Kiemelt szerepet játszanak az ukrán gabona exportjában a kikötők. Hogyan épül fel az ukrán export logisztikája? Miért lenne fontos az ukrán kikötők újbóli megnyitása? Milyen esélye van a gabona megállapodás megújításának? Miért kusza ennek kapcsán Kijev álláspontja, és milyen feltételek teljesülése mellett térhetne vissza a tárgyalásokhoz Moszkva? Milyen szerepet játszhat az alku megújításában Kína, Törökország és a Nyugat?
Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/Sergii MUKAIELIANTS/AFP
Az ukrán gabona exportjában kiemelt szerepet játszanak a kikötők. Békeidőben az ország havonta mintegy 6 millió tonna gabonát küldött külföldre – a béke utolsó évében 2021-ben 71 milliót -, 98 százalékát a Fekete-tenger kikötőin keresztül. Ezekben a fekete-tengeri kikötőkben épült ki a kapcsolódó szükséges tárolási és rakodási infrastuktúra, és ezen kikötők felé a vasút szállítási kapacitás is bőven elégségesnek volt mondható. Az ukrán dunai kikötők (Izmail, Reni és Uszt-Dunajszk) felé a vasúti szállítási kapacitás ugyanakkor szűkös volt, valamint maguk a kikötők is alacsony forgalommal működtek.
„Ezen a helyzeten változtatott a 2022 februárjában az orosz invázió”
Ennek során Mariupol, Bergyanszk, Herszon kikötőjét az oroszok elfoglalták. Szevasztopol ugyebár már 2014. óta kiesett az ukránok számára. Mikolajiv/Nyikolajev és a hozzá közel lévő Olvia 2022 tavaszán a frontvonalba került, a hajózás-kikötés-rakodás ellehetetlenült. Ugyanez igaz Herszon kikötőjének az ukránok általi felszabadítása utáni helyzetére.
A 2022 márciusában közzétett becslések szerint vasúton, közúton és a három dunai kikötőn keresztül havi 2 millió tonnát, inkább kevesebbet lehetett exportálni, ám ezen kapacitáson a mezőgazdasági termékeknek meg kellett osztoznia a vasérccel, valamint a vas- és acélipari termékekkel.
„Ebben a helyzetben jött nagyon jól a 2022 júniusában aláírt, de csak júliustól hatályos gabona folyosó egyezmény, hivatalos nevén a Black Sea Grain Initiative”
Ennek révén mintegy 32 millió tonnányi gabonát sikerült exportálni, bár a statisztika nem különbözteti meg egyértelműen az egyezményben részt vevő három fekete-tengeri ukrán és a három dunai ukrán kikötő – az utóbbiak nem tartoztak az egyezmény hatálya alá – forgalmát.
Az egyezmény három ukrán kikötőre – Pivdennij, Odessza és Csornomorszk – kikötőjére vonatkozott. Mindhárom kikötő Odessza urbanizációs övezetébe tartozik, és az odesszai kikötőhatóság felügyeli, ezért a sajtóban picit elnagyoltan csak Odesszát szokták emlegetni.
Valójában Pivdennij kikötője 30-35 kilométerre található Odesszától, Juzsne (oroszosan Juzsnij) városánál. Mind a „Pivdennij”, mind a „Juzsne” és a „Juzsnij” jelentése „Déli”. A Juzsne ugyan ukrán, ám sok ukrán számára kicsit furcsán, idegenül hangzik. Így történt, hogy a kikötőt átnevezték a teljesen ukrán Pivdennijre, míg a város (egyelőre) megtartotta a Juzsne nevet. Csornomorszk városa, illetve kikötője 20-25 kilométerre található délnyugatra Odesszától.
„A legnagyobb kikötő Pivdennij, a gabona mellett minden mást is figyelembe véve 2021-ben 53,5 millió tonnás forgalommal. Ezt követte Csornomorszk 25,6 millió tonnával, és csak ez után következett a szűken értelmezett Odessza 22,5-25,6 millió tonnás áruforgalommal”
A három dunai kikötőt az invázió kezdete óta az ukrán kormány és az ukrán vállalkozók próbálják rendbe rakni, és komolyan fejleszteni. E három kikötő összteljesítménye a háború előtt évi 4-5 millió tonnányi, nemcsak ukrán, és elsősorban nem gabonából álló rakomány volt. Ezt mostanra sikerült jelentősen megnövelni, az illetékes ukrán miniszter, Olekszandr Kubrakov infrastrukturális miniszter az igen optimistának hangzó éves 25 millió tonnás kapacitást tűzte ki célul, ám lehet, hogy ezt teljesíteni is tudják, mivel idén májusban rekordnak számító elképesztő 2,2 millió tonna terményt rakodtak át. Mivel a kikötőkhöz a hajózási út román területi vizeken keresztül vezet, így a kikötők munkája változatlanul folytatódhat, hiszen nyílt katonai konfliktust az orosz vezetés nem valószínű, hogy meg akar kockáztatni. Az Izmail és Reni elleni rakétatámadásokkal valószínűleg így is elmentek a határig.
