„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Sandu biztosan győzni fog az első fordulóban, az 50 százalékot azonban aligha éri el”
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP
Nem szeretek más orgánumokkal foglalkozni, de ami a moldovai választások körül folyik a nyugati és természetesen így a hazai fősodor médiában, az az újságírás megcsúfolása. De fogalmazzunk pontosabban, mert a média egy része csak átveszi a Nyugaton profi módon előkészített narratívát. Így aztán sokan nem is tudják – persze, messze nem mindenki -, hogy gyalogok a nagy sakktáblán az információs háborúban.
„Mert Ukrajna után Moldova is az Oroszország és a Nyugat közötti geopolitikai szembenállás terepévé vált”
Ezért aztán azon egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a választás kapcsán e két oldal egymásnak feszül, és igyekszik lehetőségei szerint nemcsak befolyásolni annak eredményét, de megpróbálja terjeszteni a saját narratíváját is. Ez tehát, úgy is mondhatnám, hogy ebben a helyzetben a legkevesebb. Valahol ez a geopolitikai játszmák természete. Az azonban már vet fel kérdéseket, és egyáltalán nem magától értetődő, hogy a média ennek az egymásnak feszülésnek az eszközévé silányul. A nyugati fősodor, és ahogy már jeleztem, nyomában a hazai követői is egyöntetűen és egyoldalúan úgy állítják be ezt a választást, mint a nyugati irányba forduló tiszta lelkű moldovaiak és az ezt megakadályozni akaró gonosz Oroszország küzdelmét. Egykor szebb napokat látott hetilapunk például ebben a szellemben keményen indít. Úgy üti fel a választási előzetesét, hogy Oroszország ugyanazt akarja elérni Moldovában pénzzel és propagandával, mint Ukrajnában rakétákkal és tüzérséggel. Röpködnek a Moszkva által támogatott oroszbarát ellenzékről és az ellenük angyalként küzdő, az országot a helyes irányba terelni próbáló hatalomról szóló elcsépelt, leegyszerűsítő és hamis sztereotíp mondatok.
„Szó sem esik arról, hogy a Nyugat is bevet pénzt, paripát, fegyvert annak érdekében, hogy Moldovát végképp ebbe a blokkba terelje. A lehetőségei pedig manapság jóval nagyobbak, mint Oroszországé”
Ezekben a tudósításokban a moszkvai ármánykodások hosszú leírása közepette fel sem vetül, hogy Maia Sandu államfő és nyugati szponzorai, tanácsadói miért döntöttek úgy, hogy ezt a megméretést összekapcsolják az Európai Unióról szóló népszavazás kérdésével. Pontosabban a kérdést ravasz módon úgy tették fel, hogy hozzájárulna-e az integráció alkotmányba foglalásához. Amikor ezt az eszközt másutt, nem a fősodor pártjai vetik be, azonnal nagy a felhördülés, míg most ez természetes. Hát persze, mert Sandu esélyeit növeli. De ennek kapcsán felvetődik az a kérdés is, hogy az uralkodó ideológiát nemcsak az alaptörvény szellemével, de betűjével is szembe menve az alkotmányban rögzítsék.
S miközben röpködnek a számok az ellenzéknek nyújtott orosz támogatásról, arról mélységesen hallgat a „független” sajtó, hogy Sandut „tanácsadókként”az Európai Unió és az Egyesült Államok nagykövetségének munkatársai segítik a kampányban. Mint ahogy arról sem, hogy a jelenlegi elnök a kampányát állami, pontosabb nyugati pénzekből viszi. Amerikai állami intézmények és alapítványok öntik a pénzt Sandu kampányába, és e téren az Európai Unió sem akar lemaradni. Persze, a nyugati fősodor sajtóban mindez természetesen a demokrácia megerősítése jegyében történi, így aztán a kampány kapcsán szó sem esik nagyon róla.
