//Már a Mirotvorec listázta Ferenc pápát
„A nagy Oroszország örökösei vagytok, a szentek, a királyok, Nagy Péter és II. Katalin nagy Oroszország anyácskának a leszármazottjai, egy nagy és felvilágosult orosz birodalomnak, kultúrának és emberségnek az örökösei. Soha ne adjátok fel ezt az örökséget, haladjatok vele előre” #moszkvater

Már a Mirotvorec listázta Ferenc pápát

MEGOSZTÁS

Morzsák. Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Így néhány hírből képet alkothatunk arról is, hogy mi zajlik a környezetünkben. A hírmorzsákból egyértelműen kiderül, hogy Európa morális, gazdasági, politikai válsága egyre mélyül. Ezt belátják már a politikusok is, ám megoldások, szemléletváltás helyett sokszor még mindig bűnbakokat keresnek, s az oroszokban, a globális Dél országaiban meg is találják. Persze, még ennél is van lejjebb, hiszen az ukránok már Ferenc pápát is Moszkva szekértolójának tartják. Csupán azért, mert azt mondta a fiataloknak, legyenek büszkék arra, hogy oroszok, és őrizzék a hatalmas kulturális és szellemi örökséget.

„A nagy Oroszország örökösei vagytok, a szentek, a királyok, Nagy Péter és II. Katalin nagy Oroszország anyácskának a leszármazottjai, egy nagy és felvilágosult orosz birodalomnak, kultúrának és emberségnek az örökösei. Soha ne adjátok fel ezt az örökséget, haladjatok vele előre” #moszkvater
„A nagy Oroszország örökösei vagytok, a szentek, a királyok, Nagy Péter és II. Katalin nagy Oroszország anyácskának a leszármazottjai, egy nagy és felvilágosult orosz birodalomnak, kultúrának és emberségnek az örökösei. Soha ne adjátok fel ezt az örökséget, haladjatok vele előre”
Fotó:EUROPRESS/Filippo MONTEFORTE/AFP

Támadások kereszttüzébe került Ferenc pápa, miután arra biztatta az orosz fiatalokat, hogy ragaszkodjanak az „örökségükhöz”, mint a „nagy, felvilágosult orosz birodalom” örökösei.

„A nagy Oroszország örökösei vagytok, a szentek, a királyok, Nagy Péter és II. Katalin nagy Oroszország anyácskának a leszármazottjai, egy nagy és felvilágosult orosz birodalomnak, kultúrának és emberségnek az örökösei. Soha ne adjátok fel ezt az örökséget, haladjatok vele előre”

– fogalmazott az egyházfő. Ferenc pápa augusztus 25-én a katolikus fiatalok összoroszországi találkozója keretében Szentpéterváron, az Alexandriai Szent Katalin-bazilikában videokonferencián szólt az orosz fiatalokhoz. A Szentatya szavai sokakban felháborodást váltottak ki. Azzal bírálták a pápát, hogy Oroszország imperialista múltját dicséri, különösen a Kreml Ukrajnában zajló háborúját figyelembe véve. A Deutsche Welle ennek kapcsán meglehetősen ízléstelen karikatúrát engedett meg magának, amelyen paradicsommal dobálják meg Ferenc pápát. Persze, a beszéd további részét már senki sem idézte, ez valahogy nem illett a narratívába. Pedig a Szentatya azt üzente az orosz fiataloknak, hogy legyenek „a béke művészei”, és „vessenek magokat a megbékéléshez”. Az ukrán elnök tanácsadója, Mihajlo Podoljak a Corriere della Serának már egyenesen arról beszélt, hogy Ferenc pápa üzenete nem más, mint az agresszív imperializmus feltétlen ösztönzése. Kötelességtudóan felháborodott a külügyminisztérium is, és nagy garral bekérette a Vatikán nagykövetét. De a pápa neve felkerült már az Ukrajna ellenségeit listázó Mirotvorec honlapra is.

„Úgy tűnik – fogalmazott Podoljak –, a pápa ismét az orosz propaganda eszközévé vált”

Ezek után a Vatikán kénytelen volt magyarázkodni, pedig a Szentatya nem tett mást, mint azt üzente a fiataloknak, legyenek büszkék arra, hogy oroszok, és őrizzék a hatalmas kulturális és szellemi örökséget. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem a nyugati közbeszédben démonizált, dehumanizált Oroszországról lenne szó. A pápa azonban másokkal ellentétben ott is embereket, kultúrákat lát, és távoltartaná magát az információs háborútól. Ám a Szentszéki Sajtóközpont a helyzetet látva nem tehetett mást, közleményt adott ki, amelyben rámutatott, hogy a Szentatyának a találkozó végén elhangzott szavait néhányan félreértették. A pápa – amint az a szavak elhangzásának körülményeiből is kitűnik – arra akarta bátorítani a fiatalokat, hogy őrizzék és ápolják azt, ami Oroszország nagy kulturális és szellemi örökségében pozitív.