„A három dunai kikötő kapacitásának kihasználását komolyan befolyásolja ezen kikötők vasúti kapcsolata”
A közvetlenül a Fekete-tengernél, és mélyvízű kikötőként így a dunai kikötők közül elméletileg a legjobb adottsággal rendelkező Uszt-Dunajszk nem rendelkezik vasúti kapcsolattal, így ide csak drágán, kamionokkal tudnak szállítani. Ez is közrejátszott abban, hogy ez a kikötő a háború előtt minimális forgalmat bonyolított le.
Uszt-Dunajszk kikötőjét ez év januárjában az ukrán kormány némi meglepetésre 201 millió hrivnyáért eladta a Valerij Vihrenko által tulajdonolt VIMEXIM csoport Elixir Ukraine nevű cégének. Valerij Vihrenko nem tartozott Ukrajna 100 legvagyonosabb üzletembere közé, így gyors és radikális továbbfejlesztésére nehéz számítani. A privatizációs szerződés véglegesítését nem számítva most már minden Vihrenkón múlik.
Reni vasúti kapcsolata Moldován keresztül vezet, ahol a szakadár „Dnyeszter-menti Köztársaság” helyzete jelent bizonytalansági tényezőt, méghozzá fizikai értelemben is, mert a vasút Tiraszpol városán át vezet. Ám az eleve legnagyobb kapacitású, és a legkomolyabb fejlesztés alatt lévő Izmail számára is komoly gond a vasúti kapcsolat, mivel a rendelkezésre álló egyetlen vasút Odessza felé sérülékeny, hiszen az Odesszatól 60 kilométerre nyugatra lévő, Zatoka városánál lévő vasúti hidat az orosz haderő a háború kezdete óta többféle eszközzel, változó eredménnyel támadta már.
Ezekben kikötőkben az étkezési búza június végi exportára 170-177 dollár/tonna volt. Ezen az árat és a háború előtti, Fekete-tenger-i kikötőkre vonatkozó, korábban már meghivatkozott 280-310 dollár/tonna közötti exportárat nézve azért jól látható a bevételi veszteség.
„Végül vizsgáljuk meg a Black Sea Grain Initiative orosz részről történt felmondása kapcsán háttérben maradt politikai jellegű tényeket, információkat. Mindenek előtt szeretném felhívni a figyelmet a gabona folyosó megállapodás meg(nem)hosszabbításával kapcsolatos igen meglepő ukrán hozzáállásra”
Az „ötletet” a leírás szerint Peter Krogman egy május 30-i Ukrajnában tartott konferencián már előadta, és az interjút 2023. július 4-én, jóval a megállapodás meg nem hosszabbításának bejelentése előtt tették közzé, pozitív felhanggal.
Nem állítom, hogy az ukrán állam pont Peter Krogman véleménye alapján jár el, viszont az, hogy az ötletet felvető személyt a konferencián nem átkozták ki, illetve utána még egy mértékadó ukrán mezőgazdasági híroldal is közzéteszi, biztosan jelzi, hogy nem egyedi elképzelésről volt szó!
„Ez a felvetés inkább a kilátástalanság miatt érzett kapkodásról, kesze-kusza gondolkodásról szól. Azt, hogy nem teljesen egyedi felvetésről volt szó, az is mutatja, ahogy a megállapodás lejártakor az ukrán kormányzat, így Zelenszkij és Dmitro Kuleba külügyminiszter is előállt eléggé holdkóros véleményekkel, ötletekkel”
Így azzal, hogy török hadihajók biztosítsanak direkt védelmet a gabonát szállító hajóknak, illetve a megállapodás lejárta nem is olyan nagy baj, hiszen az egész csak üzleti-biztosítási (insurance) probléma, stb.
„De felhívnám a figyelmet a megállapodás felmondása kapcsán egy lehetséges orosz belpolitikai okra is”
A háború kapcsán – leegyszerűsítve – jelenleg három politikai tábor van Oroszországban. A „béketábor”, amelynek tagjai jelenleg hallgatnak, netán le vannak tartóztatva, vagy emigrációban vannak. Putyin követőinek, valamint a „turbonacionalistáknak” a tábora, akik a háborút nem kifogásolják, helyette a háború folytatásának módját kritizálják. Orosz szlengben őket a Z jel alapján „zetnyik”-nek vagy „zetcsik”-nek is hívják.
