Bár a folyamatosan emlegetett déli ukrán ellentámadás még várat magára, a HIMARS indítók térségbe vezérlésével Kijev képessé vált az érzékeny orosz infrastruktúra elleni csapásmérésre. Igaz az Antonov híd elleni támadások nem lehettek volna sikeresek az orosz tervezési hiányosságok nélkül. Ellenben az energodari atomerőmű esetében Kijev az öngyilkos drónokkal nemcsak önmagát, de egész Európát hozza veszélybe. Miközben pedig Donbasszt egyelőre belepte a vihar előtti csend, a CIA főigazgatója a korábban vártakhoz képest alacsonyabb orosz veszteségekről számolt be.

Az elmúlt időszakban tovább folytatódtak az ukrajnai stratégiai célpontok elleni orosz támadások. Többek közt a napokban az odesszai Uszatovo mellett találat ért egy újabb Harpoon hajó elleni rakéták tárolására szolgáló létesítményt, valamint szintén Odessza térségében a 35. tengerészgyalogos dandár laktanyáját. Utóbbi esetében az orosz védelmi minisztérium 200 halálos áldozatról és tucatnyi megsemmisült haditechnikáról számolt be. Egyúttal folyamatosak az orosz rakétacsapások a délnyugati front mentén Krivoj Rogtól Nyikolajevig. Noha az ukrán közlemények szerint  Nyikolajevben az orosz rakéták egy segélyraktárt találtak el, az időközben nyilvánosságra került térfigyelő kamerák felvételei alapján egyértelműen lőszerrobbanás történt. Nem ez az első eset, mikor Nyikolajev vagy Odessza térségében élelmiszer vagy egyéb civil termékek tárolására szolgáló raktárról derül ki, hogy igazából katonai célra használta Kijev.

 A felrobbanó lőszerraktár

„További érdekesség az orosz védelmi tárca beszámolói szerint, hogy eddig összesen négy HIMARS rakéta-sorozatvetőt, illetve egy hozzájuk tartozó lőszerszállító járművet sikerült megsemmisíteni”

Az említett indítók kilövésére július 5. és 20. közt került sor a Donyecki területen fekvő Malotaranovka, Krasznoarmejszk – ukrán kommunikációban Pokrovszk –, és Konsztantyinovka települések térségében. Miután Moszkva nem biztosított a már közölt felvételeken túl újabb értékelhető fényképes vagy videós bizonyítékokat a kilövésekről, érdemes az orosz állításokat egyelőre kellő távolságtartással fogadni. Persze másik oldalról érthető módon Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke – CJCS – tagadta, hogy megsemmisült volna akár egyetlen HIMARS indító is a harcok során. Hasonlóan a karabahi, vagy egyéb frissebb konfliktusokhoz, újabb bizonyítékok megjelenéséig egyelőre egyik oldal állításait sem tudjuk teljes mértékben megerősíteni. A legutóbbi jelentésünkben említett HIMARS indító kilövése valószínű, ám a többi mindenképp kérdéses.

„Ám történt egy kínos incidens is orosz szempontból”

Ugyanis a luganszki Alcsevszk térségében eddig ismeretlen körülmények között – de mindenképp légvédelmi tűz által – lezuhant egy orosz vadászgép. Míg az első beszámolók Szu30SzM-re vagy Szu-35Sz-re tippelték a lehetséges típust, a roncsokon azonosított oldalszám alapján kiderült, hogy egy szinte teljesen új Szu-34M vadászbombázó volt az áldozat. A vadászbombázó pedig nagy valószínűséggel az ukrán légierő helyett baráti tűz áldozatául esett. Szerencsére a pilóta épségben megúszta az esetet, ám egy ilyen gép elvesztése mind költségvetési, mind presztízs, mind a képességek szempontjából felettébb kínos. Vélhetően az esetet a barát-ellenség felismerő rendszer – IFF – meghibásodása okozhatta, mint történt az több esetben a 2008-as grúziai háború során. A problémát inkább az jelenti, hogy az IFF rendszerek meghibásodása a későbbiekre vonatkozóan vet fel kérdéseket azok megbízhatósága, valamint a csapatok közti kommunikáció hiányosságai szempontjából.

