„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Mentális megújuláson megy át Oroszország

2019. jan. 05.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Vlagyimir Jakunyin a neoliberális konszenzus végéről, a civilizációs önmeghatározás erősödéséről és az Ázsia felé fordulásról

Az elemzők Vlagyimir Putyin szűk köréhez sorolták, amelyet csak megerősít, hogy egyik alapítója a híres Ozero üdülőszövetkezetnek, s a 2000-es évek közepétől tíz éven át irányította a stratégiai szempontból 
kiemelt állami vasúttársaságot. Előtte volt diplomata az ENSZ-nél, s a nullás évek elején a közlekedési miniszter első helyettese is. Jelenleg a 2002-ben alapított Civilizációk Párbeszéde (DOC) elnevezésű elemző központot vezeti. Vlagyimir Jakunyinnal még az alapítvány két évvel ezelőtti találkozója után beszélgettünk, szavait pedig csak megerősítették a világban azóta történtek.

Vlagyimir Jakunyin #moszkvater

Vlagyimir Jakunyin
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexey Filippov/Sputnik

– Egyre többen és többet emlegetik manapság a neoliberális konszenzus végéről beszélő ismert közgazdászt Joseph Stiglitzet. Úgy tűnik, ez a modell tényleg kiürült, ám mi jöhet helyette?
– Ez tényleg nem működik, nem is tetszik nekünk, ám nem tudok arról, hogy már készen állna az új modell.

– Pedig a világ változik. Oroszország nem akar ideológiai értelemben a Nyugat alternatívája lenni? Hol látja ebben az új világrendben Oroszország helyét?
– Csak a magam nevében beszélhetek, de azt elmondhatom, orosz kormánykörökben nem találkoztam olyan emberrel, aki a Nyugattal vívott  harc ideológiáján dolgozott volna. Oroszország szakított az ideológiákkal, így már csak ezért sem beszélhetünk ma új hidegháborúról,  amelyben kiemelten fontos volt az ideológiai szembenállás.

– Ebben egyetértünk, bár a retorika mindkét oldalon erősen emlékeztet  azokra az időkre. Mint ahogy az is, hogy Oroszországnak érezhetően megnőttek a geopolitikai ambíciói. Ezt jelzi egyebek mellett, hogy beszállt a szíriai konfliktus rendezésébe. Mennyire határolja be ezeket az ambíciókat az ország gazdaságának gyengesége, függősége az olaj árától?
– Nézze, Oroszország mindig is meghatározó geopolitikai tényező volt. Más kérdés, hogy a szociális és politikai rendszer negyedszázaddal ezelőtti összeomlása után sokan azt hitték, hogy ennek vége. A gazdasági helyzet ma sem egyszerű, Oroszország azonban szemmel láthatóan újjászületik. Ám, én nem geopolitikai ambíciókról, hanem a civilizációs önmeghatározás erősödéséről, mentális megújulásról, a nép lelki egészségének helyreállításáról beszélnék. Ebben az összefüggésben érdemes vizsgálni az ország kül- és belpolitikai meghatározottságát, s akkor kiderül, hogy ez nem valamiféle konfrontációra alapuló álláspont. Szó sincs a birodalmi gondolkodás újraéledéséről, csak belső  összeszedettségről, amelynek tényleg fontos összetevője a gazdaság.

– Én sem ellenséges, inkább a pozícióit védő fellépésként értékelem Oroszország legutóbbi lépéseit, ám erről a Krím után nehéz meggyőzni a nyugati nagyhatalmakat…
– A Nyugat folyamatosan orosz agresszióról beszél, ahelyett, hogy leülne Moszkvával, s a helsinki megállapodáshoz hasonlóan kölcsönösen szavatolnák egymás biztonságát. Ki kellene mondani, hogy a NATO politikája nem irányul Oroszország ellen. Ehelyett az ellenséges lépéseket azzal magyarázzák, hogy azok csak az orosz agresszió feltartóztatását célozzák.

– S lehet-e az orosz válasz a nyugati kapcsolatok megromlására az erőteljes Ázsia felé fordulás?
– Leegyszerűsítésnek látom azt a megközelítést, hogy Oroszország megsértődött Európára, ezért Kelet felé fordult. Az európai, a transzatlanti és az ázsiai vektor különböző hangsúlyokkal, de mindig is jelen volt az orosz külpolitikában. Az utóbbi időben messze az Európai Unióval bonyolódott a legnagyobb kereskedelmi forgalom, ám az ismert okok miatt Moszkvának új piacokat kell keresnie.

– Ez egyben azt is jelenti, hogy immár a múlté az úgynevezett Nagy-Európáról szóló elképzelés?
– Ez a gondolat még Charles de Gaulle-tól származik, manapság azonban egyesek Európa alatt csupán az Európai Uniót értik, s nemcsak Oroszországot, hanem másokat is kizárnának belőle. Ami pedig Moszkva viszonyulását illeti, a hatalmi körökben nem tudok olyan stratégiai fordulatról, amely szerint Oroszország elfordulna Európától Ázsia felé.

– Ha már Európánál tartunk, nem tartja furcsának, hogy Lengyelország kivételével éppen az a Közép-Európa viszonyul manapság a legpragmatikusabban Oroszországhoz, amelynek kapcsolatai Moszkvával történelmi értelemben meglehetősen terheltek?
– Hát igen, emlékszünk 1956-ra, 1968-ra, de emellett ott vannak a hosszú időre visszanyúló gazdasági, kulturális kapcsolatok is. S hát a közép-európai országok koránt sem olyan régen élnek az átideologizált, orosz ellenes információs propaganda nyomása alatt, mint Nyugat-Európa. Mindez együtt eredményez egyfajta pragmatikus viszonyulást Oroszországhoz. Ehhez járul, hogy Oroszország manapság sokaknak tetszően védi civilizációs identitását, őrzi a hagyományait, s ezt a hozzáállást senkire sem akarja rákényszeríteni. Egyszerűen csak úgy él, ahogy neki tetszik!

– A világra leselkedő veszélyeknél tartunk, akkor ma Európából nézve talán a migráció tűnik a legnagyobb kihívásnak. Milyen megoldást ajánl az Ön alapítványa?
– Tanácsot adni könnyű, megvalósítani azokat sokkal nehezebb. Éppen ezért nem vesszük a bátorságot ahhoz, hogy a szíriai konfliktus megoldására tegyünk javaslatot. Ehelyett a civilizációk párbeszédének módszereit igyekszünk kidolgozni, s ezzel segíteni.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 19.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

    2026. nov. 19.
    A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

    Peking nem Ukrajnáról akar tárgyalni Sencsenben

    2026. nov. 19.
    Peking vonakodik attól, hogy az ukrajnai konfliktus is ott legyen a Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin részvételével december ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater