//Messze a kelet-ukrajnai konfliktus vége
„Jelenleg tehát inkább befagyott, és sok szempontból feloldhatatlannak tűnő konfliktus képét öltötte magára a kelet-ukrajnai háború” #moszkvater

Messze a kelet-ukrajnai konfliktus vége

MEGOSZTÁS

Április után az elmúlt hetekben ismét az ukrán-orosz konfliktusra figyelt a világ. Az amerikai sajtótermékek újra az ukrán határ közelében zajló orosz csapat összevonásokra figyelmeztettek, azonban ezt ezúttal nemcsak az orosz, de az ukrán fél is cáfolta. Bár a két ország közvetlen összecsapása jelen pillanatban nem tűnik valószínűnek, a feszültség közöttük nő. Ez pedig elsősorban azon kelet-ukrajnai területek lakóin csapódik le, ahol immár hét éve valódi háború zajlik.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„Jelenleg tehát inkább befagyott, és sok szempontból feloldhatatlannak tűnő konfliktus képét öltötte magára a kelet-ukrajnai háború” #moszkvater
„Jelenleg tehát inkább befagyott, és sok szempontból feloldhatatlannak tűnő konfliktus képét öltötte magára a kelet-ukrajnai háború”
Fotó:EUROPRESS/Dan Levy/Sputnik/AFP

A konfliktussal kapcsolatban már a megnevezéseknél is problémába ütközünk. Általában orosz-ukrán konfliktusról beszélünk, de Oroszország nem tekinti magát a háború résztvevőjének, a harcokat hivatalosan Ukrajna belügyének tekinti. A kelet-ukrajnai harcoló felek magukat Donyecki, valamint Luganszki Népköztársaság néven, szakadár köztársaságokként emlegetik. Ezeket azonban még Oroszország sem ismeri el, Kijev pedig egyenesen terrorszervezetnek tekinti az önjelölt formációkat.

„Egy dologban ért hivatalosan mindenki egyet. Abban, hogy a szakadár területeknek vissza kell térniük Kijev fennhatósága alá. Mégis pont ez az egyik legtávolibbnak tűnő forgatókönyv”

Hogyan lehetséges ez? Az ilovajszki és debalcevói katlanok után, amelyekben az ukrán hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a kelet-ukrajnai szakadár területek – két megye (oblaszty) néhány járásáról (rajon) van szó – erővel történő visszaszerzése nem lehetséges, Minszkben két egyezményt is aláírtak, amelyek relatíve részletesen taglalták a szeparatisták által ellenőrzött területek ukrán kontroll alá történő visszatérésének folyamatát. Az ukrán nacionalista erők felemelkedése, majd ezt követően Petro Porosenko ukrán elnök nacionalista irányba történő elmozdulása miatt azonban az egyezmények végrehajtása hamar lekerült a napirendről. Persze, a maguk részéről persze a szakadárok sem iparkodtak annak megvalósításával.

„Így a kelet-ukrajnai szembenállás egyre inkább a posztszovjet térség más befagyott konfliktusaihoz kezdett hasonlítani”

2019-ben Volodimir Zelenszkij elnök azzal az ígérettel indult az elnöki pozícióért, hogy egy év alatt lezárja a harcokat. Ehhez képest most, elnöksége harmadik évének közepén a 2014–2015 óta nem látott mélységbe süllyedt az orosz–ukrán kapcsolat, s míg akkor a nyugati szankcióktól még komolyan érintett Moszkva, és az általa támogatott szeparatisták hajlottak a tárgyalásokra, ma egyre többször beszélnek magasrangú orosz vezetők a Kijevvel fenntartott kapcsolatok értelmetlenségéről.

„Zelenszkij béketeremtő ambíciói előtt a legfőbb akadály ismét a félelem a nacionalisták haragjától”

Bár a nacionalisták természetesen a Donyec-medence (Donbasz) orosz ellenőrzés alatt álló részének visszaszerzését maguk is támogatják, az évekkel ezelőtt kötött egyezmények megvalósulása azonban szerintük felérne az árulással. Ennek oka az úgynevezett Steinmeier-formula, amely szerint az ukrán fegyveres erők azt követően kapnák vissza az ellenőrzést az ukrán-orosz határ szakadárok által ellenőrzött szakasza felett, miután a két önjelölt „népköztársaságban” Ukrajna törvényeinek megfelelően lezajlottak az önkormányzati választások, és azokat az EBESZ megfigyelői is rendben találták.

