//Megindult az ellentámadás?
„Ukrajna gyakorlatilag az önmaga által keltett médiafelhajtással saját magát viszi bele idő előtt az ellentámadásba” #moszkvater

Megindult az ellentámadás?

MEGOSZTÁS

Az ukrán haderő csütörtöki, Bahmut környéki műveleteit sokan már Kijev hónapok óta belengetett ellentámadásának kezdeteként értékelik. Noha jelen állás szerint még nincs elegendő információnk annak megállapítására, vajon tényleg az offenzíva megindításával van-e dolgunk, az belátható időn belül mindenképp be fog következni. Részben az ukrán hadvezetés ellenkezése mellett. Mik lehetnek Kijev céljai, hol indulhat meg igazán a nagyszabású támadás, és Moszkva hogyan kíván ellene védekezni?

„Ukrajna gyakorlatilag az önmaga által keltett médiafelhajtással saját magát viszi bele idő előtt az ellentámadásba” #moszkvater
„Ukrajna gyakorlatilag az önmaga által keltett médiafelhajtással saját magát viszi bele idő előtt az ellentámadásba”
Fotó:EUROPRESS/Sergey SHESTAK/AFP

A csütörtöki nap folyamán az ukrán haderő a korábbiakhoz képest meglepő aktivitást mutatott Bahmut térségében, a város körüli front szárnyain kisebb-nagyobb helyi jelentőségű sikereket elérve. Mind orosz, mind nemzetközi szinten sokan ezt már az ellentámadás kezdeteként értékelik, ám fontos megjegyezni, hogy

„Jelen helyzetben csupán pár négyzetkilométernyi terület fennhatósága cserélt ideiglenesen gazdát”

Mindezt még korai lenne egy átfogó ellentámadás kezdeteként értékelni, bár az elkövetkező napok orosz válaszai mindenképp hatással lesznek az ukrán parancsnokság terveire. Illetve amennyiben nem sikerült az esetlegesen tovább támadó ukrán erőket feltartóztatni, az az orosz haderőn belüli, Jevgenyij Prigozsin által is megvilágított szisztematikus problémákra jelent bizonyítékot.

A Bahmut környéki frontok állása 2023. május 11-én, sötétkékkel jelölve az ukrán ellenőrzés alá került területeket #moszkvater
A Bahmut környéki frontok állása 2023. május 11-én, sötétkékkel jelölve az ukrán ellenőrzés alá került területeket
Forrás:Rybar

Viszont specifikusan Bahmut esetében már hónapok óta hallani lehetett egy esetleges helyi ukrán ellentámadásról, amelyet viszont technikai és időjárási körülmények akadályoztak. Nem kizárt, hogy a jelenlegi harcok is még csupán egyfajta felderítő jellegűek, azaz céljuk az orosz védelem hiányosságainak és gyengeségeinek feltérképezése a későbbi tényleges támadás előkészítése érdekében.

„De miért nem történt eddig gyakorlatilag semmi az ukrán ellentámadást illetően?”

A választ több szempontból is érdemes vizsgálni. Egyrészt fontos megjegyezni, ahogy a várt orosz téli offenzívát, úgy a leendő ukrán ellentámadást is leginkább az időjárási faktor akadályozta. Míg a tél a helyi viszonyokhoz viszonyítva felettébb enyhén folyt le – a kontinens egészéhez hasonlóan –, addig az ukrajnai tavasz az elmúlt évtizedek egyik leginkább csapadékos hónapjait hozta magával. Utóbbi következtében viszont a front térsége Luganszktól Herszonig egy nagy sáros-mocsaras területté alakult át.

„Beköszöntött a jól ismert orosz raszputyica időszaka, ahol nemhogy nehézfegyverzet, de még a közismerten jó terepjáró képességgel bíró szovjet teherautók sem tudtak átkelni”

Számos olyan felvételt tudnánk beidézni a Bahmut környéki harcokról, ahol az ukrán technika vesztét nem az ellenséges tűz, hanem a sárba beragadás okozta. Mondhatnánk úgy is, hogy bár idén tél kapitány cserben hagyta Oroszországot, ám „tavasz ezredes” kamatostul bepótolta azt.

