Miközben a világ Szeverodonyeckre figyel, Oroszország már egyértelműen Szlavjanszk irányában erősít. Ugyanis igazából itt, és nem a csak politikai okból megtartott városban fog eldőlni a Donbassz sorsa. Ennek megfelelően mindkét oldal hosszú ostromra számít. A harcokon túl pedig az orosz vezetés Zaporozsje és Herszon után Harkovra is mint a föderáció leendő szubjektumára tekint, egyre jobban körvonalazódik az általunk sokszor emlegetett Harkov-Kisinyov vonal. Mindeközben bár pontos számokat nem tudni, de az ukrán veszteségek olyan kritikus szintet értek el, amelyet Kijev sem fog tudni sokáig elkendőzni. Ezzel pedig lehet, hogy a nyugati segélyek is megcsappannak.

Az elmúlt napokban tovább folytatódtak a stratégiai ukrán létesítmények elleni orosz rakétacsapások. Többek közt találat érte a harkovi Tarasz Sevcsenkoról elnevezett járműjavító-üzemet, a szintén harkovi Vosztorg bevásárlóközpontot – vélhetően a kijevi Retroville-hez hasonlóan fegyverraktárként szolgált –, illetve Dnyepropetrovszkot. További említést érdemel a Zsitomiri területen található Novograd-Vilinszkij település, ahol az orosz védelmi minisztérium állítása szerint Moszkva az Ukrajnában tartózkodó külföldi zsoldosok egyik kiképzőközpontját semmisítette meg. Dnyepropetrovszk szempontjából mind a városhoz tartozó katonai repülőtér, mind az Aggregát elnevezésű üzem az orosz haderő célkeresztjébe került. Előbbi jelentőségét nem kell ecsetelni, míg az Aggregát esetében az a Kijev Zsuljarnij kerületében korábban már találatot kapott üzemhez hasonlóan az R-360 Neptun hajó elleni rakéták gyártásában vett részt.

Az égő Aggregát üzem Dnyepropetrovszkban

„A harcterek esetében Donbasszban folytatódnak a felőrlő harcok, Nyikolajev némi orosz siker mellett viszonylag stabil, miközben Harkov tekintetében a front hullámzása épp ismét Moszkvának kedvez”

Bár az ukrán parancsnokság az elmúlt hetekben folyamatosan a délnyugati fronton aratott sikerekről számolt be, épp annak ellenkezője tapasztalható a régióban. A legutóbbi jelentésünkben említett Davidov Brod térségében végrehajtott sikertelen támadási kísérletet követően – ahol egyes támadó alakulatok 40 százalékos veszteségeket szenvedtek – a 35. önálló tengerészgyalogos dandár parancsnokát a hadvezetés felmentette tisztségéből. Mindezek ellenére az átkelési kísérletek tovább folytatódnak, hasonlóan kudarcokkal tarkítva. Ezzel szemben a Dnyeper és Déli-Bug folyók összefolyásánál fekvő Kinburn-félsziget az ukrán diverzáns csapatok felszámolását követően immár teljesen orosz ellenőrzés alatt áll. A félsziget elfoglalása megnyithatja a potenciális vízi útvonalat Odessza felé, illetve a későbbiekben akár egy észak-északkelet irányú offenzíva is indítható a térségből Nyikolajev ellen. Ehhez viszont szükségessé válik a terület aknamentesítése, ám azt követően egy esetleges partraszállással orosz hídfőállás jöhet létre a Déli-Bug nyugati partján. Ráadásul a védelem és haditengerészet szempontjából kiemelt fontosságú Ocsakov település már most az orosz tüzérség lőtávolságán belülre került.

„Ami a területek jövőjét, és a civil közigazgatást illeti, Moszkva végérvényesen kifejezte, hogy sajátjaként tekint Herszonra és Nyikolajevre”

