//Lukasenko pávatánca Ukrajna körül
„De Belarusz immár déli határainak a védelmében is rászorul Moszkvára, és a jövőben még inkább csak az orosz csapatok tudják majd garantálni Belarusz biztonságát” #moszkvater

Lukasenko pávatánca Ukrajna körül

MEGOSZTÁS

Felvonulási területet biztosít hozzá, ám a belarusz hadsereg végül nem szállt be az Ukrajna elleni invázióba. A szankcióktól azonban ez sem menthette meg Belaruszt. Végül hogyan tudott kimaradni Belarusz az invázióból? Kijev és a vasutasok is „segítették” a pávatáncában Lukasenkót, akinek nagyon nem hiányzott ez a háború. Ennek ellenére a belarusz elnök folyamatosan egyeztet Vlagyimir Putyinnal.

„De Belarusz immár déli határainak a védelmében is rászorul Moszkvára, és a jövőben még inkább csak az orosz csapatok tudják majd garantálni Belarusz biztonságát” #moszkvater
„De Belarusz immár déli határainak a védelmében is rászorul Moszkvára, és a jövőben még inkább csak az orosz csapatok tudják majd garantálni Belarusz biztonságát”
Fotó:EUROPRESS/Mikhail KLIMENTYEV/Sputnik/AFP

Telefonon egyeztetett május 3-án az orosz és a belarusz elnök. Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenko megtárgyalták az Ukrajnában folyó háború aktuális kérdéseit, valamint folytatták az április 12-én megkezdett témák, mindenek előtt az integráció elmélyítésének részletes megbeszélését. Akkor az orosz távol-keleti Amur régióban, a Vosztocsnij űrrepülőtéren fogadta a nemrégiben megmaradt kevés szövetségeseinek egyikét, Alekszandr Lukasenkót Vlagyimir Putyin. Május 9-én azonban a belarusz elnök sem készül Moszkvába. Annak ellenére, hogy nemcsak a második világháborús közös szenvedés és diadal köti össze a két népet. Minszk a jelenlegi háborúban is Moszkva legszorosabb szövetségese. Olyannyira, hogy Oroszország több tízezer katonát küldött orosz és belarusz területről Ukrajnába azóta, hogy csapatai február 24-én megtámadták Ukrajnát. Lukasenko szerint ennek ellenére igazságtalanul titulálják őt „az agresszor cinkosának”, és azt hangoztatja, hogy Minszk fontos szerepet játszik a konfliktus megoldására irányuló tárgyalásokban.

„Az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és másokat azonban ez nem hatotta meg, bevonták Belaruszt az Oroszországgal szemben bevezetett átfogó szankciókba”

A két ország vezetője az április 12-én – ez Oroszországban az Űrhajózás Napja – tartott találkozó után is az integráció és az államszövetség jövőjére, az űrrepülésben szorosabbra vont együttműködésre, a belarusz űrhajós útjának előkészítésére igyekezett helyezni a hangsúlyt.  A közös projekteket, a technológiai együttműködést emelte ki az Eurasia.expert portálnak nyilatkozva Alekszandr Satyko, a legnagyobb belarusz társadalmi mozgalom, a Belaja Rusz elnök-helyettese is. A politikus azonban nem kerülhette meg a háború kérdését sem, és a beszélgetés végén elmondta, hogy Belaruszt nem lehet kihagyni a tárgyalási folyamatból, hiszen az ország határos a hozzá képest hatalmas kiterjedésű Ukrajnával. Satyko szerint Minszk közvetlenül érdekelt a helyzet konszolidálásában, a déli szomszéd nácítlanításában és demilitarizálásában, hiszen Belarusz puffer Oroszország és Ukrajna között

„Természetesen, a két vezető találkozóján is szó esett az ukrajnai helyzetről és a nyugati szankciókról. Ez utóbbi kapcsán a belarusz államfő kijelentette, az emberek néhány hónapon belül elfelejtik majd, hogy mi történt, majd felvetette valami olyan szövetség építésének lehetőségét, ami jobb, mint a Szovjetunió”

Nem véletlenül bízik abban Lukasenko, hogy a lakosság gyorsan elfelejti majd az ukrajnai háborút, hiszen Belarusz annak ellenére megszenvedi az agressziót, hogy kilőttek ugyan néhány rakétát Belaruszból, az ország felvonulási terület, az invázióban azonban nem vesz részt. Az élelmiszerektől a szolgáltatásokig megugrott mindennek az ára, és amíg Belaruszban az átlagbér 300 és 400 euró között van (nagyjából 110–150 ezer forint), addig ez minden háztartást súlyosan érint.

