Kezdőlap » Gazdaság » Mennyi pénz kell a boldogsághoz Oroszországban?
Munkások dolgoznak a moszkvai Vörös téren #moszkvater

Mennyi pénz kell a boldogsághoz Oroszországban?

Hatalmas a társadalmon belül és a régiók között a szakadék, az átlagjövedelem azonban meghaladja a 200 ezer forintot.

Munkások dolgoznak a moszkvai Vörös téren #moszkvater
Munkások dolgoznak a moszkvai Vörös téren
Fotó:EUROPRESS/Iliya Pitalev/Sputnik

A jólét kétezres években átélt látványos növekedése után az oroszok jövedelme immár ötödik éve csökken, jobb esetben stagnál. Ám, ha jól megnézzük a számokat, akkor látjuk, hogy a mutatók és a trendek lényegesen nem különböznek a Balkán országainak a mutatóitól, és Közép-Európával szemben sem tragikus az elmaradás. Sőt, a gazdagok pénztárcája vastagabb, mint régiónkban, míg a szegények ugyanúgy rosszul élnek.

Persze, az oroszok is a méltó életről álmodnak. Ehhez egy munkaközvetítő cég friss felmérés alapján átlagosan 161 ezer rubeles, azaz 700 ezer forintos jövedelemre lenne szükség. A férfiak 181 ezer rubeles fizetés mellett éreznék magukat szerencsésnek, míg a nők megelégednének 138 ezerrel. A 24 év alatti fiatalok már 118 ezer rubellel a mennyországban éreznék magukat. A nagyvárosok közül a moszkvaiaknak a legnagyobb az igénye (212 ezer rubel, a második helyen Vlagyivosztok áll 205 ezerrel, míg a kiroviak és az orenburgiak 120, illetve 115 ezer rubelnyi jövedelemmel is boldognak éreznék magukat. Arról nem szól a felmérés, hogy a „glubinka” falvaiban mennyivel elégednének meg, de személyes tapasztalataim alapján ott a lakosok ennek nagyjából a harmadával is szerencsésnek éreznék magukat. Az viszont biztos, hogy

„az átlagkereset a Roszsztat adatai szerint jelenleg 50 ezer rubel, azaz 220 ezer forint”

Persze, ez csak az átlag, és bizony sokan élnek 20 ezer rubel körüli nyugdíjból. Egy másik fogódzó, hogy a Levada Központ felmérése alapján kimondottan szegénynek érzik magukat azok, akiknek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 12,5 ezer rubelt. A megkérdezettek 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy náluk egy főre kevesebb esik. Az alacsony jövedelműek nagy része vidéken él, s számukra a természeti gazdálkodás, a gombaszedés, a különböző erdei bogyós gyümölcsök begyűjtése, és a kertekben megtermelt zöldség biztoítja a túlélést. Az is igaz, hogy a kommunális díjak Oroszországban jóval alacsonyabbak, mint Magyarországon, és a benzin is kevesebb, mint a felébe kerül, mint itthon. A rubel beszakadása 2014 után alaposan nagyon érzékenyen érintette az oroszokat, ám az infláció jelenleg már csak 4 százalékos. Az is nagy könnyebbséget jelent, hogy Oroszországban jelenleg 13 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó van, amelyet 2001-ben, Putyin elnökségének kezdetén vezettek be.

„De az is az igazsághoz tartozik, hogy moszkvai beszélgetőpartnerem azért panaszkodott, hogy idén csak háromszor volt külföldön, közte az olcsónak számító Magyarországon”

Mint megjegyezte, jövőre feltehetően két olcsóbb külföldi utazás mellett már csak egy hosszabb hazai nyaralás fér bele a keretbe. Ismerősöm, akihez hasonló körülmények között sokan élnek az orosz fővárosban, a nyugdíj mellett három munkával közel annyit keres, amennyivel a moszkvaiak boldognak éreznék magukat. A fia középvezetőként 400 ezer rubelt is megkeres, míg a lánya – ahogy mondja, nem törte össze magát a tanulásban – csak 60 ezret visz haza. Tény, hogy mint ismerősöm példája is mutatja, aki keres, az talál munkát, de az is igaz, hogy sokan a szürke szférában.

„A hivatalos statisztika alapján a foglalkoztatottak 21,5 százaléka az adó és a járulékok megkerülésével boldogul, ami a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az államnak évente 10 trillió rubel után nincs bevétele”

S nézzük, mi a helyzet a középosztállyal? Egy minap tartott konferencián a moszkvai Gazdasági Főiskola (VSE) professzora Natalija Tyihonova arról beszélt, hogy a különböző mutatók alapján a lakosság 38 százaléka tartozik ide. Megjegyezte ugyanakkor, hogy 2014 óta e réteg életszínvonala folyamatosan romlik, és belül egyre nagyobb jobban polarizálódik. A középosztály tehát meglehetősen tarka képet mutat, és figyelmeztető, hogy e szociális csoport minden feltételének csupán a lakosság 7 százaléka felel meg. Ez a mag, és a mutatók alapján ehhez közel van 11,2 százalék, míg erősen elmaradva 19,5 százalék.

„A jövedelem alapján klasszikus középosztálynak az a 7 százalék nevezhető, amelynek a családban az egy főre jutó bevétele legalább 47 ezer rubel (207 ezer forint)”

A középosztályhoz számítottak 54,5 százaléka 100 ezresnél nagyobb városokban és megapoliszokban él, e réteg minden 10. tagja Moszkvában.  Ez is jól mutatja, hogy milyen nagy a különbség a régiók között is.

Ha magát az orosz államot nézzük, akkor megállapítható, hogy a szankciók nem tudták „megfektetni”, ám a növekedést ugyancsak lefékezték. A GDP jelenlegi 1-2 százalék körüli bővülése inkább stagnálásnak nevezhető, ami azt jelenti, hogy nő a különbség Oroszország és az úgynevezett fejlett világ között. S akkor még a szankciók okozta egyéb gondokról nem is beszéltünk. Oroszország azonban még így is megengedheti magának, hogy hiteleket nyújtson más államoknak. A 2020 és 2022 közötti időszakban több mint 1 trillió rubel hitelt fog nyújtani, a legnagyobb összegben Törökországnak, Indiának és Iránnak.

„Figyelemre méltó adat, és az orosz szuverenitás szintjét is jelzi, hogy a GDP arányában mindössze 12 százalék az állam és a régiók adóssága, ami az egyik legalacsonyabb a világban”

S ha ehhez hozzávesszük az államnak a központi bank és egyég pénzintézetek számláin lévő aktívumait, akkor Oroszországnak lényegében nem is marad adóssága. Ezen kívül a szuverenitást Moszkva azzal is erősíti, hogy igyekszik leszakadni a dollárról. A központi bank 2018 áprilisa után igyekezett megszabadulni az amerikai állampapíroktól, és a tartalékok legnagyobb részét (13,4 százalék), a 487,4 milliárd dollárból 65 milliárdot Kínában fektet be. Az aktívumok legnagyobb része (18,2 százalék), azaz 88,6 milliárd dollár aranyban van, 13,2 százalékot Németországban, 11,6 százalékot Franciaországban, 10,2 százalékot pedig Japánban helyezett el. Az Egyesült Államok (9,2 százalék) két év alatt az első helyről az ötödikre esett vissza.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.