Az Izvesztyijának nyilatkozó, meg nem nevezett orosz tisztviselő szerint ugyanis, ha esetleg a jövőben mégis valamiféle békemegállapodás születne a két ország közt, a Krímhez és Donbasszhoz hasonlóan mind Herszon, mind Zaporozsje kérdését lezártnak tekinti Moszkva. Avagy ennek értelmében ezek a területek végérvényesen orosz kézen maradnak, és idővel az Oroszországi Föderáció önálló szubjektumai lesznek. Persze kérdés, hogy milyen határok mellett, ám utóbbira a zaporozsjei katonai-civil adminisztráció vezetőjének, Vlagyimir Rogovnak a nyilatkozata adhat választ. Avagy akárcsak a szakadár népköztársaságoknak, úgy „Zaporozsje teljes területének felszabadítására is sor kerül”. Ez pedig nem jelent mást, mint magának a 700 ezres Zaporozsje városának az elfoglalását. Bár Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő a későbbiekben cáfolta az Izvesztyija állításait, ám ismerve az orosz hivatalos kommunikáció működését, a peszkovi tagadás általában inkább beismeréssel ér fel. Ne legyenek kétségeink, hasonló folyamat fog lejátszódni Nyikolajev és Odessza esetében is, csak utóbbiakhoz szükséges a nagyobb szabású déli hadműveletek megkezdése.

Egyúttal, ahogy legutóbbi jelentésünkben jósoltuk, az első orosz pénzintézetek is kezdenek megjelenni Herszonban, ATM-eket létesítve, illetve lehetővé téve az interneten keresztüli banki ügyintézést. Egyes hangok pedig már az ukrán bankok felé történő adósságok eltörlését lebegtetik. Ezzel szemben helyi jelentések az ukrán ellenőrzésű Nyikolajev esetében élelmezési problémákról számolnak be. Megszűnt a lakosság számára kiemelt fontosságú külföldi konzerv segélyek kiosztása, helyette a helyiek egy három naponta beváltható kenyérjegyet kapnak. Ezzel együtt többek közt a hálózat sérülése miatt a vezetékes víz hetek óta emberi fogyasztásra alkalmatlan. Pontosabban Nyikolajev az ivóvizet az orosz ellenőrzésű kahovkai víztározóból kapná, ám az ukrán oldal nem hajlandó a kapcsolatot felvenni az orosz hatóságokkal, hiába javították azok ki saját oldalukon a sérült szakaszt.

Ételért sorban álló helyiek Nyikolajevben

„Donbassz esetében – miközben a nyugati és ukrán média Szeverodonyeckről tudósít – a fókusz egyértelműen Szlavjanszkra helyeződik”

Folyamatos az orosz csapatok előrenyomulása Szvjatogorszk elfoglalását követően, a szomszédos Tatyanovka után Prisib település következett, majd onnan délre fordulva Szidorovo a következő célpont. Prisib elfoglalásával nemcsak egy stratégiai jelentőségű magaslat került orosz kézre, de gyakorlatilag egy újabb teljes értékű hídfőállást sikerült létesíteni a Donyec nyugati – avagy lényegében déli – partján. Egyértelműen a műveletek célja Szlavjanszk bekerítése az északi, kevésbé védett irányból. Viszont a donyecki nyilatkozatokkal ellentétben még egyértelműen nem kezdődött el a város ostroma. Ahhoz további átkelések szükségesek a Donyec folyón, illetve az Izjum irányából Bogorogyicsnoje felé előrenyomuló egységeknek egyesülniük kell a Szvjatogorszkból érkezőkkel. Ráadásul donyecki jelentések szerint a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomerációt nem kevesebb, mint 70 ezer fős ukrán haderő védi, így a leendő ostrom tüzetes előkészületeket igényel. Kijev Szlavjanszknál egyértelműen hosszú távú védelemre rendezkedett be, így nem elképzelhetetlen, hogy egy, a mariupolinál is hosszabb ostrom várhat a városra.

Ezzel szemben Szeverodonyeck kiválóan alkalmas a figyelem lekötésére, pedig az igazán lényeges folyamatok Szlavjanszk irányában zajlanak. Egyúttal mindez meg is osztja az ukrán erőket, mivel egy szlavjanszki átcsoportosításhoz fel kellene adni legalább Szeverodonyecket – de akár Liszicsankszkot is –, amelyet viszont a minden egyes települést a végsőkig védő ukrán vezetés egyértelműen nem hagyna jóvá. Utóbbi esetében pedig az orosz haderő a repülőtér elfoglalását követően jelenleg a város környéki erdős területek megtisztítását végzi, amelynek részeként a délre található Borivszkoje településért is folynak a harcok. Immár nyugati jelentések szerint sem fognak tudni az ukrán védők hosszabb ideig kitartani, bár a város eleste a szomszédos Liszicsanszk stratégiai magaslat jellege miatt nem fogja drasztikusan megváltoztatni a harcok menetét.

