„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A Finomkezű az idővel is harcol

2019. máj. 10.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

A fehérorosz Vlagyimir Szamszonov 43 évesen is a huszadik az asztaliteniszezők világranglistáján, ám a hatszoros Európa-bajnoknak már ott motoszkál a fejében a visszavonulás gondolata

Vlagyimir Szamszonov #moszkvater

Vlagyimir Szamszonov
Fotó:EUROPRESS/PATRIK STOLLARZ/AFP

Vannak sportemberek, akik egyszerűen olyan tehetséggel és tudással vannak megáldva, hogy túl már a negyedik ikszen is képesek a saját sportágukban világklasszis teljesítményre. Az asztalitenisz rendkívül felgyorsult játékában pedig ezt nem könnyű elérni. Ám vannak kivételek. Mi magyarok büszkén mondhatnánk, hogy lám-lám, extraklasszisunk, Klampár Tibor 35 évesen hatalmas meglepetést okozva a szöuli olimpián 1988-ban negyedik helyet szerzett. Egy évre rá a dortmundi világbajnokságon a negyeddöntőben Waldnertől hatalmas csatában kapott ki, és sok szakember úgy vélte, ha ott Klampár diadalmaskodik – megvolt rá minden esélye –, akkor 36 évesen vélhetően egyéni vb-címet is szerzett volna. De túl a negyvenen még tagja volt az Európa-bajnoki ötödik helyezett csapatnak, az pedig páratlan a világ sportjában, hogy még 2012-ben, azaz 59 évesen is aktív játékosként az NB II. északkeleti csoportjában a Szerva ASE csapatát erősítette.

Nos, ugyan itt még nem tart a fehéroroszok világklasszisa, Vlagyimir Szamszonov, de

„az 1976-os születésű, azaz 43 éves asztaliteniszező a mai napig is ott van a férfiak világranglistájának 20. helyén, amiről nagyon sok ország sokkal fiatalabb játékosa csak álmodozik”

Szamszonov eredményeit felsorolni is elképesztően hosszú lenne, így egyszerűsítsük le a legfontosabbakra.

 A vélhetően több szobát megtöltő érmei és trófeái közül talán a két legértékesebb hiányzik, mégpedig az olimpiai és a világbajnoki cím, holott például Rióban 40 évesen kis híján felért a csúcsra, ám végül meg kellett elégednie a 4. hellyel (újabb hasonlóság Klampárhoz…), de emellett hatszoros Európa-bajnok – ebből három egyéni –, háromszoros Világkupa-győztes, tízszeres BL-győztes, valamint 27 alkalommal nyert Pro Tour-versenyt. A világbajnoki aranytól sem állt messze, de 1997-ben a manchesteri világbajnokság döntőjében a svédek zsenije, a nála 11 évvel idősebb Jan-Ove Waldner ekkor még megállította (már megint eszünkbe juthat Klampár…).

Szamszonov 1976-ban Minszkben látta meg a napvilágot, és hatévesen játszotta első „élet-halál” meccsét az édesapjával. Tehetségére szinte azonnal felfigyeltek, és annak ellenére már 11 évesen szovjet válogatott lett, hogy akkoriban a felsőbb vezetés nem nagyon erőltette a nem orosz születésű játékosok nemzeti csapatba kerülését. Ám beigazolódott, kár lett volna őt kihagyni, ugyanis mire kinőtte az utánpótlás éveket, éppen 13-szoros Európa-bajnoknak mondhatta magát.

Amikor berobbant a felnőttek közé, sokan benne látták az új európai reménységet, aki majd megállítja a kínaiak egyre nyomasztóbb fölényét. Ám ha ez nem is jött össze, azért a fenti eredménysor – amit azért egészítsünk ki három Európa TOP 12-es sikerrel – miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie.

Holott – a tehetségét maximálisan elismerve – sokan nem tartották igazi egyéniségnek, és azt állították, hogy a már kiöregedés felé haladó sztárokra, a belga Saive-re, a francia Gatienre, a német Rosskopfra, a svéd Perssonra és persze Waldnerre akkor is érdemes odafigyelni, ha éppen csak a nézőtéren ülnek, miközben Szamszonov néha még az asztalnál is elszürkül.