„Itt tart ma Európa. Nincs már tekintély, tisztelet, és vitakultúra”

Sokszor kocsmai stílusban kérik számon akár a pápát is, aki egyébként többször is bírálta az ukrajnai orosz inváziót, és a konfliktus befejezésére szólított fel. Ugyanakkor nem állt be a háborúért kizárólag az orosz elnököt hibáztató, dehumanizáló propaganda hadjáratba, és felvetette a NATO felelősségét is. Az ukrán elnöki tanácsadó szavait nem minősíteném, hiszen Kijev szemében mindenki az orosz propaganda eszköze, aki nem ugrik utánuk a kútba. S az európai fősodor még ezt az Ukrajnát tartja a demokrácia védőbástyájának! Tudják mit, mondjon bárki bármit, mi inkább maradunk Ferenc pápa társaságában.

Érdekes kijelentéseket tett a napokban Emmanuel Macron is, aki a francia nagykövetek éves párizsi találkozóján meglehetősen őszintén és realistán értékelte a globális helyzetet. A végkövetkeztetései persze már nem ennyire egyértelműek. A francia elnök elismerte, hogy a világban egyre inkább kiéleződik a hatalmak közötti verseny, és ebben a kontextusban Európa és a Nyugat meggyengülésének kockázatára figyelmeztetett. Mint fogalmazott,

„annak a nemzetközi rendnek a fokozatos megkérdőjelezése zajlik, amelyben a Nyugatnak még mindig meghatározó helye van”

Szólt a népesség felhígulásáról, az európai versenyképesség gyengüléséről, valamint arról is, hogy az úgynevezett globális Dél egyes déli államai nem hajlandók elítélni Oroszországot, és úgy gondolják, ami Ukrajnában történik, az az európaiak háborúja, és őket nem érinti. Hát bizony, nem mindenki lelkesedik azért, hogy harcoljon Ukrajnáért! Aztán már haza beszélve aggódott az Ázsiától Afrikáig jellemző sérelmi politika erősödése miatt, amely szerinte kitalált vagy fantáziált antikolonializmusból, és egy politikailag kihasznált Nyugat-ellenességből táplálkozik.

„Tipikus nyugati szemlélet, amely csak arra tud gondolni, hogy az afrikaiakat valakik mindig kihasználják. Az eszébe sem jutott Macronnak, hogy az afrikaiak kezdenek öntudatra ébredni”

Ebben a szellemben említette a jelenlegi világrendet túlságosan nyugatinak tartó, ás alternatív berendezkedést építő BRICS-et is, és úgy vélte, el kellene kerülni a blokkosodást. Világos, a nyugati blokk maradhat, másik ne nőjön fel mellé. Értjük a vágyat, csak a világ ezen már túllépett. De az Európai Unió megreformálásának szükségességét hangsúlyozva elővette régi vesszőparipáját is, és úgy vélte, hogy az EU-nak „talán” egy többsebességes unió irányába kellene elindulnia, amikor Ukrajna, Moldova és a nyugat-balkáni országok integrálását fontolgatja. Itt is kitapintható az egykori nagyhatalom gőgje. De emellett az a pragmatizmus is, hogy Párizs a német tétovázást figyelve úgy érzi, esélye van erősíteni a pozícióit. Berlin ugyanis a saját belső dolgaival van elfoglalva. De az sem kizárt, hogy ebben a helyzetben inkább nem mond semmit, és kivár. E kérdésben főleg nem, mert azért a gazdasági érdekei miatt sem lökné Közép-Európát végleg a perifériára. Ez persze az optimista megközelítése a német szerencsétlenkedésnek. Szóval Macron úgy látja, a nagyok intézzék Európa ügyeit, a kicsik meg majd ellesznek valahogy a periférián.

„Arra Macron nem gondolt, hogy ez a többsebességű Európa azt is jelenti, hogy a <periféria> országait ebben a szerkezetben már nem lehet úgy rángatni, erre-arra kötelezni, mint most. Ez az Európa inkább így már inkább csak egy a platform lenne, mint a BRICS”

Macron egyébként elítélte azokat az országokat is, akik elismerik a nigeri puccsistákat, és pragmatikus kapcsolatokat ápolnának az új hatalommal. Érdekes, a francia elnök 2014-ben nem volt ennyire felháborodva a puccsistákon, sőt Párizs még segített is a Janukovics elnök hatalmát megdöntőknek. Hát ez ma Európa, amelynek Macron még az egyik leginkább realista politikusa.

De ha már a nyugati álszent magatartást említettük, akkor figyelmükbe ajánlanám a Financial Times hírét, miszerint

„a háború árnyékában történelmi csúcsra ugrott orosz cseppfolyósított földgáz európai importja”

Tudják, mint az orosz urán amerikai importja! Az idei év első 7 hónapjában 1,6 százalékkal emelkedett az uniós tagállamok cseppfolyósított orosz földgáz importja. Ezzel az Egyesült Államok után Oroszország lett az EU második legnagyobb LNG-beszállítója. A Kpler adatai alapján az EU tagállamai havonta mintegy 2 milliárd köbméternek megfelelő LNG-t importálnak Oroszországból. Az első 7 hónapban ez összesen mintegy 21,6 millió tonnát, átszámolva mintegy 13,3 milliárd köbmétert tett ez ki, ami a teljes 133,5 millió tonnányi (82 milliárd köbméternyi) uniós LNG-importnak a 16 százalékát teszi ki. Ugye még emlékeznek arra a felháborodásra, amely a Magyarország és a Gazprom között a hosszú távú gázszállításról szóló szerződés aláírását kísérte?!

„Ám ez a gáz sem elegendő. Az európai versenyképesség fenntartásához még több kellene, mégpedig olcsón. A Bloomberg éppen a gáz hiányát és még inkább az árát látja az európai termelési válság legfőbb okának”

Az energiaigényes iparágak nem tudnak megbirkózni a földgáz egyre magasabb árával, és csökkentik a termelést. Mint az elemző megjegyzi, Németországban már 14 hónapja folyamatosan esik az ipari termelés. A Morgan Stanley adatai szerint az európai ipar energia igénye jelenleg 15 százalékkal kisebb az elmúlt öt éves átlagnál. Mint a szerző Javier Blas megjegyzi, így le lehet győzni az energiaválságot, csak visszaesik a gazdaság. Különösen drámai a helyzet Németországban, ahol a Nemzetközi Valutaalap prognózisa szerint gazdaság az idén 0,3 százalékponttal zsugorodik. A német statisztikai hivatal már májusban figyelmeztetett, hogy az ország recesszióba került, Németország legnagyobb vállalatai közül pedig néhány már meg is kezdte a kivonulást a szülőföldjéről. Nem véletlen, hogy a szász tartományi miniszterelnök Mihael Kretschmer már arról beszél, hogy helyre kellene állítani az Északi Áramlat megrongált vezetékeit.

„No, de ez is érdekes! Mindenki egyértelműsíti, hogy az információs háborúban a nyugati blokk sokkal jobb, mint az orosz oldal. Lehet, de azért itt is tudnak hibázni. Méghozzá nem is kicsit!”

Az orosz agressziót a 2014-es odesszai horror képeivel illusztrálta az Egyesült Államok prágai nagykövetsége, mire a kommentelők jelezték, hogy sikerült az oroszok elleni ukrán agresszió képeit bemutatni. De ebből legalább tudjuk, hogy az amerikaiak is agressziónak tartják, ami 2014 májusának elején az odesszai szakszervezetek házában történt. Csak valahogy eddig hallgattak róla!

„A fenti hírmozsákból is kiderül, hogy Európa tényleg mély válságban van, ám minden viszonylagos. Míg például a nyugat-európaiak az egykori jólétet siratják, és kicsit összehúzzák a nadrágszíjat, eggyel kevesebb helyre mennek nyaralni, és pár sörrel kevesebb gurul le, addig a világ más részein, így Közép-Ázsiában vagy a Közel-Keleten az egyre tragikusabb vízhiánnyal küzdenek”

Iránban például már folyók, tavak száradnak ki, és a vízhiány már szociális feszültségeket gerjeszt. Látványosan romlik a helyzet Irakban és Szíriában is, és ezen nem segít a Tigris és az Eufrátesz medencéjében az alsó folyásra tekintettel nem lévő török magatartás sem. A sok török vízerőmű építése és a folyóvíz túlhasználása Irakban már vízhiányhoz vezet. A víz miatt a térség országai között – legutóbb Irán miatt Irak fordult az ENSZ-hez, korábban pedig a közép-ázsiai Tádzsikisztán és Kirgizisztán vitája már egyenesen fegyveres konfliktusig fajult – megnövekedett a feszültség, hiszen a víz e régiókban egzisztenciális kérdés. Hiánya miatt elpusztul a termés, szegényedik, sokszor éhezik a lakosság, ami elégedetlenséghez, spontán lázadásokhoz vezet, ez pedig megingatja a politikai stabilitást.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.