Az idei első negyedévben a hivatalos adatok alapján is 0,4 százalékkal csökkent a GDP, amely tavaly 2,3 százalékkal nőtt, miután 2020-ban 0,9 százalékkal csökkent, 2019-ben pedig 1,2 százalékkal bővült. Az idei költségvetés összeállításakor 0,7 százalékos gazdasági növekedést irányoztak elő.

„Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) márciusban a belarusz GDP akár 3 százalékos csökkenését prognosztizálta 2022-re, az S&P Global Ratings nemzetközi hitelminősítő pedig 15 százalékos esést is elképzelhetőnek tart az Ukrajna elleni orosz háború támogatása miatt az országgal szemben bevezetett szankciók hatására”

Az ipari termelés is elmarad a várakozásoktól, hiszen az első negyedévben csupán 0,2 százalékkal múlta felül a tavalyi első negyedévit. A bányaipari termelés 4,9 százalékkal, a feldolgozópari pedig 0,1 százalékkal nőtt, míg a közüzemi termelés 0,4 százalékkal csökkent. Tavaly a 2020. évi 0,7 százalékos esés után az ipari termelés 6,5 százalékkal nőtt, és erre az évre a kormány az ipari termelés 5,3 százalékos növekedésével számol.

Ez a jelenlegi körülmények között aligha reális. A szomszédban háború dúl, az országot szankciók sújtják, a közhangulat rossz. A hatalom ugyan „békeakciónak” nevezi az inváziót, és fellép az ellene tiltakozókkal szemben, az háborúról a központi média a kezdeti semlegesség után már inkább orosz szempontból számol be, az emberek azonban tisztában vannak a történtekkel. Már csak azért is, mert az orosz erők az országon keresztül is vonulnak, és ez félelmet kel.

„S ha közvetetten is, de érezhetők a háború szörnyűségei is”

Orvosokat vezényeltek a határ közelébe, de az is árulkodó hír, hogy a hatóságoknak cáfolták, hogy tele lennének a belarusz kórházak sebesültekkel. Az sem éppen megnyugtató, hogy a belarusz fegyveres erők továbbra is az ukrán-belarusz határon látnak el feladatokat a Breszt és Gomel régiókban, ahol harci kiképzéseket is tartanak. Vagy Holmicsban orosz és belarusz katonai rendőrök ellenőrző pontokon nézik át a civilek telefonjait, valamint arról tájékoztatják az ott élőket, hogy Ukrajna bármikor megtámadhatja Belaruszt.

„A háború közelsége, az aggodalom tehát kitapintható, a belaruszok azonban már jobban félnek a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlásától, mint attól, hogy az ország hadserege is belesodródik a harcokba”

Pedig a nyugati sajtó hetekig azt sugallta, hogy a belarusz hadsereg is beszáll a háborúba. Az ukrán sajtóban szinte naponta közöltek képet arról, hogy milyen hadoszlopok vonulnak az északi határ felé, aztán ezek a tankok csak nem akartak odaérni. Pedig a közösségi médiában már át is lépték a határt, elfogtak egy belarusz tisztet, és azt is tudni vélték, hogy a belarusz technika megkülönböztető jelzése a fehér kör lesz, míg mások esküdtek a vörös négyzetre. Aztán nem lett az egészből semmi.

„Végül úgy március végén az ukrán elnök fő szócsöve, Alekszej Aresztovics is elismerte, hogy a belarusz beavatkozás valószínűsége nagyon alacsony”

Kijev azonban ezért egyáltalán nem mondott köszönetet. Sőt! Aresztovics még oda is szúrt egyet Lukasenkónak. Mint fogalmazott, az elnök biztosan csak azért döntött így, mert nagyon jól tudja, hogy a belarusz katonák határozottan tiltakoztak az ellen, hogy részt vegyenek az invázióban. Az ukrán hadsereg vezérkara még keményebb volt, hiszen Minszk értésére adta, hogy Kijev az orosz agresszióval egyenrangúnak tartja ahhoz a hátország, a felvonulási terület biztosítását.