„A beceneve a Finomkezű, ami azért sok mindent elárul, és úgy mozgatja a 188 centire megnőtt testét, hogy szinte nem is lehett hallani, a labdamenetek között olyan óvatosan szökdécsel, mintha a lábai alatt tojások lettek volna”

Az ütőjével pedig annyira finoman ér a labdához, hogy kívülről érthetetlennek tűnik, ezt miként nem tudta visszaadni az ellenfél. Márpedig többnyire nem tudja. Ráadásul került minden balhét, és a sportágban elért nagy sikereinek egyik fő okát a családi háttérben kell keresni. Ugyanis a család mindent biztosított számára, hogy kizárólag az asztaliteniszre koncentráljon.

Szamszonov igazi példakép, hiszen nemcsak eredményes sportoló, hanem beszél öt nyelven – angolul, németül, oroszul, fehéroroszul és horvátul –, sportegyetemet végzett, rengeteget olvas, színházba és moziba jár, ugyanakkor mélyen vallásos, aki minden mérkőzése előtt imádkozik. Arról nem beszélve, hogy a sportszerűségét három alkalommal – 2003-ban, 2007-ben és 2013-ban – is Fair Play díjjal tüntették ki. 1996-ban, azaz 23 esztendővel ezelőtt került be a világranglistán a legjobb tízbe, 1997 és 1999 között világelső lett, de egészen 15 éven át volt a TOP 10 tagja, ami rajta kívül ilyen hosszú ideig csak Waldnernek sikerült. 2017-ben a 18., míg jelenleg is a 20. a világranglistán.

Három évvel ezelőtt felmerült benne, hogy abbahagyja az aktív játékot. Legalábbis, ami a nemzetközi versenyeket illeti.

– Abban biztos vagyok, hogy a pingpongot nem hagyom abba teljesen, de bevallom, motoszkál a fejemben, hogy nemzetközi versenyeken már ne induljak, és csak klubszinten folytassam a játékot. Minden előfordulhat, jelenleg nincs határozott tervem, sőt az ilyen döntések igazából nagyon gyorsan születnek meg. Eljön egy pont, amikor megérik egy-egy nagyobb elhatározás. Ebben a pillanatban nem érzem a helyes döntést, de azt hiszem, a következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek, és választ adnak erre a kérdésre – mondta a Kossuth Rádió szerdai, Sportvilág című műsorában, ugyanakkor hozzátette, még mindig úgy élvezi a játékot, mint húsz évvel ezelőtt, de olyan is előfordul, hogy annyira már nem leli örömét benne. – Nyilván ebben mindig benne van az is, hogy éppen nyerek vagy veszítek, mert a kettő nagyon nem ugyanaz az érzés. És az sem mindegy, hogy adott esetben kitől kapok ki. Az ellenféltől, a helyzettől és a meccstől függ.

„Mint már fentebb említettük, Szamszonov páratlan eredménylistájáról a világbajnoki arany és az olimpiai érem hiányzik”

– Kicsit talán siratom ezeket, mert volt idő, amikor tényleg volt esélyem a megszerzésükre. Viszont ha így lett volna, akkor könnyen lehet, hogy ma már egyáltalán nem játszanék. Úgy is mondhatom, ezeknek az eredményeknek a hiánya folyamatosan motivált arra, hogy folytassam a versenyzést, az edzést, a küzdelmet az ellenfelekkel és magammal. Valószínűleg emiatt is vagyok még mindig itt – nyilatkozta.

És utóbbi mondatának tényleg csak örülhetünk.

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Ki tervezhetett gleiwitzi típusú provokációt Kalinyingrádban?

    2026. nov. 22.
    Ha feltételezzük, hogy Lengyelország valóban olyan hírszerzési információkhoz jutott, amelyek szerint ukránok beszivárgást terveztek Kalinyi...

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater