Kezdőlap » x-demokrata » Lesz-e valaha szerb-albán megbékélés?
Mert innen nincs vissza – hirdeti egy grafitti Kosovska Mitrovica főterén #moszkvater

Lesz-e valaha szerb-albán megbékélés?

A mitrovicai szerbek nem értenek egyet Koszovó „elhatárolásként” ismert felosztásával

Húsz évvel a koszovói háború után egyre több terv lát napvilágot arról, hogyan kellene rendezni Szerbia és Koszovó viszonyát. Portálunknak Kszenija Bozsovics, a Szerbia Demokrácia Igazság polgári kezdeményezés Kosovska Mitrovica-i koordinátora beszélt a két nép megbékélési esélyeiről.

Kszenija Bozsovics, a Szerbia Demokrácia Igazság polgári kezdeményezés Kosovska Mitrovica-i koordinátora #moszkvater
Kszenija Bozsovics, a Szerbia Demokrácia Igazság polgári kezdeményezés Kosovska Mitrovica-i koordinátora
A szerző felvétele

– Napjainkban Kosovska Mitrovica teljesen megosztott város. Hogyan látja, a háború óta közelebb kerültek egymáshoz az itt élő szerbek és albánok?

– Ha az 1999-es és a 2000-es évek elejével hasonlítjuk össze a mostani helyzetet, akkor egyértelműen elmondhatjuk, hogy a szerb és az albán közösség közötti kommunikáció ma már sokkal jobb. Így például a városunkban, Kosovska Mitrovicán sok albán család él az északi részen, nekik nincs semmiféle problémájuk. Sőt, általában is elmondható, hogy szabadon mozoghat ma már mindenki, így például nem csak albánok járnak át gyakran az északi részre, hanem a szerb lakosság is fel szokta keresni a déli rész bevásárlóközpontjait. Vagyis mostanra már kialakult egyfajta együttműködés is a két nép között.

– Mitől függ ez a viszony napjainkban, mennyire befolyásolja ezt Belgrád és Pristina politikája?

– Természetesen a politika egyértelműen hatással van a két nép viszonyára, az együttműködés és a kommunikáció határozottan pozitív irányba hat. Azonban ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy valóban szerb-albán együttélésről lehessen beszélni. Ami most tapasztalható, hogy az együttélés az egyének szintjén működik leginkább, de ahogy említettem, bizonyos szintű kommunikáció és kereskedelmi kapcsolatok is vannak a két nép között. Viszont teljes közösségi életről még mindig nem beszélhetünk.

– Ha már kommunikációról volt szó, mennyire beszélnek a mitrovicai szerbek albánul, illetve az albánok szerbül?

– Sajnos nagyon alacsony ez a szám, nagyjából 5 százalék körül lehet azoknak a szerbeknek az aránya, akik jól beszélnek albánul. Ez körülbelül megegyezik azzal az aránnyal, ahányan Pristinában beszélik a szerbet. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fiatal generáció részese volt, látta mindazokat a dolgokat, amelyek még a kilencvenes években történtek. Természetesen ezeknek az arányoknak jóval nagyobbnak kellene lenniük, hiszen ismert a mondás, hogy „ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz”. Azonban nagy gondot jelent, hogy igen kevesen vannak azok, akik egyáltalán meg akarják tanulni a másik nép nyelvét.

– Ahogy az imént az észak-mitrovicai városközpontban jártam, kicsit úgy éreztem magam, mintha csak Szerbiában lennék. Mit gondolnak erről az itt élő szerbek, melyik országban élnek?

– Akár Koszovó északi, akár a déli részen élő szerbekről van szó, ők csakis egyetlen országot látnak, számukra csak Szerbia létezik. Ezt érzik a lelkükben, ezért úgy gondolják, hogy egy kormányuk van, ez pedig Szerbia kormánya.

Mert innen nincs vissza – hirdeti egy grafitti Kosovska Mitrovica főterén #moszkvater
Mert innen nincs vissza – hirdeti egy grafitti Kosovska Mitrovica főterén
A szerző felvétele

– A szerbiai politikusok véleményét többé-kevésbé ismerjük a koszovói kérdés megoldásáról, sokan a terület felosztását, itteni szóhasználattal élve „elhatárolását” javasolják. De mi az itt élő lakosság véleménye erről?

