Grúzia geopolitikai értelemben kényes helyen van. Egyensúlyozni kényszerül az iszlám szomszédok, Oroszország és a nyugati elköteleződés között, ez pedig nem könnyű. Az ország politikai és gazdasági érdekei a szomszédai irányában megfontolt, pragmatista fellépést követelnek meg.  A grúzok egy része ugyanakkor a Nyugatra messiásként tekint, és benne látja minden probléma megoldását, ahogy egykor Kijevben az ukránok egy része is. A társadalomnak ez a része a napokban az utcán követelte a külföldi ügynökökről szóló törvény visszavonását. Sikerrel, de ezzel a történet még nem ért véget. A helyzet továbbra is feszült. A tüntetők ugyanis érzik a Nyugat kormányra nehezedő, őket támogató nyomásgyakorlását, ezért aztán az események nagyon hasonlítanak az Ukrajnában 2013-2014-ben történtekhez. De lesz-e grúz Majdan?

Józsa Edmond írása a #moszkvater.com számára

Az oroszokkal együttműködő és megbékélésre törekvő Grúz Álom párt vezette kormány visszavonta a törvényjavaslatot a külföldről finanszírozott, alig szabályozott működésű civil szervezetek kötelező regisztrációjáról. A törvény hasonló az orosz és a magyar szabályozáshoz az olyan civil szervezetekre vonatkozott, melyeket legalább 20 százalékban külföldi források tartanak fenn.

„A kormány a törvénnyel e szervezetek működésének átláthatóbbá tételét, és azok elszámoltathatóságát célozta meg”

Februárban a külföldi ügynökökről szóló törvényjavaslat két változatát terjesztették be. Egy grúziai és egy úgynevezett amerikai változatot. Utóbbi lényegében az Egyesült Államok külföldi ügynökök regisztrációs törvényének (FARA) fordítása volt. A hazai változat szerint a sajtóorgánumok is a külföldi ügynökök közé sorolhatók. A kezdeményezés azonban nem vonatkozott magánszemélyekre. Az amerikai változat szerint nemcsak jogi személyekre, hanem magánszemélyekre is vonatkozott volna, és büntetőjogi felelősséget írt elő.

„A jogalkotási kezdeményezéseket mind az ellenzék, mind a nyugati politikusok és szervezetek hevesen bírálták”

A fővárosban 20 ezer körüli a tiltakozók száma, ami kifejezetten meglepő, mivel a törvény nem széles tömegeket érintő kérdésről szólt. Kutaisziban és más nagyobb városokban, ahol a markánsan nyugati érzelműek száma nem kifejezetten magas, szintén vannak tiltakozó akciók. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy orosz források szerint állítólag 400, jelenleg Ukrajnában, részben szélsőjobboldali irányultságú alakulatnál harcoló zsoldos van úton Tbiliszibe. Az összecsapásokban eddig 58 rendőr sérült meg. A törvényjavaslat visszavonása mellett a kormány további engedményként a tüntetésekben részt vett több mint 100, előzetes letartóztatásban lévő személy többségét szabadon bocsátotta, míg egy részük ellen azonnali bírósági eljárást kezdeményezett.

„Eddig Grúzia semleges maradt az ukrán konfliktusban”

Többszöri ukrán kérésre sem volt hajlandó fegyvert szállítani, és a szankciókban sem vállalt részt. Viszont elítélte az orosz beavatkozást, és jelentős humanitárius segítséget nyújtott (szállítmányok, 40 ezer menekült befogadása stb.). A kormány határozottan jelezte, nem szeretne az ellenségeskedésbe bármelyik fél oldalán bekapcsolódni. Ez a viszonyulás sok tekintetben hasonlít az emiatt oroszbarátsággal vádolt magyar kormány álláspontjához.

Miután e politika elleni tiltakozásul Kijev visszahívta Tbilisziből a nagykövetét, a grúz kormány engedményeket tett, és részlegesen bevezette az oroszok elleni nyugati korlátozásokat. Az ukrán titkosszolgálat tavaly áprilisban azzal vádolta meg Grúziát, hogy nyilván a hatóságok tudtával és hallgatólagos beleegyezésével a szankciókat kijátszva a területén keresztül jutnak hozzá az oroszok fegyverekhez és egyéb érintett termékekhez. Ezt a grúz kormány visszautasította, tény ugyanakkor, hogy az Oroszországgal folytatott külkereskedelem a hivatalos adatok szerint – a nem hivatalos érték még akár jóval magasabb is lehet – egy év alatt 50 százalékkal megnőtt. Azaz ennek a vádnak lehet némi valóságalapja.