„Ez a kétségkívül a szakadároknak kedvező formula jelenti a konfliktus megoldásának egyik gordiuszi csomóját, amelyet eddig senki nem mert átvágni”

Kijev számára azért tűnik elfogadhatatlannak ez a megoldás, mert ezáltal az ukrán vezetés által terroristának tekintett szeparatista erők egy ukrán törvényeknek megfelelő választáson legitimálhatnák magukat. A szakadárok, és persze Moszkva viszont azért nem egyezhet bele abba, hogy az ukrán csapatok a választások – és néhány más intézkedés, például az érintett területek különleges státuszának alkotmányba foglalása – előtt ellenőrzésük alá vonják a szeparatista régiókat, mert ezáltal semmi sem garantálná, hogy Kijev betartja majd a minszki egyezményben tett további vállalásait.

„Kijev így zsákutcába került, a minszki egyezményeket nem meri végrehajtani, de abból kilépni sem tud”

Ezzel ugyanis azt kockáztatná, hogy elveszíti nyugati partnerei támogatását, és azok akár az Oroszországgal szemben kivetett szankciókat is feloldhatnák. Erővel megpróbálni visszaszerezni elvesztett területeit szintén kockázatos vállalkozás lenne, nem csupán az évekkel ezelőtti katlanok megismétlődésének veszélye miatt, hanem azért is, mert Moszkva az idei évben már többször is világos jelzést adott arra vonatkozóan, hogy a Donbasz elleni ukrán offenzíva esetén az ukrán államiság is veszélybe kerülne. Azaz a 2008-as grúziai háborúhoz hasonlóan Oroszország nyílt támadásba lendülne a szakadár területek védelmében. Márpedig nem zárható ki, hogy a nyugati hatalmak kiterjedt harci cselekmények esetén sem sietnének Ukrajna védelmére.

„Éppen ezért Kijev saját harci kapacitásainak növelésére tör, amelynek szimbólumaivá az amerikaiaktól vásárolt Javelin tankelhárító rakétaegységeken kívül a török Bayraktar harci drónok váltak, amelyeket az azeri hadsereg is széles körben alkalmazott a tavalyi karabahi háború során”

A pilótanélküli repülőgépek október végén Kelet-Ukrajnában is bevetésre is kerültek a frontvonal mentén, annak ellenére, hogy a térségben csak az EBESZ megfigyelő drónjai repülhetnének a korábbi megállapodások alapján. Az ukránoknak a Bayraktarok bevetésével kapcsolatos dicsekvése már a németek és franciák számára is sok volt – holott pár nappal korábban még a németek fenyegetőztek a NATO nukleáris erejével. Mindkét ország aggodalmát fejezte ki a harci cselekmények intenzitásának növekedése miatt és a tűzszüneti egyezmények betartására szólított fel.

„Persze nem csak Kijeven múlik a Donbasz reintegrációja. Sőt, bár Moszkva ukrán belügynek tekinti hivatalosan a kelet-ukrajnai kérdést, valójában az elmúlt években egyre több lépést tett a terület, és főképp annak lakosságának Oroszországhoz integrálása érdekében”

A terület lakói közül már körülbelül 600 ezer ember kapott orosz állampolgárságot, az idei évtől pedig az ottani állampolgárok számára megkönnyítették a hozzáférést az orosz szociális támogatásokhoz. Így megkaphatták a Vlagyimir Putyin által meghirdetett egyszeri iskolakezdési támogatást is. Még fontosabb, hogy lehetővé tették az egyes orosz állami szolgáltatásokhoz való hozzáférést is a két szakadár „népköztársaság” területén. Így immár nem szükséges Oroszországba utazni ahhoz, hogy valaki igényelje a nagyjából a magyar adószám és TAJ-szám keverékének tekinthető biztosítási számot, hiszen ezt a luhanszki és donecki hivatalokban is megteheti. Ugyancsak lehetősége nyílt az itt élőknek, hogy elektronikus úton adják le szavazataikat a szeptemberi orosz parlamenti választásokon. Ráadásul nemcsak saját eszközeikkel, hanem direkt erre a célra kialakított szavazópontok is megtehették ezt.

