„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Fiatalok az Orosz Nemzeti egység napját ünneplik Moszkvában 2018. november 4-én
Fotó:EUROPRESS/Ramil Sitdikov / Sputnik
A Nemzeti Egység Napját (День наро́дного еди́нства) – 2005-től, mintegy kiváltva a korábbi november 7-ét – november 4-én ünneplik Oroszországban. Az ünnep a zűrzavaros idők (смутное время) 17. század eleji befejezéséről emlékezik meg. Ez a nap, november 4. már az Orosz Birodalomban is nemzeti ünnepnek számított. Egészen 1917-ig, amikor a Nemzeti Egység Napját felváltotta a szovjet forradalom emléknapja.
„A Romanov-dinasztia színre lépéséhez vezető zűrzavaros időszak végére, az 1612-es eseményekre emlékeznek e napon”
Amikor az elégedetlenkedő népfelkelők élére Kuzma Minyin Nyizsnyij Novgorod-i kereskedő és Dmitrij Mihajlovics Pozsarszkij Rurik-herceg álltak, akik az 1612. október 22-i (Gergely-naptár szerint november 1-jén) moszkvai csatában megverték a lengyel megszálló erőket, és a Kremlbe szorították vissza őket. A közeli lengyel sereg visszaverése után három nappal az ostromlott lengyelek megadták magukat, és kiűzték őket Moszkvából. Ezzel lényegében lezárultak az Ivan Groznij utód nélkül maradt fia, Fjodor Ioannovics 1598-as halálával kezdődött és Mihail Romanov 1613-as megkoronázásával befejeződött zűrzavaros idők. A lengyel megszállók kiűzésének és a zűrzavaros idők lezárásának komoly jelentősége van az orosz államiság formálódásában. A Rurikokat követő Romanovok ha nem is rögtön, de stabilizálták az országot, amely katonai és gazdasági értelemben is egyre látványosabban erősödött.
„Ez a nap, 1612. november 4. az orosz földeken élő népek egységét, a függetlenség, a szuverenitás iránti vágyat és a Haza szeretetét is szimbolizálja”
Nem véletlen, hogy a Vörös téren a város első jelentős köztéri szobraként 1818-ban felállított emlékmű két alakja éppen az 1612-es népfelkelőket vezető Kuzma Minyin kereskedő és Dmitrij Mihajlovics Pozsarszkij herceg. A közel kilencméter magas, monumentális alkotás nem törpül el a Boldog Vazul-székesegyház (Храм Василия Блаженного) épületegyüttese előtt, ahova 1931-ben költöztették az 1930-ban felépített Lenin-mauzóleum miatt.
„November 4. egyébként nemcsak állami ünnep, hanem egyházi is. Az ortodox egyházban ez a nap a Kazanyi Miasszonyunk ünnepe. A két dátum összekapcsolódása nem véletlen, a legenda szerint ugyanis a Minyin és Pozsarszkij vezette népfelkelőket a Kazanyi Miasszonyunk csodatévő ikonja segítette a győzelemben”
A Kazanyi Miasszonyunk az orosz ortodox egyház egyik legnagyobb becsben tartott kegytárgya, amely az orosz állam és az orosz ortodox egyház történetének legfontosabb eseményeihez kapcsolódik. Úgy tartják, hogy az ikonképet maga Lukács evangélista festette egy fatáblára. A Szűzanya-ikont egy kazanyi kolostorban őrizték az 1209-es tatár betörésig, utána nyoma veszett. 1579-ben, Rettegett Iván uralkodása idején került elő a kazanyi romok alól. 1904 nyarán aztán ellopták az ikont. A keretet és a tolvajokat megtalálták, a képet – ami sokak szerint csodatevő erővel bír – azonban nem sikerült előkeríteni. A sokáig elveszettnek hitt ikon azonban mára előkerült, a felfedezését maga Kirill pátriárka jelentette be. Mint fogalmazott, a vizsgálat megállapította, hogy ez a kegytárgy abból a korszakból származik, amelyben a csodatévő ikonkép keletkezett.