„Törökország után Oroszország Grúzia második legfontosabb külkereskedelmi partnere”

Egyértelmű jelek utalnak a jelenlegi grúz kabinet alatt Oroszország és Grúzia közeledésére, mint ahogy arra is, hogy ennek a Nyugat nem örül. A két ország közötti közvetlen légi kapcsolat visszaállítása nem időszerű, jelezte például az amerikai külügyminisztérium, hozzátéve, hogy egyes grúz vállalatok elleni szankciókat válthat ki.

A grúz kormány most további figyelmeztetést kapott, ezúttal az amerikai külügyi szóvivőtől. A State Department azt üzente Tbiliszinek, hogy tartózkodjon a visszavont törvényhez hasonló kezdeményezésektől, mert ezek összeegyeztethetlenek a grúz értékekkel. Nem tudni, hogy a szóvivő milyen grúz értékekre gondolt. Ezzel szemben az EU megengedőbb hangnemet ütött meg. Üdvözölte a törvényjavaslat visszavonását, és további EU-konform lépések megtételére bátorította a grúz kormányt. A grúz ellenzéki pártok ugyanakkor közölték, hogy a kormány visszakozása ellenére sem fognak semmit tenni a további demonstrációk megfékezése érdekében. Azaz a saját politikai érdekükben az utcát, a felfokozott érzelmeket, és a kevésbé szabályozott eszközöket is felhasználják.

„Az éppen Amerikában tartózkodó grúz elnök, Szalome Zurabisvili kezdetektől a törvény ellen volt, és támogatta a tiltakozásokat. New Yorkból köszöntötte a demonstrálókat, és örömét fejezte ki, hogy Grúzia az európai utat választja”

Ezzel arra utalhatott, hogy tavaly nyáron Moldova és Ukrajna az Európai Unió tagjelölt országa lett, míg Grúzia nem. Egyes elemzők szerint nem elképzelhetetlen, hogy ezzel Brüsszel célja a nyugatos ellenzék tudatos feltüzelése volt. Joseph Borrel később a döntést azzal indokolta, hogy Grúzia nem tesz elég határozott és elkötelezett lépéseket az európai integráció érdekében. A döntést, furcsa módon ekkor nem kísérte tömeges demonstráció. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és az ukrán kormány megítélése Grúziát illetően valamennyire hasonló Magyarországéhoz, hiszen mindkettőt oroszbarátsággal vádolják.

„Egy év alatt egyébként körülbelül 100 ezer orosz költözött Grúziába, amelynek következtében a nemzeti valuta árfolyama jelentősen megugrott, a GDP pedig alapvetően e betelepedési hullám hozadékainak köszönhetően tavaly több mint 10 százalékkal bővült”

Ez is nyilván bonyolítja a viszonyokat, és korlátozza a grúz kormány mozgásterét. Az alapvetően a háború és a mozgósítás elől elmenekülők ugyanis az ukrajnai konfliktus kérdésében nem támogatják a Kreml álláspontját.

Ráadásul jelenleg jelentős számban harcolnak grúz önkéntesek Ukrajnában is. Részben, de nem kizárólagosan a Grúz Légióban. Grúzia egyébként még 2012-ben egy esetben megtiltotta, hogy 60 önkéntes grúz területről felszállva menjen Ukrajnába harcolni, így azok azóta harmadik országon keresztül mehetnek csak.

„A 2008-as grúz-orosz konfliktus kirobbanásáért jelentős, de nem kizárólagos felelősség terheli (abban az oroszoknak is jutott szerep!) az akkori grúz elnököt, a korábban az Egyesült Államokban tanult és dolgozott Mihail Szaakasvilit”

Elnöksége alatt Szaakasvili nyugatbarát politikát folytatott – egyes vélemények szerint akár a grúz érdekek ellenében is. Állítólag 2008-ban az amerikai külügy még a háború kitörése előtt figyelmeztette az elnököt, hogy ne támadjon. Szaakasvili ellen az elnökségét követően eljárást indult, tavaly feltehetően az ellenzék fellázításában reménykedve hazatért, és jelenleg börtönben van. Korábban, még 2015-ben ukrán állampolgárságot kapott, méghozzá percekkel azelőtt, hogy havi 200 ezer dolláros fizetéssel Odessza kormányzójává nevezték ki. Később kegyvesztett lett, ki is utasították az országból, majd külföldi nyomásra visszatérhetett.

„A mostani tüntetések során a szabadon engedése még nem merült fel, de nem elképzelhetetlen, hogy a helyzet eszkalálása érdekében Ukrajna támogatása és az oroszellenes irányvonal erősítése mellett ez is elvárás lesz”

A kormány most megmutatta, hogy a társadalmi béke megtartása érdekében hajlandó a konszenzusra. A jövő ennek ellenére homályos, mivel a Nyugat által bátorított kormány elleni tiltakozó megmozdulások ennek ellenére tovább folytatódhatnak.