„Szép új világ”, vagy „szerb világ” lesz Montenegróban? Az egyik a nyugati utat jelenti, míg a másik a szerb és orosz befolyás erősödését. Ez utóbbit szeretnék a legutóbbi választásokon győztes pártok, a NATO azonban máris az orrukra koppintott. Merre tovább, Montenegró?

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy szép új világ vagy „szerb világ” lesz Montenegróban, akkor rögtön meg kell jegyeznünk, hogy ebben a kérdésben ellentmondás van, hiszen Montenegró lakóinak túlnyomó többsége szerb és pravoszláv vallású, tehát, tulajdonképpen most is „szerb világ” van. Abból a szempontból viszont nincs, hogy többségük nem Szerbiában képzeli el a jövőjét, és nem tartja fényes pontnak országa történetében 1918-at, amikor  Montenegró, mint önálló  királyság megszűnt, és lett belőle Zétai Bánság a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban.

„Márpedig az augusztus végén lezajlott törvényhozási választások eredménye ismét oda vezethet, hogy a szűk 622 ezres lakosságú kis országot az újabban „szerb világ” névre keresztelt Nagy-Szerbia koncepció jegyében beszippantja a nála jóval nagyobb és terjeszkedő hajlamú szomszéd”

Az augusztusi választáson szoros eredménnyel bár, de a három ellenzéki blokk maga mögé utasította a Montenegrót 30 éven át kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS), amelyet a jelenleg államelnökként fungáló Milo Djukanović vezet. A tucatnyi kisebb pártból álló választási koalíciók között a közös nevező a DPS trónfosztásának vágya volt, amelyet egyszer már megkísérelt a szerb aktivisták és pénz segítségével szervezett, de leleplezett puccsal a 2016-os választások előtt.

A mostani sikerhez, a fent említett kettő mellett egy harmadik tényező tevőleges közreműködése is hozzájárult. A Szerb Pravoszláv Egyházé (SPC), amely nem engedi kiszabadulni, és a legtöbb görögkeleti egyházhoz hasonlóan önálló nemzeti egyházzá válni a montenegróit. Ezzel jó szolgálatot tesz Belgrádnak, hisz rajta keresztül megőrizheti a befolyását Montenegróban.

„Az ősszel kormányra került koalíciók ideológiai irányultsága különböző, de meghatározó az orosz és szerb barát irány”

Országlásuk első 100 napja nem volt túl sikeres. Ahhoz ez rövid idő volt, hogy lelepleződjön, elődeiknél egy csöppet sem lesznek kevésbé hajlamosak a korrupcióra és a nepotizmusra. A hatalomra kerülésük után főként az igazságügyben és a védelmi és állambiztonsági szektorban elindított „káder-cunami” miatt viszont először az Egyesült Államok majd, kissé megkésve, az Európai Unió is „behúzta a féket”. Ezért a miniszterelnök kénytelen volt mellőzni a legerősebb pártok igényeit, ami elégedetlenséget szült, és tovább apasztotta az amúgy sem nagy kohéziót a parlamenti többség erői között.

„A montenegrói identitású és országuk önálló államiságát féltő polgároknak viszont ez az idő pont elég volt arra, hogy ráeszméljenek, a kormány be fogja váltani ígéretét, és az EU-tól valamint a NATO-tól el, Szerbia és Oroszország felé fogja kormányozni Montenegrót. Miközben az előbbinek hivatalosan tagjelöltje, az utóbbinak pedig 2017 óta tagja”

Ilyen előzmények után tartottak helyhatósági választásokat az ország második legnagyobb városában, Nikšićben, március 14-én. A hatalomváltás óta ez volt az első megmérettetés, amelyre a parlamentinél még feszültebb légkörben került sor, erős „birodalmi” és boszniai szerb médiabefolyás  mellett. Az eredmény, árnyalatnyi különbségekkel megerősítette az augusztusit. A DPS és a köré tömörült pártok szerezték meg a legtöbb képviselői mandátumot (18), de kisebb koalíciós potenciáljuk révén alulmaradtak az országos szinten kormányzó Demokratikus Front (DF) és a közbeszédben egyszerűen csak demokratákként emlegetett Demokratikus Montenegró által fémjelzett választási koalíciók mögött.

