//Lukasenko háborúja
Roman Protaszevics #moszkvater

Lukasenko háborúja

MEGOSZTÁS

Már-már a „régi szép” szovjet időket idézte, ahogy a belarusz hatóságok vadászgéppel földre kényszerítették a Ryanair Athénból Vilniusba tartó járatát, majd letartóztatták a gépen utazó Roman Protaszevics ellenzéki újságírót. De említhetnénk azt is, ahogy az amerikaiak Snowdent üldözve leszállásra kényszerítették Bécsben a bolíviai elnök Moszkvából hazafelé tartó gépét. Több európai állam tiltakozik, a nemzetközi sajtó a gép eltérítése kapcsán állami terrorizmusról beszél. Úgy tűnik, a tüntetések kifulladása után egyre magabiztosabbá váló belarusz hatalom eldöntötte, hogy megtöri az ellenzéket, és mindenkinek megmutatja, ha háború, akkor legyen háború!

Roman Protaszevics #moszkvater
Roman Protaszevics
Forrás:Roman Protaszevics Twitter oldala

A Ryanair Athén és Vilnius közötti járata már csak jó 10 percre volt a leszállástól, és 30 kilométerre a litván légtértől, amikor a belarusz légierő MiG-29-es vadászgépe visszafordulásra kényszerítette, és a gép végül Minszkben hajtott végre nem tervezett leszállást. A vadászgép felszállására állítólag maga Alekszandr Lukasenko elnök adott parancsot, hogy „megmentse Európát a terrorizmustól”. A belarusz hatóságok tájékoztatása szerint ugyanis egy, a fedélzeten elhelyezett pokolgép miatt kellett leszállnia a gépnek.

„A gép földre kényszerítése mögött azonban egyértelműen politikai okok látszanak, hiszen a belarusz főváros repülőterén a hatóságok letartóztatták a tavalyi tüntetéseket gyakorlatilag koordináló, Belaruszban azóta szélsőségesnek nyilvánított Nexta Telegram csatorna volt főszerkesztőjét, a járaton utazó Roman Protaszevicset”

A FlightRadar adatai alapján egyértelműsíthető, hogy a gép pilótái mindent megtettek azért, hogy litván légtérbe jussanak. Általában ugyanis az ezen az útvonalon repülő gépek már Vilnius előtt 170 kilométerrel megkezdik az ereszkedést, és csökkentik a sebességüket. Ezzel szemben a mostani járat 73 kilométerre Vilniustól is teljes sebességgel haladt, ami azt valószínűsíti, hogy megpróbálták elhagyni a belarusz légteret. A vadászgép figyelmeztetésének azonban eleget kellett végül tenniük.

„Amikor a gép hirtelen irányt váltott, és kiderült, hogy visszafordul Minszkbe, az egyik fiatal utas a fejéhez kapott. Tisztában volt vele, hogy mi vár rá”

Az egyik utas a Delfi.lt portálnak számolt be a fedélzeten történtekről. A meghökkent utast a leszállás után a gépet kutyákkal körülvevő egyenruhások rögtön félreállították. A többiek akkor értették meg, mi is történik, mikor megtudták, hogy kiről van szó. Roman Protaszevics a környezetében lévő utasoknak csak annyit mondott, hogy itt őt halálbüntetés várja. A kiszállás után aztán szemtanúk szerint megnyugodott, de azért még remegett. Az ellenzéki aktivista állítólag már Athénban érzékelte, hogy követik, és az erről tudósító csatornák szerint ez is mutatja, hogy előre kitervelt akcióról van szó.

„Ezzel szemben a belarusz hivatalos vélemények szerint ilyen esetben nem volt mit tenni, és a protokoll szerint jártak el”

A bombafenyegetés miatt a gépet kivezették a belarusz atomerőmű térségéből és elkerülték a nagyvárosokat. Arra nem adtak magyarázatot, hogy akkor miért nem a közeli Vilniusban szállt le a gép. A minszki landolás után egyébként a gépen nem találtak pokolgépet, Roman Protaszevics letartóztatását viszont megerősítették. Tömeges rendbontás szervezésével, társadalmi gyűlöletkeltéssel, a társadalmi béke megzavarását célzó szervezkedéssel vádolják, és amennyiben bűnösnek találják, 15 év börtönt is kaphat. Árulkodó az is, hogy a hatalomhoz közel álló sajtó már meglebegtette, hogy az ellenzéki aktivista harcolt a Donbasszban a hírhedt Azov zászlóaljban, így még akár háborús bűnökért is felelősségre vonhatják. Protaszevics valóban járt a Donbasszban – mint ahogy előtte ott volt a Majdanon is – Kelet-Ukrajnában pózolt a neonáci azovosokkal, és a Szabad Európát tudósította a háborúról.

„A Nexta csatornát 2017-ben hozták létre, és a 2020. augusztus 9-i elnökválasztást követően az ellenzéki hangok legfőbb platformjává vált. A belarusz legfelsőbb bíróság tavaly ősszel nyilvánította szélsőségesnek a tüntetéseket Lengyelországból szervező és koordináló Nexta Telegram csatornát és magát a Nexta logóját is”

Az oldal alapítóját, Sztyepan Pucilát és korábbi főszerkesztőjét, Roman Protaszevicset a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek listájára helyezték, és nemzetközi körözést kértek ellenük, majd idén februárban a külföldre szökött Pucila és Protaszevics kiadatását kérték Lengyelországtól. A két férfit tömeges zavargások előkészítésével és szervezésével vádolják.

„A történteket beleillenek az elmúlt hetekben a belarusz ellenzékkel szemben felerősödött fellépések sorába. Előbb egy Lukasenko elleni meglehetősen furcsa államcsíny kísérletet <lepleztek le>, majd az ellenzéki Tut.by portálnál tartottak a hatóságok házkutatást, míg most az alkotmányos rend megdöntésével vádolt Protaszevics letartóztatásával már saját Navalnija is van belarusz elnöknek”

A tüntetések kifulladása után erőre kapó, magabiztossá váló Alekszandr Lukasenko láthatóan meg akarja mutatni, hogy ki az úr a háznál. S mint ilyenkor általában, a megfélemlítés eszközéhez nyúl. Mindenkinek üzenve leveszi a sakktábláról a hatalma megdöntésére törő figurát. Több tízezer tüntető letartóztatása után most az ellenzék vezetőinek elítélésével – Marija Kolesznyikova akár 12, Viktor Babariko és Szergej Tyihanovszkij 15-15 év börtönt is kaphat, a többiek pedig külföldön vannak -, a vele szemben álló sajtó ellehetetlenítésével igyekszik megtisztítani a politikai terepet az előbb-utóbb azért elkerülhetetlenül eljövő hatalmi átmenethez. A belarusz elnököt felbátoríthatja, hogy az őt egyedül megfékezni képes Vlagyimir Putyin a szomszédos Oroszországban hasonló lépések mellett döntött. Előbb Alekszej Navalnij került börtönbe, majd az alapítványát nyilvánították szélsőségesnek. Közben pedig erősödik a nyomás az internetre és a civil szervezetekre.

„S mielőtt még meglepődnénk, emlékeztetnék rá, hogy ez már háború, amelyben nemcsak hatalom és ellenzéke, hanem két világ áll szemben egymással. S a háborúban bizony lőnek. Lukasenko most úgy érezheti, hogy visszaverte a támadásokat, ellenoffenzívában van, végleg letörheti az ellenzék ellenállását, és saját forgatókönyve alapján vezényelheti le a politikai átmenetet. Valójában már az sem nagyon érdekli, mit szól ehhez a Nyugat, míg a Kreml mozgásterét szűkítik a saját problémái”

Az is egyértelmű, hogy a Kelet és a Nyugat közötti szembenállás kiéleződésével mindkét oldal mind többet enged meg magának. A módszerek egyre durvulnak. Mert mint azt már említettem, ez már háború! Csak nem a klasszikus eszközökkel vívják. Míg az egyik oldalon immár nyíltan beavatkoznak a belügyekbe, és mindent megtesznek az eddig érinthetetlennek tűnő vezetők eltávolításáért, addig a fenyegetettek úgy érzik, lépniük kell. Már annyit sem adnak a látszatra, mint idáig, és bármi áron kivonják a játékból a rájuk veszélyes ellenzékieket. Akik egyébként az ő szemükben a geopolitikai ellenfél előretolt egységei. S ebben van is igazság. Nem is kevés. Még akkor is, ha a hatalommal szembeni elégedetlenség sokszor nagyon is jogos.

„A politikai ellenfelek ilyen félreállítása persze egyáltalán nem csak a posztszovjet térség sajátja, a politikai értelemben vett Nyugat sem retten meg az ilyen lépésektől. Legfeljebb arrafelé jobban becsomagolják a történetet. A belpolitikában mindenképpen”

De emlékezzünk csak arra, ahogy az amerikaiak gátlástalanul levadászták Irán erős emberét, Kászim Szulejmánit. A maga módján a legutóbbi elnökválasztási kampányban is ment a levadászás. S hát ne feledjük el, hogy a Capitolium ostroma után azzal vádolták Donald Trumpot, mint most a belarusz hatóságok Protaszevicset, tömeges rendbontás szervezésével, társadalmi gyűlöletkeltéssel. A posztszovjet stílus persze más. De ha jobban belegondolunk, legfeljebb a stílus. A lényeg ugyanaz. Ám mielőtt felszisszennénk, még egyszer figyelmeztetnék arra, hogy ez már háború.

Így gondolja Lukasenko is, ezért eldöntötte, úgy viselkedik, mint az egy háborúban szokás. Nem törődve az eddig működő többvektorú külpolitikával, a világ elítélésével, szintet lépett. Meghökkentő húzásával minden ellenfelének megüzente, hogy nem viccel. Messze elér a keze, és még a levegőben sem érezhetik magukat biztonságban. Az sem érdekelte, hogy egy kereskedelmi légitársaságot kever bele a hatalmi harcába. Ezzel átlépett egy újabb határt. Tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy nem ő volt e téren az első. Szállított már le repülőgépet politikai okokból Izrael, Irán és az Egyesült Államok is. Ne feledjük el, hogy a bolíviai elnök Moszkvából hazafelé tartó gépe előtt Washington parancsára zárta le a légteret Franciaország és Portugália is. Evo Morales ezért leszállt Bécsben, ahol az osztrák rendőrök átkutatták a gépet, ám a fedélzeten nem találták Edward Snowdent. Így az elnöki gép repülhetett tovább.

„De ugyanarra készültek az ukránok a belarusz elnökválasztás előtt a „wagneresekkel”, mint most Lukasenko a Protaszevicset szállító géppel. Kijevben szállították volna le a gépet, csak a provokáció dugába dőlt. Ha a terv sikerül, vajon akkor is ekkora lett volna a felháborodás? Nem hiszem!”

A Nyugat válasza aligha fog elmaradni. A posztszovjet térségben tovább forrósodik a hangulat, hiszen itt már messze nem csupán Lukasenkóról van szó! Mert ez már háború, és itt nem válogatva az eszközökben mindenki az életéért, a politikai túlélésért, a befolyásért, egyetlen szóval a hatalomért küzd. Összekeverednek külső és a belső játékosok, a belpolitikai harcok, és a geopolitikai szembenállás. Csoda, ha lassan már ott tartunk, hogy a 19-re mindenki lapot húz?!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.