– Sok szó esik erről, azonban legyen szó akár Belgrádról, akár Pristináról, sehol nem mondják el részletesen, mit is jelentene ez az „elhatárolás”. Hogyan is nézne ki ez az elhatárolás? Vajon azt az elhatárolást, amiről beszélnek, végre lehetne egyáltalán hajtani ezen a területen? Erről senki nem tud. Így különböző információk terjednek erről, az emberek egymás közt is sokat beszélnek arról, hogy különböző tervek vannak a koszovói kérdés megoldására. Azonban ezek közül egyik sem hivatalos álláspont, azt senki sem közli velünk.

– Hogyan látja, mi lenne a jobb megoldás, Koszovó felosztása vagy a területcsere Szerbia és Koszovó között?

– A Szerbia Demokrácia Igazság polgári kezdeményezés, illetve pártunk megboldogult elnökének, Oliver Ivanovicsnak az volt az álláspontja ebben a kérdésben, hogy Koszovó felosztása, vagyis az elhatárolás nem megoldás a koszovói szerbek számára. Ezért mi nem értünk egyet az elhatárolással, így Koszovó egységét mindenképpen meg akarjuk tartani. Ugyanis van itt egy nagyon fontos kérdés: mi lesz azokkal a szerbekkel, akik az Ibar folyótól délre élnek? Mi a terv ezekkel az emberekkel? Erről pedig senki sem beszél, csakis az északi részt említik akkor, amikor megoldásokról beszélnek. Ezen kívül az is kérdés, hogy egy felosztás esetén hogyan védjük meg a templomainkat, a kolostorainkat és a szent helyeinket, amelyek a déli részen vannak? Senki nem fejti ki részletesebben, milyen megoldást kínálnak ezekben az esetekben. És általában, hogyan élnek majd a déli részen a szerbek? Mi lesz a státuszuk? Hogyan fogják iskoláztatni a gyerekeiket, milyen törvények és elvek alapján? Így tehát az elhatárolás csupán egy, a politikusok által emlegetett szó, de hogy mit jelent, és hogyan védik meg a szerbeket a déli részen, arról már senki sem ad felvilágosítást. Éppen ezért mi egyértelműen ellenezzük Koszovó felosztását.

– Legutóbb még Kosovska Mitrovica esetleges egyesítéséről is lehetett hallani albán politikusok részéről. Mi a véleménye, hová vezetne ez?

– Ez a kijelentés eredetileg Mitrovica déli részének egyik albán politikusától származik, aki állítólag aláírásokat is gyűjt, hogy az itt élők támogassák őt ebben. De hogy is lehetne ezt megtenni a másik nemzeti közösség megkérdezése nélkül? Ahogy Észak-Mitrovicának van saját polgármestere, úgy saját közgyűléssel is rendelkezik, vagyis törvényes úton megválasztott szervekkel működik. Ezek hatáskörébe tartozik, hogy ilyen kérdésekről döntsenek. Így világosan látszik, hogy az egyesítésre vonatkozó kijelentés csak a saját, személyes politikai ambíciókról szólt, amit még a pristinai parlament sem támogatna. Ugyanis még ők is távolabb látnak ennél, vagyis hogy ezt ebben a pillanatban nem lehet megvalósítani.

– Ahogy Szerbiában országszerte, úgy itt is voltak demonstrációk az „1 az 5 millióból” tüntetéssorozat keretében. A belgrádi tüntetők céljait ismerjük, de mi a helyzet az itteniekkel?

– Nemcsak itt, hanem Gracsanicában is tartottak demonstrációkat, de mi ezeken nem vettünk részt. Viszont több követelésükkel is egyetértünk. Különösen azzal, hogy találják meg végre Oliver Ivanovics gyilkosait. A pártunk vezetőjét 14 hónapja ölték meg, de a nyomozásnak egyetlen részletét sem ismerjük erről. A másik kérdés a helyi vezetéssel, a helyi problémákkal kapcsolatos, különösen, ha a demokráciáról van szó vagy akár csak arról, hogy meghallgassák a másik felet is. A demokráciákban ugyanis a hatalom mellett ellenzék is van, amelyeknek együtt kell működniük. De ennél is nagyobb probléma, hogy az itt élők nincsenek biztonságban, ezt bizonyítja az is, hogy Oliver Ivanovicsot meggyilkolták. Ha megtörténhet az, hogy egy embert agyonlőnek a saját pártháza előtt és ezt követően 14 hónappal sincs meg a gyilkos, akkor mit gondoljanak az egyszerű állampolgárok a saját biztonságukról? Ha visszamegyünk 4-5 évet a múltba, több mint hat gyilkosság történt Mitrovica északi részén, azonban mindeddig egyetlen elkövetőt sem fogtak el. Vagyis gyakorlatilag visszatértünk a kilencvenes évekbe, amikor a közbeszéd tárgya elsősorban a biztonság kérdése volt.