Ők együttesen 21 mandátumra tettek szert a városi képviselő testületben. Andrija Mandić, a DF egyik erős embere diadalittasan jelentette ki, hogy 76 év után ismét szerb ember kerül a város élére. A győzelem kétségtelen, de nem maradéktalan.

„A DPS megőrizte szavazó táborát, vagyis a jelenleg kormányzó erők, s mögöttük Belgrád és Moszkva nem tudtak megszabadulni Djukanovićtól”

Az előbbinek azért van útjában, mert ő vezette ki Montenegrót a Szerbiával közös államból, s fosztotta meg ezzel – többek között – a tengeri kijárattól, az utóbbi számára pedig főleg azért, mert ő vitte be Montenegrót és az Adria hozzá tartozó szakaszát a NATO-ba. A DF veszített támogatottságából az augusztusi választásokhoz képest, miáltal nem követelheti olyan eréllyel a kormányátalakítást, hogy erős embereit fontos kormányzati posztokhoz juttassa. Ez Belgrádnak is hátrányos, mert – azok után, hogy a DF számára pénzt, paripát, fegyvert biztosított – le kell mondania az iránta lojális emberek kulcs pozíciókba kerüléséről.

„Mindazonáltal nem kizárható, hogy ez csupán átmeneti engedmény volt részéről, mert el akarta altatni Brüsszel és Washington gyanakvását, miszerint az új montenegrói kormány már nem olyan elkötelezett az euro-atlanti integráció iránt”

A gyanakvás valóban felébredt. Washington ugyan a megértés hangján szólt arról, hogy 30 év DPS-uralom után a montenegrói választók változást akartak, de sajnálatosnak tartotta, hogy az ellenzéki oldalon nincs a nemzeti függetlenség mellett elkötelezett erő. Djukanović 2019-es washingtoni útján minden bizonnyal figyelmeztetett a gyülekező viharfelhőkre,  a Trump-adminisztráció mégis későn reagált. De még mindig előbb, mint az Európai Unió.

„Az utóbbira magyarázatul, de nem mentségül szolgál, hogy az EU-nak vannak olyan fajsúlyos tagállamai, amelyeknek nem volt, és most sem lenne ellenére, ha Montenegró megint Szerbiát erősítené”

Dritan Abazović, a biztonsági szolgálatokért felelős miniszterelnök-helyettes a napokban Brüsszelben próbálta magyarázni kormánya bizonyítványát. A NATO-ban Mircea Geoana főtitkár-helyettessel folytatott megbeszélése után úgy nyilatkozott, hogy a podgoricai kormánynak egyes apró hibákat korrigálnia kell. Ez enyhén szólva eufemisztikus megfogalmazás, olyan „apró” hibákról van szó ugyanis, mint például az, hogy a Hírszerző és Biztonsági Igazgatóság (OBD) bizalmas NATO-adatokat kezelő részlegére neveztek ki egy őrnagyot, akire e téren elkövetett szabálytalanságai miatt már felfigyeltek a NATO illetékesei. Ahhoz is jókora nagyvonalúság kell, hogy a másfélmillió nagy kaliberű lövedék harmadik országba, sport célokra (!) történő reexportját nem engedélyező, egyébként a NATO által javasolt OBD vezető gyorsított eljárással történt leváltását „apróságnak” minősítsék. A reexportot végül – teljesen szabálytalanul – a Gazdasági Minisztérium engedélyezte.

„A brüsszeli NATO-központban alighanem megsejtették, hogy e mögött a szerb fegyver lobbi áll”

Belgrádnak ugyanis ilyen ügyek miatt már meggyűlt a baja Washingtonnal. Az Európai Parlament Külügyi Bizottságát Abazović arról próbálta meggyőzni, hogy a Krivokapić-kormánynak a korrupció elleni harc eredményessége érdekében kell megszüntetnie a korrupciós ügyeket vizsgáló különleges ügyészséget. Meglátjuk, sikerült-e.