A Szu-34M maradványai 

„A frontok vonalában igazán érdemi változás az elmúlt időszakban nem következett be. Nyikolajev térségében Kijev továbbra is egy nagyobb ellentámadást készít elő, Donbasszban a Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk védelmi vonal felszámolása zajlik, Harkov pedig hetek óta viszonylag stabil”

Nyikolajev esetében egyelőre még a helyi jelentőségű, tüzérségi párbajokkal kísért pozícióharcok dominálnak, ám Kijev egyre nyíltabban vezényel újabb és újabb egységeket a térségbe. Az Ingulec folyó mentén Andrejevka térségében az ukrán haderő két alkalommal is megpróbált hídfőállást létesíteni a túlparton, ám azt az erőteljes orosz tüzérségi ellentevékenység visszaverte. Sőt, a front északi szakaszán Viszokopolje térségében az orosz haderőnek sikerült némileg kiszélesíteni az általa ellenőrzött területet. Legalább két HIMARS rakéta-sorozatvető üzemel a délnyugati front vonalában, amelyek főképp a Herszon környéki orosz állásokat, illetve kritikus infrastruktúrát támadják. Viszont még a HIMARS-ok jelenléte mellett sem rendelkezik Nyikolajev térségében az ukrán haderő a szükséges mennyiségű technikai állománnyal egy effektív támadás végrehajtásához, az egyes alakulatok alacsony moráljáról nem is beszélve.

„A kritikus infrastruktúrát ért csapások esetében érdemes kitérni magára az Antonov hídra”

A Herszont a szomszédos Aljoskával összekötő, nagyjából 2 méter széles és 1400 méter hosszú Dnyeper híd kiemelt fontosságú a helyi orosz alakulatok ellátása, illetve az utánpótlás megszervezése szempontjából. A kahovkai vízerőmű gátján túl ugyanis egyedül itt lehet átkelni a Dnyeper jobb partjára, így maga a híd kiesése drasztikusan megnehezítené – sőt lényegében elvágná – az orosz logisztikát. Kijev pedig pontosan erre játszik. A legutóbb jelentésünkben bemutatott támadást ugyanis további kettő követte. Az első esetében 12-ből 11 rakéta csapódott be sikeresen a hídpályába, míg másodszorra már a légvédelemnek sikerült mind a 12 rakétát elfognia. Viszont az ukrán rakétacsapások következtében a híd átmenetileg mindenképp használhatatlanná vált, a helyi katonai-civil adminisztráció egyelőre kizárólag a személygépjárművek áthaladását engedélyezi. Mint ahogy az a helyi adminisztráció helyettes vezetője, Kirill Sztremouszov által a helyszínen készített videóból is látszik, a hídpályát teljes szélességben 20-30 centiméterestől egészen az egy méteres átmérőig terjedő lyukak szegélyezik. Legfontosabb kérdést az jelenti, vajon maga a teherviselő struktúra – avagy a hídgerendák és tartóoszlopok – károsodott-e, vagy csupán a könnyebben kijavítható pályaszerkezet. Újfent Sztremouszov nyilatkozatából kiindulva a híd a további támadások során potenciálisan összedőlhet, ám ne feledjük, hogy ukrán mintára az orosz fél is élhet a megtévesztés eszközével. Avagy ismét csak a valósnál nagyobb mértékűként leírt károk hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ellenfél nem, vagy csak kisebb mértékben támadja az adott infrastruktúrát.

„Viszont a sikeres támadás rávilágít az orosz védelem hiányosságaira”

Helyi jelentések szerint ugyanis az Antonov híd még az első támadás után sem kapott dedikált légvédelmi különítményt, hanem csupán a Herszon védelmét ellátó egységek feleltek az átkelőért. Ismerve pedig az általunk már korábban bemutatott, túlterhelésre alapuló ukrán taktikát, várható volt, hogy a Herszon elleni támadások fokozásával a híd komolyabb károkat szenvedjen el. Nem megerősített információk szerint pont a súlyos károkat okozó második eset után döntött úgy az orosz parancsnokság, hogy a Krímből gyorsítottan egy Sz-400 üteget vezényel át Herszon térségébe. A ballisztikus célpontok leküzdésére is alkalmas rendszer feladata pedig dedikáltan az Antonov híd – illetve részben a kahovkai vízerőmű – védelme a további ukrán támadásokkal szemben. Ahogy az a harmadik, csütörtöki támadás esetében látszott, úgy tűnik az átvezénylés egyelőre sikeres, bár kérdés Kijev erre milyen választ ad. Ám ez még nem menti fel az orosz parancsnokságot a tervezési hiányosságok alól. Sőt, a légvédelem átvezénylése sem fogja a probléma gyökerét megoldani, csupán tüneti kezelés. Hiába képes Moszkva a rakétákat elfogni, ha igazából a tartós biztonság érdekében magukat a HIMARS indítókat kellene semlegesíteni, a biztonsági zóna kiszélesítéséről nem is beszélve. Vélhetően részben az utóbbira utalt Szergej Lavrov kijelentése is a Donbasszon túli műveletek fontosságáról. Illetve ismét csak előkerül az ukrán kézen lévő Dnyeper hidak kilövésének szükségessége, mivel azok ép állapotban úgysem fognak orosz kézre jutni.

