A csata véget ért, a háború azonban folytatódik. A hétéves költségvetés és a járványügyi csomag blokkolásának feloldásával Angela Merkel ismét megmutatta, hogy a kompromisszumok nagymestere, a leginkább bajban lévő déli államok gyorsan friss pénzhez jutnak, az Európai Unió a brexit után (egyelőre) nem hasad tovább, Orbán Viktor pedig ismét megmutatta, hogy nem lehet megkerülni. Mindenki megkapta a magáét, Orbán győzelme azonban inkább csak taktikai – ami a 2022-es választások szempontjából nagyon is fontos -, az alapkérdésben azonban nem törhetett át. Budapest és Varsó azért kétségkívül fellélegezhet, hiszen időt nyert, és ami legalább ennyire fontos, nem veszített pénzt.

Orbán Viktor a józan ész diadaláról, a magyarok pénzének megvédéséről, és természetesen győzelemről beszél a Brüsszel kialakult legújabb, minden eddiginél élesebb konfliktusának a lezárulása után. S hogy ebben van is valami, azt a magyar ellenzék és Soros György Európai Uniót bíráló kijelentései közvetetten igazolják. De ha már a győztes kérdését feszegetjük, akkor közelebb áll a valósághoz az, hogy mindenki győztesnek hirdetheti ki magát – Orbán mindenképpen –, ám valójában nem győzött senki. Az történt, ami ilyen helyzetekben az uniós gyakorlat. Súlyos kompromisszumok árán, de mindegyik fél együtt tud élni a megoldással, az EU-t azonban nem igazán erősítik az ilyen alkuk.

„Orbán lengyel kollégája már nem örülhet ennyire felhőtlenül, hiszen az uniós támogatások és a jogállamiság normáinak azonnali összekapcsolását, az időnyerést ő is megelégedéssel vehette tudomásul, ám Varsóban ezt a „győzelmet” azért nem olyan könnyű eladni, mint Budapesten”

Nem véletlen, hogy a lengyel sajtó erőteljesen kiemeli a megegyezés anyagi vonatkozásait. A Rzeczpospolita például a kompromisszum ismertetésével és értékelésével párhuzamosan behatóan foglalkozik ennek pénzügyi oldalával. Így érezhető megkönnyebbüléssel állapítja meg, hogy Varsó megkezdheti az előkészületeket s 2021 és 2027 közötti projektekre, hiszen a kohéziós alapból rekord nagyságú, 66 milliárd eurós összeghez jut. Mint a lap megjegyzi, ez kevesebb, mint az előző hét évben volt, ám a tagországok között a legnagyobb. S ehhez jön még most a helyreállítási vagy járványügyi alapból mintegy 60 milliárd euró, amelyből 24 milliárd támogatás, míg a többi hitel.

„Már ebből is látszik, hogy Varsó egyszerűen nem mehetett el a vétóig. Orbán Viktor számára tehát a jogállamiság érvényesítésének az esetlegesen a támogatások megvonásában megjelenő következményeinek elhalasztásán és megnehezítésén túl az is fontos volt, hogy megmaradjon a Budapest-Varsó tengely egysége. Ha már az egész V4 közös fellépéséről nem lehet szó”

S hogy nem is lehetett olyan egyszerű megtartani Budapest és Varsó egységes fellépését, azt mutatja a kompromisszum nyomán alakuló újabb lengyel koalíciós válság is. A Szolidáris Lengyelország, amely végig amellett állt ki, hogy le kell dobni azt a bizonyos „atombombát” Brüsszelre, most árulásként éli meg a kompromisszumot, és a kormányzó koalíció elhagyásával fenyeget.

„De a lengyel hozzáállást jelzik azok az írások is, amelyek leplezetlen nyíltsággal mutatnak rá Budapest és Varsó motivációinak a különbségére is”

A Polska The Times például a megállapodás másnapján azt fejtegeti, hogy Orbán örülhet, hiszen továbbra is fenntarthatja az európai pénzeken a rendszerét, hizlalhatja politikai és üzleti körét. Brüsszel ennek egyelőre nem tud gátat vetni. Ezzel szemben a lap szerint Morawieckit és a PiS-t sokkal inkább az hajtotta, hogy elhárítsa a bírósági törvény miatt a kormányára nehezedő politikai nyomás fokozódását. Ez a Varsó Budapesttel szembeni morális fölényét a szuverenitás nevében hangsúlyozó megközelítés ugyan finoman szólva némiképp eltúlzott, ám mindenképpen jelzi a két ország érdekei közötti különbséget.