„Harkovnál újabb orosz területi nyereségekről számolhatunk be”

A front legkeskenyebb szakaszának számító Tyernovaja térségében az orosz haderőnek sikerült kiszélesítenie az általa ellenőrzött zóna határait egészen Peremoga településig. Viszont Sztarij Szaltov továbbra is ukrán kézen van, egyes jelentések szerint nagyszámú külföldi zsoldos kontingens érkezett a településre. Kérdés ezek az egységek vajon a Donyec folyón történő átkelési, vagy egy újabb ukrán ellentámadási kísérletben vesznek részt. A harkovi frontvonal esetében az elmúlt hetekben egyértelműen egyfajta hullámszerű mozgás figyelhető meg, aminél hol az orosz, hol az ukrán fél képes nagyobb szeletet kiszakítani az alapvetően szürke zónaként jellemezhető érintkezési zónából. Az eladható minimális hadisiker reményében Kijev fókuszát Herszon térségébe helyezte át, miközben az orosz oldal inkább tartós védekezésre rendezkedett be a donasszi harcok lezárultáig.

„Viszont zaporozsjei és herszoni mintára Harkov esetében is létrejött az orosz ellenőrzésű területeken egy katonai-civil adminisztráció”

Miután Harkov még ukrán kézen van, az adminisztráció központja egyelőre Kupjanszk és vezetője Vitalij Gancsev. Ahogy a zaporozsjei VGA – az adminisztráció rövidítése – is az egész közigazgatási terület esetében illetékesnek tartja magát nincs ez máshogy Harkov esetében sem. Avagy újabb területnél dőlt el annak hosszú távú sorsa, és egyelőre még kimondatlanul, de Oroszország részévé fog válni. Egyre biztosabban rajzolódik ki az általuk többször felhozott Harkov-Kisinyov vonal az orosz területi célok tekintetében. Bár, ha a kormányzó Egységes Oroszország titkárának, Andrej Turcsaknak a korábbi nyilatkozatait tekintjük, nem elképzelhetetlen, hogy az orosz haderő a későbbiekben ismét visszatér Szumi, Csernyigov és Kijev környezetébe. Vélhetően a Harkov városáért folytatott harcok legkorábban a donbasszi műveletek befejezését követően indulhatnak meg, bár akkor a hadműveleti fókuszt továbbra is a Fekete-tenger melletti déli területek kapják.

„Érdekes kérdésként jelentkezik az ukrán személyi veszteségek pontos mértéke”

Kijev ugyanis – saját szempontjából érthető módon – igyekszik veszteségeit mind saját társadalma felé, mind a vele szövetségesek számára minél jobban elkendőzni. Ugyanis saját logikája szerint, ha túlságosan magas veszteségi adatokat publikálna, azzal megrendítené a mögötte álló koalíció támogatását. Avagy hatalmas veszteségek mellett még Washington és London is elgondolkodna azon, érdemes-e tovább finanszírozni az ukrajnai fegyverszállítmányokat, vagy azok érdemben nem tudnak változtatni már az elkerülhetetlen végeredményen. Ez viszont ahhoz a furcsa helyzethez vezet, hogy saját bevallása szerint még maga az Egyesült Államok sem tudja pontosan felbecsülni, mekkora veszteségek érhették a lassan négy hónapja tartó háborúban az ukrán felet.

„Mindezek ellenére a technikai mellett immár a személyi veszteségek is letagadhatatlanul magasak”

A napokban különböző platformokon megjelent becslések június 6-i adatok szerint összesen 50 ezerre teszik ukrán oldalról a halálos áldozatok számát, amely az eltűnt személyekkel együtt elérheti a 61 ezer főt. Figyelembe véve a különböző ukrán politikusok által emlegetett napi halálos áldozatok számát az elsőre túlzónak tűnő érték 3,5 hónap harcaira vetítve nem feltétlen rugaszkodik el nagyon a valóságtól. Míg Zelenszkij korábban napi 60-100 közé tette a napi személyi veszteségeket, addig Olekszij Reznyikov védelmi miniszter ezt az értéket már a 100-200-as sávba emelte.

„Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó viszont mindkettejükre rálicitálva kifejezetten a 200 fős felső értéket tekintette irányadónak”

Miután pedig a háborús kommunikáció egyik alapszabálya a saját veszteségek alul, míg az ellenségének a felülbecslése, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a valós érték még a 200-nál is magasabb. Orosz közlések szerint csak Szvjatogorszk ostrománál mintegy 300 ukrán katona vesztette életét 6 tank, 15 páncélozott jármű, 36 tüzérségi eszköz és 4 rakéta-sorozatvető mellett. Ez pedig csak egy kis részlete a nagyobb donbasszi frontnak, ami pedig szintén csupán egy szegletét adja az egész ukrajnai háborúnak. Ilyen veszteségek mellett viszont már érthetővé válik, miért kívánja Zelenszkij a következő mozgósítási hullámmal minél nagyobb mértékben bővíteni az ukrán hadsereg létszámát. A harcképesség fenntartásához, és a veszteségek pótlásához szükséges az újabb sorozási hullám. Viszont figyelembe véve az eddig mozgósítás eredményeit, és azt, hogy Kijev 3,5 hónap alatt nem volt képes öt brigád – összesen legfeljebb 25 ezer fő – megfelelő mértékben történő felszerelésére, kérdéses még a nyugati segítséggel együtt is, hogy milyen valós eredményekkel járhat a mozgósítás. Illetve, ahogy korábban többször jeleztük, a legfeljebb pár napos gyorsított kiképzést kapott sorállomány minimális harcértékkel bír, és nem képes tartósan feltartóztatni az orosz csapatokat. Alekszandr Koc orosz haditudósító állítása szerint az ukrán haderő immár 80 százalékban sorozottakból áll, miközben orosz oldalon a kezdeti időszak kivételével kizárólag hivatásosak szolgálnak. Ukrán részről a gyalogság harcképessége folyamatosan csökken, miközben a hivatásos állomány főképp a nagyobb jártasságot igénylő eszközök kezelésében – így tüzérség, harcjárművek, a megmaradt minimális légierő és légvédelem – vesz részt.

 Ukrán katona beszél az egységénél tapasztalható problémákról. Ahogy több helyen, úgy jelen esetben is az alapvető felszerelés sem megfelelő.

„Mindezek ellenére hivatalos veszteségi adatokat sem Kijev, sem Moszkva nem publikált az elmúlt időszakban, jórészt csak becslésekre alapozhatunk”

Ráadásul fontos megjegyezni ukrán oldalról a halottak számának tekintetében, hogy április óta Kijev eltérő számítási módszert alkalmaz. Az egyes ukrán kormányzathoz közeli belső körökből származó információk szerint, ugyanis a Zelenszkij által elfogadtatott eljárásrend alapján csakis azokat lehet hivatalosan halottnak tekinteni, akikről valamilyen egészségügyi intézetben, orvos állítja ki a halotti igazolást. Ezzel már alapvetően torzulnak az adatok, mivel a halottak többsége pont, hogy a harctéren esik el. Esetükben csak akkor történik meg a halottnak nyilvánítás, ha a holttest egy fentebb említett létesítménybe jut el, és ismét csak szakorvos mondja ki a halál tényét. Azaz hiába lennének az adott személy elhalálozására többszörösen tanúk, holttest hiányában a halottá nyilvánítás nem történik meg. Sőt, orosz beszámolók szerint egyre több esetben egyszerűen nem történik meg a holttestek összeszedése, és épp maguknak az orosz csapatoknak kell ezt megtenniük. Miután pedig Kijev immár nem hajlandó a holttestek kölcsönös kicserélésére, ezen halottak nem jelennek meg az állami statisztikákban, legfeljebb eltűntként. Az eljárás mögött nemcsak a valós veszteségek elkendőzésének kísérlete áll, hanem erőteljes gazdasági okok is. Ahogy ugyanis minden haderőben, úgy Ukrajnában is fizetni kell a halottak után járadékot az elhunyt családtagjainak. Kijevnek pedig a jelenlegi szűkös keretek közt nincsenek meg ehhez az anyagi kapacitásai.

Bár orosz oldalról a több Telegram csatorna összefogása nyomán létrejött WarTears projekt épp az elhunyt, eltűnt vagy épp fogságba esett ukrán katonák hozzátartozóinak kíván segíteni saját adatbázisával, az az emberi és adminisztratív kapacitások korlátja miatt csak részleges képet tud nyújtani.