Sztremouszov bejelentkezése a helyszínről

„Az orosz szempontból kínos incidenseket vizsgálva Energodar mellett sem mehetünk el”

Ugyanis Herszon mellett az ukrán célpontok listáján a következő kiemelt helyet pont Európa legnagyobb atomerőműve foglalja el. A hétfői után pedig Kijev szerdán vélhetően ismét lengyel Warmate öngyilkos drónokkal hajtott végre támadást az erőmű területén települt orosz katonai egységek ellen. Az incidensben az elszállásolásul szolgáló sátrakon túl 11 orosz katona sérült meg, ukrán források szerint hárman életüket vesztették. Szerencsére magát a reaktorépületeket nem érte károsodás. Ám finoman szólva is kissé visszás Kijev hozzáállása a kérdéshez, ismerve a tényt, hogy az orosz ellenőrzés ellenére még mindig az ukrajnai hálózatba táplálja be az áramot Energodar. Így bármiféle üzemzavar elsőként pont Kijevet érintené. A nagyobb problémát viszont maga a nukleáris katasztrófa veszélye jelenti, amiben megint csak Ukrajnának van elég negatív tapasztalata.

„Egyértelműen ki kell mondani, Kijev az erőmű elleni támadásokkal egyenesen egész Európát sodorja veszélybe”

Semmilyen orosz katonai jelenlét vagy más indok nem legitimálja a működő atomerőmű elleni dróntámadásokat. Bár maguk a reaktorépületek bizonyos biztonsági sztenderdek és tervezési ráhagyások szerint épülnek, így egy robbanóanyaggal megrakott drón becsapódása vélhetően nem tudna jelentősebb károkat okozni a létesítményben, ez még nem ad semmilyen felmentést. Az Energodart ért csapások jellege megegyezik a donbasszi népköztársaságok ellen 2014-15 folyamán alkalmazott taktikával, amelynek legfőbb célja nem is maga a károkozás, hanem a megfélemlítés. Ahogy azt már korábbi elemzéseinkben bemutattuk, az erőmű személyzete és a helyi lakosság kétségekkel, illetve óvatossággal figyeli a város még mindig bizonytalan helyzetét, amelyen csak rontanak a szerdaihoz hasonló támadások. Energodar kapcsán további probléma, hogy az ukrán csapatok bármikor hasonló támadást indíthatnak az ellenőrzésük alatt álló Dnyeper túlpartjáról. Ahogy Herszon, úgy Energodar légvédelmét is mindenképp érdemes tovább erősíteni. Viszont az kérdéseket vet fel, hogy a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség – NAÜ – miért nem nyilatkozott az eset kapcsán, miközben egyes információk szerint pont a szervezet tervezett látogatását akarta ezzel Kijev meghiúsítani.

„A donbasszi hadszíntér a korábbiakhoz képest az elmúlt időszakban viszonylag csendesnek mondható”

Míg Szlavjanszktól északra, Mazanovka térségében folyamatosan zajlik a környező erdőségek megtisztítása, addig a Donyec folyó mentét tüzérségi párbajok jellemzik. Amennyiben sikeres lesz a Mazanovka környéki területek megtisztítása, azzal az orosz erők közvetlen Szlavjanszk határáig juthatnak el. A Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal esetében még mindig nem számolhatunk be érdemi áttörésről, a front inkább csak minimálisan mozdult el nyugatra. Szeverszk és a szomszédos Ivano-Darjevka esetében a problémát továbbra is a környező magaslatok jelentik, amelyek ellenőrzése nélkül nincs értelme Szeverszket bevenni. Így egyes jelentések szerint hiába vonult ki az ukrán haderő a városból, egyelőre az inkább a senki földjére hasonlít kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedése miatt. A szomszédos Szoledarnál viszont a Wagner katonai magánvállalat rohamcsapatai fokozatosan foglalják el a védelem szempontjából kulcsfontosságú Pokrovszkoje települést. Jelenleg még csak a déli területek állnak orosz kontroll alatt, az északi fél elfoglalását az erőteljes ukrán tüzérségi ellentevékenység nehezíti. Amennyiben Pokrovszkoje egésze orosz kézre kerül, úgy egyaránt lehetővé válnak a Szoledar és Artyomovszk elfoglalására irányuló orosz műveletek. Utóbbi esetében Szeverszkhez hasonlóan vélhetően először inkább csak bekerítés fog létrejönni, mivel fontosabb szempont a védelmi vonal áttörése, ráadásul szintén egy mélyedésben fekszik.