„A zetnyikek a háború kiterjesztését szeretnék, mozgósítás, a hadiipar további felpörgetése, a Dnyeper hídjainak lerombolása, stb. Ez a tábor a Black Sea Grain Initiative megújítását rendszeresen kifogásolta, mondván, hogy az egyoldalú gesztus maradt, ezért indokolatlan”
A zetnyikek ideálja volt lázadásig/puccsáig Prigozsin és a frissen félreállított Igor Girkin/„Sztrelkov” is. A Wagner lázadását követően ezen tábor hangja halkult, de nem szűnt meg. A Prigozsinnal szembeni óvatos vagy enyhe bánásmód is arra utal, hogy Putyinnak figyelnie kell e tábor véleményére, hogy ne adjon felesleges támadási felületet a zetnyikeknek. Ezzel párhuzamosan arra is ügyelnie kell, hogy saját követői táborából ne álljanak át a zetnyikek közé.
Nem állítom, hogy az orosz belpolitikai szempontok miatt nem került sor a Black Sea Grain Initiative megújításra, de úgy gondolom, hogy a többi szempont, úgymint a viszonzatlanság, a kercsi híd, a Szevasztopol és a Török Áramlat gázvezetéket biztosító hajók elleni támadások mellett ez is közrejátszhatott.
Végezetül nézzük meg, hogy újra megnyílhat-e a fekete-tengeri gabona folyosó. Ez a kérdés azért is fontos, mert a háború elmúlt mintegy másfél éve alatt a többszöri, de elszórt fogolycseréken kívül a fekete-tengeri gabona folyosóról szóló megállapodás volt az egyetlen, a háború deeszkalációja irányába tett lépés.
„Ezt is figyelembe véve a megállapodás bezáródása mindenképpen komoly hátralépés diplomáciai szempontból is”
Az orosz fél a gabona folyosó bezárását követően sok és agresszív hangnemben megfogalmazott bírálatot kapott a nyugati világ felől. Ezen felül Kína és Törökország is a megállapodás újrakötési igényét jelezték, valamint a július végi Oroszország-Afrika csúcstalálkozón több afrikai delegáció vezetője szintén ebbéli reményének adott hangot.
„A diplomáciai nyomás ellenére nagyjából kizártnak tekinthető, hogy Oroszország hátraarcot csinálna, és visszatérne a gabona folyosó egyoldalú, viszonzatlan formájához. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy egy, az orosz fél igényeit is figyelembe vevő módosított Black Sea Grain Initiative számukra elfogadható lenne”
Az eddigi megállapodást tekintve gondot okozott, hogy az orosz fél igényei, egyben Ukrajna és az ENSZ ígéretei minden jel szerint nem voltak teljes egyértelműséggel írásban is rögzítve. Az orosz fél ekként felemásan közölt igényei között az élelmiszer- és műtrágya export különféle hajózási, tárolási, biztosítási és banki eredetű korlátozásainak feloldása, egy ammónia csővezeték ismételt működésbe állítása, és az orosz agrártermelést segítő technológiák (pótalkatrészek, vetőmagvak, agrokemikáliák stb.) biztosítása szerepelt. A helyzetet nehezítette az is, hogy valójában két párhuzamos egyezményről volt szó, amelyeknél Oroszország és Ukrajna nem is állt egymással közvetlen szerződéses viszonyban, továbbá a nyugati vállalatok oroszok által sérelmezett nem közreműködő hozzáállását a „másodlagos szankciók” keretében erősödő amerikai, uniós, illetve brit és kanadai nyomás eredményezte. Ezzel az ENSZ önmagában csekély érdekérvényesítő képessége miatt nem tudott mit kezdeni. Oroszország álláspontját összefoglalva, Moszkva igénye igazából annyi, hogy pozitív lépései ne legyenek viszonzatlanok, és a felé tett ígéretek ne váljanak semmivé.
„A Black Sea Grain Initiative globális jelentőségét nézve látni kell, hogy az előzetes becslések szerint 2023-ban nagyjából 2800 millió tonna gabona terem, míg 2022-23-ban mintegy 32 millió tonna, azaz ennek körülbelül 1 százaléka volt a Fekete-tengeren át zajló ukrán gabona export”
Nem lebecsülni kívánom, de ez arányait nézve azért nem mondható éppen soknak. Ráadásul a mezőgazdaság köztudottan kényes az időjárási körülmények ingadozására, ekkora termésingadozás más években is előfordult. Ehhez mérten kell nézni az egyezmény körüli diplomáciai és médiavihart.
Ukrajnának viszont először is döntésre kéne jutnia azon elég skizofrén helyzetben, hogy úgy kíván előnyhöz jutni az elsősorban nem a világ, hanem az elsősorban számára fontos fekete-tengeri gabona export kérdésében, hogy eközben semmilyen viszonzást nem kíván adni az ezt biztosítani képes orosz fél felé. Ez emocionálisan akár még érthető is lehet, a politikai realitásokkal azonban szembe megy ez a magatartás.