„S ha ehhez hozzávesszük a leválasztási kísérleteket, valamint azt, hogy a PiS belpolitikai mozgástere messze nem olyan széles, mint a Fideszé, akkor Orbán sikereként értékelhetjük, hogy végig maga mellett tudta tartani a lengyeleket”

Az elmúlt jó egy hétben ugyanis voltak olyan jelek, amelyek azt mutatták, hogy ez az egység nagyon is törékeny. S e helyen érdemes kitérni arra is, hogy a V4-ek másik két tagja, Szlovákia és Csehország igencsak magára hagyta a rebellis párost, amellyel bizony koptatta a vétófenyegetés élére állt magyar kormányfő politikai tőkéjét is. Orbán tekintélyét ugyan most helyreállította, hogy sikerült legalább döntetlenre kihozni ezt a meccset, ám az egész történet mindenképpen jelezte az összefogás korlátait. Az ilyen – részben mindenképpen belpolitikai indíttatású – csatákba nehéz lesz a jövőben is belevonni Pozsonyt és Prágát.

„Az egyik tanulság tehát mindenképpen az, hogy az egyébként fontos szuverenitási harcokat, és az Európai Unió jövője körül még megvívandó csatákat nem érdemes összemosni a hatalomtechnikai, pártpolitikai érdekekkel. Ez ugyanis veszélyezteti a fellépés hatékonyságát, ezzel pedig a sikerét is”

S ha már a politikai tőke kopását említettük, akkor meg kell jegyezni, hogy Orbán Viktor ugyan ezúttal is megmutatta, hogy a mozgásterét ügyesen, a mögötte lévő ország súlyát jóval meghaladóan kitágítva európai tényező, ám a mostani zsarolás után már nem fognak rá legyinteni, és a beneluxok vagy a skandinávok bele fognak állni az összecsapásokba. De egyre fogy a türelem az Európai Néppárton belül is, és egyelőre ugyan patthelyzet van a kizárás kérdésében, ám a legnagyobb pártcsoport és a Fidesz kapcsolatának mindenféle lazulása Orbán és Magyarország befolyásának gyengülését hozza.

„Ezt az EPP jelentette mögöttes súlyt és védőernyőt belátható időn belül nem pótolhatja a rebellisek frakciójának összekovácsolása, amelyen egyfajta B-tervként a Fidesz láthatóan dolgozik”

Azt sem szabad elfelejteni emellett, hogy a mostani vitákban Orbán megvillantotta azt is, hogy adott esetben bármire kész lenne, ha ehhez lenne elég ereje. Így például adott esetben a különösen nagy bajban lévő déli államok megsegítését is kockáztatta vagy legalábbis elodázta volna a saját partikuláris érdekeinek oltárán. Ez például már most visszaüthet, amikor a következő fél évben az eddig Magyarországgal korrekt Portugália lesz a soros elnök.

„Végül említsük meg, hogy a két rebellis pozícióit erősítették az övéivel több ponton is egybeeső német érdekek”

Nemcsak a presztízs szempontok és az üzletiek, de a járványügyi alap gyors működésbe hozása, ezzel az eurózóna komolyabb gondjainak megelőzése. S persze a brexit után az EU egységének legalábbis felszínes demonstrálása is. Ehhez járult még az Angela Merkel képviselte, mindig és néha már betegesen a kompromisszumot kereső mentalitás. A német kancellár nélkül nem biztos, hogy minden érintett fél arcvesztés nélkül megúszhatta volna ezt a csattanást.

„Összességében megállapíthatjuk, hogy Orbán megint megmutatta, hogy komoly játékos, 19-re lapot húzott, és jól olvasta a többiek szándékát, ám politikai tőkéjéből túl sokat beáldozott azért, hogy győztesnek hirdethesse magát”

Ez a győzelem azonban taktikai, és a stratégiai értelemben túl nagy ára lehet. Más szóval, a jövő dönti majd el, de félő, hogy pirruszi győzelemről van szó. Sőt, azt is megkockáztathatjuk, hogy ezzel a kompromisszummal inkább Orbán Viktor, mint Magyarország nyert. A miniszterelnök elérte, hogy 2022-ig biztosan ne ártson neki a jogállami mechanizmus, de a választási siker érdekében saját tőkéjét is a kelleténél jobban koptatta, a pártja és egy szűk kör érdekeit pedig az országé elé helyezte. Az már most nagy eséllyel megjósolható, hogy amennyiben a hatalmat megtartja 2022 után is, akkor a borítékolható kártyacsatákban legalább hasonló lapjárásra lesz szüksége a hazai stabilitás megtartásához.