„Az orosz veszteségadatok kapcsán érdekes adatok kerültek nyilvánosságra”

Ugyanis a CIA főigazgatója, William Burns egy Coloradoban megtartott szerdai fórumon úgy nyilatkozott, hogy az amerikai felderítés becslései szerint az eddigi harcok során Moszkva emberveszteségei meghaladják a 15 ezer főt, míg a sebesültek száma ennek háromszorosa, azaz nagyjából 45 ezer körül mozog. Burnssel szemben brit kollégája, Tony Radakin, az Egyesült Királyság fegyveres erőinek főparancsnoka 50 ezer főre teszi az orosz halottak és sebesültek összlétszámát. Nagyságrend szempontjából az eltérések ellenére mindkét elemzés nagyjából ugyanabba a sávba teszi az orosz veszteségadatokat, amelyek nemcsak alulmaradnak az ukrán várakozásoknak, de a március-áprilisi adatokat nézve mintha még némi csökkenést is mutatnának.

„Bár még hírszerzési szempontból is mindenképp nehéz pontos becsléseket készíteni, úgy tűnik mintha a nyugati szolgálatoknál részben visszamászott volna az aktivizmus helyére a szakmai realizmus. Ám Kijevben ettől nem kell tartani”

Vegyük példának okáért Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó Hodorkovszkijnak adott július eleji interjúját, amely szerint addig az össz orosz veszteségek elérték a 115 ezer főt, amelyből nagyjából 36 ezer lehet a halottak száma. Hasonló becslést adott maga Zelenszkij elnök is, 35 ezerre téve az orosz halottak számát. Konzervatív becsléssel – avagy a modern konfliktusokat alapul véve egy halottra jusson 4-5 sebesült – azt kapjuk, hogy az orosz sérültek száma valahol 140 és 175 ezer között mozog. Utóbbi nem csak nagyobb, mint a háború elején bevetett kontingens létszáma, de egyben irreális is. Egyszerűen ekkora mennyiségű sérültnek és halottnak még öt hónap alatt is látszódnia kellene az orosz ellátási rendszerben, a határ menti tábori kórházakban, illetve a hátország temetőiben. Mégis erről semmilyen bizonyíték nem árulkodik.

 Dmitrij Medvegyev látogatást tesz egy rosztovi katonai kórházban

„Ráadásul több forrás egybehangzó jelentése szerint Moszkvának sikerült a kezdeti magas veszteségeit lecsökkenteni, illetve egy, az ukránnál jóval alacsonyabb szinten stabilizálni”

Egyrészt ehhez mindenképp hozzájárul az egy hónap után megváltozott orosz taktika, valamint a tüzérségre alapuló klasszikus szovjet-orosz felőrlő harcmodor visszatérése. Moszkva éppen, hogy igyekszik a bevetett személyi állományt minél inkább megkímélni a közvetlen összecsapásoktól, helyette nagyobb hatótávolságú fegyverzettel, illetve magával a folyamatos tüzérségi zárótűzzel felmorzsolni/meggyengíteni az ukrán csapatokat. A vártnál alacsonyabb veszteségekhez vélhetően az orosz szanitécek kiváló munkája is hozzájárul, miután helyszíni beszámolók szerint a korábban halálosnak tekintett sérülésekből is képesek a katonákat visszahozni. Bár pontos adatokat nem tudni, de egyes frontszakaszokon nem ritka, hogy egy halottra 4-5 helyett 7-8 sebesült jut, ami ismét csak az egészségügyi személyzet munkáját dicséri. Hivatalos orosz adatokat vélhetően a közeljövőben továbbra sem fogunk kapni, ismerve a tényt, hogy a védelmi minisztérium legutóbb március végén adott hírt saját veszteségeiről. Ám még ennek hiányában is egyértelműen megállapítható, hogy az orosz veszteségek jócskán a fenntartható szinten belül mozognak.