Kezdőlap » x-demokrata » Mennyire összetartó az orosz nemzet?
Fiatalok az Orosz Nemzeti egység napját ünneplik MOszkvában 2018. november 4-én #moszkvater

Mennyire összetartó az orosz nemzet?

Az orosz identitás a saját útra épül, manapság a nemzeti egység érzését azonban gyengítik a szociális gondok. A Nemzeti Egység Napját csak az oroszok kevesebb, mint fele üli meg.

Fiatalok az Orosz Nemzeti egység napját ünneplik MOszkvában 2018. november 4-én #moszkvater
Fiatalok az Orosz Nemzeti egység napját ünneplik Moszkvában 2018. november 4-én
Fotó:EUROPRESS/Ramil Sitdikov / Sputnik

Immár másfél évtizede újra ünneplik a Nemzeti Egység Napját az oroszok. Ez a nap, november 4. már az Orosz Birodalomban is nemzeti  ünnepnek számított. Egészen 1917-ig, amikor a Nemzeti Egység Napját felváltotta a szovjet forradalom emléknapja. A Romanov-dinasztia színre lépéséhez vezető zűrzavaros időszak végére, az 1612-es eseményekre emlékeznek e napon. Amikor az elégedetlenkedő népfelkelők élére Kuzma Minyin Nyizsnyij Novgorod-i kereskedő és Dmitrij Mihajlovics Pozsarszkij Rurik-herceg álltak, akik az 1612. október 22-i (Gergely-naptár szerint november 1-jén) moszkvai csatában megverték a lengyel megszálló erőket, és a Kremlbe szorították vissza őket. A közeli lengyel sereg visszaverése után az ostromlott lengyelek megadták magukat. November 4. egyébként nemcsak állami ünnep, hanem egyházi is.

„Az ortodox egyházban ez a nap a Kazanyi Miasszonyunk ünnepe”

A Nemzeti Egység Napja azonban egyelőre nem igazán tudott gyökeret verni. Az oroszok inkább szabadnapnak tekintik, amellyel november 7-ről akarta ahatalom anno elterelni a figyelmet. Sokan azt sem nagyon tudják, hogy mire is kell emlékezni ezen a napon. Igaz, már jóval többen tisztában vannak e nap hátterével, mint két évtizede, amikor elkezdték visszahozni a köztudatba. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez a nap az orosz nemzet nagyságát szimbolizálja. S ha megkérdezik, hogy miért nem ünneplik, akkor a legtöbben azzal válaszolnak, hogy szociális értelemben nincs nemzeti egység. Vannak szegények és gazdagok, hatalomban lévők, és kitaszítottak. A friss adatok szerint az országban 246 ezer milliomos van, és több mint 70 millióan, a társadalom nagyjából fele tengődik egyik napról a másikra. Két világ, amely nem nagyon érintkezik egymással.

„Nem véletlen, hogy a nemzeti egységeben inkább csak a vidéken és a kisvárosokban élő fiatalok és az idősek hisznek. A VCIOM felmérése alapján az elmúlt hét évben ez az érzés 14 százalékkal erősödött, ám az utolsó két évben a krími érzés halványulásával és a szociális gondok növekedésével 17 százalékkal csökkent”

Mint más nemzetek esetében, az általános orosz identitás a közös kultúrán, nyelven, a családon, a szokásokon alapul. A VCIOM 2017-es felmérése alapján a nemzeti összetartozás érzése a társadalom 54 százalékában, a fiatalok között 63 százalékában van meg. S hogy mit értenek ezalatt? A különböző nemzetiségek és etnikumok békés egymás mellett élését (18 százalék), az orosz kultúra és mentalitás különlegességét (10 százalék), az összefogást a nehéz pillanatokban (10 százalék), a kölcsönös segítséget (9 százalék).

Mindezt tárgyiasítva, a nemzetet egységbe formálják az olyan filmek, mint a magyarul Moszkva-Leningrád címen vetített «Ирония судьбы, или С лёгким паром!», az orosz saláta, az olyan mozihősök, mint az okos szilovikot és a rátermett politikai vezetőt is asszociáló Stirlitz, a hadsereg és az Orosz Ortodox Egyház tisztelete. A nemzetet összekötik a közös rituálék, és az ezek közül kiemelkedő ünnepek is. A döntő tübbség (80 százalék) ünnepli az Újévet, május 9-én a Győzelem Napját, a Nőnapot, és február 23-át, a Haza Védőinek Napját.

„A Nemzeti Egység Napja is ott van a top-10-ben, ám csak az oroszok kevesebb, mint fele üli meg”

Az orosz identitás azonban a szociális-gazdasági helyzet ellenére meglehetősen szilárd. A középpontjában az a meggyőződés áll, hogy Oroszországnak – nem integrálódva sem Nyugat-Európával, sem Amerikával – a saját útját kell járnia, független, szuverén politikát kell folytatnia.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.