„Ezt a napot először majdnem 500 évvel ezelőtt, 1649-ben tették meg ünneppé”
Akkor Alekszej Mihajlovics cár állami ünneppé nyilvánította a Kazanyi Miasszonyunk napját. Ez a tradíció 1917 után megszakadt, és csak 2005-ben éledt újjá. A szovjet időkben november 7-ét, a Nagy Októberi Forradalom győzelmét ünnepelték, majd 1996-tól ezt a napot a megbékélés és az egyetértés napjává keresztelték át, hogy aztán 2005-től a nemzet egységét november 4-én ünnepeljék.
„A Nemzeti Egység Napja azonban érthető módon csak nehezen tud gyökeret verni”
Az oroszok többsége még ma is inkább szabadnapnak tekinti, amellyel november 7-ről akarta a hatalom anno elterelni a figyelmet. Sokan azt sem nagyon tudják, hogy mire is kell emlékezni ezen a napon. Igaz, már jóval többen tisztában vannak e nap hátterével, mint két évtizede, amikor elkezdték visszahozni a köztudatba.
A legtöbben úgy gondolják, hogy ez a nap az orosz nemzet nagyságát szimbolizálja. S ha megkérdezik, hogy miért nem ünneplik, akkor a legtöbben azzal válaszolnak, hogy szociális értelemben nincs nemzeti egység. Vannak szegények és gazdagok, hatalomban lévők, és kitaszítottak. Tény, hogy a mintegy 200 ezer milliomos és több mint 70 millió egyik napról a másikra tengődő oroszok világa nem nagyon érintkezik egymással.
„A közvélemény-kutatások alapján a megkérdezettek 45 százaléka érezte úgy, hogy az elmúlt években a nemzet egysége erősödött, miközben csupán minden ötödik orosz érzett gyengülést”
A VCIOM folyamatos felmérései alapján ez az érzés 2005 után évről évre erősödött. Látványosan kiugróak voltak e tekintetben 2014 után a „krími egység” évei”, majd az ukrajnai háború rántotta egységbe az orosz nemzetet. Azzal a megkötéssel, hogy akik nem értettek egyet a „különleges katonai műveletekkel”, azok elhagyták az országot. Az oroszok döntő többsége azonban össszezárt, és a háborút ugyan nem szereti, ám Oroszország vereségét elképzelhetetlennek tartja. Ebben a hangulatban a VCIOM felmérése alapján már 75 százalék tartja fontosnak a Nemzeti Egység Napjának megünneplését, s míg 2021-ben csupán a megkérdezettek 31 százaléka érezte azt, hogy az orosz nemzet egységes, addig ez az arány 2022 végére 56, 2023-ra pedig 58 százalékra emelkedett.
„Mint más nemzetek esetében, az általános orosz identitás a közös kultúrán, nyelven, a családon, a szokásokon alapul”
A VCIOM 2017-es felmérése alapján a nemzeti összetartozás érzése alatt leginkább a különböző nemzetiségek és etnikumok békés egymás mellett élését, az orosz kultúra és mentalitás különlegességét, az összefogást a nehéz pillanatokban, a kölcsönös segítséget értik.
Mindezt tárgyiasítva, a nemzetet egységbe formálják az olyan filmek, mint a magyarul Moszkva-Leningrád címen vetített «Ирония судьбы, или С лёгким паром!», az orosz saláta, az olyan mozihősök, mint az okos szilovikot és a rátermett politikai vezetőt is asszociáló Stirlitz, a hadsereg és az Orosz Ortodox Egyház tisztelete. A nemzetet összekötik a közös rituálék, és az ezek közül kiemelkedő ünnepek is. A döntő többség (80 százalék) ünnepli az Újévet, május 9-én a Győzelem Napját, a Nőnapot, és február 23-át, a Haza Védőinek Napját.
„A Nemzeti Egység Napja is ott van a top-10-ben, ám egyelőre még csak az oroszok mintegy fele üli meg”
Az orosz identitás azonban a szociális-gazdasági helyzet ellenére meglehetősen szilárd. A középpontjában az a meggyőződés áll, hogy Oroszországnak – nem integrálódva sem Nyugat-Európával, sem Amerikával – a saját útját kell járnia, független, szuverén politikát kell folytatnia.
(Cikkünk folyamatosan frissül.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Európai téridő says:
Azért nem tűnt el teljesen a nemzeti érzés, a “Vsztavaj sztrá ágromnájá”-ra ugyanúgy felállnak, mint az Alekszandrov-féle állami himnuszra.