„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Petro Porosenko egy Mariupol közeli településen katonai vezetők és a védelmi miniszter társaságában egy hadgyakorlaton 2018. október 12-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/ Mikhail Palinchak / Ukrainian Presidential Press Office
Függetlenné válik az ukrán ortodox egyház, a Moszkvához hű papokat házkutatásokkal félemlíti meg az Ukrán Biztonsági Szolgálat, közben december 15-től a hadseregben leállították a szabadságokat. Egyre több hír jelenik meg arról, hogy ukrán támadás készül Mariupol környékén. Kijev ismét feszíti a húrt, eközben meghosszabbítják az Oroszország elleni szankciókat. Méghozzá arra hivatkozva, hogy nincs haladás az ukrán konfliktus rendezésében. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kercsi ukrán provokáció – amelyet csak tetézett az orosz határőrség aránytalan és durva reagálása – újabb alkalmat adott a Moszkvára gyakorolt nyomás növelésére.
Itt tartunk most, és még három és fél hónap van hátra az ukrán elnökválasztásig, amelyen a jelenlegi államfő csak úgy nyerhet, ha lényegesen javít a népszerűségi mutatóin. Ehhez pedig láthatóan a helyzet élezésének, ezen keresztül a nacionalista érzelmek felkorbácsolásának az útját választotta. S az eddigi tapasztalatok alapján lényegében tehet bármit, nyugati támogatóinak amerikai része lelkesen bólogat, míg a szitán azért egyre inkább átlátó európaiak a tudatosan kialakított helyzetben hallgatnak, és legfeljebb négyszemközt próbálják visszafogni, mérsékletre inteni Petro Porosenkót.
Az Egyesült Államok még a katonai szembenállás kiéleződését sem kizárva, alapvetően Porosenko radikalizálódásában érdekelt. Ennek érdekében európai szövetségeseiket – lezárva előttük az ukrán elit befolyásolásának csatornáit – ügyesen semlegesítik. Ezzel párhuzamosan Washington igyekszik minimalizálni a kijevi hatalom egyenirányításának költségeit. Ezt lényegében rátestálja az európaiakra.
Annak ellenére, hogy Európa, mindenek előtt Németország az ukrán gazdasági, szociális és politikai helyzet normalizálásában érdekelt. A háború kiújulásának forgatókönyveit Berlin határozottan elveti, ám sokszor csak tehetetlenül és kiszolgáltatottan vergődik. Németország mára a 2004-ben még oly lelkesen indított ukrán projekt túszává vált. A kercsi incidensre adott berlini reagálások világosan mutatják, hogy Németország mennyire másként képzeli el az ukrán válság rendezését, mint az Egyesült Államok.
A kialakult helyzetben a Napnál is világosabb, hogy az ukrán problémának jelenleg nincs megoldása. A jövő nyárig, az ukrán és az európai választások lezajlásáig legalábbis semmiképpen. Ezen idő alatt Porosenko borítékolhatóan megtesz majd mindent, szó szerint mindent hatalma megtartása érdekében. Ha kell, a demokrácia és a szabadságjogok visszaszorításával. Ennek a játszmának a nyitánya volt a hadiállapot kihirdetése. Ukrajna totalitárius fordulata azonban nem állhat sem Amerika, sem pedig Európa érdekében. Sőt!
Ennek persze nem elégséges feltétele, hogy Porosenkót egy a megegyezésben és nem a konfliktus kiélezésében érdekelt politikus váltsa az elnöki székben. Ehhez arra is szükség van, hogy Európa végre önálló, a saját érdekei mentén kialakított külpolitikai irányvonalat vigyen. A kulcsszó ennek kapcsán az önállóság mellett a bátorság. A megújuló német vezetésnek nem szabad állandóan Amerikára figyelnie, mert az érdekek határozott és saját vonalvezetést követelnek. S ennek jegyében nem szabad, hogy Európa hagyja magát Kijev által manipulálni, s felüljön az ukrán provokációknak. Egyértelműen Kijev és ezzel párhuzamosan Moszkva tudomására kell hozni, hogy el kell végre kezdeni a minszki megállapodás teljesítését.
A kampányidőszakban a Kijevvel feszült viszonyba keveredett magyar kormánynak is fokozottan ügyelnie kell arra, hogy ne mérgesedjen tovább a helyzet. Mert látni kell, hogy Ukrajna a külpolitikai problémáit az utóbbi időben előszeretettel próbálja a vitapartner tudatos provokálásával megoldani. Ez történt a kercsi incidens esetében is, ahol az orosz fél rosszul értelmezett keménységet mutatva ennek felült. S a többi már ismerős. A nyugati, mindenek előtt az amerikai reagálások a provokált fél reagálását ítélik el hangosan, Kijev pedig nevet a markába.
A Kárpátaljára vezényelt katonai egység, a sorozások veszélye és az ukrán nacionalista szervezetek provokációjának egyvelege könnyen a magyar kisebbség elleni erőszakos akciókhoz vezethet a határ menti, többségében magyarok lakta járásokban. Egy ilyen konfliktust aztán az orosz vagy éppen a magyar titkosszolgálatoknak a helyzet élezését szolgáló provokációjaként lehet bemutatni, s ez a szcenárió alighanem vevőre is találna az Orbánnal szemben csak a nyomásgyakorlás növelésének lehetőségére váró nyugati körökben. S ha figyelemmel kísérjük az ukrán politikusok, és a sajtó Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásait, akkor ez nem is olyan elképzelhetetlen forgatókönyv. Az információs térben ugyanis ukrán oldalról ezt már többször eljátszották.
Kijev ezen kívül a nemzetközi reakcióktól egyáltalán nem félve kész a legelképesztőbb lépésekre is. Ilyen volt, amikor elzárta a Krím vízellátását, s energetikai valamint kereskedelmi blokádot hirdetett. Különösen az első, emberiesség elleni bűnnek számítana, ha nem oroszok lennének a szenvedő fél. De Kijev a kercsi incidens után azt is gond nélkül meglépte, hogy megtiltotta az orosz férfiak beutazását az országba. Innen már csak egyetlen lépés, hogy kiutasítsák a kettős állampolgársággal rendelkező magyarokat is. Ne feledjük, hogy a rada honlapján nem is olyan régen már volt erre vonatkozó felhívás. A nyárig tehát mindenképpen a szokottnál is körültekintőbben kell alakítani a szomszédsági kapcsolatokat, ügyelve az érzékenységre és nem felülve az esetleges provokációknak. Tartok azonban attól, hogy még így is jöhetnek forró hetek a magyar-ukrán kapcsolatokban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
