//Messze még a szerb-montenegrói barátság
Zdravko Krivokapics december eleji beiktatásával egy rendkívül nehéz időszakot hagyott hátra a két ország #moszkvater

Messze még a szerb-montenegrói barátság

MEGOSZTÁS

Hiába volt tele óriási várakozásokkal Szerbia Zdravko Krivokapics montenegrói kormányfő beiktatásakor, a szerb-montenegrói viszony alig javult az elmúlt időszakban. Rossz lóra tett volna Belgrád?

Zdravko Krivokapics december eleji beiktatásával egy rendkívül nehéz időszakot hagyott hátra a két ország #moszkvater
Zdravko Krivokapics december eleji beiktatásával egy rendkívül nehéz időszakot hagyott hátra a két ország
Fotó:EUROPRESS/Savo PRELEVIC/AFP

Aligha volt fél éve olyan elemző, aki azt jósolta volna, hogy az új montenegrói kormánnyal sem lesz könnyű dolga Szerbiának. Pedig Zdravko Krivokapics december eleji beiktatásával egy rendkívül nehéz időszakot hagyott hátra a két ország. Túl azon, hogy a korábbi montenegrói kormány számos alkalommal vádolta meg Belgrádot azzal, hogy segítséget nyújtott a 2016-ös állítólagos puccskísérlethez, a parlament elfogadott egy olyan törvényt, ami erősen sértette a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) érdekeit a balkáni mini államban.

Miután a lakosság egyharmadát kitevő szerbek részéről hatalmas tiltakozó akciók kezdődtek az országban a törvény ellen, több montenegrói értelmiségi is kiállt a szerb kisebbség mellett. Közéjük tartozott Krivokapics is, aki korábban egyetemi tanárként dolgozott.

„Okkal volt tehát optimista a belgrádi vezetés a választások után, hogy hamarosan megkezdődik a várva várt közeledés a két ország között”

Csakhogy a jelek szerint az egyetlen előrelépést a szerb-montenegrói kapcsolatokban az említett vallásügyi törvény eltörlése jelentette, ami azért sokkal kevesebb annál, mint amit Belgrád várt volna az új montenegrói kormánytól. De miért nem képes javulni a két ország viszonya?

Hogy a mostani ellentéteket megértsük, mindenek előtt az SPC montenegrói helyzetét kell látnunk. Annak ellenére, hogy 1993-ban megalakult a Montenegrói Pravoszláv Egyház – amelynek autokefál státuszát egyetlen ortodox egyház sem ismerte el –, az új vallási szervezet népszerűsége végig elmaradt az SPC-étől.

„A korábbi montenegrói kormányok azonban gyanakvással szemlélték az SPC montenegrói ténykedését, mögötte egyértelműen Belgrád beavatkozási szándékát sejtették”

Milo Gyukanovics államfő, illetve az általa vezetett Szocialisták Demokraták Pártja ezt a gyanakvást egy idő után gyakorlatilag állami politikai szintre emelte, valójában ez a szándék mutatkozott meg az említett vallásügyi törvényben is (amit eufemizmussal csak vallásszabadságról szóló törvénynek hívtak). Ám az igazi problémát inkább az jelentette, hogy ellenben az összes többi egyházzal, az SPC-vel Podgorica sosem kötött alapszerződést, ami rendezte volna a két fél viszonyát.

„A Krivokapics-kormány azonban a vallásügyi törvény eltörlése után nekilátott az alapszerződés előkészítéséhez, ami egészen furcsán alakult. Ugyanis ennek egyetlen részletét sem tárták a nyilvánosság elé, még azt sem, hogy miről folynak a viták a montenegrói kormány és az SPC vezetése között”

Ezek után már nem meglepő az sem, hogy ugyan az alapszerzőség aláírását tavaszra időzítették volna, a joganyag szövege továbbra is titok. Mindeközben a szerbiai kormánypárti lapok egyre több kritikát fogalmaztak meg Krivokapiccsal szemben, nem ritkán olyan hangnemben, mintha azok Milo Gyukanovics ellen íródtak volta. Ekkor már tudni lehetett, hogy az SPC vezetése elégedetlen a szöveggel, és erre semmi esetre sem fognak rábólintani. Végül aztán mégis megszületett az a szöveg, ami már az SPC-nek is ínyére lett volna, azonban ezt pedig Krivokapics nem akarta aláírni. Az Új Szerb Demokrácia nevű párt (amely a kormány támogatója) egyik vezetője ezután azt nyilatkozta, hogy a montenegrói kormányfő nem bírja a továbbiakban a párt bizalmát, azonban Krivokapicsnak el sikerült kerülnie a kormány bukását. Sőt, ezután a montenegrói kormányfő Belgrádba utazott tárgyalni az SPC pátriárkájával, ám a két vezető egy szót sem nyilatkozott a sajtónak a megbeszélés után.

„Annyit azonban Krivokapics mégis elmondott, azt fogja javasolni, hogy október 30-án, Cetinjében, Amfilohije metropolita halálának napján írják majd alá az alapszerződést az SPC-vel. Vagyis továbbra sem lehet tudni, mi lesz az alapszerződés sorsa”

Ám ezzel koránt sincs vége a két balkáni ország súrlódásának. A montenegrói külügyminisztérium így a múlt héten kiadott egy közleményt, amelyben számos váddal illették a belgrádi vezetést. A közlemény erősen kritizálja a szerb kormánypárti médiát, de a miniszterek kijelentéseire is kitérnek, melyek egyáltalán nem illenek a jószomszédi politika szelleméhez. A montenegrói diplomácia szerint megengedhetetlen, hogy Szerbia paternalista módon lépjen fel Montenegróval szemben, a lakosság 30 százalékának kisajátítása (nagyjából ekkora a szerb lakosság aránya Montenegróban – a szerk.) pedig egy szuverén állam belügyeibe való beavatkozásként értelmezhető.

„Így közel fél évvel a montenegrói kormányváltás után elmondható, hogy az egyetlen előremutató lépés a két ország kapcsolatában a vallásügyi törvény eltörlése volt”

Az SPC-vel kötendő alapszerződés sorsa azonban mostanra világosan megmutatta a két ország közti ellentéteket, amelyek közül a legfontosabb, hogy a montenegrói elit továbbra is rendkívül gyanakvó Belgráddal szemben. Ezen pedig valószínűleg az sem változtatna sokat, ha ősszel végül mégis csak aláírnák az SPC-vel az alapszerződést.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.