„A szavazáson való részvételt a helyi hatóságok segítségével más módon is ösztönözte Oroszország”

A választási napokon ingyenes buszokat indítottak a Rosztovi terület irányába azok számára, akiknek ott van bejegyzett lakcímük, vagy nem rendelkeztek az elektronikus szavazáshoz szükséges fiókkal. De a megelőző hónapokban is igyekeztek a szavazók kedvében járni. A nyugdíjak 17, az állami szférában dolgozók fizetései 25-35 százalékkal nőttek, valamint elkezdték törleszteni az iparban dolgozó munkások előtt felhalmozódott fizetés hátralékokat is. De olvasni lehetett olyan, egyelőre hivatalosan nem megerősített tervekről is, miszerint Oroszország az elkövetkező három évben 12 milliárd dollárnak megfelelő összeget fordítana a két szakadár terület szociális szférájára, hogy azok életszínvonala megközelíthesse a Rosztovi terület átlagát.

„Ami talán ennél is fontosabb, hogy számos, évekkel ezelőtt bezárt üzem működését indították újra az elmúlt időszakban, amelynek különös jelentőséget ad Putyin nemrég megjelent rendelete. Eszerint a dokumentum szerint a két szakadár formáció szabadon exportálhatja termékeit Oroszországba. Sőt, vállalataik még az orosz állami beszerzési folyamatokban is részt vehetnek”

Ez persze nemcsak a kelet-ukrajnai területek gazdaságának fellendülését vetíti előre, hanem annak az orosz gazdaságba való egyre mélyebb integrációját is. Bár a putyini rendelet csak a két terület ukrán ellenőrzés alá történő visszatéréséig szól, az Oroszországgal fennálló ilyen szoros gazdasági kapcsolatok ezt a visszatérést önmagukban is nehezíthetik, az ügyek jogi vetületeiről nem is beszélve. Egy esetleges ukrajnai reintegrációt követően ugyanis a korábbi – illetve de jure jelenlegi – tulajdonosok, mint például Rinat Ahmetov oligarcha bizonyosan visszakövetelik majd üzemeiket, bányáikat, amelyeket azonban új uraik vélhetően már csak az újraindításukba ölt jelentős vagyon miatt sem fognak szívesen elengedni.

„Mindezek a támogatások persze nem jelentik azt, hogy a térség megmaradt lakóit elhalmoznák a javakkal. Sőt, mondhatni csak lélegeztető gépen tartják őket”

Ukrajnában 1,4 millió belső áttelepülőt tartanak nyilván, azaz olyan személyt, aki 2014 óta elhagyta a Krím-félszigetet, és a harcok sújtotta kelet-ukrajnai területeket, és a Kijev ellenőrzése alatt álló területen talált menedéket. További közel egymillió ember azonban Oroszország irányába távozott Donyec-medencéből, így ezeket a területeket – amelyek a háborút megelőzően az ukrán gazdaság egyik motorjának számítottak – súlyos elnéptelenedés is gyötri. Azok közt, akik maradtak vagy maradni kényszerültek, az idősek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben.

„Az ukrán állam ugyanis az ellenőrzése alól kikerült területek lakói felé még 2014-ben felfüggesztette a szociális kifizetéseket”

Az ott élők csak úgy juthatnak hozzá például a nyugdíjukhoz, ha átlépve a frontvonal mentén kialakított ellenőrzőpontokon, a Kijev által kontrollált településekre utaznak. Erre azonban nem mindenkinek van módja. Sőt, a koronavírus járvány alatt gyakran senkinek sem volt, hiszen Ukrajna több alkalommal is felfüggesztette az ellenőrzőpontokon való ki- és belépést.

„A megkötött tűzszüneti egyezmények ellenére állandó harcokról és kisebb összecsapásokról pedig szintén megkeserítik a frontvonal mindkét oldalán élők sorsát”

A háborúban eddig 13 ezren haltak meg. A harcok nem csupán az ukrán fegyveres erők és a szakadár harcosok soraiban követelnek áldozatokat, hanem a civilek között is. A harcok kiújulásakor természetesen mindkét fél a másikat vádolja. A „nemzetközi közösség”, ahogy az októberi eset után is, aggodalmát fejezi ki, majd minden folyik tovább az elmúlt évek kerékvágásában.

„Jelenleg tehát inkább befagyott, és sok szempontból feloldhatatlannak tűnő konfliktus képét öltötte magára a kelet-ukrajnai háború”

Nagy kérdés, hogy ez meddig marad így. Sajnos a résztvevő felek mostani álláspontja nem sok reménnyel kecsegtet azzal kapcsolatban, hogy békés úton sikerülhet kimozdítani a holtpontról a helyzetet. Remélhetőleg azonban a felek kellően józanok maradnak ahhoz, hogy erőszakos megoldással se próbálkozzanak.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

MEGOSZTÁS