Orosz Ural katonai teherautó akad el a sárban

Nagyszabású műveletek viszont megfelelő terepviszonyok és időjárási körülmények hiányában nem folytathatóak. Még az esőzések abbamaradása esetén is legalább 10 nap szükséges ahhoz, hogy a talaj kellően megszilárduljon a harcjárművek számára.

„Az időjárás változásai alapján a támadás megindításához szükséges körülmények mindössze május második felére alakultak ki”

Ám utóbbi sem egységes szinten, mivel miközben a zaporozsjei sztyeppevidéken a föld hamarabb szárad fel, addig Luganszk, és az orosz szempontból szintén kritikus Szvatovo-Kremennaja vonal, illetve Kupjanszk térségében nagy számú nehézfegyverzet mozgása továbbra sem igazán lehetséges.

A Dnyeper és a rajta végig vonuló tavaszi áradás szintén érdekes kérdés, mivel helyi jelentések szerint az energodari atomerőművet is kiszolgáló kahovkai tározó 17 méteres vízszintje egy méterrel haladja meg a megszokott értéket. Az ukrán kormányzat ezzel párhuzamosan ugyanis folyamatosan csökkenti az ellenőrzése alatt álló kijevi és kremencsuki tározók vízszintjét.

Megemelkedett vízszint a kahovkai víztározóban

Bár utóbbi részben a nagy mennyiségű csapadék tározókba ömlésével is magyarázható, ám egy kisebb árhullám vagy áradás mesterséges megindításával könnyen víz alá kerülhetnek a Dnyeper bal parti, orosz ellenőrzésű területei. Utóbbinál nem kell nagyszabású áradást feltételezni. Már a vízszint pár méteres növekedése is elegendő ahhoz, hogy a part mentén létesített orosz aknamezőket az árhullám el tudja mosni, megnyitva az utat az esetlegesen átkelő ukrán alakulatok számára.

„Mindezek függvényében melyek lehetnek az ukrán ellentámadás főbb irányai?”

A médiában és a közlemények szintjén legtöbbet tárgyalt támadási irányt a zaporozsjei térség, azon belül is a Tokmak-Melitopol vonal, illetve Mariupol kikötővárosa jelentik. A célt vélhetően a Krím szárazföldi kapcsolatának elvágása, valamint a front mentén tartózkodó orosz erők részleges bekerítése jelentené. Utóbbihoz ukrán szempontból a legjobb szcenárió esetén még egy Azovi-tengerhez való kijutás is kapcsolódna. Mindezzel összefüggésben elsődleges fontosságot kapna az energodari atomerőmű elfoglalása, amely mind az energiaellátás biztosítása, mind pedig szimbolikus szempontból kiemelt fontossággal bír.

Az Energodar és a szomszédos atomerőmű elleni lehetséges ukrán támadás kivitelezése #moszkvater
Az Energodar és a szomszédos atomerőmű elleni lehetséges ukrán támadás kivitelezése
Forrás:Rybar

A zaporozsjei térség elleni hadműveletekkel egyidőben szinte biztosan lehet számítani a Dnyeper orosz ellenőrzésű szakaszai mentén ukrán partraszállási kísérletekre is. Kiemelten igaz ez Herszon, azon belül is a Dnyeper torkolat, illetve a környező szigetek esetében. Fontos leszögezni, hogy ezek a támadási kísérletek nem területszerzési céllal, vagy egy tényleges nagyszabású átkelés előkészítéseként történnének, hanem céljuk az orosz haderő erőforrásainak megosztása.

„Ukrajnának sem a technikai eszközei, sem képességbeli kapacitásai nincsenek meg a Dnyeperen való tömeges átkeléshez, és tartós hídfőállás kiépítéséhez”

Ugyanis amennyiben a Dnyeper mentén 4-6 helyen egyszerre intéznek támadást az ukrán csapatok a túlparti orosz ellenőrzésű területek ellen, azokra mindenképp szükséges egy effektív választ adni. Utóbbi viszont épp a zaporozsjei fő fronttól vonná el a szükséges orosz kapacitásokat, nagyobb esélyt adva Ukrajnának a védelem áttörésére. Az elmúlt időszakban, a média által sokszor felkapott állítólagos ukrán partraszállások is gyakorlatilag ugyanazt a célt szolgálják csak kisebb léptékben. Cél az orosz védelem feltérképezése, valamint a figyelem elvonása más frontoktól.

A dnyeperi átkelés lehetséges helyszínei szaggatott kék nyíllal jelölve #moszkvater
A dnyeperi átkelés lehetséges helyszínei szaggatott kék nyíllal jelölve
Forrás:Rybar

A dnyeperi átkeléssel egyidőben akár a szintén a Dnyeper-torkolatában fekvő Kinburn-félszigetet is megpróbálhatja Ukrajna elfoglalni, amelynek ellenőrzésével megszüntetheti a nyikolajevi és ocsakovi kikötők blokádját. Utóbbi potenciálisan lehetővé tenné Odessza mellett újabb kikötők megnyitását a nyugati haditechnika tengeri úton történő szállításához Románia és Bulgária irányából.

„Ám a déli frontok mellett léteznek alternatív támadási útvonalak is”

Utóbbiak közül mint a jelenlegi harcok is mutatják, legvalószínűbb a bahmuti harctér, pontosabban annak bővebben vett környezete. Mindez az egész Szeverszk-Szoledar-Artyomoszk/Bahmut, illetve északra a Szvatovo-Kremennaja vonalat is magába foglalja a liszicsanszki agglomerációval együtt. Bár elsőre nem tűnhet logikusnak stratégiai szempontból a donbasszi fronton támadást indítani, ám az elmúlt fél év harcai alapján a terület politikai és szimbolikus jelentősége jóval nagyobb, mint Zaporozsjéé. Amennyiben az ukrán haderő vissza tudná foglalni Bahmutot és Szoledart, úgy azzal hatalmas lökést adna a hátország moráljának. Ráadásul a Szlavjanszk-Konsztantyinovka-Druzskovka agglomerációban már jelenleg is több tízezres ukrán haderő állomásozik.

A szoledari front állása 2023. május 6-án #moszkvater
A szoledari front állása 2023. május 6-án
Forrás:Rybar

Amennyiben a bahmuti front mentén indulna meg az ukrán ellentámadás, azzal mind az észak-donyecki, mind a luganszki orosz területek veszélybe kerülnének, beleértve a Mariupol utáni második legnagyobb katonai sikerként elkönyvelt Liszicsanszk térségét is.

„Vélhetően a tavaly szeptemberihez hasonló harkovi ellentámadásban gondolkodhat Ukrajna egy, a luganszki területek elleni offenzíva során, amellyel az 1991-es határok újabb jelentős szakaszát is ellenőrzése alá vonhatná”

Ráadásul Luganszk szerepe nem csupán a határ ellenőrzése, de az orosz logisztikai útvonalak szempontjából is kiemelt, mivel azok elvesztésével a donbasszi orosz kontingens képességei drasztikusan megcsappannának. Egyes orosz jelentések még a nemzetközileg oroszként elismert területek elleni ukrán szárazföldi támadásokat sem tartanak kizártnak, ám azok Kijev szempontjából a politikai érdekeket nézve nem érnék meg.

A lehetséges luganszki területek elleni ukrán ellentámadás irányai szaggatott nyíllal jelölve #moszkvater
A lehetséges luganszki területek elleni ukrán ellentámadás irányai szaggatott nyíllal jelölve
Forrás:Rybar

Természetesen ahogy Herszon, úgy a donbasszi front esetében sem elképzelhetetlen, hogy az esetleges támadás ismét csupán az orosz csapatok figyelmének elvonására és erőik megosztására szolgál.

„Ukrajna szándékosan nem kívánja felfedni az ellentámadás pontos irányát”

Mindez alapvetően érthető is, hiszen Kijev célja valós szándékainak minél nagyobb mértékben való elmaszkírozása, hogy a támadás megindításakor minél inkább fel tudja használni a meglepetés erejét. Ne feledjük, a sikeres harkovi offenzívát megelőzően szó szerint hónapokig egy lehetséges Herszon elleni támadásról beszélt az ukrán és a nemzetközi sajtó, miközben a valós fókusz a front egy teljesen eltérő szakaszára irányult. Oroszországot is részben sikerült ezzel a csellel behúzni a csőbe, mivel Moszkva erőinek döntő hányadát pont a herszoni és zaporozsjei frontokra koncentrálta, védtelenül hagyva Harkov térségét.