De azért biztos, ami biztos, az ukrán felderítés ezután még „közvetlenül” a belarusz néphez és a hadsereghez fordult azzal a felhívással, hogy ne vegyenek részt az invázióban. Nyomatékul közölték, hogy az állomány összes személyi adata a kezében van. S hogy ezt el is higgyék, az utóbbi időben egymás után hívják fel a belarusz hivatásosokat, és udvarias hangon közlik velük, hogy tudják, hol tartózkodnak, melyik egységnél szolgálnak, s hogy hívják a gyerekeiket. Majd értésükre adják, hogy nem érdemes ukrán területre lépniük.

„De arról beszélt nem egyszer Lukasenko is, hogy nem akarja ő megtámadni Ukrajnát. Ahogy a japán TBS tévécsatornának nyilatkozott, ebbe a kalandba csak akkor tudnák belerángatni Belaruszt, ha megtámadnák. Közben azért egymást érték a hadgyakorlatok, és maga az elnök hol egy tankot vezetett a gyakorló téren, hol egy benzines kocsival hajtott végig Belaruszon. A csapatok meg gyakorolták a harckészültséget, és lőttek mindennel, ami csak a belarusz erőknél hadrendben van”

De Lukasenkóra meggyőző erővel hathattak a vasutasok diverzáns akciói is. A Telegram csatornákon folyamatosan lehetett olvasni arról, hogy ismeretlen szélsőségesek megrongálják a forgalom biztonságát szavatoló reléket, a váltókat, és a vonatok így mindössze 10-12 kilométer/órás sebességgel tudnak haladni. Két katonai technikát szállító szerelvény pedig ki is siklott. Az akciókat félig külföldről szervezték. Belarusz vasutasok, korábban külföldre szökött ellenzékiek és nemzetközi hekkercsoportok olyan hálózatot szerveztek, amelyik hatásosan akadályozta meg az orosz csapatok és főleg az utánpótlás gyors mozgatását a háború első felében Belaruszból Ukrajnába. A hálózat hazai tagjai a terepen figyelték meg a vasúton történő orosz csapatmozgásokat. Ezeket az adatokat aztán Lengyelországban, vagy éppen az Egyesült Államokban működő hekkercsoportokhoz továbbították, melyek tagjai célzott kibertámadásokat indítottak egyes belarusz vasútállomások informatikai rendszere ellen.

Néhány vasutast le is tartóztattak, a vád ellenük a hazaárulástól a kémkedésen át a terrorizmusig terjed. Ismerve a belarusz realitásokat, Minszk a lehető legnagyobbra fújja majd fel a vasutasok ügyét, ezzel is igazolva, hogy miért nem léphet be Belarusz a háborúba. Igaz, erre Putyin eddig egyszer sem kérte Lukasenkót, hiszen a belarusz erők feladata a nyugati határok védelme az esetleges lengyel és litván támadásoktól.

„Itt érdemes megjegyezni, hogy belaruszok azért harcolnak Ukrajnában, csak éppen a másik oldalon”

Franak Viačorka belarusz társadalmi aktivista a Twitteren tette közzé a Kasztusz Kalinovszkij önkéntes belarusz zászlóalj Ukrajnának, valamint a mariupoliaknak küldött üzenetét. Ez a zászlóalj az ukrán hadsereg kötelékeiben harcol, de van belarusz egység a hírhedt Azov ezreden belül is. Összesen mintegy 200 belarusz harcol ukrán oldalon.

Azért Lukasenko pávatáncát látva jegyezzük meg, hogy a háború komoly hatással van a belarusz-orosz kapcsolatokra. Minszk tisztában van vele, ha közvetlenül részt nem is vesz az invázióban, Moszkvát a végsőkig segítenie kell. Lukasenko rendszere számára ugyanis már csak ez jelenti a biztonságot. A nyugati fellazítás ugyanis aligha áll meg Ukrajnánál, és amint lehetőség lesz rá, ismételten célba veszi Minszket is. Az is egyértelmű, hogy Putyin egyezteti a lépéseit Lukasenkóval.

„De Belarusz immár déli határainak a védelmében is rászorul Moszkvára, és a jövőben még inkább csak az orosz csapatok tudják majd garantálni Belarusz biztonságát”

Ez minden eddiginél jobban kiszolgáltatja Belaruszt Oroszországnak, ugyanakkor a szuverenitást féltve őrző Lukasenkónak marad még egy ütőkártyája az integrációról folyó tárgyalásokon, ez pedig az ország még tovább növekvő stratégiai jelentősége. Hitel tehát továbbra is lesz, a szuverenitást azonban egyre nehezebb lesz megőrizni.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.