„Segíthet ezen az érzelmi akadályon túllépni, ha figyelembe vennék Ukrajna két, az egyezményhez kapcsoló problémáját”
Az egyik az egyezmény tavaly októberi megújítása óta ismert ukrán felvetés, amellyel Kijev szerette volna bekapcsolni Mikolajev (oroszosan Nyikolajev) és a mellette lévő Olvia kikötőjét is a megállapodásba. Ehhez akkor az orosz fél a saját igényei viszonzatlansága miatt nem járult hozzá, egy tágabb megegyezés keretében viszont most simán elfogadhatja, hiszen ez alapvető orosz érdekkel nem megy szembe.
A másik probléma a gabonaszállításban résztvevő hajók ellenőrzéséhez kapcsolódik, amely a régi helyébe lépő új egyezmény keretében rendezhető lenne. Ukrajna szintén tavaly október óta sérelmezi, hogy a hajók ellenőrzése elhúzódik. Ennek oka szerintük, hogy az orosz fél kevés ellenőrt biztosított, és a szükséges dokumentumok köre sincs pontosan meghatározva. Ez a hajók állásidejének növekedéséhez, és így áttételesen a fuvardíj emelkedéséhez vezet.
„Ami pedig az orosz kívánságokat illeti, ezen igények közül az ukránoknak ráhatása egyedül az Togliatti-Odessza városok között futó, Pivdennij kikötőjében végződő ammónia csővezetékre van, a többi esetben a megoldás nem Ukrajnán múlik”
De még ezzel a vezetékkel is gond van, ráadásul mindjárt kettő. Furcsa módon csak a kisebbik gond az, hogy a vezetéket 2023. június 5-én felrobbantották, amelyért a felek a már megszokott módon egymást vádolják.
Ezzel a fejleménnyel az orosz „kívánságlistán” a Togliatti-Odessza ammónia csővezeték ügye jóval hátrébb került a prioritások között, de akár az is lehet, hogy le is került a listáról. Ukrajna szempontjából ez nagy gond, mert így igazából nincs mit kínálniuk az orosz visszatéréshez a gabona folyosó egyezményhez. Ezért aztán a külső nyugati hozzájárulás nélkülözhetetlen.
„Ez az első látásra kétségbeejtő helyzet azonban egyben komoly lehetőséget is jelent”
Az orosz visszatérés kulcsa ugyanis a „kollektív Nyugat” kezében van. Ez a Nyugat eddig igazából nagyon kényelmesen elvolt a nézőtéren, elnézte az ukrán és orosz gladiátorok birkózását, ahogy egymást véresre verik, és a Colosseum magasából még erkölcsi iránymutatásokra is futotta, megoldást azonban reálisan nem kínált.
Most azonban a kezében a kulcs, amelynek elfordításával az ukránok számára komoly segítséget tudna nyújtani, az fekete-tengeri gabona folyosó újraindítását eredményezve. Ha ez az új módosított egyezménnyel sikerülne, az a jelenlegi „egy lépés hátra” helyzetet „egy lépés hátra-két lépést előre” helyzetté változtatná.
Erre az előrelépésre két körülmény is komoly esélyt ad. Az egyik, hogy a nyugati világ politikusainak az egyezmény újraindítását feltehetően eredményező lehetséges lépései közül csak a Roszszelhozbank SWIFT-tagságának a helyreállításához lenne szükség a nyugati szankciók nyílt módosítására, a többi a színfalak mögött, szakértői szinten is elintézhető. Így ezek a nyugati politikai elit számára még lenyelhető nagyságú békát jelenthetnek. A kérdéses SWIFT-tagság pedig kikerülhető vagy későbbre ütemezhető.
„A másik esélyt az előrelépésre az Ukrajna totális győzelmét illetően az elmúlt hetekben elemzői szinten legalábbis már egyértelműen látható, politikailag motivált „hurráoptimizmus” módosulása jelentheti”
Ez összefügg a szintén politikailag motivált ukrán tavaszi/nyári ellentámadás egyre nyilvánvalóbb és egyre nehezebben tagadható kudarcával. Az elemzők által már megjelent konklúzió pedig politikai szinten is gyorsan megjelenhet.
A fekete-tengeri gabona folyosó újranyitásáról szóló kérdés így akként is feltehető, hogy a Nyugat kíván-e tényleges lépést/lépéseket tenni Ukrajna és a világ többi része érdekében, avagy megmarad az eddigi retorika szintjén?
A cikkben meghivatkozott, a Reuters-től és az orosz és ukrán sajtóból származó, angol illetve orosz nyelvű cikkek hiperlinkje az adott mondatra kattintva érhető el. Az adott mondatok kicsit kékszínű/kékes betűkkel látszanak, elsőre nehéz elkülöníteni a környező mondatok fekete betűitől. (technikai segítségként)