„Viszont nem elképzelhetetlen, hogy a támadás egyfajta kettős hullámot ölt, és először csak egy kisebb offenzíva indul meg”

Ismét csak hasonlóan a tavalyi harkovi példához, annak esetében is Ukrajna elsőként egy Herszon elleni kisebb frontális támadással próbálkozott, amely a várakozásoknak megfelelően csúfos kudarccal ért véget. Ám mindezzel párhuzamosan a fő harkovi csapásirány mentén is megindult az offenzíva, amely viszont a háború eddigi legnagyobb ukrán katonai sikereként vált ismertté.

Lehetséges ukrán támadási irányok a bahmuti szárnyak mentén #moszkvater
Lehetséges ukrán támadási irányok a bahmuti szárnyak mentén
Forrás:Telegram

A jelenlegi, Bahmut környéki harcok is akár ilyen szerepet tölthetnek be, elvonva a figyelmet a valós támadási irányoktól. De az sem elképzelhetetlen, hogy Ukrajna a bahmuti front menti műveletekkel kívánja elhúzni a valós offenzíva kezdetét, hogy ezzel is további időt nyerhessen magának a csapatok kiképzésére és a nyugati haditechnika beérkezésére. Avagy Bahmut egyfajta elterelésként szolgál, hogy addig is lehetséges legyen a valós támadó erők felépítése.

„Milyen eszközökkel és módon készül Ukrajna a támadásra?”

A jelenleg és potenciálisan maximum rendelkezésre álló ukrán technikai, illetve személyi állomány pontos méreteit csak becsülni lehet, hisz érthetően a részletes adatokat Kijev igyekszik a lehető legnagyobb mértékben eltitkolni. A híradások egybehangzóan nagyjából két hadtestnyi, azaz összesen 72-76 ezer fős ukrán kontingensről szólnak, amelyet Kijev kifejezetten az ellentámadásra „tett félre”. Utóbbiakat vélhetően a jóval kisebb harcértékű területvédelmi erők is kiegészítik, de számuk nem haladja meg a 100 ezer főt. Nem feltétlenül az ellentámadáshoz kötődően, ám az orosz Rybar telegram csatorna adatai szerint ukrán oldalról legalább 35 ezer főnyi ukrán katonai személyzet tartózkodik a Herszoni terület, míg 20 ezer Harkov térségében.

Csapatmozgások Herszon térségében #moszkvater
Csapatmozgások Herszon térségében
Forrás:Rybar

A technikai állomány tekintetében nagyjából 315 harckocsi és közel 900 csapatszállító, illetve gyalogsági harcjármű állhat Ukrajna rendelkezésére jelen pillanatban. Fontos megjegyezzük, hogy a 28 brit Challenger 2 és a pár tucat Leopard 2 kivételével a páncélos állomány többségét még mindig a szovjet eredetű T-64 és T-72 típusok, valamint azok alváltozatai adják. A nyugati nehéztechnika csupán ez év júniusától, valamint 2023 második felétől érkezhetnek be Ukrajnába.

„Utóbbihoz kapcsolódóan éppen a haditechnika hiánya az ukrán támadó műveletek legnagyobb korlátja”

Ugyanis modern harcászatot nem lehet vívni megfelelő eszközpark nélkül. Ám Ukrajna nem kapta még meg a mai napig az általa kért mennyiségeket, legyen szó harckocsikról, tüzérségről vagy a gyalogsági harcjárművekről. A nyugati harckocsi felajánlások többségét képező Leopard 1 típus 80 példánya is csupán 2023 júniusában érkezhet meg Ukrajnába, amelyhez szükséges egyben a kezelőszemélyzet kiképzése is.

Ukrán személyzet kiképzése Leopard 1 harckocsikra

Mondanunk sem kell, a sokkalta modernebb Leopard 2 vagy M1A1 Abrams harckocsik és Marder gyalogsági harcjárművek beérkezésére még tovább kell várni, így még technikai téren is kérdéses, milyen eredményeket érhet el Ukrajna.