„De arról sem, hogy hogyan <tisztította meg> Sandu a belpolitikai terepet azzal az egyszerű trükkel, hogy mindenkit orosz ügynöknek és propagandistának nevezett, aki kihívója lehet”
Egy jelentős mértékben oroszajkú országban ugyanerre hivatkozva miként tiltotta be az orosz nyelvű médiákat, tiltott be pártokat. De az sem merült fel a fősodor médiában, hogy az Európai Unió besegítve Sandunak ugyanezen az alapon vette szankciós listára a Gagauz Autonómia vezetőit. Mint ahogy arról sem esik szó ezekben a médiumokban, hogy az „esélyegyenlőség nevében” hol szavazhat munkaképes lakosság külföldön dolgozó 40 százaléka. Miközben előzetesen a legtöbben Oroszországból (38 százalék) regisztráltak, miközben az Olaszországban, Németországban, az Egyesült Államokban és Románia élők között ez az arány 11,5, 9, 6,6 illetve 5 százalék, addig Oroszországban kettő, Olaszországban 60, Németországban 26, Franciaországban 20, Nagy-Britanniában 17, Romániában 16, az Egyesült Államokban 16, Spanyolországban 11, Írországban 10, Portugáliában 6 szavazó helyet nyitottak.
„S a sort még folytathatnánk azzal, hogy az állam összes lehetőségét felhasználva Sandu már a hivatalos nyitány előtt egy hónappal megkezdte a kampányát. De említhetnénk azt is, hogy a referendum érvényességi küszöbét 30 százalékra szállították le akkor, mikor az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség szükséges”
Ugyan a felmérések alapján a moldáv lakosság 63 százaléka áll ki az európai integráció mellett, azért az elvitathatatlan, hogy az ország megosztott. Még ebben a kérdésben is, de még inkább Sandu megítélésében. Hiába a jelenlegi elnök legnagyobb népszerűsége, az elutasítottsága is kiugróan magas. Ami pedig az európai irányt illeti, a moldávoknak nem ezzel van bajuk, hanem azzal, hogy a jelenlegi hatalom a földrajzi, geopolitikai helyzetet semmibe véve teljesen hátat kíván fordítani Oroszországnak, Eurázsiának. Egyébként az oroszbarátnak címkézett ellenzék jelöltjei – az indulásból is kizárt Pobeda nevű blokk kivételével – is támogatják az európai integrációt, csak nem úgy, ahogy Sandu. Kiegyensúlyozott, többfelé nyitott külpolitikáról beszélnek, ami Moldova geopolitikai helyzetében természetes is lenne. Arról most nem is beszélve, hogy akkor veti be a hatalom ezt az átlátszó trükköt a referendummal, amikor az EU bővítése nincs is napirenden.
„Egyébként az államfői posztra jelöltként 11-en pályáznak, közülük Maia Sandu és az ismert újságíró Natalia Morar kivételével mind egykori, és a hatalomba visszatérni próbáló politikus”
A legesélyesebb jelölt a hatalmon lévő Cselekvés és Szolidaritás Párt támogatásával induló Maia Sandu népszerűségét 36, míg a legnagyobb kihívóként számon tartott Alexandr Stoianoglo volt főügyészt, a Szocialista Párt jelöltjét, aki az Európai Bíróságon támadta meg sikerrel az eltávolítását, 10 százalékon mérik. A jelöltek között van Ion Kiku és Vaszilij Tarlev volt miniszterelnökök, Irina Vlah, a Gagauz Autonóm Terület korábbi kormányzója, Renato Usatii ellenzéki politikus.
„Sandu biztosan győzni fog az első fordulóban, az 50 százalékot azonban aligha éri el”
Így a döntés jó eséllyel a november 3-án sorra kerülő második fordulóra marad, amely előtt a fő kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e összefogni. Ha igen, akkor nagyon szoros lehet a verseny, amelynek eredménye a közelgő parlamenti választások kimenetele szempontjából lesz igazán fontos. Hiszen ne feledjük el, hogy Moldova parlamenti köztársaság. Az igazi tét azonban nem is ez, hanem az ország jövője. Az, hogy az „ukrán úton” elindult Moldova tanult-e valamit szomszédja esetéből, avagy a Nyugat instrukciói alapján az egyre feszültebb nemzetközi helyzetben frontországgá válik, és a szinte kivétel nélkül moldáv-román kettős állampolgársággal rendelkező jelenlegi vezetőinek az irányításával menetel tovább a konfrontáció, a szakadék felé.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
