Az új szlovák államnak elemi érdeke volt a pragmatikus diplomácia folytatása, illetve a régi és az új szomszédokkal az összhang megtalálása”

Az egyik legfontosabb kérdés – beleértve a technikai jellegű határmódosítások problémáját is – a cseh és szlovák kapcsolatok rendezése volt. A saját útját kereső Szlovákiának kezdetben jól jött a cseh hátszél, a közös menetelés a cseh diplomáciával. S mivel a két ország politikusai között nincsenek nyelvi akadályok – sőt tulajdonképpen érdekellentétek sem -, ezért a nemzetközi szervezetekben jól együtt tudtak működni.

Amint azt a térséggel foglalkozó elemzők is megemlítik, ez a közös fellépés napjainkra érdekes fordulatot vett. Amíg a két ország Csehszlovákia néven közös egészet alkotott, az orientáció közös vonásokat mutatott. Napjainkban azonban Szlovákia helyzete egyebek mellett azért is alakul ígéretesen, mert a kipróbált cseh és szlovák kapcsolatból tud profitálni. Ráadásul a két ország együttes fellépése egy 15 milliós közép-európai országcsoport képviseletét jelenti. Ugyanakkor éppen az önálló, különutas cseh fellépés erősítheti meg Szlovákia közép-európai beágyazottságát. Csehország igyekszik a klasszikus, nyugatias irányultságát hangsúlyozni, és határozottan a nyugati felzárkózás mellett foglal állást. Ez egyértelműen visszatérést jelent a hagyományos német orientáltságú geopolitikai térbe, amelyet paradox módon árnyal a cseh lakosság híres EU szkepticizmusa.

„Szlovákiának ezzel szemben megmarad a közép-európai tér, mindehhez pedig egy erős cseh gazdasági hátszél tartozik”

A kilencvenes évek végén hatalomra kerülő Dzurinda-kormány elődei nacionalista nézeteihez képest több-kevesebb sikerrel igyekezett a lehetőségeihez mérten kiegyensúlyozott kisebbségpolitikát folytatni. Az Európai Unióhoz csatlakozás közelsége, valamint az a tény, hogy Szlovákia csak a második bővítési körben vált a NATO tagjává, az ezredfordulóra az ország számára új orientációt vetített előre. Az európai integrációt követően viszonylag gyorsan, 2009 januárjában bevezették az eurót. Ez a visegrádi négyek közül Szlovákia számára elsőként jelentett belépőt az Európai Unió legbelső köreibe. Amint azt a szlovák miniszterelnök, Peter Pellegrini a közös európai fizetőeszköz bevezetésének 10. évfordulóján megjegyezte, a szlovák gazdaság versenyelőnyhöz jutott az euró által. Nyitottabbá vált a külföldi befektetők számára, egyszersmind kevésbé kockázatossá, a nemzetközi gazdasági hatásoknak kevésbé kitetté.

„Szlovákia számára az euró az Európai Unión belül nagyobb befolyást eredményezett, és egy esetleges többsebességes víziónál, egy mélyebb európai integrációnál már senki sem kérdőjelezi meg Szlovákia pozícióját”

Az ország jelentősége felértékelődött, új támogatókra és szövetségesekre tudott találni Európában, illetve a nagyvilágban. Az euró övezeti tagság pedig gazdasági biztonságot is jelentett, hiszen a befektetők számára biztos támaszt jelentett a közös valuta, az euró pedig eleve lehetetlenné tette kívülről érkező spekulációkat.

„Más vélemények szerint Szlovákia jól sáfárkodott a sajátos kisállami státuszával”

Amikor a nagyobbik testvér Csehország mellett igyekezett a nemzetközi diplomácia porondján ismertségre törekedni, sikerrel léptek fel közösen. A tanulási szakasz sajátos módon együtt járt a szélsőséges nacionalista nézeteket valló politikusok népszerűségével, a lakosság populizmus iránti fogékonyságával. Az ezredfordulón változás következett be a kisebbségpolitikában, illetve az új kormány igyekezett az integráció irányába lépéseket tenni.  A fájdalmas strukturális reformok és az euró bevezetése ugyanakkor újrapozícionálta az ország helyét Európában.

„Csehország helyzetének újradefiniálása Szlovákiától is megkövetelte saját pozíciójának újragondolását”

A külvilág számára gazdaságilag sikeres, rendezett ország képét mutatja, amelyik igyekszik felvenni a harcot a korrupcióval. Sikerült egy karizmatikus politikust találni a 2019-es elnökválasztásra, aki politikai programjában friss, nyugatias ideológiát hirdetett meg, s aki sikerrel tett pontot egy elhúzódó belpolitikai válságra. A liberális Zuzana Čaputová ráadásul még azt a gesztust is megtette, hogy magyarul is megköszönte a magyar szavazóknak a leadott voksokat.

„Szlovákia tehát olyan stabil kisállama napjaink Európai Uniójának, amelyik nem támogatja a populista nézeteket, a közös fizetőeszközt használja, jól felkészült, pragmatikus, az európai értékeket valló politikusai vannak, s amely ország stabil gazdasági és politikai partnernek bizonyul az európai vezető hatalmak számára”

S nem utolsó sorban, amelyik pontosan látja saját méretéből adódó előnyeit és ennek realitását. Nem akarja magát sem kisebbnek, sem pedig nagyobbnak láttatni. A nyugati elfogadás természetesen a nyugati normák iránti elköteleződést is jelent. Egy interjúban az amerikai nagykövet éppen ezt az új orientációt és a nyugati irányú nyitottságot hangsúlyozta.

Nem feledkezhetünk meg az időtényezőről sem. A különválás óta Szlovákiában felnőtt egy világot látott, nyelveket beszélő új generáció, amelyik pragmatikusan szemléli saját helyzetét, és amelyet nem befolyásolnak a régi csehszlovák beidegződések. Az önállósággal járó kezdeti bukdácsolásokat, a nacionalista kísérletet napjainkra felváltotta egy az európai értékeket magának valló orientáció. A régi beidegződések egyre kisebb teret kapnak, a politikai kultúra olyan változásokon ment keresztül mintha részleges lakosságcsere ment volna végbe az országban. Azzal a különbséggel, hogy itt a lakosság a helyén maradt. Az új Szlovákia sikerrel vett új irányt, amit a vezető hatalmak is megelégedéssel nyugtáznak, és biztosítanak helyet az ország, nem mellesleg jól felkészült, nyelveket beszélő, gyakran neves külföldi egyetemeken tanult képviselői számára a tárgyalóasztaloknál.