„Haditechnikai szempontból tehát a várt ukrán ellentámadás kezdetét éppen, hogy el kéne tolni a nyári hónapokra, mivel egyszerűen addig nem fog rendelkezésre állni a szükséges eszközpark”

Na de akkor mikor indulhat meg az ukrán ellentámadás? Nos, a pontos választ legfeljebb az ukrán vezérkar, illetve nyugati partnerei, valamint jobb esetben az orosz felderítés tudhatja. Egyrészt politikai téren maga az ukrán vezetés lavírozta be magát egy olyan helyzetbe, ahol akarva-akaratlanul, de eredményt kell felmutatnia nyugati támogatói számára. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati támogatások is végesek, és amennyiben bebizonyosodik, hogy az ukrán haderő nem képes átfogó és sikeres támadássorozatot kivitelezni Oroszország ellenében, úgy a külföldi felajánlások léptéke is csökkenni fog.

Persze, mindez természetesen országonként változó, ám leginkább az Egyesült Államok esetében a 2024-es elnökválasztás során az ukrajnai háború kulcskérdés lesz. Ha ukrán sikerek miatt akkor azért, ha nem akkor épp amazért.

„Ukrajna gyakorlatilag az önmaga által keltett média felhajtással saját magát viszi bele idő előtt az ellentámadásba”

Hasonlóan a harkovi és herszoni ellentámadásokhoz, Ukrajna ismét az orosz hátország infrastruktúráját igyekszik előzetese megpuhítani, hogy Moszkva ne legyen képes eredményesen reagálni az offenzívára. Viszont ahogy az Harkov esetén is bizonyítást nyert, az akkori ukrán sikerek nem a hátországot érintő drón/HIMARS támadásokhoz, hanem az orosz védelem csapatokkal való elégtelen ellátottságához köthetőek. Moszkva a részleges mozgósítással utóbbinak elejét vette, sőt Harkovval szemben egy több száz kilométeres beásott mélységi védelmi rendszert alakított ki Herszontól Zaporozsjén át egészen a Donbassz határáig.

Orosz védelmi vonalak Zaporozsje területén. Jól látható, hogy a közlekedési csomópontként szolgáló Tokmak és Bilmak tlepülések körül körkörös védelem épült ki xmoszkvater
Orosz védelmi vonalak Zaporozsje területén. Jól látható, hogy a közlekedési csomópontként szolgáló Tokmak és Bilmak tlepülések körül körkörös védelem épült ki Forrás:Readovka

Az Egyesült Királyság által bejelentett nagy hatótávolságú Storm Shadow rakéták szállítása is ezt a célt szolgálja, ám kérdéses, hogy milyen hatékonysággal. Ugyanis, mint az AGM-88 HARM lokátorromboló rakéták, vagy a JDAM siklóbombák példája is mutatja, a szovjet eredetű repülőgépek csak korlátozottan alkalmasak a nyugati légi fegyverzet alkalmazására, és nem tudják a képességek egészét kihasználni.

A Storm Shadow cirkáló rakéták maximális hatótávolsága #moszkvater
A Storm Shadow cirkáló rakéták maximális hatótávolsága
Forrás:Telegram

Plusz Ukrajna nagy valószínűséggel nem a brit saját készletekből kapja rakétáit, hanem London az export piacokra szánt csökkentett hatótávolságú – 250 kilométeres – verziót szállítja. Utóbbi esetében ugyanis a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer – MTCR – nemzetközi szerződés alapján a külföldi partnereknek eladott támadó rakétafegyverzet hatótávolsága nem haladhatja meg a 300 kilométert.

„Hogyan készül Moszkva az ellentámadásra?”

Az orosz reakciókat érdemes reaktív és passzív részekre felosztani. Előbbi alatt az ukrán katonai objektumok elleni folyamatos csapásmérést kell érteni, míg utóbbiak esetében a védelmi vonalak, valamint magának a védelemnek a megerősítését.

