//Medve a háborúban
Wojtek 1944 körül bajtársai körében #moszkvater

Medve a háborúban

MEGOSZTÁS

A második világháború a mindenki által ismert nagyszabású csaták és hadmozdulatok mellett sok apró, ám annál érdekesebb eseménnyel is szolgált az utókor számára. Ezek közül az egyik legismertebb Wojtek, a lengyel haderő tüzérségi medvéjének története. Számos olyan részlettel szolgál, amelyek lassan 80 év távlatából szinte már hihetetlennek tűnnek.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Wojtek 1944 körül bajtársai körében #moszkvater
Wojtek 1944 körül bajtársai körében
Forrás:AA Arcivum

Történetünk 1942-ben kezdődik az ekkorra már a Szovjetunió és Nagy-Britannia által ideiglenesen megszállt Irán területén. A szövetséges hatalmak megegyezését követően a Władysław Anders tábornok vezetésével újjáalakult lengyel szárazföldi haderő egységei is hadrendbe álltak a tengelyhatalmak elleni harcban. Egy egykori hadifoglyokból illetve polgári menekültekből álló menetoszlop éppen úton volt, hogy csatlakozzon a Közel-Keleten tartózkodó angolszász csapatokhoz, mikor Hamadán városa mellett találkoztak egy hátizsákjában medvebocsot cipelő helyi fiúval. Némi beszélgetés után kiderült, hogy

„a bocs szüleit vélhetően környékbeli orvvadászok lőtték le, és annyira megtetszett az egyik tiszt unokahúgának, hogy pár doboz konzerv, csokoládé, egy svájci bicska és némi pénzbeli ellentételezésért cserébe a lengyel hadoszlop immár egy szíriai barnamedvével a soraiban folytatta útját”

Az elkövetkező három hónap során annyira összemelegedtek egymással a 22. tüzérségi század katonái és az ekkor már Wojteknek – előre vetítve későbbi szerepét „mosolygós harcosnak” – hívott medve, hogy a bocs az egység moráljának fenntartásában főszereplővé vált. Vélhetően az anyja elvesztése miatti sokk következtében a bocs eleinte még nem volt képes önállóan táplálkozni, amire egy igazán ötletes harctéri megoldás született. Vodkásüvegből és némi gumiból a század tagjai rögtönözött cumisüvegen át etették vízzel felkevert sűrített tejjel.

Mivel a vadon élő társaival ellentétben szinte kezdettől emberi környezetben nevelkedett, nemcsak korán beilleszkedett a katonák közé, de egyik legjobb barátjukká is vált. Többek közt megosztották vele fejadagjaikat, sőt időnként együtt is söröztek vele, bár méreténél fogva egy-két üveg elfogyasztása nem igazán hozta delíriumos állapotba. Egyes beszámolók szerint Wojtek még a cigarettát is megkedvelte, bár unortodox módon a szálak elszívása helyett többször inkább egyszerűen megette azokat.

„Wojtek fogyasztási szokásai mellett már szinte magától értetődőnek tűnik, hogy kiképzése során elsajátította a menetelést, illetve a rangban felette állókat meglátva szalutált irányukba”

Bizonyos esetekben még a teherautó volánja mögé is beült a pedálok jobb elérését lehetővé téve egy faláda társaságában. Szabadidejében a későbbi közlegény katonatársaival rendszeresen baráti birkózásban mérte össze az erejét anélkül, hogy előbbiekben kárt okozott volna. Ami egy 250 kilósra is megnövő medve esetében kifejezetten figyelemre méltó teljesítmény. Mindamellett, hogy külön szálláshellyel rendelkezett, mégis rendre inkább a század tagjaival együtt a tábor sátraiban töltötte az estéit.

Némafilm a katonák és Wojtek közti birkózás pillanatairól

Ahogy fordult a háború állása Wojtek a századával együtt előbb Irakba majd Szírián és Palesztinán keresztül Egyiptomba vonult, ahonnan a szövetséges erők olaszországi offenzívájának előkészítése zajlott. Időközben viszont Wojtek egy elháríthatatlannak tűnő problémával szembesült. A brit hadvezetés ugyanis megtiltotta a hajók fedélzetén bármilyen állat szállítását. A kérdésre a megoldást ismét egy rögtönzött, de egyben a lengyel leleményességet jellemző megoldás hozta meg.

„Wojtek immár az Anders-hadsereg közlegényeként saját katonakönyvvel – valamint az őt megillető zsolddal – szelte át a Földközi-tengert”

A történészek közt csak „csiga offenzívaként” hivatkozott itáliai hadjáratot nemcsak a terepviszonyok, de az időközben kiépült erős német mélységi védelem is nehezítette. A német ellenállás kulcspontjának a kelet-nyugati irányban húzódó Gustav-vonal és Monte Cassino számított Rómától délre. A még Szent Benedek által a hatodik században alapított kolostor feletti uralomért hosszan elhúzódó, sokáig sikertelen és véres harcot vívtak a szövetséges csapatok a 10. hadsereggel, illetve a vele kollaboráns olasz erőkkel. Wojtek egysége tüzérségként nem szolgált az elsővonalas alakulatok közt, ám az általa biztosított tüzérségi támogatás létfontosságú szerepet játszott a frontvonalon.

MEGOSZTÁS