A folyamatosan a konzervatív SDS vezette kormány leváltására törekvő baloldali-liberális ellenzék megtalálta a régóta keresett embert a kormányfői posztra, akinek révén konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújthat be Janez Janša miniszterelnök ellen. Jože P. Damijan, közgazdász állítólag maga ajánlkozott erre a szerepre, és az ellenzék az ő személyében meg tudott egyezni. Hogy meglesz-e az indítvány sikeréhez szükséges 46 szavazat a parlamentben, még kétséges.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Aki keres, az talál, állítja a közmondás, amelynek igazsága ismét bebizonyosodott. Ezúttal a szlovén belpolitikában. Az ellenzék idén téli hivatalba lépése óta „üldözi” a konzervatív kormányt, de leginkább a miniszterelnököt, Janez Janšát, a legnagyobb kormányerő, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnökét. Neki ez a harmadik kormánya, de csak egyszer tudta kitölteni a hivatali idejét (2004-2008). Ez az idő elég is volt arra, hogy a politikai spektrum túloldalán elhelyezkedő pártok  és a mögöttük megbúvó érdekcsoportok ráébredjenek, nem az ő emberük, és minden áron meg kell akadályozni a visszatérését a hatalomba.

„Attól kezdve minden lehetséges, látszatra törvényes eszközzel igyekeztek Janšát elgáncsolni”

Egyszer másfél éves letöltendő börtönbüntetést is kiszabtak rá, amely ítéletet, miután a korrupciós vádat nem sikerült egyértelműen bizonyítani, semmissé nyilvánították. A pert azonban hivatalosan procedurális okokból utalták vissza első fokra. Az ellenzék megosztottsága, leginkább is azonban koncepciótlansága idén márciusban mégis – immár harmadszor – hozzásegítette ahhoz, hogy kormányt alakítson.

„Az ellenzéket ezek a fiaskók mindig kellőképpen felkavarták, s újult erővel törtek a kormány ellehetetlenítésére, valamint Janša kiszorítására a politikából”

Most is beleadtak mindent. Három minisztere ellen nyújtottak be interpellációt, a kormányfőnek pedig előásták egy régi ingatlanügyét, amelyben már 5 éve „folyt” vizsgálat. A szervezett bűnözés, gazdasági bűntettek, korrupció, terrorizmus stb. ügyek kivizsgálására szakosodott államügyészség azonban csak most nyújtott be vádiratot a gyanús körülmények között gazdát cserélt telkek ügyében. A vád hivatallal való visszaélés. A sajtó érdeklődésére, hogy miért tartott a vizsgálat ilyen sokáig, a bíróság (ismét) procedurális okokra hivatkozott. Ha bűnösnek találják, akár 8 év börtönbüntetést is kiszabhatnak Janšára. Az elévülési idő 20 év.

„Az ügyet a háttérből irányítók alighanem kiszámolták, hogy ezzel a Janša-kérdés „örökre vasalva”, hiszen 80 éves korában – ha egyáltalán megéri – már nem fog pályázni a kormányfői posztra”

A miniszterelnöki kabinet közlése szerint Janša tartja magát a 2013-ban megfogalmazott véleményéhez. A szóban forgó ingatlanügyekről már bebizonyosodott, hogy hajuknál fogva előrángatottak. Az interpellációk sem voltak igazán eredményesek. Valójában azt a célt szolgálták, hogy a koalíciós partnereket rávegyék a dezertálásra.

A nyugdíjasok pártja (DeSUS) esetében az interpelláció sikerült. Elsősorban azért, mert maga a párt hagyta cserben elnökét, s fordult el egy mondvacsinált korrupciós ügy miatt a maga területén eredményes Aleksandra Pivec mezőgazdasági minisztertől. Mindezidáig nem jártak különösebb eredménnyel a péntekenként megrendezett tüntetések, amelyeken a kerékpáron, rolleren vagy gyalogszerrel felvonulók úgyszólván minden ellen tiltakoztak, amit a kormány tett vagy nem tett.

„Az ellenzéknek be kellett látnia, hogy ilyen módon nem tud fogást találni a kormányon, amely intézkedéseiben egyébként a baloldalnál is baloldalibbnak bizonyult”

Az egyetlen módnak a megbuktatására a konstruktív bizalmatlansági indítvány kínálkozott, amelyet azonban akadályozott, hogy saját berkeiben nem tudott megegyezni a kormányfő-jelölt személyében. Az előző kormányfő, a dicstelenül távozott Marjan Šarec felkínálkozott, de saját magán kívül senki sem gondolta, hogy alkalmas rá. A Szociáldemokraták (SD) tavasszal még nagyon bíztak ügyvezető elnökükben, Tanja Fajonban, aki Brüsszelből tért vissza „fatornyos hazájába”. Várakozásaik azonban, főként a párt népszerűségének növelésével kapcsolatban nem jöttek be. Ezért már ők sem biztosak benne, hogy ő ütőképes lehet Janša ellen.

„És ekkor került  „civil szervezetek”, pontosabban a balliberális oldalt támogató ismert értelmiségiek ajánlásával Jože P. Damijan közgazdász professzor a játékba”

Az „Alkotmányos Ív Koalíciója” névvel illetett párttömörülés általa jegyzett hatoldalas,  nemzetmentő programja megnyerte az ellenzéki vezetők tetszését, akiket – mint Tanja Fajon fogalmazott – az a közös vágy fűt, hogy „jobb államot” akarnak. A kormány leváltását a koronavírus-járvány sikertelen kezelése, az egészség- és az oktatásügyben, valamint egyéb területeken uralkodó káosz, valamint amiatt szorgalmazzák, hogy a társadalmi alrendszereket egytől-egyig uralma alá hajtotta. A járvány örve alatt hozott intézkedései hatalmas adósságba verik az országot, amelyből megvásárolja a társadalmi békét, miközben nem áldoz eleget a kultúrára, a művészetekre, a klímavédelemre, a tudományos kutatásra stb.

„Ahhoz, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány sikeres legyen legkevesebb 46 szavazatra van szükség a parlamentben. Egyelőre azonban csak 36-ra lehet bizton számítani”

Az ellenzéki „négyek” – Szociáldemokraták (SD), Marjan Šarec Listája (LMS), Alenka Bratušek Pártja (SAB), Levica (Baloldal) – a jelenlegi kormánykoalíció két pártjára vetették ki hálójukat, hiszen az ő átállásukkal tehetnek szert elegendő támogatásra. Az egyik a Modern Centrum Pártja (SMC). Ennek csatlakozása a  kezdeményezéshez azonban több okból bizonytalan. A másik a DeSUS, amelynek lojalitása ingadozó, azoknak a szavazata, akikre bizton számítani lehet, nem elegendő.  A Baloldal vezére, Luka Mesec azzal hívta fel átállásra az említett pártokat, hogy ezáltal lehetővé teszik a „fasiszta” (sic!) Janša-kormány bukását, s a visszatérést a korábbi normalitáshoz. És, ha nem? Akkor új választásokat kell kiírni, amelyeken a jelenlegi mérések alapján az SMC és a DeSUS még a parlamentbe sem jutna be, nemhogy a kormányba.