A reaktív válaszcsapások esetében, ahogy azt a közvetlenül a front közelében végrehajtott rakéta és légi csapásokból láthatjuk, Moszkva erősen igyekszik egyfajta preventív aktív védelemre támaszkodni. Utóbbi lényegét az adja, hogy Oroszország még az ellentámadás felvonulási fázisában mér folyamatosan csapásokat az ukrán haderőre és logisztikai hálózatra. Mindez természetesen magát a támadást nem tudja önmagában megakadályozni, de a cél nem is ez, hanem az ukrán képességek előzetes meggyengítése a lehető legnagyobb mértékben. Egyszerűen a műveletekben részt vevő erők nagysága következtében a támadás megindítása előtt 24-72 órával szükségesek erőteljes csapatösszevonások, amelyeket természetesen az orosz fél is detektálhat és csapást mérhet rájuk.

A pavlogradi vasúti pályaudvar térségét ért rakétacsapás következtében bekövetkező robbanás, amelynek hatóereje egyes jelentések szerint meghaladta a 4 kilotonnát

„Tekinthetünk minderre úgy, mint egyfajta boxmeccsre, ahol az egyik versenyző ellenfelét próbálja még a ringbe szállás előtt a végletekig meggyengíteni”

A passzív védelem terén pedig ahogy azt számtalan nyugati, oroszbarátsággal aligha vádolható kutató is megjegyzi, Moszkva egymásra épülő védelmi vonalak hálózatát alakította ki Zaporozsje és Herszon térségében. Egyszerűen ezek a négy-öt vagy akár többszörös mélységi vonalak olyan szintű akadályt jelentenek az ukrán haderő számára, amelyeket Kijev csapatai eredményesen nem képesek áttörni.

A mélységi védelem kiépítése során Moszkva igyekezett a helyi természeti viszonyok maximális kihasználására törekedni #moszkvater
A mélységi védelem kiépítése során Moszkva igyekezett a helyi természeti viszonyok maximális kihasználására törekedni
Forrás:Twitter

Ilyenkor az ellenfél bár még lehet, hogy az első körökben bevisz pár fájdalmas ütést, ám a lendületből hamar kifogyva végül ő lesz az, aki elsőként kidől. Mintha az első világháború nyugati frontja elevenedne meg az olvasó előtt. A bahmuti ütközetek által „félretett hónapok” épp Moszkvát segítették azzal, hogy a front egésze mentén megerősíthesse védelmét.

„Akárhogyan is érjen véget az ukrán ellentámadás, az nem fogja eldönteni a háború végkimenetelét”

Oroszország a háború megnyeréséhez szükséges stratégiai színtéren megengedheti magának, hogy taktikai szinten esetleg kisebb vereségeket szenvedjen, ha azok hozzájárulnak Ukrajna, és az őt támogató nyugati államok kimerüléséhez. Mint azt az elmúlt 14 hónap eseményei is mutatták, az orosz hátország és gazdaság nemhogy alkalmazkodott az ellene bevezetett tömeges szankciós rezsimhez, de Moszkvának 2014 óta először sikerült újra visszatérnie a világ 10 legnagyobb gazdasága közé.

„Egy elhibázott ukrán offenzíva viszont sajátos módon könnyen egy orosz ellentámadásba fordulhat át”

Utóbbival mind Kijev, mind Moszkva tisztában van. Amennyiben az ukrán vezetés túl sok erőt köt le akár Bahmut, akár Zaporozsje térségében, úgy az orosz fél képes lesz azt egyéb frontokon – mint mondjuk Avgyejevka – kihasználni. Természetesen ehhez szükséges a kellő hadászati innováció megléte is, amely sajátságos módon akár az UMPK névvel fémjelzett siklóbombák, akár a Lancet öngyilkos drónok terén rendelkezésre áll a csapatok szintjén, ám a tömeges alkalmazásuk ismét a hadvezetés döntéseitől függ.

Bár a média igyekszik a jelenlegi ukrán ellentámadást, mint egyfajta mindent eldöntő műveletet felvázolni, igazából döntő hatást az nem fog a háborúra gyakorolni. Ukrajna egyszerűen a mai napig nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a sikeres ellentámadást megalapoznák, miközben Moszkva épp a harkovi példából tanulva jelentős mód adaptálódott az új hadszintér új körülményeihez.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.